Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

<Í. »Mal 1971. január 15. p?nte8r Bács-Kiskun a statisztika tükrében A munkaerőhelyzet változásai A megyei pártértekezletet megelőző időszakban in­dítottuk el azt a sorozatot, amelyben a Bács-Kiskun negyedszázados fejlődését bemutató statisztikai kiad­vány segítségével megyénkről adtunk áttekintő képet olvasóinknak, A demográfiai helyzet, az iparban és a mezőgazdaságban végbement fejlődés bemutatása után — folytatva és lezárva a sorozatot — a következőkben a megye lakosságának életkörülményeiben beállott vál­tozásokat ismertetjük. Az ugyancsak folytatásokban közölt cikkek szerzője dr. Sántha Józsefné, a KSH közgazdásza. A lakosság életkö­rülményeit, ezen belül életszínvonalát a foglal­koztatottsági szint, szű- kebb körben vizsgálva az iparban foglalkoztatottak aránya nagymértékben meghatározza Bács-Kis- kun megyében 1949 és 1966 között a munkaképes korú népesség száma több mint 31 ezer fővel csök­kent, és a munkaképes kornál fiatalabbak is 22 ezerrel kevesebben Tettek. Így e két korcsoporthoz tartozók aránya 86-ról 80 százalékra csökkent, vi­szont az idősek aránya az iparilag fejletlen alföldi megyék közül csak Békés és Szolnok megyékben volt valamivel nagyobb, mint nálunk. Az évek során a munkaerőforrásként figye­lembe vehető népesség egyre kevesebb lett. 1949- ben a lakosság 65, 1966- ban már csak 59 százalé­kára lehetett számítani foglalkoztatás szempontjá­ból. Ez az arány azonban még így is a legmagasabb volt a megyék között. A tartalék kimerülőben A munkaerőforrás fel- használásában szintén az elsők között van Bács- Kiskun megye. Míg 1949- ben a rendelkezésre álló munkaerőnek csak 68, 1960-ban már 80, 1966-ban pedig 83 százaléka volt ak­tív kereső. 1966-ban a munkaképes kornál idő­sebbek foglalkoztatása is jóval intenzívebb volt, mint a többi megyében. A 39 ezer munkaképes kor­nál idősebb aktív kereső a megfelelő korú népesség 34 százalékát képezte, míg az országos átlag csak 23 százalék volt. A foglalkoz­tatottsági színvonal javu­lásával az eltartottak ará­nya egyre csökkent. Bács- Kiskun megyében 1949-ben 100 aktív keresőre még 126 eltartott jutott, 1966- ban pedig már csak 104. Ennél csak Pest és Csong- rád megyékben volt kisebb az eltartottak aránya. Bács-Kiskun megye gaz­dálkodásának fejlesztésé­nél számolni kell azzal, hogy a foglalkoztatottság színvonalának ilyen ütemű növekedése után a rendel­kezésre álló munkaerötar- talék lassan kimerülőben lesz. 1949-ben a munka- erőforrásból még mintegy 123 ezer fő volt eltartott, 1960-ban 75 ezer, 1966-ban pedig már alig 58 ezer fő. Különösen kevés a nem foglalkoztatott férfi mun­kaerő-tartalék, 1949-ben majdnem 12 ezer férfi, 196c ban már 2 és fél ezer sem állt rendelkezésre a foglalkoztatás szempontjá­ból. Ezen időszak alatt fe­lére csökkent a női mun­kaerő-tartalék is. A nénesség- szívóhatás Egyes területek gazda­sági fejlődése egyenes- arányban áll az iparosítás ütemének növekedésével, amely viszont a foglalkoz­tatottság összetételének állandó változását ered­ményezi. Bács-Kiskun me­gyében az iparban és az építőiparban fogla'lcozta- tottak száma 17 év alatti zött a második helyen áll. A mezőgazdaság munka­erő-ellátottsága szempont­jából kedvezőtlen, hogy a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tagok közül igen jelentős és egyre növekvő az idősek aránya. 