Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

4. oldal 1970. december 6, vasárnap Jó úton Kongresszus utáni beszélgetés A tsz-elnök szobájának falán oklevelek, kitünteté­sek, az üvegszekrény pol­cain díjak sorakoznak. Me­gyei ég országos kiállításo­kon felvonultatott termé­keivel, nemzetközi borver­senyeken is bemutatott bo­raival, jó gazdálkodásával az utóbbi négy esztendő­ben érdemelte ki azokat a lakiteleki Szikra Termelő- szövetkezet. Négy év óta elnöke a szövetkezetnek Deák Ist­ván, aki negyedszázados munkásmozgalmi tevé­kenysége alatt most része­sült másodszor abban a megtiszteltetésben, hogy küldöttként ott lehetett a párt kongresszusán. Emlékezés — Mezőgazdasági szak­ember, tsz-vezető számára milyen élményeket adott az egyhetes tanácskozás? — A két munkáspárt ; egyesülésekor voltam elő- t szőr kongresszusi küldött. í Akkor a munkáshatalom megszilárdítása, s többek között az abból adódó ten­nivalók szerepeltek a napi­renden. Most, huszonkét | évvel később — egyéb kér- j dések mellett — a szocia­lizmus teljes felépítésének feladatairól folyt magas­szintű eszmecsere. i Mint mostoha körülmé­nyek között gazdálkodó szövetkezet elnökének, szá­momra nagy megnyugvást keltett a kongresszusnak a gazdaságpolitikai kérdé­sekkel kapcsolatos állás- foglalása. Különösképpen Kádár János elvtárs zár­szava, amikor a termelő- szövetkezetek gondjaira utalva mondotta, hogy a munkásosztály sohasem hagyta még cserben a pa­rasztságot, s ebben a ne­héz esztendőben is mellet­te áll az állam, a párt, a kormány. Természetes, hogy a ma­gunk erejéből is megte­szünk minden tőlünk tel­hetőt, hogy a gondokkal megbirkózzunk. Ehhez most a kongresszuson meg­kaptuk a megfelelő politi­kai támogatást. « — Mire gondol? — Társadalmi megbíza­tásként a Kecskemét—Kis­kunfélegyháza Környéki Termelőszövetkezetek és Szakszövetkezetek Területi Szövetségének elnökségé­ben is tevékenykedem. So­kat foglalkoztatott bennün­ket a szövetkezeti demok­rácia gyakorlati alkalma­zása. A kongresszusi fel­szólalásokat hallgatva meg­bizonyosodtam afelől, hogy mi itt a szövetkezetben és a tsz-szövetségben jó úton járunk, amikor a demok­ratizmust erősítjük. Biszku Béla elvtárs szin­te csokorba kötötte ezeket az elveket, s remélhető, hogy a kongresszus nyo­mán méginkább kiteljese­dik a szocialista demokrá­cia, kiépül a vállalati de­mokratizmus. Megérjük végre azt az időt, amikor a termelőszövetkezet egyen­lő partnerként tárgyalhat a vállalatokkal. kertészet a fő gazdálkodási ága. Van hétszáz hold kö­zös szőlőnk, háromszáz •old zárt v -m •: ■ i . Háromszáz holdon zöldsé­get is termesztettünk, pap­rikát, paradicsomot és más étté1 *t. E ■*!•' i'ó m ' az idén hétszáz hold földet öntöztünk. 1972-ben hozzá­látunk a modem 1200 hol­das öntözőmű létesítésé­hez. Ezzel nemcsak a ker­tészet, hanem a takar­mánytermesztés is vízhez jut, Évente 40—50 vagon almát küldünk exportra. Később 70—80 vagonra akarjuk ezt emelni. Még akarjuk valósítani a szőlő- és gyümölcstermesztés tel­jes folyamatát a csomago­lásig, illetve palackozásig. Hűtőtárolónkat százvago- nosra akarjuk kibővíteni. Szőlőfeldolgozót is terve­zünk, és ha a tízezer hek­toliteres pincetér megépül, akkor valamennyi szőlő­termésünket tárolni és pa­lackozni tudjuk. A kongresszuson szó volt a szocialista országok in­tegrációjáról, a nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséről. Ügy gondolom, hogy szö­vetkezetünk