Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 14. szám
I Gál Farkas Tükröznek gágogó tavak Nem léphetek túl magamon vonaglok napjaim keresztjén titkon parázsló énekek világítják be minden estém megtervezett csodáimat szétzilálják a törpe percek az akarat vasmagjai a csönd szakadékéba esnek. De éveim fehérlenek mint lámpasor a sínek mentén élek alázat és a gőg csapkodó szárnyain kerengvén. Orromban őrzöm illatát bíbicektől jajgató rétnek rám nyílik bánatos szeme heréit lónak, kajla tehénnek. Karom még most is megfeszül ha látom a búzakeresztet tarlóktól horzsolt álmaim gereblyék fogsorába esnek homlokom hús esők verik ugrál az égő szénaboglya a szél vásznait jegenyék pengéi szelik darabokra az erdőt rugdossa vihar zöld kárhozat, nyerítő lombok villámok öklei alatt földagadnak a bamba dombok... Ülök homokos partokon lábam poros utakra gondol tükröznek gágogó tavak virág nő ki a homlokomból. Paul Verlaine: Korcsolyáin, gyönyörű gyerek Korcsolyáin, gyönyörű gyerek, elcikázott! Mennyi lendület! S mennyi báj, hogy visszaérkezett! Fin'om lányalak és lányos orcák. Friss erő a teste, villamosság, hajlékony ángolna-ruganyosság. Varázsprizma-játék: a szemén bűvös bánat villant könnyedén, villám, mégis kedves, üde fény. Néha eltűnt, szinte láthatatlan gyorsaságban úszva láthatatlan cél felé, mely messzi szertepattan.. Kitűnt. Nem láttam többé sose. Oh, ki tudja, mi történt vele? Oh, ki tudja, mi történt vele? Szabó Lőrinc fordítása F. Kamov: Meghiúsult egyezség Egyik éjszaka eljött hozzám az ördög. — Miért hívtál? — kérdezte szinte fenyegetően. — Nem hívtalak... — tiltakoztam, és arra gondoltam: ez a szokásos ördögi módszer. Én ugyan nem hívtam őt, de így könnyebben megismerkedhet velem. — Megint tévedett a diszpécser... — mondta. — De ha már itt vagyok, parancsolj velem. Árjegyzék szerint szolgálatodra állok ... — Mid van? — kérdeztem. — Szívesen teljesítem a kívánságaidat, te pedig ideadód a lelkedet. — Máris? — kérdeztem megszeppenve. _ Nem. A lelked ráér később. Majd, az életed véS eü"így már rendben van — egyeztem bele. —• Akkor halld a kívánságaimat: kocsi, ház és jó állás. — És még? — kérdezte, mintha kevesellené. — Még annyit, hogy Iván Ivanovics törje ki a nyakát. • — Kezdhetem? — kérdezte szolgálatkészen. — Vagy van még valami? , Jegyzetfüzetet vettem elő, és írni kezdtem a többi kívánságaimat. Terjedelmes listát kanyarintottam hirtelenjében. A lista végén belevettem még. hogy uj feleséget ;s kérek, és a jelenlegi főnököm legyen az én beosztottam... . — Túl sok kívánság — csóválta meg fejét az ördög, amikor elolvasta a jegyzéket. — Ezt meg kall konzultálnom ... Elment és másnap este Vi.'szatért, — Megbeszéltük a dolgot. Minden rendben volna, de van egy aggályunk. Nem tudjuk, hogy egyáltalán van-e lelked? ___ _ fje viccelj velem! — kiáltottam idegesen. — En m ár kinéztem magamnak egy jó állást és egy új, fiatal feleséget is! , . . . — . — Megkockáztathatjuk a dolgot, de csak egy kíván- sáeodat teljesíthetem a majdani lelkedért...' Egyetlen szusszanással hadartam: — ’ Kocsilakásfizetésemelésújfeleségivánivanicstörjéki anyakát... , , . _ Elégi — kiáltott fel az ördög haragosan, es keresztet vetett, majd futva elmenekült tőlem. E z lett a vége. Meghiúsult az egyezség... (Fordította; Antali} István Az ötvenéves Olasz Kommunista Párt és az olasz kultúra TESTVERPARTUNK a nemzetközi kommunista mozgalom másfél milliót számláló osztaga, a kapitalista világ legnagyobb kommunista pártja január 21-én megalakulásának 50. évfordulójához érkezik. A mi pártunk több mint félévszázados történetének, harci hagyományainak egyik jellegzetes vonása, hogy a kultúra ügye legközvetlenebbül a pártügyek körébe tartozik. És fordítva: a párt- ügyeknek a kultúra szerves ügyeivé kell válniók. EZT A MEGÁLLAPÍTÁST a legutóbbi kongresszuson a közművelődés-politikára helyezett hangisúlyra való hivatkozással is alátámaszthatjuk. Az olasz párt egyike azoknak a kommunista pártoknak, amelyek ebben a viszonylatban sokat tettek és kiváló eredményeket produkáltak. Itália kulturális életének legfontosabb területein számottevő, a tudományos szocializmustól áthatott, vagy attól befolyásolt tevékenység folyik egy új világ, és egy új kultúra megteremtéséért. Mindenekelőtt azt a nagy számú értelmiségit — tudóst, tanárt, írót, művészt, jogászt, orvost, műszakit — kell megemlíteni, akik a pártmunkákövetkezetesen végiggondolt akcióikban akarva, akaratlanul forgatják előre a történelem kerekét. Az utóbbiak közé tartokommunista; Moravia haladó szellemű polgárember. Érdemes pályafutásukat összehasonlítani. Mindkettőt