Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 14. szám
4. oldal 1971. január 17. vasárnap Hol szórakozzon az ifjúság? A városi KISZ-bizottság tájékoztatása szerint Kecskeméten mintegy 18—19 ezer KISZ-korú fiatal él. Közülük 15 ezer körüli az üzemben dolgozók, illetve mari tanulók száma. Háromezernyi a közép- és főiskolás. A mezőgazdaságban ezerre tehető az ilyen idős fiatal. Az ifjúságtól elválaszthatatlan a szórakozás, a játék. Tragédia volna, ha azon a címen, hogy az élet viszont nem játék, életkedvük, vidámságuk, friss, dús energiájuk kiélésének, levezetésének lehetőségeit csak az élet komoly dolgaival való foglalkozásban — termelés, politika, társadalmi kérdések, népgazdasági tervek és így tovább — látnánk. Ezt nem is tesszük. Abban viszont, hogy a fiatalok szórakozásához a természetükhöz méltó fantáziával biztosítsuk az adottságokat, nem kis mértékben elmaradtunk a követelményektől. Megnyugtató és biztató azonban, hogy a készülő ifjúsági törvény össztársadalmi élőmunkálatai során ez a problémakör is szükséges hangsúlyt kapott, s tömegszervezetek, mozgalmak, elsősorban a Hazafias Népfront és a szakszervezet rendezvényein napjainkban is szenvedélyesen keresik, szorgalmazzák a mielőbbi, fokozatos megoldást: több szórakozási lehetőséget az ifjúságnak! Emlékezzünk a számokra! Kecskeméten 18 ezer KISZ-korú fiatal tanul, dolgozik. De vegyük szemügyre a szórakozásnak egyetlen olyan területét, a táncot, a legősibb igényt, ami a legsajátosabban összeforr az ifjúsággal. Hermgek módjára Felelős megyei vezető (engedtessék meg most ez a szónoklatokban elkaptatott jelző — „felelős”; mert ugyan melyik vezetőnek szabadná másnak lennie) — mesélte nemrég: ifa nem látja, talán el se hiszi mások elmondása alapján, milyen tumultus, kétségbeesett tülekedés volt a kecskeméti Városi Művelődési Központ Rákóczi út 3. sz. alatti nagyterme előtt egyik év végi táncdélutánja vagy estéje alkalmával. Több mint félezer fiatal szeretett volna bejutni, de nem tudott. Kitették a megtelt ‘táblát, nemcsak képletes értelemben. Mint Kovács Endre, a Művelődési Központ igazgatója mondja, 300—400 fiú, lány zsúfolódik egy- egy vasárnap ebbe az egyetlen terembe — táncolni. Képzeljük el: he- ringsűrűségben az erőteljes ritmusú, széles mozgásteret kívánó, temperamentumos mai táncokat! Csak ha sok pénze van Tizennyolcezer kecskeméti fiatal. Ha csak felét, harmadát számítjuk (ne feledkezzünk meg a tanyavilág. a környező községek szórakozni i t t vágyó fiairól, lányairól!), akikor is kilencezer, hatezer ifjúról van szó. Hova menjenek. ha táncolni szeretnének? Az Aranyhomok bárjába, a Toronyház presszójába, az újjáalakított Hírős bárjába? Oda már pénz kell, nem is kevés. Aztán hol vannak még az önálló keresettől a tanulók, diákok, akik szintén szeretnek, szeretnének, táncolni? Be sem ülhetnek az említett, nagyvonalú — s bizony még a kereső fiataloknak is luxus-méretű költségeket emésztő — szórakozóhelyekre. Ahol felnőttek „mutatják a példát”, mennyire nem illő kisszerűsködni a szeszfo- gyasztásban? (Tisztelet a kivételnek). A Tiszti Klubba csak igazolvánnyal lehet belépni. Ugyancsak megyei vezetők, s például a népfront legutóbbi megyei tanfolyamán részt vett járásiak emlegették, hogy azelőtt Kalocsán, Halason, s a többi városban vasárnaponként 4—5 helyre mehettek táncolni legény-, lánykorukban. Kötelező szeszfogyasztást kizáró, vaey szeszmentes táncos alkalmakra. Egy tánciskola S ha az ipari tanulóknál, középiskolás diákoknál tartunk. Kovács Endre igazgató említette, hogy háború előtt legalább négy helyen tartottak állandó tánctanfolyamot Kecskeméten, megfelelő számú tánctanár közreműködésével. Ma egy tánciskola működik egy, a Művelődési Központ kezelésében levő, olyan helyiségben, amelyet évenként több hónapon át sorozás! célokra veäznek igénybe. Diákbálok? Üzemi bálok? — Hány van ilyenekből egy esztendőben? Mit csináljon a táncos kedvű fiatal az év „közönséges” szombatjain (szabad szombatok!), vasárnapjain? Van annyi, és táncra alkalmas ifjúsági klub a városban? Nincs. Az üzemek kultúrtermei? (Melyek sok helyen a közös étkezőhelyiséggel azonosak.. .)•— Különleges alkalmakat kivéve mikor lehet azokban vasárnap táncolni? Kívülállók egyébként is számíthatnának-e arra, hogy bejussanak? De sok a kihasználatlan terem Nem volnának, nincsenek ebben a kiterjedt fekvésű városban fiátalok szeszmentes rendezvényeire megfelelő nagyobb termek, helyiségek? Intézményektől, termelő üzemeken át társadalmi, de még párt- szervezetig is jó pár, hétközben csak egy-két tanácskozásra kihasznált termet lehetne számba venni, ha ... Ha volnának ügyes, szervező felnőttek, fiatalok, akik — szavukon fogva az ifjúság szórakozási lehetőségeinek rendkívüli szűkösségét elismerő, segíteni kész társadalmi és mozgalmi szerveket — kezükbe vennék ennek az egész nagy, s kihatásaiban, következményeiben igen-igen fontos ügynek az intézését. (Most inkább a tánc-lehetőségek odaláról „hegyeztük” ki a kérdést, de tudjuk, belső, teremhez köthető játék -szükséglet is sokféle lenne, amellyel a szervezeteken kívüli ifjak is élni szeretnének. Lelietne bőven és tovább hivatkozni ..eze’őt- ti” időkre, a mai közép;. korú és idősebb felnőttek fiatalságára. Ök mondják el, szinte restellkedve, az összehasonlítás miatt, mert egyszer-másszor orrukra koppintottak merev, rövidlátó mai felelősök, hogy „a múltat álmodják vissza”, — mennyi alkalmuk volt szórakozásra akkoriban. A vallásos egyesületek, társadalmi osztályok, rétegek, szakmák „köreiben”, „kaszinóiban”, „egyleteiben” nemcsak a felnőttek, de rendszerint az ifjúság számára is gondoskodtak szórakozási lehetőségekről. Táncterem, színpad, biliárd — s egyéb játékszobák álltak rendelkezésre. Nem azok eszményítéséről van szó, hanem, hogy volt alkalma sok helyre bemenni a fiataloknak. (De hova ülhet be ma Kecskeméten a kispénzű nyugdíjas is, csak újságolvasásra, hogy ki ne néznék, mert keveset fogyaszt?) Az új városnegyedekben sem A Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülésén is fontos helyen szerepelt a vitában a fiatalok szórakozási lehetőségének jelenlegi helyzete. (Persze, nem volt ez elválasztható a felnőttek ez irányú igényeitől sem. Urbán Pálné, s mások ie erőteljesen helytelenítették, hogy például az új városrészek tervezésénél a művelődési, szórakozási intézményekről — mozi, könyvtár, klub stb. — megfeledkeznek, holott ezek nélkül nincs modern városépítkezés. Nincs szeszmentes szórakozóhely, olcsó vendéglátó egység fiataloknak. S időseknek, felnőtteknek? Ahová evés-ivás kötelezettség nélkül úgy beülhetnének, mint régen az egyletekbe, körökbe? Évi'ől évre visz- szatérő kérés például vendéglátóiparhoz intézve: legyenek legalább napilapok az éttermekben, vendéglőkben. A kérés még mindig süket fülekre talált. Pedig milyen szép kereteket fordítanak korszerűsítésekre! Csak feleannyi menne egyik-másik művelődési intézményre. Az SZMT ülésén, éppen a IV. ötéves terv fő célkitűzéseinek ismertetésekor, felvetődött a vitában, hogy a vendéglátóipar forgalmának emelésére előirányzott