Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-27 / 22. szám

*. oldal tWL jatniár «, Hol késik Majsa strandja? Hókupacokat kerülgetve vergődtem el a tanácsháza bejáratáig, és — a meg­közelítés körülményeinek kontrasztjaként — a ta­nács vezetői tipikusan nyá­ri témával „leptek meg”. Kiskunmajsa elnyerte a nagyközségi rangot. De Kiskunmajsának nincs strandfürdője — hangzik a panasz. Hogyan is van ez? ... A nagyközségi rang­gal talán együtt jár a hely­beli lubickolási lehetőség? Természetesen nem rang­ról van szó, hanem igény­ről. Régen kielégítésre vá­ró közszükségletről. ■ ■ ■ ■ — Hadd mondjak el egy történetet! — kezdi Toldi János vb-titkár. — Né­hány évvel azelőtt a vona­ton Félegyházára utaztam. A szomszéd fülkében ült három fiatalember és egy idősebb néni. Beszélgetnek mindenféléről, s a néni egyszercsak megkérdi: „Miért nem csinálnak már Maisán strandfürdőt?” A fiatalemberek aztán ma- gyarázgafták, hogy milyen sokba kerülne az a létesít­mény, ennyibe a medence, annyiba a kút, meg ez, meg az... Erre a néni olyasmit mond, amin még én is elcsodálkoztam, hogy akkor emeljék fel a köz­ségfejlesztést. szívesen fi­zetnének. csak meglenne már végre az a strandfür­dő! ■ ■ ■ ■ Hosszú évtizedekre visz- szanyúló kívánságról van szó. Már a felszabadulás előtt is szóba került a do­log ... Volt is községnek egy úgynevezett szabadfür­dője a Konyha-dűlő egyik részén, amit sajnos, még most is használnak. — Miért sajnos? — Szennyezett nagyon a vize. Kacsaúsztató. Se lefo­lyása nincs, se utánpótlá­sa. Csak ami talajvízként feljön... Am az' a körülmény, hogy ennek ellenére is be­lemerészkednek, az igény meglétét támasztja alá. Ä felszabadulás után gyűjtést rendeztek a strand megépítésére, földbe sül­lyesztett módon akarták létrehozni, de kiderült, hogy ez a megoldás nem jó, mert a víznek nincs ki- és befolyása. így, miután kitermeltek 100—150 köb­méter földet, a munkát ab­bahagyták, s a gödör bete­metésére csak az 50-es évek végén került sor. Itt hozták létre a község új piacterét. A községrendezé­si tervben — 1964-ben ké­szült el — a vágóhíd terü­letén jelölték ki a fürdő helyét. Pár év múlva kide­rült, hogy ez a terület al­kalmatlan, mivel túlságo­san körülépült házakkal. S újabban megint egy másfajta terv körvonalai rajzolódnak ki... Ez már a szanki olajmező feltárá­sával függ össze. A Dunán­túli Kőolaifúró Vállalat nem messze a községtől ku­tatófúrást végzett, de kő­olaj helyett csak meleg vi­zet találtak. Az ilyen ku­tat hívják meddőnek ... Nos, ennek szomszédságá­ban szemelték ki az új strandfürdő helyét. Ez a terület 1—1.5 kilométerre van a községtől, a szanki 1 kisvasút és a félegyházi vasút szögletében, a szanki műútra csatlakozó rövid bekötőút építésével kitűnő megközelítés adódna, a te­rület magassága is megfele­lő, s pár száz méterre hú­zódik egy csatorna, amely a vízelvezetést lehetővé tenné. De miért beszélünk erről feltételes módban? — Azért, mert a kút nem a miénk, hanem az olajo­soké. Kilátásba helyezték ugyan, hogy esetleg majd nekünk adják, valamennyi térítés ellenében. De egye­lőre még ragaszkodnak hozzá... Holott ezen áll vagy bukik, hogy Maisá­nak a közeljövőben lesz-e strandja vagy sem. Pár év­vel ezelőtt ugyanis elkészí­tettük egy termálvizes kút tervét, ami szerint csak a kút megfúrása négymillióba kerülne... Ha a meden­cék építését is hozzászá­mítjuk, nem nagyon áll­nánk meg nyolcmillió