Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

1971. jaijuár 15. péntek S. oldal Nem nagyon eladó? — Felszámoltam! Abbahagyom! Pedig higgye el uram, nem azért a hét százalékért, legalábbis nemcsak azért csináltam másfél évtizedig. Szeretem a könyvet, szeretek vele örö­met okozni, a könyvterjesz­tés ugyebár amolyan kul- túrmisszió __ De mit ma­g yarázkodom én itt magá­nak? ... Már abban is gyö­nyörűségemet lelem, ami­kor' kibontok egy csomagot és a szép, vadonatúj köte­teket berakosgatom a polcra. Hogy miért hagyom most abba? Elegem van, uram. Torkig vagyok! Engem ne nézzenek pojácának! ... Jó, hát nem pojácá­nak. Bürokratának. És bi­zalmatlanok se legyenek. Tudja mi történt a múlt­kor a kutatóintézetben?Ki­ment a könyvesboltból egy ellenőr, leszólított egy se­reg dolgozót, hogy mennyi­vel tartoznak a bizomá­nyosnak, S csak aztán ment megnézni a kimutatást. Amikor a bizományos meg­tudta, hogy. így kémked­nek utána, szépen köszönte az egészet, s azóta nem árul könyvet. Utánam is kémkedtek-e? Nem, azt hiszem még nem, de vegye úgy, hogy ben­nem is az önérzet állt tót­ágast, azért nem csinálom tovább. Évente húszezer fo­rint árú könyvet adtam el, itt, az üzemben. Rendesen törlesztettem, pontosan el­számoltam. soha semmi baj. Most meg a fejükbe vették, hogy ellenőrizget- nek. Méghozzá munkaidő alatt!... Nem lopom én az időt, felelős beosztásban vagyok, ök meg ha jöttek és nem értem rá, vagy nem voltam itt, szemrehányást tettek, méltatlankodtak, egyszer még azt is kérdez­te az egyik kis hölgy, hogy tán hiányom van, azért va­gyok ideges?... Ez az egyik. Végképp az­tán az új körlevél tette be a kaput. Központilag sor­számozott elszámolási köny­vet fognak kiadni, amibe a vevőnek még az anyja ha­lálát is be kell vezetni, meg a vásárolt könyveket szerző, cím, ár meg mit tu­dom én még mi szerint... Erre mondtam, hogy nem vagyok éri bürokrata. Időm sincs rá, kedvem sincs hoz­zá, azonfelül sért a bizal­matlanság, a tetejébe osto­ba és szükségtelen az egész cirkusz. Mert amikor a könyvesbolt szerződést köt egy üzemi bizományossal, eleve ajánlást kér az illető szakszervezeti bizottságtól. A szakszervezet tehát er­kölcsi felelősséget vállal ér­te. A bizományos pedig anyagi felelősséggel veszi át a könyveket a bolttól. Hol itt a bolt kockázata? * Ismerősöm Kecske­mét egyik legjobb üzemi könyvterjesztője még so­káig morgadozott. Kijött a sodrából — gondoltam — s talán túloz. Elmentem hát a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Arany János utcai boltjá­ba. Nem kérdeztem egye­nesen, mert tapasztalatból tudom, hogy a vállalatok­nál minden bíráló megjegy­zésre kéznél van az előre­gyártott magyarázat. Ehe­lyett — jelentkeztem bizo­mányosnak. Elérkeztünk oda, hogy elém tették az említett kör­levelet. A bevezetőben bí­rósági eljárásokra hivat­koznak, amelyek során ki­derült, hogy — idézek: — ,.A kintlevőség nincs hitelt érdemlően igazolva”. Kérdezem az üzletveze­tőt: Hány ilyen bírósági el­járás volt, mondjuk az utóbbi öt évben, Kecskemé­ten? Egy sem. S mindjárt ezután a kör­levél így folytatódik: „A terjesztők a könyvet rész­letre, saját kockázatukra adhatják el.” Tehát saját kockázatuk­ra! Akkor valóban mire és mi jogon a bizalmatlanko­dás, a kellemetlenkedés, a terjesztők zaklatása? Mert arra is itt van ám az uta­sítás : „... a rovancsolást bonyolító esetenként a ve­vőkkel történő kapcsolat felvétele útján is köteles meggyőződni a kintlevőség összegének helyességéről”... Kapcsolat felvétele alatt értsd: faggatózás, molesz- tálás. Ezt köszönte szépen a kutatóintézet bizományo­sa is. Köszönném én is. Vissza­adom a körlevelet az üzlet­vezetőnek és azt mondom: Ha bemegyek az Állami