szép összegből vajon szaporítani fogják az eddig ig gombamódra sokasodó italboltokat? Ügy tisztázódott aztán, hogy minden bizonnyal a meglevő egységek kulturáltságának emelésére fordítják majd az előirányzott keret jó részét... Helyes volna, éppen az ifjúság szórakozási lehetőségeinek rendkívül szegényes voltára való :ekintettel, ilyen értelemben is gondolkozni a tervezett költségek hova-, mi- refordításáról.. Mert... Tizennyolcezer KISZ-ko- rú fiatal Kecskeméten. Roppant kevés szórakozási lehetőség. Ne csodálkozzunk, ha sok a tengő-len- gő KISZ-en kívüli fiú, lány... Ha sok a házibuli... Mert hova menjenek? Hogy jöjjenek össze, társaságba, pmi élteti a "atalságot. Hiszen milyen könnyen rámondjuk egy- egv csoportjukra: galeri .. Elnézést, ha túl sötétnek látszik a kép. Inkább változtassunk a helyzeten! Tóth István Politikai ankét Az MSZMP X. kongresz- szusát követően továbbra is igen nagy az érdeklődés mindenütt a társadalmi és politikai kérdések iránt. Ezt az igényt igyekezett kielégíteni Nemesnádudvar község párt- és tanácsi vezetősége, amikor ankéitot szerveztek az érdeklődők számára. Az eszmecsere előadójának és vitavezetőjének Gyóni Lajost, a megyei pártbizottság titkárát kérték fel, aki péntek délután tájékoztatást adott mintegy hatvanfőnyi közönségnek — köztük a község értelmiségi dolgozóinak, a termelőszövetkezet brigádvezetőinék, stb. — időszerű nemzetközi és belpolitikai kérdésekből. Pártunk X. kongresszusának határozataihoz kapcsolódva — a hallgatóság által féltett kérdésekre is válaszol va — szó esett többek közt a szocialista demokratizmus, a szövetségi politika, a művelődésügy számos elvi és gyakorlati problémájáról A politikai ankét sikere azt igazolja, hogy az ilyen jellegű tájékoztatások és beszélgetések igen kedvező visszhangra találnak a résztvevők között, s azt is bizonyítja, hogy a kongresszus által kiváltott közéleti aktivitás ébrentartásáért érdemes fáradozniuk a pártszervezeteknek. Az év első zárszámadása A Kecskeméti Termelőszövetkezetek Baromfinevelő Önálló Vállalkozása szombaton délelőtt tartotta meg zárszámadását. A gyűlésen megjelent Székely Jenő, az MSZMP Kecskemét Városi Bizottsága mezőgazdasági osztályának vezetője, Agud Károly, a városi tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályvezetője, valamint a társtermelőszövetkezetek küldöttei. Az 1970. évi gazdálkodásról szóló beszámolót Paksi József igazgató, a pénzügyit Fülöp Sándor főkönyvelő terjesztette az igazgatótanács elé. A vállalkozás az igen nehéz termelési évben közepes eredményt ért el. összességében 781 ezer forint bruttó jövedelemre tettek szert. Utcai közjáték A negyvenöt lakásos kecskeméti OTP-házba már hetekkel ezelőtt beköltöztek a tulajdonosok, csak a földszinten dolgoznak még a kivitelező Bács megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai. A készülő irodahelyiségeket majd június-júliusban foglalja pl a gazda: a takarékpénztár. Az épület szép, a tervekoskod ássál, örüljünk annak, hogy egyáltalán építkeznek. Sok külföldi országban nem adják ilyen olcsón az utcákat, mint nálunk, minek következtében a vállalkozók nagyon meggondolják, hogy mekkora közterületet igényeljenek a munka ■ elvégzéséhez. Az- eset túlságosan' általános ahhoz, hogy háboríIn»e » színtér. , (Pásztor Zoltán f elvétéje.) zők ügyeltek a tér összhangjára, s arra is, hogy a falaik ne takarják a szomszédos műemléket A közvetlen környezet viszont kiábrándító. Nem csupán azért, mert a törmelék, az ideiglenes raktár-barakkok, a léckerítések rontják a képet. A felvonulási terület kijelölésével szinte eltorlaszolták az úttestet az építők, a gyalogosokat egy keskeny sávra szorították, a motorosokat, autósokat pedig elterelik a Nagykőrösi utcának erről a szakaszáról. A helyzet a lakások átadása után is változatlan. Gyakori látvány ez nálunk. Az építők megjelennek valahol, „felvonulnak”, s a szükségesnél rendszerint nagyobb területet uralnak, vagy az indokoltnál hosszabb ideig sajátítják ki a terepet, a közlekedők rovására. Ráadásul időnként egy fia ácsot, kőművest, vagy szerelőt se látni még a közelben sem. A magyarázat, abból a felfogásból adódik, hogy ne vegyük el a kedvüket a kivitelezőiknek holmi akadétatlanul el lehetne mellette menni. Az útépítők ugyancsak íontös "Írtakat foglalnak el. — akár évekig. A vállalatokat a tapasz- talatok szerint kütökösebben nem zavarja, hogy senki, sem tapsol a- felvonulási . J óközjáiékálkhak, amelyek -j . egyre: - vontátot- tabbá és .’unalmasa bbárvál- nak. A kényelmes helyzetből talán mégis, kimozdítaná őket, ha á .tanácsok végrehajtó bizottságai ..minél előbb érvényt szereznének a tavaly ősszel megjelent munkaterület-használati rendeletnek. •• Ennek értelmében emelkedik az eddigi . pusztán jelképes díjszabás. ’Négyzetméterenként és emeletenként ’ jelenleg ugyanis mindössze •egy forint ötven’ fillért fizetnek be egy esztendőnyi időre a területet foglaló építőüzemek. Mint egy elnyújtott' drámában, az érdekek összeütközése után túl sokat késik a megoldás. Pedig a szigorúbb eljárás nem is lenne rossz a konfliktust lezáró harmadik felvonásnak. r— halász — Zám Tibor: „Gombház, sej... — Még egy litert — mondta az idősebbik traktoros jó hangosan. — Nem — mondta a társa csendesen, de úgy, hogy a csapos is hallja. Az ember, piszkosfehér köpenyében, kék, kifakult svájcisapkájában régóta áll az italpult mögött. Megtanulta már. hogy melyik vendégre hallgasson. Egy odanézé&sel most is eldönti. Azután az üveget visz- szateszi a polcra, a dugóhúzót a köpenye zsebébe. Kinyitja az újságot. — Hát nem hozod, Józsi? Az idősebbik traktorosnak piros a homloka, zavaros a szeme. — Eleget ittál — szól oda közönyösen a csapos. Csak a svájcija látszik ki az újságból. — Menjünk — mondja a fiatalabbik traktoros. — Vár az ebéd. Rajta nem látszik az ital. Kezében nem imbolyog a láng, amikor cigarettára gyújt. — Mindjárt. — Az idősebb traktoros feláll, kimegy, hogy könnyítsen magán. Az öreg paraszt, aki a negyedik liternél ült le az asztalhoz, ahogy kettesben maradnak, megszólal: — Téged nem vár ebéd. A fiatal traktoros elkáromkodj a magát. A csapos tárgyilagosan rögzíti a tényt; hogy Go- reczki Pétert otthagyta a felesége. Immár másodszor, oedig még esztendeje sincs, hogy megesküdtek. Most majd mindenki erről beszél. És ezen röhög. Ps-sze, csak magában, mert Goreczki Péternek, hamar eljár a keze. Az öreg tudja, hogy a traktoros szereti ,a feleségét. Tudja, hogy nagy megerőltetésébe. került- neki visszakönyörögnf. atfvasz- szonyt. De azzal is' tisztában van, hogy másodszor hiába megy érte. Ha a fiatalasszony vissza is jönne talán, az anyja nem' engedi. Megmondta. Szabó Eszter tartani szokta a szavát. Most aztán egyedül marad Goreczki Péter a nagy házában. — Mindennek az ital az oka. — Az öreg. ítélete megfellebbezhetetlen, de a traktoros csak legyint: . — A vénasszony az oka. — Ha nem innál annyit... — Az az égetni való boszorkány ! — ... először se ment volna el. — Még egy üveggel,-'-Józsi. A csapos azonnal behajtja az ú’ságot, viszi a bort. Egy tányér szikkadt