alatt. Ennyi pénze pedig még a nagyközségünknek sem lesz belátható időn belül... Nem, mert jócskán szo­rítanak a többi kommuná­lis igények is. Több járda kell, több szilárd burkola­tú út. És a község utcáinak alig egyötödében van még vízvezeték. Ennek hossza mintegy 15 kilométer. Már­pedig a helybeli strandnál nem kisebb szükséglet Mai­sán a komplett fürdőszoba sem ... Annál is inkább, mert köztisztasági fürdő sincs. S ezért a strand­fürdőt már eleve úgy ter­vezik. hogy köztisztálkodást szolgáló részlege is legyen. Az urbanizációs igények azért szorongatnak, mert komplexen jelentkeznek —. az egyik magával hozza a másikat. Toldi János ezt mondja: — Nyaranta, vasárnapon­ként és a szabad szomba­tokon az emberek százá­val ülnek vonatra, ki Fél­egyházára megy, ki Halas­ra' ki meg Kunfehértóra. Mind többen mennek mo­torral és gépkocsival is. És hirtelen össze se tudnám számolni, hány majsai la­kosnak van már a kunfe- hértói és a vadkerti víz­parton hétvégi háza... Ez utóbbit azért is érdemes megemlíteni, mert a léte­sítendő strandfürdő kör­nyéke nagyon alkalmas vol­na víkendtelep kialakítá­sára. Minden hivatalos fóru­mon felvetődik a strand­építés ügye, tanácsülés, vb- ülés nem múlhat el úgy, hogy szóba ne kerüljön ez a téma. Csakhogy mikor lesznek ebből meleg vizű beton­medencék? — Csak azt mondhatom, hogy előbb a kutat kell megkapnunk. Egyelőre még folynak a számítások, hogy megnyitása mennyire za­varná az olaj- és a föld­gázkitermelést. Erre még várnunk kell. Ám amitan­nak ideién a vonatban uta­zó néni javasolt, vagyis a községfejlesztési hozzájáru­lást, immár mint reális le­hetőséget említhetjük... Ez lehet az egyik anyagi for­rás. Vagy pedig, ha majd a jogszabályok módot ad­nak rá. a községfejlesztési kölcsönkötvények jegyzése. Ezzel is könnyen összejö­hetne egymilló, s később majd csak lenne miből visszafizetni a jegyzőknek... Már az indulásnál nagyot lendíthetne. Végül is azt kérdem meg, a negyedik ötéves tervben szerepel-e a strandfürdő megépítése? — Sajnos, nem. Egysze­rűen nem „fért” bele. De azért bizakodunk mégis, mert ha az említett felté­telek kedvezően alakul­nak . . ; Abban maradunk, hogy az ötéves terv rangját nem fogja csorbítani, ha a nem tervezett strandfürdő 1975-ig megépül, de leg­alább is hozzáfognak a ki­vitelezéséhez. Hatvani Dániel Újból terem a szegedi kakaóla A szegedi egyetemi fü- vészkertben újból terem a kakaófa, aijiely két évvel ezelőtt hozott első ízben termést. Akkor ez Magyar- országon botanikai szenzá­ciónak számított. A szub­trópusi kiírná jú üvegház­ban sokévi kísérletezés után sikerült megtalálni a 15 éves fa legjobb elhelye­zését és ennek köszönhető, hogy most már másodszor fejlődtek rajta ökölnyi nagyságú, uborkaszerű ter­méstokok. Ezeknek súlya átlagosan 35 deka, kezdet­ben zöld színűek, később sárgára érnek. Egy tokban ! általában 30—40 babszerű ] mag található. A kakaó Ne legyen „szigorúan bizalmas“ a siker Gyógytornán Idestova csaknem másfél évtizedes múltra tekinthet vissza a SZOT Társada­lombiztosítási Főigazgató­ság megyei igazgatóságá­nak gyógytomaosztálya. Napjainkban ‘ három szak­képzett gyógytornász keze­li itt a mozgásszervi és izületi megbetegedésben szenvedőket, a csonttörés­sel bajlódókat. A gyógy­torna szerves kiegészítője a fizikoterápia és a masz- százs. Az évi betegforga­lom tavaly több mint 30 ezerrel haladta meg a kez­dő évét: 1970-ben 78 és fél