a való élet és reszt vettek az ellenállásban és ily módon gyakorolt az rájuk, életre szóló hatást. v Aradi Nóra, „A szociaRenato Guttuso: A szabadság vezeti az algériai népet (1957.) zik például Alberto Moravia is, azok közé, akik nem tudják kivonni magukat a kommunizmus hatása alól, bár nem azonosulnak vele. Az „Egy asszony meg a lánya” című műve neRenato Guttuso: Munkásportré. ban, vagy a közvetlen politikai tevékenység más formáiban a parlamentben és a szenátusban, a helyi hatalom szerveiben, a tanácsokban, a szak- szervezeteknél, a szövetkezeti mozgalom vezetésében és a munkahelye- lyeken mindenütt, a társadalom minden pórusában szaktudását a munkásosztály ügyének előmozdítására fordítja. Így tesznek eleget a párt első leninista vezérének, Antonio Gramsci képletének és felszólításának, miszerint: a „vezető = szakember + politikus”. Az irányítókon kívül a kulturális élet alkotó személyiségei között sokan tudatosan, kommunista meggyőződésből dolgoznák a szocializmusért Nem csekély azoknak a száma, akik a kapitalizmus ellen spontán, asm kém első olvasásra nem tetszett Később beláttam és egyre jobban be kellett látnom a moraviai valóságábrázolás maradandó értékeit. Típusai az alapvető osztályok határvonalain vergődő, állást többnyire nem foglaló, vagy ha mégis, akkor is csak a menekülésre, úgymond kitörésre vállalkozó kispolgárok, mint maga ez „asszony” (Cesira), mint a „Megalkuvó”, mint a „Közönyösök”. Alakjai közül csak néhányan jutnak el a munkásmozgalomig. Értékes ez az ábrázolás, mert reális és px>nt06. VASCO PRATOLINI viszont — első művétől eltekintve —, mindig a munkásokról, a kommunistákról, ellenállókról, antifasisztákról, a párt embereiről, megint csak munkásokról írt. Maga is sajátos egyéniségük determinálta. Az átalakuló forradalmi krízisekkel, válságokkal terhes évtizedekkel zsúfolt olasz közelmúltban és napjainkban voltak és vannak olyan tiszta és nagyszerű emberek, mint a „Szegény szerelmesek krónikájának” kovácsa, Ma- ciste. A hozzá hasonló vagy ugyanolyan sorsú munkásokat a valóságban- éppúgy, mint Prato- lini köny vében a párt ébresztette öntudatra, akik azután a mozgalom antifasiszta harcáért ha kellett, életüket adták, akik az olasz pártot azzá tették, ami; a fasizmust legyőző nép vezető erejévé, a kapitalizmust ma is bomlasztó, őrlő munkások, parasztok, értelmiségiek ütőképes seregévé. És vannak, voltak az olaszok között olyanok, akik legszívesebebn félreállnának, vagy éppen megalkudnának, ellazsálnák a történelmi harcokat. NEHÉZ szétválasztani, kategorizálni és minősíteni az olasz értelmiség különböző csoportjait, az olasz kulturális élet különféle jelenségeit. Vannak csoportok, amelyeknél a tudományos szocializmus befolyásolását felváltja a marxizmus—le- ninizmus vállalása, de még ezt sem követi a párthoz való nyílt csatlakozás. Esetenként végbe mehetnek ellentétes irányú folyamatok. Az előbbiek azonban feltétlenül jellemzőbbek. Pratolini mellett kommunistákká lettek Elio Vittorini, Cesare Pavese és mások. Olyan írók, költők, mint Italo Cal- vino, Carlo Levi, Salvatore Quasimodo, Franco Fortini, Pier« Paolo Pasolini, Carlo Casisola, Marcelo Venturi. Többen lista képzőművészet története” című új művében több olasz művésszel foglalkozik. Többek között Giusette Perlzza, Aligi Sassu, Rosa Salvadoré, Giuseppe Zigaina alkotásait, művészi és politikai fejlődését elemzik. ISMERETESEK az olasz filmművészet neo- realista vonulatának erényei az olasz valóság bemutatásában. Ezek a filmek óriási népszerűségre tettek szert a magyar közönség körében is. A neorealista alkotások nem függetlem'thetők a munkásosztály harcaitól, a kommunista politikai agi- tációtól és a kommunista meggyőződésű rendezők — Luchino Visconti, Giuseppe de Santis és mások — munkásságától. A későbbi kommerciali- zálódás sem tudta eltörölni e törekvések hagyományait. A kommersz típusú filmekben is jelentkeztek a neorealista jellegzetességek túlélésére utaló mozzanatok, mint a valóságigény, a humor ás demokratizmus. Erőteljesen kibontakozott a mai olasz társadalom ellentmondásait megjelenítő tendencia. (Visconti: Rocco és fivérei, Francesco Rosi: Kezek a város fölött, Nahni Loy: Nápoly négy napja, Egy napra oroszlánok stb. című filmjei.) Az olasz kultúra fájának Magyarországon is ismert terméséből válogattunk olyan példákat, amelyek az olasz párt politikája és a kultúra kölcsönhatásáhan jöttek létre. Az OKP öt évtizede vezeti az olasz munkásosztály harcát, ez a küzdelem visszatükröződik az olasz művészetben és eleven hatóereje az egész olasz kultúrának. Pankovits József