jelenlegi ter­melési keresztmetszete be­leillik ebbe a tervbe. Kapcsolatok — Van-e termelési vagy értékesítési kapcsolata a j Szikrának más gazdasá­! gokkal? — A kormány elnökhe- j lyettese, Fehér Lajos elv­társ beszélt az egységes szövetkezeti törvényről és a társszövetkezetek közötti együttműködés fejlesztésé­ről. Mi már korábban is tet­tünk ilyen lépéseket. Be­társultunk a tiszakécskei tsz-konzervüzembe, a laki­teleld téglagyár működte­tésébe, társas viszonyban vagyunk a jakabszállási Népfront Szakszövetkezet- ! tel is. A szomszédos Szik- I rai Állami Gazdaság dol- ; gozta fel kétezer mázsa szőlőnket, most 1500 hek­toliter borunkat tárolja sa­ját pincéjében. Az értékesítésben kap­csolatban vagyunk a Szol­nok és Békés megyei, va- i lamint a tatabányai élel­miszer-kiskereskedelmi vállalattal, a Komárom j megyei és a Duna vidéki I Vend' látó Vállalatnál — ezenkívül több fogyasztási ! szövetkezettel és konzerv- j gyárral. Ilyen irányú tevé­kenységünk — úgy gondo­lom — szintén beleillesz­kedik a kongresszuson el­fogadott gazdaságpolitikai határozatok szellemébe. K. A. Még tart az őszi csúcsforgalom Nagy mennyiségű áru- és anyag vár szállításra a megyében Hat község takaró' szövetkezete A b ■■ . rr lOVO — Hogyan látja a Szikra Tsz jövőjét a kongresszus határozatai után? — Szövetkezetünknek a Népgazdaságunk egyik legnagyobb gondja jelenleg az áru- és anyagszállí- 1 tás. Az őszi csúcsforgalom már nagy fuvarozási hát­rányban találta a MÁV-ot és az AKÖV-öt. Ez nem valamiféle hanyagságból : adódott, hiszen közismert . tény, hogy az év elején a ! hosszantartó téli időjárás, I majd később az árvíz, utá. ' na pedig a keletkezett ká­rok helyreállításával kap­csolatos fuvarfeladatok okoztak torlódást ország­szerte a szállítmányok to­vábbításában, Vasárnapi rakodás j A megyei szállítási bi­zottság ülésein többször „megkongatta a vészharan­got”, s szervezett akciókat j a lemaradás pótlására és ! tegyük hozzá, nem is ered- i ménytelenül. Az éjszakai, valamint a vasárnapi ra­kodások, a közületi jármű- I vek bevonása a népgazda- j sági szállításokba, jelentős mennyiségű áru és anyag rendeltetési helyére jutta- | tását tették lehetővé. A | Gazdasági Eizottság e«llé- ; kezetes határozata nyomán j kiadott rendelkezés a ko- | csiállás után járó büntetés i szigorítására úgyszintén megtette hatását. Ha például a Volán 9. sz. kecskeméti vállalatá­nak eredményeit vizsgál­juk, számottevő a javulás. Míg 1969. augusztusában a vagonok 20,9 százalékát rakta ki késve, addig az idén ez az arány 14,4 szá­zalékra csökkent. Hason­lóan alakult rakodási eredménye szeptember, ok­tóber és novemberben is. Az elmúlt két hónapban — a korábbi időszakokhoz mérten — mintegy 35—40 százalékkal növekedett a vasárnap kiürített vasúti kocsik száma. Az elmúlt vasárnap például 148 va­gont raktak ki. Ugyanez mondható el az éjszakai rakodásokról is. Míg a tavalyi év első tíz hónapjában 4114 vagont adtak át üresen reggelre a vasutasoknak, addig az idei év hasonló időszaká­ban 4970-et. Ennek is kö­szönhető többek között, hogy a cukorrépaszállítás, amely minden évben nagy gondokat okozott — most a szokottnál korábban, — december 8-ra befejeződik. A cukorrépa egyébként különösen Dunavecse, Szalkszentmárton térségé­ben vette igénybe a vasúti szállítóeszköz-kapacitást, s ezzel nehezítette a dunai kavics megyénk építkezé­seire való továbbítását. Némi eredménnyel járt a közületi gépjárművek augusztustól novemberig havonta öt napra való igénybevétele is. Október 25-én 88, november 1-én 55 állami gazdasági és sző. vetkezeti jármű vett részt a szállítási vasárnapokon. Ezenkívül 23 közület 42 napra adta át fuvareszkö­zét népgazdasági szállítá­sokra. A miniszter levele Csak dicséret illeti azo­kat a szállító és szállíttató vállalatokat, valamint dol­gozóikat. akik becsülettel helytálltak az őszi csúcs- forgalom eddigi szakaszá­ban. Azt is megállapíthat­juk azonban, hogy nem mindenütt kapcsolódtak erejükhöz és lehetőségeik­hez mérten a megye válla, latai, a szállítási feladatok elvégzésébe. Van tehát még tartalék és van ten­nivaló is bőven. Gondot okoz, többek között, a ke­reskedelmi áruk vasútról való továbbítása, annál is inkább, mert rakodásuk gépesítése még nincs meg­oldva. Ugyancsak problé­mát jelent az építkezési : anyagok idejében való le- j szállítása. A megyei szállí- 1 tási bizottság elnöke a na­pokban írt levelet Csoltó Lászlónak, a Központi Szállítási Tanács titkárá­nak, hogy mintegy 18—19 ezer köbméter betonkavics év végéig való vasúti le­szállításához nyújtson se­gítséget a Bács megyei Ál­lami Építőipari Vállalat részére. Ismeretes, hogy ez a vállalat, többek között, lakások százait építi fel évente, s már csak ezért is közérdek, hogy ne za­varja anyaghiány a tevé­kenységét. Ám érkezett megyénkbe is levél, mégpedig dr. Csa­nádi György közlekedési- és postaügyi minisztertől. A miniszter elvtárs utal arra, hogy a szállítási ne­hézségek leküzdése érde­kében jelentős eredmé­nyek születtek, de közben arra is figyelmeztetett, hogy az őszi csúcsforgalom még nem fejeződött be. A pozitívumok mellett meg­állapítható, hogy a rako­dási munkák gépesítése te­rén nem történt meg a várt előrehaladás, már­pedig a problémák tar­tós megoldását csak ez­zel lehet biztosítani. Saj­nos, a kocsiálláspénzek felemelése után sem hoztak ilyen irányú mű­szaki fejlesztési döntése­ket a vállalatok vezetői. A rakodók intenzívebb fog­lalkoztatása pedig csali gé­pesítéssel érhető el, az üzemen belüli munkaerő­átcsoportosítás legfeljebb ideiglenes jelleggel hozhat eredményeket. Voltak azonban vállala­tok, amelyek még a mun­kaerő-átcsoportosítással, il­letve a vasúti kocsik gyors kirakodásával sem segítet­tek erejükhöz mérten a szállítási gondók leküzdé­sében. Jelentős kocsiállás- pénz fizetésére büntették a Bács-Szolnok megyei Vas- i’s Műszaki Nagykereske­delmi Vállalatot, a Bács- Csongrád megyei Élelmi­szer- és Vegyi Nagy kér. Vállalatot, a TÜZÉP bajai telepét, a Kecskeméti Par­kettagyárat. a Bajai Épü­letasztalosipari Vállalatot, a Bács-Kiskun megyei Ga. bonafelvásárló és Feldol­gozó Vállalat soltvadkerti keverőüzem a Bács-Kis­kun megyei Drótfonatgyár­tó Vállalatot, a Volán 9. sz. kecskeméti vállalatá­nak több kirendeltségét. Három hét A miniszteri levél dicsé­retet is tartalmaz. A pon­tosan és jól rakodó válla­latok között sorolta fel a Tiszakécskei ÁFÉSZ TÜ- ZÉP-telepét, a Bács me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatot és a Volán 9. sz. kecskeméti vállalatának dunavecsei kirendeltségét. Még három hét van hát­ra az esztendőből. A szál­lításban ennek minden per­cét úgy kell kihasználni, hogy a termelés, a lakos­ság ellátása zavartalan le­gyen. Csanádi elvtárs le­velében annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy a megye vállalatai min­dent megtesznek a szállí­tási feladatok