ezer beteget gyógykezel­tek. A fennállás eddigi esz­tendei alatt mintegy há­romnegyed millió ember fordult meg ezen az osz­tályon, s nyerte vissza többségük egészségét, mun­kaképességét. Képünkön a csuklóizüle- tek mozgatását, edzését célzó mozdulatokat gyako­rol a beteg, a háttérben pedig, a bordásfalnál, a vállbán, könyökben sérül­tek csoportja végzi az elő­irt „feladatot”. (Jóba—Fásztor) JÖ TAPASZTALNI aj társadalmi igazságérzet megnyilvánulását — kü- j lönbőző tanácskozásokon, legyenek azok szakszerve­zeti választó küldöttérte­kezletek vagy népfrontren­dezvények. Különösen a pártkongresszus óta szapo­rodnak a felvetések, észre­vételek azzal kapcsolatban, hogy a jó munka, termelő vagy társadalmi munka anyagi honorálása mellett az erkölcsi megbecsülésnek sem szabad elmaradnia. Ez utóbbinak pedig fontos ve­lejárója az elismerés nyil­vánossága. Mert mire kellett sok esetben ráébrednünk az el­múlt időkben? Miként a Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalat szakszerve­zeti választó küldöttgyűlé­sén is hangot kapott — sok munkahelyen tudják, ki a legjobb beat-zenész a városban, melyik a legnép­szerűbb zenekar a megyé­ben — de hogy az üzem­ben melyek a legjobb szo­cialista brigádok —, s fő­ként, hogy mivel tűnnek ki —, aligha tájékozottak közelebbről az emberek. Az. ha a hirdetőtáblán vagy a gyár megszokott helyén, mondjuk egy-egy versenyszakasz értékelését követően, kifüggesztik a nevekkel telegépelt lajst­romot, még nem minden. Emberközelségbe úgy ke­rülnek ezek a táblázatok, listák, ha a rajtuk szerep­lőkről. a legjobbakról, be­szélgetnek is a kollektívá­val. — Mindenekelőtt azok, akiknek párttól, tömegszer­vezettől. különböző bizott­ságoktól kapott tiszte a ne­velés, a jó példákkal való agitáció. A társadalmi munka, a közéleti tevékenység meg­becsülésének oldaláról fog­Feliks Derecki: A látogatás Mindig nagyon büszke voltam, hogy ilyen rangos barátom van. Bizony, Ba- toniak vitte a legtöbbre közülünk. Néha összeakad­tam vele, ahogy rohant egyik értekezletről a má­sikra. De mindig megállt, hogy kezet rázzunk és pár pillanatra elbeszélgessünk. — Gyere már be egyszer a hivatalomba, öreg cim­bora, hogy végre jól kibe­szélgethessük magunkat —, invitált. b: ¥ö£íí*. t? tegM­hatnám le a te értékes idő­det? — Ne bolondozz már, számodra mindig akad egy­két szabad percem. Én azonban nem siettem elfogadni a meghívást. De egy napon, amikor éppen elmentem a hivatala előtt, úgy döntöttem, hogy bené­zek. A titkárnő egy karos- székbe ültetett, momlván, hogy az igazgató úr nem ér rá. Sokáig vártam, s már éppen cl akartam menni, de akkor a titkár­nő t»«UMék«U. — Jaj, de örülök, ülj le, foglalj helyet — üdvözölt a barátom. — Most leg­alább elbeszélgethetünk. Igen, igen — sóhajtozott — azok voltak a szép na­pok. Bocsáss meg egy pil­lanatra... — ugyanis ek­kor megszólalt a telefon. Röviden elintézte a be­szélgetést, majd hozzám fordult: — Hol is tartottunk? — Ó, hát a régi szép na­poknál. — Igen, azok voltak csak a szép idők. Ifjúságunk szép napjai, nem igaz? Várjál már egy pillanatra, vtmml jewSk, Ekkor már elég sokáig volt távol. Aztán vissza­jött, , ismét kiment, majd újból visszatért. — Igen, semmi sincs, ami a régi szép napokhoz fogható, mikor még fiata­lok voltunk — mondta isten tudja hányadszor, az­tán megint csak ki kellett mennie a szobából. Várakozás közben el­aludtam, és nagyon éhe­sen ébredtem, de szeren­csére volt nálam egy szend­vics. A titkárnő készített hozzá teát. A következő sztinyókálás után egészen el veszítettem az időérzéke­met. Nem tudom meddig ülhettem <üt, <U t tmkM­lám sarjadzásából ítélve jó ideje lehetett már. Aztán felpattant az ajtó, belépett egy férfi, és lete­lepedett az íróasztal mö­gött. Ekkor rámesett a pil­lantása. — Hé, mit keres maga itt? — Baton iák igazgató úr­ra várok. — Nem ismerek semmi­féle Baloriak igazgatót. Itt én vagyok az igazgató. Nehézkesen álltam fel a karosszékből, és lassan az ajtó felé indultam. Ahogy áthaladtam a kis előszo­bán, észrevetttem. hogy már a titkárnő i* új. Stebi lady lalkoztak ezzel a népfront megyei elnökségének leg­utóbbi ülésén. Balabán Sán­dor, a népfrontmozgalom­nak is egyik legjelentősebb bázisát jelentő értelmiségi réteg, a pedagógusok tár­sadalmi munkásságával kapcsolatban tette fel a kérdést: „Ki tudja ott, helyben, az adott tantestü­letnél, ha kitüntetitek — például hoszú. áldozatkész népfrontmozgalmi munká­jáért — egy tanárt, taní­tót?” — Éreznek-e nagyobb megbecsülést, tiszteletet el­sősorban közvetlen veze­tőik, kollégáik részéről? Kijut-e nekik legalább egy meleg kézfogás, néhány barátságos elismerő mon­dat — a tantestület egésze előtt?... VAN ILYEN, de előfor­dul nem egyszer, hogy a társadalmi, mozgalmi szer­vekben végzett jó mun­káért kapott kitüntetésről, a szerény lehetőségek sze­rinti jutalmazásokról csak ott, a szakszervezeti, taná­csi vagy népfrontbizottság­ban tudnak. S azok, akik­nek a jelenlétében — akik olyankor szintén mint ki­tüntetettek vannak ott — a jutalmat, érdemérmet át­adják. A munkahelyen — nem egy testületnél — úgy eloszlik ennek a nyoma, mintha legalább is „szigo­rúan bizalmas” ügyről len­ne szó. Farkas József, a népfront megyei titkára említette, hogy volt több eset rá. amikor még maga­sabb kitüntetést sem je­gyeztek fel a kiváló moz­galmi munkás pedagógus személyi lapjára. Mert hát ugye — gon­doljuk, ilyen szemléletbeli háttere is van a dolognak, —, ez csak amolyan „tár­sadalmi munkáért” kapott jutalom, elismerés volt. Persze, sokszor mi a hely­zet? Tudjuk, egy kitünte­tett tanítónak — visszatér­ve iskolájába — nem az az első dolga, hogy „körül­szaladjon” a megtisztelő el­ismerés dokumentumával. Legtöbbször, több kevesebb tusakodás után — nem ve­szik-e majd dicsekvésnek, hiszen szinte velejárója legtöbb jutalmazásnak az irigység, féltékenység, sér­tődés, mert „miért ő kap­ta?” — megmutatja egy­két közelebbi barátjának. Aztán, ha ők sietnek to­vábbítani is a hírt, ami végeredményben az egész testület számára is meg­tiszteltetés — de sajnos, nehézkesen megy, hogy ezt így fogják fel —, a tényt többen igyekeznek úgy „megtartani, agyonhallgat­ni”. mintha az értesülést kútba dobták volna. Ezek az emberi gyengeségek ki­vált jelentkeznek, amikor, mint mondottuk, „csak1, társadalmi, közéleti mun­káért kapott kitüntetésről van szó. MÁRPEDIG az ilyen visszhangtalanság — még az úgynevezett bölcs em­berismerőknél, a gyen­géinket megértőknél is az­zal jár egy idő után, hogy kedvük, lelkesedésük lo­had. Hát ha még ott sem kapják meg a megbecsü­lésnek egy-két meleg gesz­tusát. ahol közvetlenül éreznék a rezonálásból: ér­demes volt „civil” munká­mon felül azt a pluszt is adni?! Tudjunk örülni a köz­vetlen környezetünkben ki­tüntetettek sikerének is. Tjaíh Isivá*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents