Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-21 / 17. szám

4. oldal

1971. Január 21, csütSrtffk

Ember és

Az első helyen

Ez év augusztusában Budapesten megnyíló Vadászati Világkiállítás alapgondolata: „Minél, közelebb kerülünk a természethez, annál közelebb jutunk önmagunkhoz.” Ennek a koncepciónak a lényegéről beszélgettünk Földes László miniszterhelyettessel, a Vadászati Világkiállítás kor- mány-főmegbízott jával.

— Miért éppen az ember és természet kapcsolatának fontosságát tűzte zászlajára az első ízben Magyarországon megrendezendő Vadászati Világ- kiállítás?

— Nagyon is aktuális probléma megoldását igyekszünk elősegíteni! A mai ember és a természet kapcsolata drámaian fontos életszükséglet. A technikai fejlődés, az urbanizáció, az emberek városba özönlése világjelenség — nálunk is egyre jellemzőbb, s tempója nyilván még gyorsulni fog. Az embernek azonban nem szabad elgépiesednie, ellensúlyoznia kell az ipari társadalom ártalmait. Szeretnénk, ha a Vadászati Világkiállítás ebben is segítene.

— Hogyan lehet a kiállításon érzékeltetni az ember és a természet kapcsolatát?

— A trófeák, kitömött állatok, vadászfegyverek viszonylag szűk kört, főleg a vadászokat érdeklik. Mi, viszont milliókhoz akarunk szólni, hiba lenne tehát leszűkíteni a tematikát. Sőt, fontos feladat, hogy felkeltsük az érdeklődést azokban is, akikben még szunnyad. Jelentős teret szentelünk a kiállításon a természet szépségeit ábrá, zoló művészeti alkotásoknak, fényképeknek, ilyen ihletésű filmeket mutatnak be és szó lesz a természet- védelemről is. Nem dönthettünk rosszul, mert sok külföldi meghívott, amikor megtudta, hogy nemcsak szűk értelemben vett vadászati kiállításról van szó, nagyobb érdeklődéssel fordult az esemény felé.

— Sokat hallunk mostanában a természeti értékek pusztulásáról. Mit kellene tennünk a helyes ! természetvédelmi szemlé- [ let kialakítása érdeké- ! ben? 1

— Nálunk szép számban vannak tájvédelmi területek és még többet is kialakíthatnánk, de ez a módszer nem védi meg igazán a természetet. Hivatalból ez megoldhatatlan. A tömegek segítségét is el kell nyernünk. El kell érnünk, hogy az új lakótelepek tervezői ne irthassák ki a ligeteket, a gyárak vezetői állítsák meg a folyóvizek szennyezését, gondoskodjanak megfelelő szennyvíztisztító berendezések felszereléséről. El kell érnünk, hogy az

j autósok, ha lehajtanak az útról, ne gázolják le a facsemetéket, hogy a lakók virágágyakat telepítsenek házaik közé. A természet- védelemnek társadalmi üggyé kell válnia, s új területeket is vissza kell hódítanunk. Fogjuk le azok kezét, akik kárt akarnak tenni a természetben!

— Nincs ellentmondás a fokozott természetvédelem, meg az iparosodás, általában a technika fejlődése között? Az utóbbiak fejlődését ugyanis nyilvánvalóan nem lehet és nem is lenne célszerű megállítani.

— Természetesen van ellentmondás. Az iparosítást gyorsítani kell, ezzel szembeszegülni Don Quijote-i harc lenne. Ha azonban okosan csináljuk az ipartelepítést, igenis összeegyeztethető a természetvédelemmel. Hazánk jó példa erre. A felszabadulás óta eltelt 25 év alatt az ipari termelés hétszeresére nőtt, és az erdőterület ugyanakkor 400 ezer hektárral gazdagodott. Mindkét folyamat tovább halad. Soha annyi őz, szarvas és — sajnos — vaddisznó nem volt nálunk, mint ma. A nagyüzemi mezőgazdasági termelés elterjedése sem csökkentette a nagyvadak számát, legfeljebb csak az apróvadakat, főként a nyulakat sújtotta.

