Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-21 / 17. szám

1911. foauir SI, esfltÖrtÄS i. oldal Dégen Imre, az OVH elnöke. Oláh István vezérőrnaggyal, a honvédelmi miniszter első helyettesével és F.rdösi József megyei tanácselnökkel, az árvízvédekezés terü­leti bteollMgának veaetójévsl * megerö&iJkU gátakat ezemléUk. Hajónk mellett halad a Jégtörő I. A pontos manőverezést a Víz 10. vezérhajó rádiója irányítja. űáib Sándor felvéfcleLj A demokrácia lépcsőfokai Miután a Minisztertanács már megtárgyalta, rö­videsen az országgyűlés elé kerül az új tanácstörvény. Nem kívánunk elébe vágni a parlamenti előterjesztés­nek és vitának, de őszintén meg kell mondani, hogy igen nagy várakozás előzi meg a törvényt. Főleg azért, mert az évek óta tartó előkészítő munka során az ehhez kapcsolódó tudományos és elméleti viták, felmérések, nyilvános publikációk nem csak az adott szakterületet érintették és hozták mozgásba. Mivel a tanácsok tevékenysége kihat a legszélesebb népréte­gek, az egész lakosság életére, érthető, hogy minden­kit érdekel, milyen változásokra számíthatunk. Sokan kérdezik mostanában a párt- és tanácsi, valamint népfrontvezetőktől: vajon miben nyilvánul majd meg az a gyakran emlegetett nagyobb önállóság, s mi hasz­na lesz ebből a lakosságnak? A választópolgárok, a tanácsokat létrehozó egyének — mint az adott közösség, a szűkebb lakóterület tag­jai — elsősorban arra kíváncsiak, hogy lesz-e vajon nagyobb beleszólási joguk a közügyekbe, a döntések meghozatalába. Magyarán szólva, hogy tükröződik-e majd saját véleményük, állásfoglalásuk a fejlesztési tervek elkészítésében, a létesítmények sorrendi megha­tározásában. Lesz-e mód egyáltalán arra, hogy külön­böző alternatívák — lehetőségek — közül válasszanak, s esetleg szavazás vagy közvéleménykutatás alapján alakuljon ki az álláspont, mire van jobban szüksége az adott területnek — például bölcsődére vagy éppen tisztasági fürdőre. A beleszólás joga, pontosabban szólva lehető­sége foglalkoztatja leginkább az embereket, mert azt tapasztalják, hogy a demokratizmus állandó fejlődése ellenére is, ez igen gyakran csak formális volt eddig. Példákat is felhozhatnánk, amikor a lakosság széle­sebb rétegeinek megkérdezése nélkül épültek fel — nem haszontalan és felesleges, de mégsem a legfonto­sabb — létesítmények, melyek azóta is alig-alig van­nak kihasználva. Tudunk „mammut” művelődési ház­ról, mely elvitte a község öt-hat évi pénzét, miközben nem tellett utakra, járdákra, csatornázásra. Másutt, például városainkban viszont már régen szükség lett volna korszerű művelődési intézményekre, de a ter­vekből mindig ezek kerültek kihúzásra. Egyszóval, ha időben megkérdezik a lakosságot, talán egészen más­ra lehetett volna és kellett volna elkölteni ezeket az Összegeket. A pénz persze mindig kevés, s az igények folyton előtte járnak a lehetőségeknek, de éppen ezért Van szükség a döntések előtti széles körű konzultá­cióra az érdekeltekkel. De hagyjuk a merev tervszámok és megkötöttségek, á legkülönbözőbb módon körülbástyázott gazdálkodás időszakának boncolgatását. Az ellentmondások dacára , is á fejlődés láncszemei voltak ezek. nem kevés ta­nulsággal. s a körülményekhez képest is rengeteg al- kotó. kezdeményezéssel, a jelen időszak gazdaságának, társadalmi valóságának megalapozásával. S hiba len­ne, ha azt hinnénk, hogy a megkötöttségek feloldása •— mely lényegében folyamatosan már ki is alakult — automatikusan kifejleszti a demokratizmus új hajtá­sait, a tanácsi démokráciában megtestesülő új munka­stílust is. Hiszen ezek forrása — alkotmányos és jogi szempontból — jórészt már eddig is adva volt, de egyrészt szubjektív szempontok, másrészt bürokratikus megkötöttségek nehézségi nyomatékai miatt nem bon­takozhattak ki megfelelően. S bár az új tanácstör­vény — az előzetes információk szerint — az önálló­ságot garantáló ellenőrzésnek és biztosítékoknak egész rendszerét teremti meg, mégsem alakíthatja ki máról holnapra az új szemléletet, s nem küzdheti le csupán kimondásával a megszokást, maradiságot, a visszahú­zó tendenciákat. Mindezt csak azért szükséges előrebocsátani, mert máris tapasztalható valamiféle „csodavárás” a tör­vénnyel kapcsolatban. Mintha ez önmagában is képes lenne teljesen új helyzetet teremteni a tanácsi gaz­dálkodásban és a tanácsok közösségi munkájában. Ezért is érezzük mélyrehatóan igaznak és előrelátónak a X. kongresszus megállapításait, mely hangsúlyozza: „A szocialista demokrácia csak az állampolgári fegye­lem és felelősségérzet, a szocialista közgondolkodás erősödésével, fejlődésével együtt emelkedik magasabb szintre." Ehhez természetesen az is szükséges, hogy az eddig is igen nagy munkát végző és hivatása magaslatán álló' szakapparátus iránti bizalom növekedését a la­kosság még jobb informálása segíti. Akkor válik még teljesebbé a tanácsi demokrácia, ha a tájékoztatásról szóló korábbi határozatoknak megfelelően a, lakosság nemcsak a befejezett és eldöntött dolgokról értesül, de a készülő tervekről, elképzelésekről is. Ha nem­csak az országos és megyei vezető szervek, de a helyi testületek is kötelességüknek tartják, hogy minden lé­nyeges kérdést a közvélemény elé vigyenek, mielőtt kimondják a végső szót. Van erre már nagyon sok szép példa, de találkozni az ellenkező véglettel is. Amikor, félve az előzetes információ kockázatától, inkább hallgatásba burkolóz­nak a vezetők: „Még nem biztos, meg ne írja az e*»- társ!” Hányszor halljuk ezt munkánk során. Pedig mindenki megérti, ha azt mondjuk: „Ezek még csak tervek, elképzelések, változhatnak is, de mindenesetre mondjon véleményt a lakosság.” S ilyenkor úgy érzi, aki véleményt nyilvánít, hogy maga is részese az ügynek, adnak a szavára, pláne, ha aztán cselekvőeen is részt vehet a létesítmény megvalósításában. Mint ahogy erre is volt már példa bőségesen. A demokrácia lécpsőfokait nem lehet átugorni, kikerülni, s a törvény is csak elindítója lehet az ez­zel kapcsolatos változásoknak. Naponta meg kell majd küzdeni azért, hogy' az írott betűk valósággá -váljanak. ; Hisszük, hogy ebből mindenki szívesen vállalja a ré­szét, akire felelősség hárul az elkövetkező időszak nagy munkájában a tervek megalkotása és végrehaj­tása során. F. Tóth Pál Árvízvédelmi nagygyakorlat a Dunán Lapunk tegnapi számában beszámoltunk a Duna bajai szakaszán rendezett téli árvízvédelmi nagygya­korlatról. Az . izgalmas akciónak néhány mozzanatát fotóriporterünk is megörökítette, de helyszűke és lap­zárta miatt a képeknek már nem jutott hely. Olva­sóinknak ezért mai számunkban adunk képekben is ízelítőt a különböző szervek tevékenységének gondos összehangolásával végrehajtott gyakorlatról. Az újságírók — a tv, a rádió, a különböző napi- és hetilapok, közöttük a Petőfi Népe tudósítói — a Jég­törő V. nevű hajóról' nézték a hat egységből álló flot- tila manőverezését és a koppányi zátonynál megre­kedt jégtorlasz felrobbantását. A hajósok mindent pontosan, programszerűen, fegyelmezetten hajtottak végre, pedig ködben, nehéz viszonyok között kellett munkájukat végezni. Barzel Varsóban Zycie Warszawy Rainer Barzel, a CDU CSU parlamenti csoportjá­nak elnöke szerdán több­napos látogatásra Varsóba utazott. Ezzel kapcsolatban a Zycie Warszawy a követ­kezőket írja: A lengyel—nyugatnémet szerződés aláírása új táv­latokat nyitott meg a két ország lakossága és politi­kai erői közötti érintkezé­sek előtt. Az a körülmény — foly­tatja a lap —, hogy len­gyelországi látogatásra hív­tuk meg annak az ellen­zéknek egyik vezetőjét, amely élesen bírálja a der cember 7-én Varsóban aláírt szerződést, azt bizo­nyítja, hogy mindenképpen érdemi párbeszédre törek­szünk a Német Szövetségi Köztársaság valamennyi, a Bundestagban képviselt fe­lelős politikai személyisé­gével. Palesztinái változások AL AHRAM A tekintélyes kairói A1 Ahram szerint komoly for­dulat következett be a Pa­lesztinái ellenállási moz­galom politikai platformjá­ban. A lap ammani tudósí­tója közölte: az ellenállás központi bizottsága egy­hangú döntéssel olyan ha­tározatot hozott, hogy tá­mogatni kell az arab or­szágok minden olyan po­litikai kezdeményezését, amely az 1907. júniusi iz­raeli agresszió következ­ményeinek felszámolását célozza. Az A1 Ahram szerint a határozatot Najef Havat- mehnek, a Palesztina fel­szabadításáért küzdő de­mokratikus népfront veze­tőjének javaslatára fogad­ták el. A palesztinai moz­galomnak a Tripoli Char­tához tartozó államok (EAK. Líbia, Szudán, Szí­ria) fővárosaiban működő megbízottai utasítást kap­tak, hogy tájékoztassák az illető kormányokat a köz­ponti bizottság döntéséről. A kairói lap cikke a fen­tieken kívül két nyilatko­zatot idéz. Mind Arafat, az El Fatah, mind Habbas, a Palesztinai Népi Felszaba- dítási Front vezetője pozi­tív értelemben szólt az Egyesült Arab Köztársaság törekvéseiről. Arafat sze­rint az a „következetesség, amely az EAK részéről a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozatá­nak végrehajtására irányul, kétségkívül tanúságot tesz az egyiptomi nemzet' ál­lásfoglalásának szilárdsága és az' ország harckészült­sége mellett”. A politikai rendezést eddig következe­tesen elutasító Habbas pe­dig kijelentette: „világos, hogy az EAK a paleszti- naiak legjobb barátja, s hogy különbséget kell ten­ni a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtá­sa és a palesztinai ellen­állás akcióinak folytatása' között”. Módosul a lengyel tervezés ZOLNIERZ WOLNOSCI Az érsekcsanádi kikötőnél valóságos ostromállapot uralkodik. Kétéltű lánctalpas katonai járművek áll­nak készenlétben a mentés-kiürítés segítésére. Az új lengyel gazdaság- politika módosítja a terve­zést, beruházásokat és a foglalkoztatást — írja ve­zércikkében a Zolnierz W ol- nosci című varsói lap. — E változtatások elsősorban azt jelentik, hogy a jövő­ben fokozottan számbave- szik a gazdasági fejlődés és a társadalom jóléte közöt­ti kölcsönös függőséget. A társadalom és gazda­ságpolitika keretében nem kaptak megfelelő súlyt olyan fontos kérdések, mint a lakásépítés és a kommu­nális gazdálkodás. Elha­nyagolták a mezőgazdaság ütemes fejlesztését. A Zolnierz Wolnosci ki­emeli, hogy a lengyel köny- nyűipar az idén fokozza a fogyasztási iparcikkek ter­melését: mintegy 250 mil­lió zlotyval nagyobb értékű árut szállít a belső piac­ra, mint eredetileg ter­vezték. A hús- és hentesáru-el­látás az ismert nehézségek miatt a tavalyi szinten ma­rad. De körülbelül 8 szá­zalékkal több hal. 23 szá­zalékkal több tojás és 7 százalékkal több zsír kerül az üzletekbe. A kereske­delmi minisztérium beje­lentette, hogy megjavítja a tej- és tejtermék-, a cső-' kóládé- és kávéellátást.

Next

/
Thumbnails
Contents