Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-04 / 2. szám

1971. január 4, hétfő Az első munkanapról jelentjük Újabb havazás várható (Folytatás az 1. oldalról) csolják: akinek nem fon­tos, ne merészkedjen ki a közutakra, ugyanis köny- nyen előfordulhat, hogy kinn éjszakázik. A Közúti Igazgatóság egyébként tel­jes készenlétben áll, hogy az esetleges hóakadályokat megszüntesse. Ennek ér­dekében vasárnap délelőtt két hómaró Kecskemét— Dunavecse között, egy pe­dig Dunavecse—Baja kö­zött tisztította az utat. Kecskeméten, sajnos, a városi tanács hóeltakarító részlege nem állt hivatása magaslatán, ugyanis a ko­ra délelőtti órákban a KPM utakat kivéve még a legforgalmasabb úttesteket sem tisztították meg, a közterületeken levő gya­logjárdákon és átjárókon is féllábszárig érő hóban voltak kénytelenek a gya­logosok közlekedni. Reggel a MÁV állomás előtt egy mentőautót a KPM Köz­úti Igazgatóságának a gé­pei szabadítottak ki a hó­ból. Ügy véljük, nagyobb erővel kellene a megye- székhelyen gondoskodni a gyalogos és a közúti for­galom biztonságáról, s amint a fővárosban, se­gítséget kérni az önkéntes hómunkásoktól. Mint más rendkívüli esetben, a szün­idejüket töltő diákok is bi­zonyára szívesen segítené­nek, ha segítségért fordul­nának hozzájuk. A mosta­ni várakozás ugyanis egy­re nagyobb veszélyt rejt magában. Dékány Ernő, az AKÖV kecskeméti forgalmi szol­gálattevője arról tájékoz­tatott bennünket, hogy a távolsági autóbuszjáratok sokat késtek. A Csongrád —Budapest 110, a Hódme­zővásárhely—Budapest 80, a Tótkomlós—Budapest kö­zötti autóbusz szintén 80 percet késett. A megyei I járatok hasonlóképpen ké­sőbb érkeztek rendeltetési helyükre. A Fülöpjakab— Kecskemét járat 110, a Ke­cel—Kecskemét 90, a Bács­almás—Kecskemét 65, a Jászladány—Kecskemét — Baja 55, az Apostag— Kecskemét 35, a Kalocsa —Kecskemét 70, a Duna­újváros—Kecskemét pedig 40 percet késett. Ezenkí­vül még 19 járat késett 30 percen felül. Egyébként a Kiskunfélegyháza—SzabaS- szállás közötti autóbusz- járaton kívül minden hely­közi autóbuszt útnak indí­tottak. Az utazóközönséget arra kérik, hogy elindulás előtt érdeklődjenek a 11- 638-as telefonszámon, ugyanis számítanak az idő, s ezzel együtt az útviszo­nyok rosszabbodásával. A vasúti közlekedés hasonló gondokkal küzd, ugyanis a vonatok általában 50—60 percet késtek. S. <X Hetvenmillió forint a kiskunfélegyházi üzemek fejlesztésére város másik üzeme, az Al­földi Cipőgyár itteni gyár­egységének 35 millió forint értékű tervezett beruházá­sához 13 millió forintot jut­tatnak a központi alapból. A félegyházi cipőüzem 700 új dolgozónak — többnyi­re nőknek — teremt mun­kalehetősége* 1975-ig. A Kiskunsági Ruhaipari Vál­lalat 16 millió forint érté­kű korszerűsítéséhez 8 mil­liót kap a fejlesztési alap­ból. A vállalat zömmel ugyancsak nők számára te­remt mintegy 150 új mun­kahelyet. A fejlesztési alap kisebb részének legcélsze­rűbb felhasználásáról még ezután döntenek. A központi segítség je­lentősen hozzájárul me­gyénkben az iparfejlesztési program megvalósításához. Számottevően növeksoák majd Kiskunfélegyháza iparának termelése, terme­lékenysége, ugyanakkor 1500-zal növekszik a foglal­koztatottak száma. R. M. Volt jobb...! (Folytatás az 1. oldalról) ponta csaknem másfél ezer liter tejet fej a szövetkezet, s ebből 1200—1300 litert ad át a tejipari vállalatnak. Ezt a mennyiséget az év első napján is elszállította a tejipar gyűjtőkocsija. A megye első szövetke­zeti malmát a Magyar— Szovjet Barátság Tsz-ben építették és szerelték fel még 1970-ben. A szövetke­zet szakemberei most meg­kezdték a gépek bejáratá­sát. Rövidesen az itt őrölt lisztből süti majd a megye- székhelyen keresett, finom fehér kenyeret a szövetke­zet péksége. Kétszáz kiló borkosav Már 1970 utolsó hetében nagy előrelépés történt a Kunfehértói Állami Gaz­daságban. A csaknem más­fél százmilliós