Áruházba, azzal, hogy vá­sárolni szeretnék részletre egy hűtőszekrényt, vagy zenegépet, vagy bármi más több ezer forint értékű hol­mit, nem küldenek azOTP- hez jótállásért, nem kér­nek javaslatot a vállala­tomtól, hanem csak alá­íratnak velem egy papírt és hazaküldik a lakásomra az árut... Mert nekik eladó a hűtőszekrény, a Művelt Népnek úgy látszik fonto­sabb a kimutatások kör- mölgetése... Nem leszek bizományos. Ebben maradtunk, * Az ilyen történetek végére, jól tudom, csattanó is illik. Engedje el az olva­só, hogy saját leleményből merítsek. A csattanót is a Művelt Néptől szereztem be. íme: 1969 karácsonyát több mint egymillió forint érté­kű készlettel várta a vál­lalat kecskeméti boltja. Most karácsonykor hiába rendelt a központtól a bolt, alig 350 ezer forint volt a készlet. Mester László Könyv a magyar népművészetről A Corvina Kiadó most jelentette meg Fél Edit— Hoff er Tamás—K. Gsilléry Klára: A magyar népmű­vészet című szép kiállítású könyvét. A mű több mint tíz évvel ezelőtt látott nap­világot először, azzal a céllal, hogy az angol, né­met és francia nyelvű ér­deklődőket megismertesse a magyar nép gazdag művé­szeti hagyományaival. Ma­gyarul most jelenik meg először. A könyvet érdemes di­csérni. Alkalmat adnak er­re a szerzők a jó szerkesz­téssel, anyaguk könnyen át­tekinthető beosztásával, el­rendezésével, az alapos tör­téneti megalapozással, és a színesen gazdag képmellék­lettel. Helyes, hogy a műből a néprajz és a népművészet szoros kapcsolata elénk tű­nik. legfeljebb azt hiányol­hatjuk, hogy a folklórra nem terjedt ki — legalább az elválaszthatatlan kap­csolódási pontokig — a szerzők figyelme. Ha már a hiányosságok­nál tartunk, említsünk me-5 még egy-két apróságot. Kár, hogy a népi fafaragá­sok — melyek éppen a je­lenben is tovább élnek —, s a néni hangszerek hiá­nyoznak a kötetből. S hiá­nyoznak a parasztfestőik is. És szívesen láttuk volna a magyar népművészetet rep­rezentáló díszes kötetben a különböző használati esz­közök díszítéseinek motí­vumgazdagságát is. (Ostor­nyelek, tükrök, dobozok, sótartók, mángorlók, szer­számok sto.) Ez a könyv inkább az úgynevezett tárgyi népmű­vészet bemutatására vállal­kozott, illetve annak leg­elterjedtebb részeire. (Bú­torok, épületek, öltözködés, edények.) Földrajzilag három nagy elhatárolható tájegységre bontották a szerzők köny­vüket: alföldi, dunántúli és észak-magyarországi részre. Ezzel egyet is lehet érteni. Legfeljebb a további dif­ferenciálódást kérhetnénk számon. Ugyancsak három nagy hatást említ, a mű a népi életmód és népiélek. forrása mellett, mint gazdagító-be- folyásoló tényezőt: a más népek művészetét, a vallá­si befolyásolást és a min­denkori uralkodó művésze­ti stílus ráhatását. (Példá­ul a barokkét.) A kötet gazdag tartalmá­ból íme, egy-két apróság, ízelítőül: A palóc férfiak öltözete a leeszegényesebb, míg a matyóké a legcif­rább. különlegesek a kalo­csai házormok, vagy a Du­na—Tisza közi sugaras, lé­ces oromfalak, az „isten- szömök”. A sárköziek a legjobb szövők, míg az Al­földön készültek a legdí­szesebb kerámiák. Megyénk népművészete is szépen szerepel a műben. Francia művészek Bács és Szolnok közös tárlatán Találkozunk a kalocsai hímzéssel, az érsekcsanádi örömanya-fátyollal, a kecs­keméti borotváinkkal, & bu­gaci kásaka varéval, a du- napataji vékával. Kár, hogy a szerzők nem vették figyelembe a két év­tizeddel ezelőtti közigazga­tási változásokat, mert ak­kor nem szerepeltetnék úgy Kecskemétet, Bugacot és Dunapatajt, mint Pest me­gyéből található helysége­ket. Egyetlen ellenvetést koc­káztatnánk meg még vége­zetül: a szerzők az állítják, hogy a népművészet alko­tóperiódusa már lezárult, s csak a feltárás és megőrzés munkája