— Korunkban líj népbetegségféleség van kialakulóban: civilizációs betegség néven szokták emlegetni. Közismert, hogy a leghatékonyabb „gyógyszere” a természet nyugalma és csendje. Vajon a városi emberek kellő mértékben »fogyasztják-e”?

— A kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Tény, hogy szombatonként népvándorlás indul meg a hegyek, folyók, tavak mellé. Mennek a telkekre, keresik a kikapcsolódást — és ezt jól teszik. Sokan maradnak viszont a lakótömbökben, mert nincs hová menniük, nincs telkük. Nos, minden államvezetésnek, amely ki akarja elégíteni a nép igényeit, kötelessége növelni a hétvégi üdülés, a telekszerzés lehetőségeit. Ismeretes, hogy a mi telekgazdálkodással kapcsolatos intézkedéseink is erre irányulnak.

—■ A természet önmagában nem feltétlenül „barátja” az embernek. Ahhoz, hogy valóban „barátja” legyen, az embernek bizonyos mértékig be kell avatkoznia a természet rendjébe. Hogyan lehet elérni az ideális egyensúlyt a beavatkozás mértékében, hogy az se kevés, se túlzott ne legyen?

— Vannak romantikus lelkek, akik az őstermészetet akarják megmenteni. Ez azonban képtelenség, és nem is lenne célszerű. A természet is mindenképpen átalakul, ezt a folyamatot sein lehet feltartóztatni. Fontos viszont, hogy mindez ne spontán, hanem irányítottan történjék. Az emberi beavatkozás mértékét jól meg kell fontolni, tervszerűen kell cselekedni. Egy városi erdő például nem lehet dzsungelszerű, oda sé- tautak, padok, pihenőhelyek kellenek. Vagy: egy új üdülőtelepet úgy kell kialakítani, hogy ott sokan kapjanak telket, de a házak ne egymás hegyére-hátára épüljenek. Közöttük elegendő hely maradjon a szemet, idegrendszert pihentető zöldterület — fák, bokrok, gyep, virágágyak — számára.

Persze, mindezt még meg kell tanulnunk. Nálunk is, külföldön is. új, születőben levő tudomány ez. Annyi biztos, hogy sikere az egészséges, kiegyensúlyozott embert, a jövő ideális embertípusát szolgálja.

H. J.

Évek óta hagyományos verseny folyik az ország dohánybeváltó és szárító telepei között. A múlt év értékelése a napokban fejeződött be, s ez szerint a kiskunhalasiak nyerték el az első helyet és az ezzel járó pénzjutalmat. Szanyi László üzemvezetővel beszélgettünk a sikerről.

— A siker elsősorban a körzetünkhöz ’ tartozó termelőket dicséri — mondotta az üzemvezető — negyvenhat községből összesen 1200 termelő hozza telepünkre a 730 holdon termelt dohányt. Az egyéni termelők mellett természetesen számottevő eredményt ért el a 14 termelőszövetkezet is —, a do- | í hánytermelés szempontjá- | ból különösen szeszélyes I időjárás ellenére.

Szóval — nekik is köszönheti ük, hogy az or- I szág 16 telepe között az el- ! ső helyre kerültünk. A , zölddohány beváltása de- i cember végén fejeződött be és azóta már 21 — egyenként 100 mázsa kapacitású szárítókamránkban a szárítást is befejeztük, összesen 13 ezer 200 mázsa vir- giniad-dohányt vettünk át termelőinktől. Különösen szép eredményeket ért el a bácsalmási Táncsics és a kiskunhalasi Vörös Ok- j tóber Termelőszövetkezet. | Az előbbi 60, az utóbbi 50

Változó

pályaudvarok

Mindhárom budapesti főpályaudvart korszerűsítik a negyedik ötéves tervben.

A MÁV Budapesti Igazgatósága mintegy kétmilliárd forintos beruházásából 400 ; millió forintot költ e célra. í A pályaudvarok korszerű- j sítése biztonságosabbá, kulturáltabbá teszi az utasforgalmat, s egyben meggyorsítja az áttérést a gőzvontatásról a villamos- és Diesel-vontatásra.

1974-ben Kelenföldön is megkezdik a rekonstrukciót. A pályaudvar vasúti funkciója nem változik meg, továbbra is átmenő állomás lesz a Keleti- és a Déli-pályaudvar felé. Az állomás egyik végén a hegyeshalmi, illetve a székes- fehérvár—pusztaszabolcsi vonalak kereszteződését bújtatással oldják meg.

8. A FALÁBÜ HERCEG

A tengerészek hangulata a tíz nap alatt sem romlott. Hajósok számára, akik megszokták a várakozást, ez nem hosszú idő. Csk a hazatérésük időpontjának bizonytalansága volt kellemetlen.

Az a tudat, viszont, hogy rádiótávírón állandó ösz- szeköttetést teremthettek munkaadójuk, a DETERT vezetőségével, s utóbbi a legmesszebbmenőkig gondoskodott hozzátartozóikról és törődött velük is, megnyugtatta őket. Süveges László kapitány június 29-én még ezt is olvashatta: „Sok boldog névnapot kívánok. Hosszú táviratod tárgyalás alatt. Ölel Bores Feri.”

E táviratban az volt az érdekes, hogy a kereskedelmi osztály vezetője tegezte a kapitányt, holott a hivatalos táviratozás során mindig magáztúk egymást.

Ami a „hosszú” táviratot illeti: a Székesfehérvár

Barancsüoka előző nap közölte a hajózási központ vezérigazgató-helyettesével, hogy „jelenlegi megítélés szerint Szuezi-csatorna megnyitásának ideje kilátástalan, amelyet massawai ügynök információja is megerősít, utalva hajók Vörös-tengerről való útirányára.” Tájékoztatta felettesét arról is, hogy a rakomány Massawaban történő kirakása esetén a vörös-tengeri kikötők közötti fuvarozás lehetősége igen korlátozott. Továbbá: „Vörös-tenger—Földközi-tenger fuvardíjak 50 százalékkal emelkedtek Afrika megkerülése miatt. Bőrschipperek fuvardíj-különbözet térítését felajánlották ... Kérem megfontolni Afrika megkerülésének gondolatát, mely Bejrutig kb. 12 600 mérföldet és kb. 60 napot jelentene. Itteni információk alapján Afrika megkerülésének javaslata kedvezőbb.”

Hosszú heteknek kellett még eltelniük, amíg a Székesfehérvár megkaphatta a „Via Capef’-parancsot. Az Afrika-kerülő útnak ugyanis több akadálya volt. A DETERT-nek engedélyt kellett kérnie a Leningárd- ban székelő, ám képviselettel Budapesten is rendelkező, úgynevezett regiszterhivataltól, hogy a csak bel- tengeri közlekedésre alkalmas 1300 tonnás hajó kifuthasson az Indiai-óceánra, majd „átvitorlázzon” az Atlantira. Ráadásul az előbbi óceánon a monszunszél uralkodott (az arab „mauszim” szó évszakot jelent), amely a hajókra rendkívül veszélyes. Akadály volt az is, hogy a kapitány nem rendelkezett több mint másfél száz tengerészeti térképpel, amelyek nélkül gondolni sem lehetett a hosszú útra.

így hát tovább vártak honfitársaink sorsuk jobbra fordulására. A körülményeik egyre rosszabbodtak. Különösen a hőség miatt sokat szenvedtek. A kabinokban már éjszakánként sem bírták ki, ezért a fedélzeten sátrakat vertek, ezek alatt próbáltak aludni. Végül már a sátor is meleg volt, felfeküdtek hát a raktárak tetejére. Rádióztak, a Magyar Rádió Szülőföldünk című műsorát mindig meghallgatták —. s be&zeiholdon foglalkozik ennek a fontos ipari növénynek a termesztésével.

A szárazdohány beváltását szeptemberben kezdtük és a tervek szerint március végén fejezzük be. A szabolcsiból előreláthatóan 2600, a kertidohányból pedig mintegy 800 mázsát veszünk át a termelőktől.