1966-ban a megyében 20, a termelő­szövetkezeti tagok közül 35 ■ százalék volt a nyug­díjkorhatár feletti népes­ség. Az 1959 után követ­kező tíz év alatt a megyé­ben több mint kilencszere­sére növekedett a mező­gazdasági termelőszövetke­zeti tagok száma, az idős tagoké viszont ugyanezen csökkenő ütemű volt a megye vándorlási vesztesé­ge. Míg 1960-ban több mint 10 ezer fővel, 1967-ben már csak 1400 fővel csök­kent a megye népessége az elvándorlási többlet miatt. A megyén belül 1960- ban mintegy 13 ezer ember dolgozott a lakóhelyén kí­vül, már 1966-ban majd­nem 18 ezer. A más me­gyéből bejárók száma megr kétszereződött, az eljáróké pedig megháromszorozó­dott. 1966-ban minden 12 —13. férfi és 16—17. női aktív kereső ingázik. A munkaerő-mozgásnak majd­Az idei első börze előtt 'SOO BAKOSRA OL/TÓ AKTIV A kecskeméti Alföldi Ci­pőgyárban már több éve hagyományai vannak a helyben rendezett árube­mutatónak — köznyelven börzének. A gyár vezetői meghívják a nagykereske­delmi vállalatok képviselő­it, bemutatják legújabb kollekcióikat és a kereske­delmi szakemberek azonnal megrendelhetik a gyár ter­mékeit. Most az idei első ilyen börzét február végén tartják. Erről beszélgettünk a napokban Hegedűs Meny­hérttel. az Alföldi Cipő­gyár igazgatójával. — Tervezőink munkája nyomán már megkezdődött az új modellek gyártása — mondotta — az üzletkötési lehetőségeket érintő bemu­tatón előreláthatóan mint­egy 50 különböző modellt ajánlunk .a részt vevő ke­reskedelmi szakemberek­véve a külföldi divatirány­zatokat is. Míg tavaly igen sok Csizma szerepelt a be­mutatókon, most ezekből már szinte csak mutatóba lesz néhány modell. Annál több lesz viszont a midihez alkalmas különböző szár- magasságú . fűzős női cipő. A színek közül szinte ’ telje­sen Sltűnt c piros és a fe­hér és előretört a fekete, barna, valamint az olaj­zöld. A jövő télen — mi­után most az 1971-es őszi­téli megrendelésekről van szó — asszonyaink, lánya­ink általában ilyen mű­szőrme-béléses gumitalpú cipőben fognak járni. Változatlan érdeklődés mutatkozik a különböző gyertiieklábbelik iránt, amelyek nem nagyon tér­nek el a hagyományostól. Gyermekeink még nem hó­dolnak annyira a divatnak, összesen több mint 37 ezer fővel növekedett. A növekedés üteme jóval felülmúlta az iparilag gyengén fejlett többi me­gyéét, de még az országos átlagot is. Míg 1949-ben az összes aktív keresőnek egytizede sem, 1966-ban már majdnem 22 százalé­ka tartozott az ipari és építőipari ágazathoz. A fokozott iparosítás né­pességszívó hatása főként a mezőgazdaságban érvé­nyesült. 1949 és 1960 kö­zött a mezőgazdasági ak­tív keresők száma alig vál­tozott. Az 1960-at követő években viszont a mező- gazdaság szocialista át­szervezése során sokan át- áramlottak más népgazda­sági ágakba, főként az iparba. Míg 1949 és 1966 között az iparban és épí­tőiparban 37 ezerrel nőtt a keresők száma, a mező- gazdaságban 39 ezerrel csökkent. A megye azon­ban mégis megmaradt me­zőgazdasági jellegűnek. Ebben a' népgazdasági ág­ban dolgozók aránya te­kintetében a megyék kö­időszak alatt több mint 48-szorosára gyarapodott. összefoglalva: az elmúlt 20 év alatt Bács-Kiskun megyében az iparban és az építőiparban foglalkozta­tottak aránya 10 százalék­ról 27 százalékra nőtt, míg a mezőgazdaságban 77-ről 52 százalékra csökkent. Ez utóbbi még így is 22 szá­zalékkal nagyobb arány, mint országosan. A vándorlók és ingázók A népesség korcsoporton- kénti összetételét, így köz­vetve a munkaerőforrás alakulását befolyásolta a természetes népmozgalmon kívül a népesség lakó­hely-változtatása is. 1949 és 1960 között lakóhely­változtatások következté­ben a megye népessége közel 32 ezer fővel csök­kent. 1960 után a megye fokozatos iparosítása, a szocialista mezőgazdaság erősödése, a foglalkozta­tottsági színvonal növeke­dése folytán évről évre nem fele az ipart, több mint egyötöde az építő­ipart érinti. (Következik: Javult az életszínvonal.) nek. A gyárig zsűrizést a J így Azután szüleik bőven i ’" válogathatnak majd a me­legbéléses bundacipők és kiscsizmácskák között. Ugyanez vonatkozik a fér­fiakra is, részükre néhány marhaboxból készült me­leg béléses modellt muta­tunk be. — Az első negyedév? — A múlt évi sikeres börzék eredményeként az év első három hónapjára bőven el vagyunk látva munkával. A tervék sze­rint március végéig a bel­kereskedelem mintegy 220 —230 ezer pár különböző lábbelit kap tőlünk. Igen jelentős az exportmegren­delésünk is, a szocialista országokba legkevesebb 100 a nyugati államokba pedig minteey 30—40 ezer pár lábbelit küldünk az első negyedévben — mondotta befejezésül Hegedűs Meny­hért ágazható. Opauszky László hónap végén tartjuk, s csak azokat a termékeket mu­tatjuk majd be, amelyek azután sikerre számíthat­nak. — Most kiket hívnak meg? Az ország hat cipő­nagykereskedelmi vállala­tának tizenkilenc lerakata van, s természetesen ezek képviselői válogatnak majd a lábbelik közül. Szokás, hogy ezek a képviselők ál­talában magukkal hozzák a velük kapcsolatban álló kiskereskedelmi szakembe­reket — akiknek a tőlünk vásárolt árut továbbítják, így azután mintegy 35—40 résztvevőre számítunk. — Néhány szót a bemu­tatásra kerülő árukról. — Miután a divat változik, mi sem gyárthatunk soká­ig egy-egy modellt. A ter­vezés alapos piackutatás, ízlésfelmérés után történt, természetesen figyelembe A lukosság szolgálatában Szövetkező kisiparosok A javító és szolgáltató tevékenységben, különösen vidéken, jelentős a szerepe a tisztes kisiparnak, ám éppen a falvakban és kis­városokban számos objek­tív tényező nehezíti mun­kájukat. Közismert tény, hogy az anyagbeszerzés és főleg a készletezés milyen nagy gond a vidéki kisipa­rosnak. Ennek a gondnak a megoldására a SZÖVOSZ és a Kisiparosok Országos Szervezete közös ajánlással fordult az általános fo­gyasztási és értékesítő sző­Hogy a doipk feiisen msníeask... Hagyományos szokás már a kiskunfélegyházi Vörös Október Termelőszövetke­zetben, hogy a zárszámadó közgyűlést megelőzően a gazdák brigádonként kis- gyűléseken summázzák az elmúlt. évi tevékenységet, s vitatkoznak az induló gaz­dasági év feladatairól. Hét­főn — a mérleg-, illetve a lakatosüzem dolgozóinak részvételével — már a ki­lencedik ilyen brigádgyű­lést tartották. A közös gazdaság mér­legüzeme bevételi tervét 3 millió 700 ezer forintra tel­az egész ország területén ! segítségével sikerült a me- szerelö és javító üzem ! zőgazdasági nagyüzem egyike a legjobbaknak, j egyik fő ágát jelentő tor- Múlt évi eredményeik alap- j matermesztést — a dugvá- ján immár kilencedszer j nyozástól a betakarításon nyerték el a szocialista bri- j át a feldolgozásig — gé­géd címet. ! pesíteni. Míg például ko­A lakatosüzem dolgozói ! rábban a torma egy-egy ezzel szemben, sajnos, el- ; holdjának a telepítési költ­maradtak a tervteljesítés- I sége 1360 forintot tett ki, ben. A kollektíva súlyos i a komplex gépesítés révén belső gondokkal küszkö- | ez napjainkban csaknem az dik, s a megbeszélés egyik i egyharmadára csökkent, célja volt éppen e hibák j ami a 100 hold termőterü- felszámolását. a nehézségek | letet alapul véve, jelentős leküzdését elősegíteni, a j'tényező. vezetést megszilárdítani. | A tapasztalat azt mutat­Mindennek ellenére nem i ja, hogy ezek a rendszeres jesítete. ami az 5 százaié- j szabad megfeledkezni ered- : brigádgyűlések jó eszközei kot előirányzó .kongresszu- | ményeikről sém A dó még meglevő akadd-'! si felajánlásukkal szemben | tevékenység mell'.rítusának és két' 8 százalékos túlteljesítést | vükhöz fűződik sr ■; új . vili zálogai a már említett jelent. A nagy mérlegeket gép szerkesztése is. Ezek i eredményeknek. J. T. vetkezetekhez, valamint a kisiparosokhoz. Az ajánlás javasolja, hogy a magán­kisiparosok minél nagyobb számmal lépjenek be tag­ként a fogyasztási szövet­kezetekbe és a szövetkezés előnyeinek felhasználásá­val igyekezzenek gondjai­kon segíteni. Ha a kisiparos a fogyasz­tási szövetkezetbe belép, nem adja fel önállóságát, ugyanakkor élvezheti a szö­vetkezés számos előnyét. Mint a fogyasztási szövet­kezet tagja kedvező beszer­zési lehetőséghez juthat, sőt megfelelő előrendelés­sel megoldhatja az anyag- és alkatrészkészletezés — számára jelentős befekte­tést kívánó — gondjait is. Városokban, megyénként arra is lehetőség nyílik, hogy a kisiparosok önálló fogyasztási szövetkezetei alapítsanak, s e szövetkeze­tek kifejezetten csak a kis­iparosok anyagbeszerzési készletezési, műszaki fej­lesztési gondjaival foglal­kozzanak. Mind a kisiparosok tag­ként való belépése, mind pedig az önálló kisiparosok fogyasztási szövetkezete ar­ra is jó alapot teremthet. | hogy a hiánycikkek meg- üntetésére irányítsa a siparosok figyelmét, és az * ” ‘■ott hasznos termé- •’ mvetkezeti keres- útján kerüljenek dómba. A fogyasztási szövetkeze­tek országos hálózata olyan közgazdasági erőt képvisel, amely önmagában is segít­séget jelenthet az ország kisiparosainak. így a fo­gyasztási szövetkezetek több mint 40 milliárd fo­rint értékű áruforgalmat bonyolítanak le, ' időnként közel 25 ezer kereskedelmi egységben. Az árufuvarozá­si feladataikat 1500 saját és több száz bérelt gépkocsi­val bonyolítják le. Tevé­kenységük az ország teljes lakott területére kiterjed, még a tanyákra is. Az ÁFÉSZ-eknek mintegy 100 ezer dolgozója között kü­lönféle szakmák nagy gya­korlatú szakemberei talál­hatók: kereskedők, közgaz­dászok, számviteli szakem­berek, valamint pénzügyi és propagandaszakértők. Mindebből következik, hogy a kisiparosoknak, akiknek ma nagyon sok­irányú tevékenységet kell folytatniok és sokféle ta­nácsra, ügyintézésre és piackutatásra van szüksé­gük — ezek rJfy részét az ÁFÉSZ-eken keresztül elő­nyösebben, bizonyos ese­tekben csak velük tudják megoldani. Célszerű tehát, ha a kis- loarpsok felfigyelnek a SZöjvOSZ és a KIOSZ kö­zös ajánlására, mert ez­zel az új lehetőséggel él­ve minden résztvevő elő­nyökhöz juthat és ez vég­ső spron a lakosságnak is hasznos lehet. (KS'

Next

/
Thumbnails
Contents