Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-23 / 19. szám
t oldal 1971. Január 23, szombat Gondolatok a szövetkezeti demokráciáról TEL! BUNDÄJÄBAN szunnyad a határ, fáradtságát piheni a föld. önmagát ismétli a természet, mi pedig öregebbek lettünk egy esztendővel. Befejeződött az az év, amely a mező- gazdaságnak kedvezőtlen tényezők sokaságát hozta. Meg is látszik a termés- eredményeken, a szövetkezeti gazdák jövedelmén is, pedig többet dolgoztak, mint más években A kecskeméti járás 36 termelőszövetkezetében és huszonnégy szakszövetkezetében a vezetők és a könyvelők olyan zárszámadást készíthetnek, amely a tartalékok jelentős csökkenéséről fog tanúskodni. Az egy évvel korábbi színvonal, valamelyest csökkent, de mégsem kesereg a 26 ezer szövetkezeti gazda és a velük egy háztartásban élő, mintegy 50 ezer családtag. Megszokták már a termeszét szeszélyeit és tudják, hogy a szövetkezeti kollektívákban a legnagyobb csapást is könnyebben át lehet vészelni. Maguk választotta vezetőségek irányítása mellett dolgoznak. Vezetőik személyes felelőssége demokratikus vezetési módszerek útján érvényesül. A beszámolási kötelezettségnek is, mind rendszeresebben eleget tesznek. RITKA az a szövetkezet, amelyben durván sértenék a gazdák demokratikus jogait. Az íratlan szabályok áthágása — főleg az emberi kapcsolatokban — azonban számtalanszor rontja még a közösségben a demokratizmust és a munkahelyi közérzetet. A kommunisták és a szövetkezetek pártszervezetei a szövetkezeti demokrácia fejlesztéséért dolgozva számtalan eredményről adhatnak már számot. Akkor járnak a X. kongresszus mutatta úton, ha erősítik a tettekben megnyilvánuló szövetkezeti demokráciát. Érdeke a tsz-pártszervezetnek, hogy napi politikai munkája állandó részeként foglalkozzon a demokrácia elveinek gyakorlati megvalósításával. Jó módszerek tucatjait lehet tapasztalni a lakiteleki Szikra, a városföldi Dózsa, a tiszakécs- kei Új Élet Termelőszövetkezet és a kerekegyházi Béke Szakszövetkezet pártszervezeteinek munkájában. Rendszeresen gondoskodnak a gazdák tájékoztatásáról Ennek fórumaivá tették a brigád és üzemági tanácskozásokat, a gazdákkal folytatott beszélgetéseket és a sokszorosított üzemi híradókat is. A soron levő zárszámadó és tervtárgyaló közgyűléseket is úgy készítik elő. Ezzel bizonyítják, hogy minden gazda és üzemági dolgozó előzetesen tájékozott legyen, véleményt mondjon közös dolgaikról. De lehetővé teszik az egyéni problémák felvetését is. hogy a közgyűlésen már a nagyobb család gondjainak, terveinek megtárgyalására jusson idő. Ezeken a találkozókon részt vesznek a vezetők és többen nyilvánítanak véleményt, mint a közgyűléseken. A szövetkezeti vezetők túlnyomó többsége úgy dolgozik, hogy a gazdatársainak szívét is megnyerje, velük örül és gondjaikban is osztozni tud. AZ ÍGY DOLGOZÖ elnökök keveset ülnek az íróasztal mellett Elhatározásaik legtöbbször osak elképzelések, javaslatok, ajánlások formájában kerülnek szakemberek, gazdák és a vezetőség elé. Néhol azonban tapasztalni meg, hogy a döntések jogát mindenben az elnök tartja fenn magának. Közben annyira elfoglalt emberré válik, hogy nem jut ki az irodából és a gazdákkal sem ér rá tanácskozni a bírálatot pedig piszkálódásnak vesz-' Közülük nőnek ki a csalhatatlanak, a kiskirályok, akik munkaadónak képzelik magukat és a szövetkezeti tagokat pedig cselédnek. Az ilyen hibák miatt a napokban vonták meg a bizalmat egy szakszövetkezeti elnöktől. Megelőzni, elhárítani a vezetés hibáit a szövetkezeti demokrácia biztosította szabad légkörben lehet, amikor őszinteség és összhang van a pártszervezet és a szövetkezet vezetősége között. Kell ehhez a kommunisták és pártonkívüli szövetkezeti gazdák eleven kapcsolata, rendszeres vélemény- cseréje is. De szükséges az is. hogy a szövetkezetek elnökei és vezetőtársaik állandó érintkezésben legyenek a tagokkal, igényeljék véleményüket és javaslataikra elevenen reagáljanak. OTT ERŐSÖDIK a szövetkezei! demokrácia ahol megvalósulnak a szövetkezetpolitika elvei, gondoskodnak a gazdákról, érvényesülnek a tagsági jogok és a kötelességeknek is eleget tesznek. Az elvek megvalósulását most tanulmányozzák a járás pártszervezetei, és a tapasztalatokat