Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-04 / 2. szám
4. oldal 1971. Január 4, hétfő Juhász és huszonegy éves... Mintha a mélytengerek | szőr ellik, az nem mindig. fenekén járnánk... Az irdatlan szikes pusztán keressük a kunszentmiklósi Egyetértés Tsz juhhodályát. Sűrű ködben próbálunk tájékozódni — nehezen sikerül. Félórás kóválygás, többszöri útbaigazítás után végre felsejlenek előttünk a birkaól körvonalai. Már a közvetlen közelében vagyunk ... Nem sokkal ezután kibontakozik a ködből a felénk közeledő ember alakja is. Fiatalember a juhász, 21 éves és Fabók Györgynek hívják. Régi pásztordinasztia utóda. Kerekképű kiskun legény. — A nagyapám gulyás volt. Apám már juhász, tizennégy éves kora óta. Különböző uraságoknál, nagygazdáknál. Volt földje is. Átszervezéskor belépett a tsz-be. A Vörös Csillagba. Biz később egyesült a Hunyadival. s így most az Egyetértés Tsz-nek a tagja. Most negyvenöt éves. Ö 15 éves kora óta ju- hászkodik. a szakmát úgy tanulta, mint ahogyan azt ősidők óta teszik a juhászok: elleste apjától. — Szerettem a birkákkal lenni — vallja. — De télen bizony kényelmetlen foglalkozás ez. Sokat gyötri az embert a hideg. Mostanában már nem vállalom el egész évre. Csinálok a tsz- ben mást is: műtrágyát, birkatrágyát hordok a földekre, szénát, szalmát hordok az istállókba. Csak a hideg miatt? — Nem. Szórakozásra is szüksége van az embernek. Többször el tudói' menni a moziba, s mód van arra is. hogy a többi fiatat! 1 találkozzam. — Pedig nyilván nem keresett rosszul... — Nem panaszkodhattam. Ügy négy és fél ezer megvolt havonta, a saját tartást is ideszámítva. Egy kis pénzt sikerül összegyűjte- nem. Majd építkezni fogok, hogy mire megnősülök, saját házam legyen. De a jövedelemből adogatok haza is... Gémeskút a hodály közelében, attól jó 50 méternyire egy tanya, ennek udltt gyönyöiű bárányokat szoktunk nevelni, mind exportra megy .. . Megkérdem, volt-e már beteg. Amikor válaszol, arca elkomorul: — Pár éve szívizomgyulladást kaptam. Többször voltam Kecskeméten is, a kórházban. Azt mondták, a hidegtől van, a megfázástól... Együtt jár a szakmával. Nem olyan egészséges foglalkozás ez, mint ahogy azt sokan hiszik. És bevallja, hogy voltaképpen ezért szakított az állandó juhászkodással. Az orvosok is ezt javasolták. — Mással is előfordul hasonló megbetegedés. — Egészséges öregkort kevesen érnek meg. Itt volt például Balázs bácsi, egyik napról a másikra kirepedt a gyomra. Elvitték a kórházba és holtan hozták vissza — Biztosan a rossz táplálkozás okozza. — Ezt manapság már nem lehet mondani. A munkaidő úgy van kialakítva, hogy minden juhász haza tudjon menni ebédelni, főtt ételt fogyasztani. Én is hazajárok.. . Ujjaival a zsebrádió gombjait babrálja. A témát fesztelenebb tájakra próbálom terelni. — Szereti a bort? — Nem utálom. Ma is megittam már egy liternyit. Ilyenkor télen jólesik. Nyáron nem szoktam, — Talán inkább sört. ■— Azt sem. Messze van a község. Délután három fejjé J4r az idő. .-A nápfiük már nincs anrtvi ereié: hogy alkonyat előtt előverekedje magát a ködbőL A fiatalságra terelődik a szó, a szerelemre, a lányokra. A fiatal juhászoknak van-e sikerük a szebbik nem körében? — ilyenformán fogalmazom a kérdést, hogy ne tegyem túl személyessé. Fabók György arca felderül : — Sok lányt elcsábítottam, még többel kikezdtem. Hogy úgy mondjam, nagy zsivány voltam... — Aztán megint komolyabb hangnemre vált: — Tudja, volt nekem egy menyasz- nyonyjelöltem. Egy évig udvaroltam neki, akkor összevesztünk, de legutóbb kibékültünk... Szóba állok azért másokkal is. A juhász, úgy látsziK, a szerelemben is a függetlenség híve. De hányán is lehetnek még Kunszentmiklóson? — Ha jól összeszámolom, lehetünk még harmincán. Régente