beruházással épült szőlőtörköly- és bor- seprő-feldolgozóban sikeres volt a próbaüzem. Az első adag — kétszáz kilogramm —, borkősav még az ünne­pek előtt „lefolyt’’ a be­rendezésekből. A folyama­tos termelés az olasz sze­relők visszaérkezése után — akik karácsonyra haza­utaztak — előreláthatólag január 6-a táján kezdődik. Körmendi Géza igazgató véleménye szerint két-há- rom héten belül már teljes kapacitással működik az ország első borkősavgyára. Utánpótlás Hatvan asszony és leány látott vasárnap ismét mun­kához Tiszakécskén a négy helybeli és a lakiteleki Szikra Tsz társulásával lét­rejött konzervüzemben. A nyáron és ősszel tartósított gyümölcsöket, többek kö­zött nagy mennyiségű al­mabefőttet raktak át ki­sebb, fél- és egykilós kon- zerves üvegekbe és csoma­goltak szállításra, hogy az ünnepek alatt megfogyat­kozott készleteteiket minél előbb kiegészíthessék a fo­gyasztási szövetkezetek boltjai. Háló­és gépjavítás A bajai Üj Élet Halá­szati Tsz nyílt vizein az év első munkanapján szü­netelt a halfogás. A szö­vetkezeti halászok a bri­gádszállásokon hálókat ja­vítottak, varsákat kötöttek, s az értékesítő helyeken lehorgonyzóit haltároló bárkákat lékelték körül, hogy a jég nyomása össze ne roppantsa az úszó al­kalmatosságokat. a szövet­kezet szerelői a motorcsó­nakokat, hínárvágó gépe­ket javították, a karapan- csai és a harkakötönyi bri­gádok pedig a havat taka­rították, s a jégpáncélt lé­kelték, hogy világossághoz ás levegőhöz juttassák a telelők halállományát. Ja­nuár 3-án ismét kinyitot­tak a halászcsárdák és a hisz értékesítő helyein új­ból megkezdődött a hal­árusítás. Űj vállalat Az új esztendő első nap­ján összevont irányítás alá került az alföldi borvidék. Kecskeméten, a városi ta­nácsháza épületében Mi- halusz Ferenc vezetésével megkezdte munkáját a Kö­zép-magyarországi Pince- gazdaság A több megyére kiterjedő hatáskörű nagy- vállalat körzete nagyobb mint az ország összes sző­lőterületének fele. Az ösz- szevonás folytán várhatóan meggyorsul a szőlőfeldolgo­zó ipar fejlődése, a hazai ellátás és az export szem­pontjából igen fontos alföl­di borvidéken. K. A. A negyedik ötéves terv­ben is központi támogatás­ban részesítik az iparilag elmaradott megyéket, illet­ve területeket. A mi me­gyénk 70 millió forintot kap a központilag képződő iparfejlesztési alapból. Az összeget Kiskunfélegyháza iparának korszerűsítésére lehet felhasználni. E jelen­tős pénzösszeg üzemek kö­zötti elosztását illetően ter­mészetesen fő szempont az általános megyei cél eléré­se: a következő években az új munkahelyek létesítése mellett elsősorban a mű­szaki-technológiai színvo­nalat, a termelékenységet kell növelni. A megállapodások szerint a hetvenmillióból a legna­gyobb összeget — 30 millió forintot — a Villamosszige­telő- és Műanyaggyár Kis­kunfélegyházi Gyárgyesége kapja, azzal a feltétellel, hogy öt év alatt összesen 120 millió forint értékű be­ruházást valósít meg és 400 új munkahelyet létesít. A 1970-ben — úgy tűnt —, taktitkát változtattak az illetékesek. Azzal ijeszt­gették jobb sorsra érde­mes népünket, hogy nem rendeznek NAGY SZIL­VESZTERI MŰSORT. Meg­szakadtak az előkészítő tárgyalások a Rádió és a Tv között és más efféle hí­rek nyugtalanították a j közvéleményt Csak a Nyo­mozók Társasága deríthet­né ki, hogy mennyi volt az előzetes híresztelések­ben az igazság — a figye­lem elterelésének szándé­ka. Végül is — biztos, ami biztos — a rádió és tv két mindenesének népszerűsé­gére, rutinjára „építettek”. Szép légikisasszonyokat kell kalauzolni? Ott van Vitray! Magas rangú vendé­gek érkeznek, pattannak is már a sportriporterek. He­ti tv-újság népszerűsítése a feladat? Kik lehetnek a ve­zető riporterek, bonyolult bel- és külpolitikai kérdé­sek tudorai: (bocsánat) Gyuri és Tamás. Most rávették ezt a két, kitűnő adottságokkal ren­delkező riportert: kísértsék meg a lehetetlent. Kaptak egy ötletes és ásatag villámtréfákból, aktuális és se füle, se far­ka bemondásokból; egyen­lőtlen stílusú, színvonalú paródiákból; vidám rigmu­sokból és erőltetett jelene­sekből összegyúrt masszát; Hofi Géza személyeben talpraesett segítőtársat, több tucatnyi színészt, ze­nészt. Az egészet egy j mondvacsinált rádiós—te- | levízióg összecsapás, ver­sengés formájában tálal­ták. A Vitray kontra Szepe­si párharcot senki sem vette komolyan, pedig hő­siesen küzdöttek. Rövid gatyában még 11-es rúgá­sokra is vállalkoztak. Ép­pen olyan ritkán találtak | a hálóba, mint amilyen rit­kán ültek a poénok a műsorban. Időnként öt-tíz percre felcsillantak a szernek. Bi­zakodtunk. No, most élén­kül az iram. Mutatós cse­leket láttunk, javult az összjáték, vártunk, most „dobják fel a hangulatot”. (Elsősorban a remek kül- pilitikai fórumot, Heltai András műsorát, a magyar olimpia telitalálatait em­lítjük, a színházi egyve­legre, az utcai fúvószené­re, az „Űr” nyilatkozatára gondolunk. Ám újra és új­ra ellaposodott a játék. Olykor csak húzták az időt. várták a sípszót, az­az éjféli óraütést. A ka­puk, pontosabban a nevető izmok ritkán kerültek ve­szélybe. Az ilyen játék egy szürke bajnoki fordu­lón még elmegy, de az „év mérkőzésén”? Igazságtalanok lennénk, ha az új esztendő első produkciójáról is ironiku­san csevegnénk. Friss volt, jól sikerült a „Szilveszteri randevú” és örömmel időztünk a Moulin Rouge csillagai között. Mindent egybevetve, a vezető riporterek stílusá­ban: volt jobb. Heltai Nándor Vidáman telt a szilveszter Gyertyavilág és konfetti A tanácselnök malaca Megfordult az esztendő, öles hóval, valódi téli hangulattal köszöntött be 1971, s ez épp annyira gyereköröm, mint ameny- nyire „háztáji” bosszúság. A Szilvesztert köszöntő megyénkbeli tízezrek azon­ban vajmi keveset törőd­tek az időjárással. A fény­árban úszó, vagy éppen­séggel gyertyákkal világí­tott éttermekben, presz- szókban, bál-okban az évet búcsúztató, s az újat üd­vözlő vidám, gondtalan hangulat volt az úr. Kí­gyóztak a szerpentinek, hullott a konfettieső... A megyei vendéglátó vállalat éttermeiben 21 élő malac talált gazdára, a tombolasorsolásokon. Ba­ján, a Duna Étteremben, az ott szórakozó zombori tanácselnök nyert egy új­évi pocát, de nyomban to­vább is ajándékozta — a zenekarnak. A legkelendőbb fogásnak egyébként a malacpecse­nye bizonyult, amelyből összesen 320 kilogramm fo­gyott. Pezsgőből a raktá-' ron levő teljes készletet leeresztette torkán a jó­kedvű vendégsereg. Ez egyébként nagyjából 12 ezer üvegre való itókát je­lent. Kecskeméten az Arany­homokban telt ház volt, csaknem nyolcszáz ven­dég szórakozott. A repre­zentatív létesítményt igen sok külföldi kereste fel; zömmel jugoszlávok, de volt olasz és osztrák tu­rista is. Itt a másfél száz üveg pezsgőn kívül negy- ven-ötven fajta borból is váloffa+bpttak az új éve* köszöntők. , Az újjáalakítva megnvíű Hírősben csaknem fél­ezren szilvesztereztek. A bár és a galéria-presszó volt a leglátogatottabb, de hogy az étterem gém ma­radt üresen, erre vall az elfogyasztott jó néhány sült malac, sült pulyka és far­sangi fánk is. Pezsgőből — stílszerűen —, hozzávető­leg annyi üveggel fogyott, el, ahány napja van az évnek. S ezt még tetézte a tombolán kisorsolt, 800 fo­rintnál is többet érő fran­cia pezsgő. Szolidan, mégis emelke­dett hangulatban szórakoz­tak a Nefelejcs presszó vendégei is. reggel ötig. Az éjfélkor felszolgált debreceni után háromféle sörrel koccinthattak, majd pedig, kedvderítőnek, a rövid italok következtek. A szomszédos Wesselé­nyi utcai bisztró csak éj­félig volt nyitva, de a szo­kásos forgalomnak így is a kétszeresét teljesítette. Ná­luk a kocsonya, meg a kormos bableves volt a sláger. J. T. Egy, a jókedvűen ünneplő több ezer kompániából. Ok a Hírősben léptek át az úi esztendőbe. (Tóth Sándor felvétele.)

Next

/
Thumbnails
Contents