maradékta­lan teljesítésére. Hozzátet­te azonban, hogy mivel a fuvarozási igények rendkí­vül nagyok, úgy véli, a Gazdasági Bizottság hatá­rozata nyomán elrendelt ösztönzőket (ha úgy tetszik, szankciókat) továbbra is alkalmazni kell. Nagy Ottó A közelmúltban nyi­tott kirendeltéget Tabdip és Páhin megyénk leg­nagyobb körzetű taka­rékszövetkezete, a fülöp- szállási. Így működési körzetébe hat község tar­tozik, s nem véletlen, hogy egyike a legna­gyobb betétállománnyal rendelkező takarékszö­vetkezeteknek is. Mint­egy négy és fél ezer tag­ja 24 millió forintot he­lyezett el a takarékszö­vetkezetnél, amelyből az idén 12 millió forint köl­csönt folyósítottak, kü­lönböző Célok megvaló­sítására. Jelentős össze­get, a kölcsön egyhar- madát vették igénybe a tagok háztáji gazdaságuk fejlesztésére, s népszerű a fogyasztási és áruvá­sárlási kölcsön is. Képünkön a megye leg­nagyobb körzetű takarék- szövetkezetének központi székháza látható. Sajtóhibák, elírások, bakik A sajtóhibák azonos ko­rúak a betűjel. Ódon­kor! bizalmas iratok tanú­sítják, hogy már Mózes is haragra gerjedt, amikor a két kőtáblára vésett tíz- parancsolat kefelevonatát kézbevétte. Annyi volt ben­ne a sajtóhiba, hogy még az eredeti szövegbe is bő­ven maradt belőle. Nem véletlenül okozott tömén­telen galibát az utókor életében is a parancsolat nem éppen egyöntetű ér­telmezése; mert ugye a sajtóhibák.;. De mit tehetett Volna Mózes is? Amikor a csip­kebokorban megkapta az expedíciótól a két kőtáb­lát, már minden ki volt vésve. A parancsolatot pos­tázni kellett, olyan alap­vető nyomdai hiba elle­nére is, hogy például nem volt alatta impresszum, amely a felelős szerkesztő, illetve kiadó kilétét fel­tüntetné. így aztán ezért is, meg a sajtóhibákért is kapkodhatta a fejét a te­lefonálók reklamálása elől — nemcsak maga Mózes, hanem utódai is jócskán ... ★ ★ ★ Mint egy mai felelős szerkesztő, vagy kiadóhiva­tali igazgató, aki csak az olvasóval egyetemben kons­tatálhatja a kinyomott új­ság sajtóhibáit, baklövéseit. Hogy momentán a Petőfi Népe házatáján marad­junk, olyanokat — mond­juk —, hogy évek során vissza-visszatérően dokto­rátussal ruházzuk fel az e címmel nem rendelkező ve­zetőink egy részét —, s eb­ben a fővárosi lapok sem maradnak el tőlünk. Jó-jó, van emögött nemes ösztön, bizalom, valamiféle tudat­alatti plusz-elismerés, hogy tudniillik benne van a cikkíróban; ezek az elvtár­sak igazán „doktorai” hi­vatásuknak, de... Képzel­jük el a kajánkodásokat, huzakodásokat, amelyek­ben az érintetteknek ré­szük van effajta „avatás” után. Még sanda gyanúsít- gatás is érh-'' "két: „Biz­tosan így ad be az új­ságírónak.” — .íem beszél­ve a barátok hecceiről, amikor diadalmasan tolják elébük a sajtóhibás lapot: „No öregem, már másod­szor írnak doktornak; nincs más hátra, le kell doktorál­nod.” — Nős hát, ilyen kö­vetkezményeket zúdíthat­nak még a „szerényebb” elírások, sajtóhibák is a szenvedőkre. Azt mondtuk; „szeré­nyebb”? Éppen mert is­mert személyeket sújtanak, több sérelmet okozhatnak, mint sokkal szembetűnőbb — de végeredményben ál­talános kárörömbe, kaján- ságba eloszló — sajtóhi­bák. Mint az olyan pél­dául, amely a televízió egyik szombati műsorában — 19.25 órára c i c i v í z i ó t helye--'t kilátásba Duna— Tisza köze minden lakóiá­nak. Ilyen sajtóhibán ta­lán senki sem indul meg. ÍEsetleg azért reklamál, hogy korhatár nélkül adják a műsort.)

Next

/
Thumbnails
Contents