örvendetesen javult az átvett dohány minősége, s nem utolsósorban ennek köszönhető, hogy emelkedett az exportra kerülő dohány mennyisége is. Kápolnára és Faddra több mint 600 mázsa dohányt szállítunk, s innen kerül majd az NSZK-ba és Franciaországba.

— A dolgozók?

— Most a szárazdohány yálogatását és bálázását 51 állandó munkásunk végzi, de szezonban ennél sokkal többet foglalkoztatunk. Meg kell említenem, milyen nagy segítséget nyújtottak a kiskunhalasi Szűts József általános iskola tanulói. Szeptemberben, a legnagyobb munkák idején, 209 tanuló 42 négyórás munkanapot dolgozott nálunk. Mi is nagyon elégedettek voltunk a szorgalmas, fegyelmezett kisdiákokkal, de azt hiszem, ők is örültek annak a 35 ezer forintnak, amit munkájukért kifizettünk.

Opauszky László

A HAJDÚNÁNÁSI GYERMEKMŰVÉSZEK NEMZETKÖZI SIKEREI

1970-ben a „Shankar” indiai gyermekrajz-kiállíta- son Madarász Ildikó 14 éves hajdúnánási kislány „Nővérek” című festményével mintegy 70 ország több ezer pályázóját megelőzve elnyerte a köztársasági elnök aranyérmét. Húga, a 12 éves Györgyi beküldött munkájával ezüstérmet nyert. A kitüntető díjakat és az ajándékokat magyarországi hivatalos látogatása alkalmával Giri indiai elnök személyesen adta át a kislányoknak. Madarász Ildikó és Györgyi önálló képzőművészeti kiállításra készülnek, Debrecenben, a Megyei Művelődési Központban.

Képünkön: Ildikó és a „műhelye”.

(MTI-foto: Kulcsár József felvétele—KS)

gettek;’ így tartották magukban, egymásban a lelket.

Egyszer csak elfogyott az ivóvizük, s az élelmiszert is pótolniok kellett. A kapitány rádión révkalauzt kért a kikötőből, hogy addig hadd köthessenek ki, amíg feltöltik készletüket.

A pilot — miután megüresedettt egy hely a rakparton — motorcsónakon felkereste a Székesfehérvárt, s bevezette a kikötőbe.

Negyven körüli, hatalmas termetű, vöröses skót férfi volt, azokban a napokban várta hazájából a feleségét. Nagyon összebarátkozott a magyarokkal, amiben szerepet játszott az is, hogy szenvedélyes bélyéggyűj- tő lévén, számos magyar bélyeggel megajándékozták.

Többször is felkereste a hajót, s olyankor magával vitte nagy darab, csúnya kutyáját, amelyet merev lábai miatt a tengerészhumor nyomban elkeresztelt falábú hercegnek.

A forróság miatt bűzlő bőrszállítmányától és egyéb áruitól július 7-én reggel 9 órakor kezdett megszabadulni Massawa kikötőjében a Székesfehérvár. Á hajó darujával végezték a rakomány kirakodását, amely — Süveges László táviratában olvashatóan — „az ügynökség szerint 7—8 napot vesz igénybe”. Hét nap múlva tették pontot a munka végére.

Ez alatt a kapitány több táviratot is váltott a feletteseivel. Az utóbbiak közölték, hogy elfogadtak egy üzletet: ventillátorokat, tranzisztoros rádiókat, tv-ké- szülékeket, papucsokat stb. kell a hajónak Adenbe szállítania.

Egy hatalmas japán hajón volt korábban a szállítmány, de az angoloktól való függetlenségéért harcoló Aden dokkmunkásai három hétig tartó sztrájkkal vettek részt a küzdelemben, nem rakták ki egyetlen hajó rakományát sem. Nippon tengurész fial nem sokat teketóriáztak, {elhajóztak az etiópiai kikötőbe, s ott mes&zabaűultak száilítmányuktój, (Fplytxtfiuk)