sokkal több volt belőlünk. A mostaniak kétharmada a mi tsz-ünkben van. — És fiatal juhász, magához hasonló korú? — Hét van összesen. Négy ebből az Egyetértés Tsz-ben. — A pénzért. Meg szülői unszolásra. „Na, fiam, látod, így több a pénzed” — mondják már az öregek az első hónapok után. De meddig mondhatják még? ... Körös-körül köd üli. meg a pusztát, a terjeszkedő homályban birkanyájak vándorolnak. hodálytól hodá- i lyig. Gomolyognak, mint '■ földre ereszkedő, sűrűsödő hófellegek. Hatvani Dániel Életkor, mint felmondási ok Tsz-közi vállalkozás alakult 1969. március 1-én a kecskeméti járásban, s élére. az igazgatói teendők ellátása céljából az akkor már 60 életévét betöltött S. Gy.-t választotta meg az igazgatótanács. A munkaügyi rendelkezések szerint ez a tisztség négy évre szól. Mégis, 1970. augusztus 15-én a vállalkozás három tagból álló i gazgatósága — amely az igazgatótanácsnál szűkebb körű, következésképp kisebb jogkörrel felruházott testület — felmondott S. Gy.-nek. Az indokolásban a szokásos formula szerepelt: „érdemei elismerése mellett” —, amely ezúttal valós tartalom keretéül szolgált, hiszen a vállalkozás másfél év alatt félmilliós tiszta nyereséget hozott. Így a felmondás indoka lényegében arra épült, hogy S. Gy. már elmúlt 60 éves és bőségesen rendelkezik a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idővel. Ennyi a tény. amelynek alapján máris lehetne vizsgálni, hogy vajon ki pályázhatott a havi 3500 forintos igazgatói állásra. Ez persze csak gyanú, de lehet benne „valami”, hiszen a vállalkozás korántsem szűnt meg, sőt az egyik társult tsz segédüzemét is hozzácsatolták. Az ügy ilyen irányú felderítéséhez nem rendelkezünk elegendő apparátussal, azonkívül a dolognak más témabeli' vonzata is van ... Nevezetesen abból adódóan, hogy S. Gy. nem nyugodott bele a felmondásba. Hivatalos szinten I egyéb nyilvántartások alapfoglálkozott az üggyel a járási tanácsi szakigazgatási szerv, a megyei ügyészség, míg végül — több hónap eltelte után — a megyei munkaügyi döntőbizottság mondotta ki a megmásíthatatlan verdiktet, amely ellen fellebbezni nem lehet, s ami szerint S. Gy. jogorvoslati kérelmét el kellett utasítani, minthogy már elmúlt 60 éves és bőségesein rendelkezik a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idővel. Az indokolás hozzátette: az ezen túlmenő körülményeket a döntőbizottság- áll módjában nak nem vizsgálni. Módunkban nekünk sem áll, de az ügyről elmeditálni nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. S itt vigyázni kell, nehogy újabb mellékvágányra fussunk a témával; holmi bürokráciát kárhoztatva amiatt, hogy hónapokra van szükség olyanfajta illetékesség kiderítéséhez. amelynek csak annyi áll módjában, hogy személyi igazolvány alapján életkort állapítson meg, továbbá munkakönyvi és ján tíz évnél hosszabb szolgálati időt. Többről van szó. Annak a felismerésének a hiányáról, hogy a férfiaknál a 60. évben meghatározott öregségi nyugdíjkorhatár csak egy szükségszerű tár- sadalfni átlag, amely helyenként igen szélsőséges egyedi értékekből tevődik összie. Vannak harmincévesek, akiknek — hát még az országnak! — azzal használnának a legtöbbet, ha sürgősen nyugdíjba küldenénk őket. És vannak hetvenévesek, vagy azon felüliek. akilk tudásban, frissességben, kezdeményező készségben — nem is szólva a tapasztalatról — a „derékhad” legjobbjait lepipálják. Az a rendelkezés, amely a differenciálásra nem ad alkalmat, enyhén szólva megalapozatlan. Ha egy gépet időnek előtte kiselejteznek, az közgazdaságilag káros. Ám, ha egy vezetésre termett, munkabíró embert kényszerítenek nyugdíjba, az más szempontból sem hasznos. —ni —el NAPKÖZBEN A húsellátás! segíti Ez év február végétől december 11-ig több mint 13 ezer tejes- és pecsenyebárányt szállítottak Olaszországba és Svájcba a kisA dolgozók érdekvédelmében Pénzzel nem Sehet eg fizetni A Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülésén Palsovits József elvtárs figyelmet keltő beállításban beszélt a „vándorvarán egy melléképület, s ! madarakról”. Vannak munaz itt kialakított juhaszpi- henő szobában beszélgetünk. az időjárásról, a birkákról. a munkaidőről... A juhászszakmának nincs pontos időbeosztása. Mindig a körülményekhez kell alakítani. Télen hatkor, nyáron négykor kezdenek. a nyáron másodmagával 70—80 birkát fejt meg minden reggel —, illetve hajnalban Most egy csökkentett létszámú nyáj gondozását végzi, ugyancsak másodmagával. Ez kettőjüknek napi három órai munkánál nem jelent többet. De felváltva kell éjszakázni. Egy-egy éjszakára 30 forintos pótlékot kapnak. Közben le íehet pihenni, de úgy óránként körülnézkahelyek, ahol csak ostorozzák, elítélik az üzemeket sokszor változtató munkásokat, nem kerülnek le napirendről a „vándormadarak”, közben megfeledkeznek arról, hogy a válla- i latot meg is kellene szerettetni az emberekkel. NEM ÉRZIK ÁT — Jóllehet szavakban elismerik —, hogy a dolgozókkal való törődés, a munkások üzemi közérzetének „karbantartása” még fontosabb, mint a gépeké. De vannak vállalatok, ahol annyit se törődnek az emberekkel, mint a gépekkel. Elhangzott egy munkahelyi vezetőember szájából ilyen kijelentés — a termeni, nem ári a hodályban. i lés növelésével kapcsolatMost a jövedelem is kevesebb, a pótlékot nem számítva havi 1200 forintos átlagot lehet számolni. Hanem amikor eljön az ellés ide je ... — Január 20-ra várjuk az első kisbárányokat. Ez bizony állandó ottlétet kíván Ha nehezebb szülés van. ott be kell avatkozni. ban; „Nem tudok már többet kirugdosni az emberekből ...” — Tudjuk, nem kell szó szerint érteni ezt a fogalmazást, de bárhogy csür- e-csavarja valaki a magyarázatot, mégis rávall, hogyan gondolkodik, érez valahol ösztönei táján az irányítására bízott dolgozókról és a köz'ük és közötte levő A viláerajött bárányokat. viszony tartalmáról. Fehér bejelöljük, nehogy összeke veredienek. Csinálunk ki: kutricákat is. Az a birka, amelyik már korábban Is ellett, az megismeri a saját bárányát De amelyik előasztal, s boros pohár mellett ki is szokott jönni ilyen stílusú vezetőkből a fölényesen, nagyképűen kedélyes kijelentés; „A hangyák csak nyomják az ipart; az az ő dolguk. Az enyém; a vezetés.” Ha már a fogalmazásoknál tartunk; a „kirugdosni” szónál még íztelensége ellenére is jobb, mert nem sérti az emberi méltóságot a „kihozni” kifejezés. Igaza volt palsovits elvtársnak, amikor a szóbanforgó vezelőtípusról beszélt, hogy amikor így „kifakad”, nyomban szaván kellene fogni, vajon mennyire tájékozott az embereiről. Mit tud közelebbit erről vagy arról a brigádról, egyáltalán például a szocialista brigádmozgalomról, — ami az adatszerűségeken túlmegy. Tehát, hogy keresné például az emberi rugóit annak, vajon miért esett vissza feltűnően egy üzemrész — brigád, műhely stb. — teljesítménye. Nem arról van szó, hogy egy mérnök, egy igazgató nap mint nap órákat töltsön meghitt egyéni beszélgetésekkel a munkapadoknál, de arról igenis, hogy rendszeresen, közvetlenül is tájékozódjon a munkások véleményéről, hangulatáról, s adott esetben egyéni probtémáiról is, a termelőmunkának az irányítása —, szervezés, piac, koordinálás és tucatnyi más terület kézben tartása —, sokszor elmondj uk, egyre bonyolultabb De hogy ne támasztana ugyancsak magasabb követelményeket vezetőkkel szemben — az emberekkel való törődés, a dolgozókról való gondoskodás, a velük való bánásmód érvényesítése. Hiszen, ha csak a gépekkel való kapcsolatukból indulunk ki, a műszakilag mind komplikáltabb berendezéseket — magukat szakmailag is szüntelenül fejlesztő munkások működtetik. De nemcsak szakmai intelligenciájuk mind gazdagabb. Nagytöbbségük tévénéző, rádió- hallgató. s ha lassúbb is az előrelépés olvasottságban, könyvvásárló is. Általános míveltségük, érzelmi kultúrájuk még akkor is mélyül, gyarapszik, ha csupán „szórakozásból. kikapcsolódás céljából” élnek e lehetősegekkel. Ne vegyünk mást. csak például a televízió Fórumműsorait. Ezeken kormányférfiaktól kezdve a nemzetamelyek nemcsak egy em- j közi hírű szaktekintélye’ bér munkáját befolyásolják. hanem me"o1dminnsá- guk a munkahelyi környezetre is hátráltatóin hat ki. .Tó tudnia arról is. mennyire tájékozottak az emberek az üzem egérének sonda leghozzáértőbb vezetők tanítí'ák a nézők, hallgatók millióit lenVnrcnaWíbb ismeretek elsai'títására, a nolitikfii társadéiról, gazdasági ké”dések. folyamatok orszáyo és helvi összefügiairól. m-veiről, az elkép- I neminek felismerésére. 'élésekről. NTHVr pn'íyyiinJü veze+őt Nanvon hát, ha időszerűtlen teOki-ént feiiődő feladat ez, hiszen magának dolgozókkal egyik-másik vezető csak úgy. és akkor áll szóba, ha a tervteljesítésért noszogatásra van szükség, és stílusa ennek érdekében az említett „rug- dosás”, — józan érvelés, szakértői eszmecsere, meggyőzés nélkül. Ilyen munkahelyeken áll elő az a fura helyzet, hogy a dolgozók magasabban tájékozottak a megye, az ország dolgairól, mint saját üzemük életéről, mivel erről — az ő aktív közreműködésüket is igényelve — kevésbé értenek velük szót Akkor pedig, hogy érezzék azt, hogy közük van mindenhez, ami gyárukban történik, hogy számítanak véleményükre a döntések meghozatalához, hogy övék az üzem? Ne csodálkozzanak hát ilyen vállalatoknál, ha a légkört „üresnek” érzik a munkások. s iparkodnak mind hamarabb „vándormadárként” továbbállni UGYANEZEN az SZMT- tanácskozáson utalt az üzemi demokratizmussal kapcsolatban Arató Sándor elvtár<j a Kecskeméti Fémmunkás stabil és szépszámú törzsgárdájára. A régi, hűséges emberek közül — éppen szaktudásuk, meg- h'zhatÓFá'U'k erre a m-n'"' — rém ewet n-óból- fák for?n*tr*i nrv f?-o' ' '-f. eV^bítoni. Nem mentek. ‘ni<7YÍkük meírnon dt n; .Amit a jó munkahelyi légkör ad az embernek, azt né"7701 nem leh»* zetni” <—tk —a kunhalasi Fogyasztási Szövetkezet vágóhídjáról. Exportálnak még Franciaországba és újabban megkapták az engedélyt az Egyesült Arab Köztársaságba. Mészáros Imre, az igazgatóság elnöke elmondja: — Ä vágott bárány iránt igen nagy az érdeklődés a nemzetközi piacon. A jelenleginél többet is tudnánk értékesíteni. Az export lebonyolításában a Gyapjú-és Textil Nyers- anyagforgalmi Vállalat közvetít. Ez az ország egyetlen olyan földművesszövetkezeti vágóhídja, amely export- vágásra jogosult. Itt természetesen nagyobbak a követelmények. A nyugati cégek átvevői személyesen ellenőrzik, hogy a levágott állatok megfelelnek-e az igényeknek. — Elsőrendű tevékenységünk nem is az exportra történő vágás — magyarázza az igazgatóság elnöke —, fontosnak tartjuk a város és a környező községek állandó húsellátását. Hetenként 15—18 mázsa töltelékárut készítünk, amelyet üzleteinkben árusítunk. A nyersanyagot a háromszázötven tagú ser- téstenyásztő és hizlaló társulásunk adja. A napokban engedélyt kaptunk arra, hogy szarvasmarhát is vágjunk. Csak mell ékesen jegyzem meg. hogy Budapest VII. és VIII. kei-üle- tének lómészárszékjeit is mi látjuk el hússal. A vágóhíd évente egymillió forint hasznot hoz a fogyasztási szövetkezetnek. Ez az ös-zes bev5t.e”'°z vi- rTOT^ít v h r°-rr' r':' A .várót h''--”.'‘ mont jMa-'ős ; t-'-ermvritr n 1ZU t"lől a tölt-1 v-vő 7 ■s a vá ”óhfd 1'"'Z Vá ...1- ter ?riss hő-t és karút mindig a szövetkezet elárusító helyein. K. S.