vezetőségi üléseken, majd taggyűléseken is megtárgyalják még a téli hónapokban A járási összegezést a pártbizottság gazdaságpolitikai bizottsága vállalta és ajánlásait, a jó módszereket minden szövetkezethez eljuttatja. Horváth Ignác Kútfúrók a hóban Senki sem örül a télnek, a zord időjárásnak, de azért a zárt, jól fűtött munkahelyeken könnyebben el lehet viselni, mint kinn a szabad ég alatt. Vajon, hogyan készültek a télre és hogyan dolgoznak most a Dél-Bács megyei Vízmű Vállalat dolgozói? Szalai József igazgató kérdéseinkre elmondta, hogy idejében felkészültek a télre. Az 591 dolgozót foglalkoztató vállalatnak természetesen nagy gondot jelent a megváltozott időjárás, de még eddig nem volt fennakadás. — Vállalatunk 52 vízmüvet tart üzemben — mondotta az igazgató — három városnak és negyvenkilenc községnek juttatunk megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvizet. A téliesítést idejében elvégeztük, s ha esetleg valahol kisebb zavar támadna, a tmk-részlegünk 70 dolgozója közül valaki a rendelkezésükre álló öt gépkocsival szinte órákon belül odaérkezik, s elhárítja az akadályt. A hét tisztasági fürdő működése is zavartalan. Az építőipari részlegünk, és a kútfúrók is fennakadás nélkül dolgoznak. Jelenleg a 30 tagú brigád öt berendezést működtet, Csongrád, Bács és Békés megyében. A fúrás még csak rendben megy, de az anyagok szállítása, a munka befejezése utáni költözködés már nagyobb gondot jelent, mint nyáron. A megváltozott és igen rossz útviszonyok próbára teszik gépkocsivezetőinket. Munkájukról a legteljesebb elismeréssel kell beszélnünk, mert példamutatóan megállják a helyüket. Igen nehéz a i,.„,..vcoa például Héderi Károlynak, a daruskocsi vezetőjének, ö jelenleg Kiskunhalason tevékenykedik, ahol 26 millió forintos program megvalósításán dolgoznak, a városi szennyvízcsatornát építik. A múlt év nyarán láttunk a munkához és legkésőbb 1974-ben szeretnénk átadni rendeltetésének az 1640 köbméteres napi kapacitású tisztítótelepet és a 3,5 kilométeres csatornahálózatot. Itt a daruskocsi vezetőjén kívül példamutató munkát végez Janák József és Gulyás József brigádja. Ahogy csak tudjuk, segítjük őket, melegedőhelyiség és forró tea áll rendelkezésükre. Van egy hatalmas Tátra vontatónk, s bizony a vezetőjének, Lehoczki Józsefnek megszaporodott a munkája. Húzta már ki a hóból a daruskocsit és más járműveket, de olyan is előfordult, hogy ő is bennragadt a hóban és az állami gazdaság három vontatója jött a segítségére. Január elején, amikor a legrosszabb volt az idő, a városi pártbizottság kért tőlünk segítséget. Elfogyott Kiskunhalason a propánbután gáz, és a szegedi vállalat nem tudott szállítani utánpótlást. Önként jelentkezőt kértünk, és Farkas Ferenc vállalkozott az útra. Elment Szegedre és ZIL-jével több száz gázpalackot hozott. Dolgozóinkat dicsérheti egy másik munka is. Kun- szentmiklóson három kilométeres csőfektetést végeztünk a múlt évben. Olyan hirtelen jött a hó, hogy már nem volt időnk befedni az árkot. A múlt héten egy rakodógépet és egy brigádot küldtünk a községbe a rendkívül balesetveszélyes helyzet megszüntetésére. Példamutató szorgalommal dolgoznak a hideg idő ellenére és remélhetőleg január végén már Kunszentmiklós minden utcáján balesetmentesen lehet közlekedni. — mondotta befejezésül Szalai József igazgató. Opauszky László Gázvezeték építése a Szovjetunióban tfí fi| Im i :;V ; • ; W & - : * > ", , . ' ' ‘ > »x * <S ' ' ' 11 'r- , ,'iS pll Igl Ég | §| É § 'é' Él ' »wmmm Megkezdődtek a csőfektetési munkálatok a Szovjetunió Tyumen területén, az Északi lény elnevezésű gázvezeték keleti szárnyán. Az 1420 milliméter átmérőjű csővezeték a Jamal-félszigeten felfedezett gazdag földgáztelep kitermelését fogja elősegíteni. Képünkön: szállítják a hatalmas csöveket. (Foto TASZSZ—MTI—K^y 10. A HINDU ÜGYNÖK FELELME Kedvezőre fordult a hangulat, de 21-én újabb két matróz a „trópuson rosszabbodó egészségi állapota miatt” mielőbbi hazaszállítását kérte rádiótávírón a budapesti központtól. így érkeztek meg japán eredetű rakományukkal június 22-én Adenbe. A kereskedelmi ügynökség rendkívül udvarias hindu vezetője várta már a Székesfehérvárt, s tudta, hogy miért nem mehetett át a Szuezi-csatornán. A kikötővárosban előző nap ért véget a dokKtnunká- sok háromhetes sztrájkja, ám a magyar hajóról alig kezdték meg a japán áru kirakását, a sztrájk ismét kirobbant. Most azonban csak egy napig tartott. Közben Schuszter vezérigazgató-helyettes, a magyar tengeri kereskedelmi hajózás főnöke, rádiótávírón utasítást küldött a kapitánynak, hogy kezdje meg a felkészülést Afrika szeptemberi körülhajózására. Ugyanazon a napon a kereskedelmi osztály vezetője arról tájékoztatta Süveges Lászlót, hogy a hazaszállításukat kérő tengerészek váltása egyelőre nem lehetséges, Kérte a kapitányt, hogy pontosan ismertesse: milyen térképekre és szakkönyvekre lesz majd szüksége az Afrika-kerülő útra. Ezzel kapcsolatban nem sokkal később még egy táviratot kapott az adeni kikötőben horgonyzó hajó parancsnoka: „Engedélyezzük Ocea passages for the World 1950-es Admirality kiadás vásárlását. Javasoljuk, tanulmányozza útvonalát, szükségletét ennek figyelembevételével határozza meg.” A válasz a nagy út előtt a hajó alapos javítására tett javaslatot, mégpedig Adenben, az angol vezetéssel működő „Dockyrt Ltd”-nél, mivel ez a cég rendelkezett megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy a hajót a vízből kiemeljék, majd visszaengedjék. Ezért a munkáért 130 fontot és sójatér-díj címén még naponta 30 fontot kértek az angolok. Tájékoztatást adott a kapitány arról is, hogy „beépítési nehézségek miatt” a légkondicionáló berendezés vásárlását elhalasztotta. Végül is nem került sor a hajó kijavítására, mert az angolok talpa alatt égett már a talaj. A három részből — az előkelő üzletek, a modern lakóházak és a számtalan sikátorral átszabdalt kisebb üzletek negyedéből — álló városban már kevésbé volt biztonságos közlekedni. Főként az utóbbi negyedben nem. Itt laktak a legforradalmibb jemeniek, amire a lakóházaik falán látható puskagolyónyomok is utaltak. Az angol katonák sűrűn járőröztek az utcákon, a tekintetükön is látszott: el kell hagyniok a várost. Jellemző a feszült helyzetre, s az adeniek forradalma következményeként a közbiztonság kétes voltára, hogy — miután a Székesfehérvárról kirakták az árut — a hindu ügynök félt a hajóra vinni a szállításért járó 800 fontot. Süveges Lászlónak személyesen kellett elmennie a bankba. Tíz legkarakánabb tengerészével indult el — persze, fegyvertelenül — a pénzintézetbe, s miután nem kevés izgalommal, ám végül szerencsésen megérkeztek, „visszafelé mit lehet tudni” megfontolásból mindjárt a bankban szétosztotta emberei között a pénzt. Az is jellemző volt az adeni állapotokra, hogy a hazulról kért és repülőgépen el is küldött 20 ezer cigarettának már a repülőtéren nyoma veszett, pedig távirati tájékoztatásból a kapitány még a fuvarlevél számát is tudta. Nem bánták tengerészeink, hogy augusztus 5-én búcsút mondhattak a forrongó és számukra is veszélyt rejtegető Adennek. Ismét nekivágtak a Vörös-tengernek, azon az útvonalon, amelyen május végén is végighaladtak. Céljuk: a beltenger északkeleti csücskében levő Akaba. Az általuk nagyon is ismert Massa- waban is horgonyt kellett azonban még vetniök. Egy hatalmas olasz hajónak ugyanis — amely csaknem mindegyik délebbi kikötőbe kisebb-nagyobb mennyiségű árut szállított — nem érte meg, hogy betonkeverő gépekből, transzportőrökből álló csökkent rakományával felhajózzon Akabába. Kirakta hát terhét az etióp kikötőben, a Székesfehérvárnak viszont Kapóra jött, hogy elszállíthatja azt a jordán kikötőbe. Kellett a fuvardíj nagyon. Augusztus 10-én érkeztek az Akabai-öböl bejáratához, a Tiran-szoroshoz, a DETERT által néhány nappal előbb megkötött üzlet lebonyolítására, vagyis azért, hogy a libanoni Bejrútból teherautón szállított eternitcsöveket továbbítsák a szaúd-arábiai Qizanba. A legénység még május 22-én (hallotta a rádióból, hogy az EAK fegyveres erői lezárták a Tiran-szorost, és sem az izraeli Eilatba haladó, sem az onnan kifutott hajókat nem engedték át a 200—300 méter széles öbölbejáraton. Most, a júni „ eu Kuoobant háború után harmincöt napra, vajon mi a helyzet? — érdekelte tengerészeinket. Nos: a Tiran-szorosban már háború utáni volt a „hangulat”. Csupán néhány jól álcázott >-”-ao1i ágyút vettek észre a parton. (Folytatjuk.)