vár már reánk. Ezzel nem lehet így egyet­érteni. Számtalan bizonyí­ték van arra nézve, hogy népünk gazdag alkotói fan­táziája jelenleg is tovább él. s keresi — néha meg is találja — az utat a sokol­dalú és művészileg értékes kifejeződéshez. A könyv hibáival együtt is értékes összegezője néoi művészetünknek, s remél­hetőleg sok új hívet tobo­roz majd az utóbbi évek­ben örvendetesen az érdek­lődés középpontjába került magyar nénművész-rinnk. Varga Mihály Üj színfolttal gazdagodik az idén az alföldi képző­művészek hagyományos szolnoki tavaszi tárlata. A Bács megyei és Szolnok megyei képzőművészek mellett meghívták ,a pári­zsi munkásnegyed, Mont- reauil festőművész csoport­ját. A francia művészek örömmel fogadták a meghí­vást és mintegy negyven alkotással gazdagítják a tárlatot. A 'lissatáj — Bulgáriában Szeged bulgáriai test­vérvárosának Plovdivnak irodalmi folyóirata a Trá- kia legutóbbi számában bő terjedelmű összeállítást közöl a Tiszatáj munka­társainak alkotásaiból. Papp La jos, Veress Miklós, Ratkó József verseit, Pé­ter László, Sz. Simon Ist­ván, Mocsár Gábor prózai munkáit Gencso Hriszto- zov fordításában adták közre. 3. SÖTÉTSÉG BORULT A HAJÚRA Május 31-én indultak északnyugatnak. — Holnap már a Földközi-tengeren hajózunk. Aztán irány haza — gondolták, s mondogatták is egymásnak június 5-én. Csupán az izgatta a Székesfehérvár legénységét, hogy hajójuk hányadiknak érkezik a csatorna bejá­ratához. A szuezi kikötő hatósági szervei ugyanis 15 hajóból úgynevezett konvojt állítanak össze, s így együtt engedik át azokat a 166 kilométer hosszú, a felszínén 80—120, a fenekén pedig 45 méter széles és 11,5 méter mély csatornán. A hajó tizenhatodiknak érkezett, így már nem ke­rülhetett a másnap, június 6-án reggel induló kon­vojba. Tengerész honfitársaink eleinte bosszankodtak emiatt, s irigyelték annak a 10—12 ezer tonnás — az övéké­nél mintegy kilencszer nagyobb — amerikai óceánjáró halónak a matrózait, amelyik délután három órakor még a Vörös-tengeren elhagyta őket. Este nyolckor a csatornabejárat sinai-félszigeti párt­jához ért a Székesfehérvár, s itt horgonyt vetett. Az amerikai hajót nem sokkal előbb innen irányították át a másik oldalra, a konvojbesoroló helyre. Két dolog nem tetszett Süveges Lászlónak. Az egyik: néhány órával előbb rádiótávírón jelentette érkezésü­ket a szuezi kereskedelmi ügynökségnek, s kérte, hogy az utóbbi szerezze meg a csatornán való áthaladás engedélyét is Ám nem kapott választ. A másik, amire szintén nem számított: Szuez el volt sötétítve. A kikö­tést megkönnyítő parti lámpák sem égtek. A Székesfehérvár mindegyik matrózának és tisztjé­nek volt zsebrádiója, számos hullámhosszon vala< mennyien keresték hát: mi történt tulajdonképpen? A kapitány végül angolul fogta a hírt: Reggel óta há-» ború van az EAK és Izrael között. Nem lehetett semmit sem tenniök. A szabály az, hogy ha egy tengeri hajó valamelyik kikötő területén horgonyt vet, addig nem mehet tovább, s vissza sem, amíg a kikötő parancsnoksága nem engedélyezi. Nem sokkal később szolgálati motorcsónakon egy egyiptomi tiszt érkezett, s parancsot adott: „Sötétítsék el a Székesfehérvárt!” Fő a nyugalom! És Süveges László magyar idő sze­rint este 7-kor — ott már 9-kor — rádiótávírón a kö­vetkező beszélgetést folytatta a MAHART központ­jával: — Mit tudtok otthon? — kérdezte. — Izrael és az arab államok között ellenségeskedés kezdődött. Nem tudjuk, át lehet-e menni a csatornán a bombázások miatt. — Teljes sötétség van, csak néha légvédelmi gép­puskák nyomjelző lövedékeit látni. — Van mozgásra kilátás, hogy éjjel bemégy a csa­tornába ... ? — ... Még a világítótorony fénye sem ég, így nem valószínű, hogy éjjel történik valami. Hatóság utasítá­sára hajón teljes elsötétítés elrendelve. Közvetlen kap­csolat csak reggelre várható ügynökséggel. Megbeszélték még, hogy a későbbiek során a táv­irati szövegben milyen rövidítéseket használnak (pél­dául az R értem-et, a C igen-t, az N nem-et jelent), valamint azt is, hogy minden óra 30. percében kap­csolatot teremtenek —, s jó éjt kívánva elbúcsúztak egymástól. Sötétség borult a vízre, s a hajóra. Tengerészeink szemét elkerülte az álom. Most nemcsak a szolgálat­ban levők ügyeltek megfeszített figyelemmel, hanem mind a huszonhármán. Világítás híján tapogatózva közlekedtek a Székesfehérvár fedélzetén, a kabinok előtti folyosón. Mindenütt csend volt, amelyet csak néha zilált szét egy-két egyiptomi légelhárító ágyú hangja. A hajó legénysége rendkívül nyugodtan viselkedett. Mindegyikük tudta: palástolni kell a belül feszülő iz­galmat; a legparányibb idegeskedés nyilvánítása még nagyobb aggodalmat, s végül pánikot szülne. Pedig még arra az eshetőségre is felkészültek, hogy netán bombát dob rájuk valamelyik izraeli repülőgép. Gondolataik nemcsak az életük és a hajó megmen­tése körül forogtak, hanem haza is szálltak: csak itt­hon, szeretteik körében ne okozzon bajt az aggódás! (Folytatjuk) Efszökdöső gyerekek A társadalmi munkameg- S eközben tovább szök- osztás immár eljutott ar- dösnek el a gyerekek az ra a fokra, hogy pszicholó- idegenné vált otthonból, gusra van szükség annak a A vasárnapi tévé-adás kérdésnek a megválaszold- juttatta eszembe azt az esz- sára: miért csavargóit el mecserét, amciyet nemrégi- otthonról a gyerek. A ben volt alkalmam folytat- szülő „csak” szülő, nem pe- ni a „téma” értőivel. Mint dagógus, nincs felvértezve „gyakorló szülők” is köz- lélektani ismeretekkel, ta- vétlenül érdekeltek voltunk pasztalatai enyhén szólva a kérdésben. Még felsorol- köznapiak, rcndszernélkü- ni sem kívánom, mi min- liek, hagyományosak. Riad- denről szó esett. A dolog­tan, jámbor tanácstalan- nak csak egyetlen vonatko- sággal észleli: kamaszodó zását említeném: ajándék- gyermekének világa miként kai, játékokkal halmozzák szakad el az övétől, vég- el gyermekeiket a szülők, képp, végérvényesén, jóvá- aminek funkciója azonban tehetetlenül. sajnálatos módon megvál­„Én mind?nt megtettem” tozott. A játék többé nem — sóhajtja ilyenkor, hang- összekötő kapocs, sokkal jában a legteljesebb őszin- inkább elválaszt, annak a teséggel „Mi mindent meg- majdnem kimondott és tettünk” — mondották a semmivel sem menthető tő­iévé kamerája előtt ülve a rekvésnek a jegyében, hogy riporter által kifaggatott a gyerek minél zökkenő­szülők, s őszinték voltak mentesebben „lerázható” le- ők is, amellett rokonszen- gyen. vesek és sajnálatra méltók. A szülői szeretet áttevő- Ám főképp nem azért, dése a dologi szférába — mert csemetéjük elszökött, kissé tudományosan hangzó Inkább az önismeret teljes megállapítás, de következ- hiánya miatt. ményei drasztikusan riasz­Sajnos, vonatkozik ez na- ^óak. S szorongva regiszt- gyon sok szülőre. ráljuk a fiatalkori bűnözés A probléma — mint nap* krónikáiban... mondani szokás — a leve- Hogyan ismerjék az érin- gőben lóg. Illetékesek és tett szülők általában a laikusok nyilatkoznak, cik- gyermeket, amikor a saját- ! keznek róla szinte naponta, jukat sem ismerik? És ho- intézetek írnak ki pályáza- gyan ismerjek saját gyer- tot, felméréseket végeznek, mellüket, amikor önmaguk- elvégzik a legmodernebb kai sem tudnak számot teszt-kísérleteket és meg- vetni? Lélektani szaktanfo- vétlésre kerülnek az ilyen lvamok helyett inkább szü- témájú kandidátusi disz- lói önismeretre volna szük- szertációkt ség, H. D.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents