Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-04 / 284. szám
4. oldal 1970. december 4, péntek Jövedelemkülönbségek és szociálpolitika (II.) 11 többért többet Nemcsak hazánkra, hanem minden európai szocialista országra jellemző, hogy az 1950—1970 közötti két évtizedben a reáljövedelmek növekedési üteme mindig meghaladta a reálbérekét. Ugyanakkor, szemben a hazai gyakorlattal, a szocialista országok többségében arányaiban nagyobb szerepet biztosítottak a reálbéreknek, a társadalmi juttatásokon belül pedig elsősorban a pénzbelieket növelték. Az a felismerés tehát, hogy az egymástól eltérő jellegű, fajtájú, színvonalú és hatásfokú — eredményességű — munkáért elérhető kereset különbözővé tétele döntő az ösztönzőerők között, azaz társadalmi érdek, egyben azt is jelenti, hogy néhány kérdésben új utat kell járni, más dolgokban pedig a járt utat egyenesebbé, áttekinthetőbbé szükséges formálni. Nemcsak a fizetés... Tény: a személyi jövedelmek átlagos színvonalát a nemzeti jövedelem átlagos színvonala határozza meg. Ezért a személyi jövedelmek növelése egyik napról a másikra véghezvihetetlen. Tökéletesíteni azonban a jövedelemelosztást nemcsak lehetséges, hanem egyenesen szükséges. , Az iparban a műszakiak átlagkeresete csak ötven százalékkal haladja meg a munkásokét, s ez kevés, nem ösztönző. (1950-ben a különbség még 80 százalék volt.) Ha most a torzításokat kiszűrő — mert a havi, évi keresetet sokféle tényező befolyásolja — életkeresetet nézzük, tehát a munkában töltött idő folyamán megszerzett jövedelmet, akkor kiderül, hogy a műszakiak átlagosan csak 24 százalékkal keresnek többet, mint a szakmunkások. Hasonló a helyzet a munkásoknál is. A minden szakképzettség nélküli munkások keresete csak 22 százalékkal kisebb, mint a betanított és szakmunkásoké. Jogos igény tehát, hogy a munka kvalifikáltságától, eredményességétől függően, az eddigieknél nagyobb jövedelemkülönbségek jöjjenek létre a különböző csoportok — de vállalatok között is. Az emberek, családok közötti jövedelmi, életszínvonalbeli különbségeket azonban nemcsak a különböző nagyságú fizetés hozza létre. Éppen ezért a fizetések differenciáltsága vem mond ellent annak, hogy a társadalom minden rétegének életszínvonala emelkedjék. Csak éppen nem kizárólag a bérek, bérjellegű jövedelmek útján. lem 1969-ben 46,4 százalék- i portba. (A fejlődés érzékel- kal volt magasabb, mint | tetősére: 1962-ben még há1960-ban, ha a munka utáni bevételeket vesszük alapul. A reálbér 24 százalékkal volt nagyobb 1969-ben, mint 1960-ban. Tehát: az rommillió ember tartozott ebbe a kategóriába.) Ha pedig az egyes társadalmi rétegek jövedelmét nézzük, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy a munkások öszéletszínvonal növekedését Szes jövedelmét száznak ooyasztás: oeruházás A lakosság fogyasztását leghelyesebb úgy felfogni, mint a legfőbb termelőerő — az ember — fejlesztésére fordított beruházást. Ennek megfelelően kell formálni a fogyasztás szerkezetét, s támogatni egyik területét, adóval terhelni a másikat. Nem azonban, melyik ez az „egyik” s melyik a „másik” terület! nem lehet csupán a bérek emelésén lemérni. Hiszen 1969-ben a lakosság összes jövedelme 193 milliárd forint volt, ám ebből 43 mil- liárdot a társadalmi juttatások tettek ki. Amelyeket a legtöbben észre sem vesznek, természetesnek tartanak, nem számítják életszínvonalukhoz ... Indokolt tehát a kérdés: vajon kifizetődő-e a termelőerők legfontosabbját, az embert érdektelenségre kárhoztatni azzal, hogy bére, fizetése nem eléggé igazodik munkája eredményességéhez, s hogy ugyanakkor a társadalmi juttatásokból sem érdemessége szerint részesül? Azaz: miért ne lehetne az eddigieknél sokkal inkább a termelést ösztönözni, előnyökben részesíteni, többet fizetni a több és jobb munkáért, s rábízni az egyénre, a családokra, hogy fogyasztásukat miként alakítják, jövedelmüket mire, hogyan költik el? Illetve: hagyni a bérek, személyi jövedelmek erős „szóródását”, s ugyanakkor a szociálpolitika tökéletesítésével elősegíteni a családok közötti jövedelemkülönbségek csökkentését. Magyarországon az összes egy főre jutó jövedelem 75 százaléka függ a munkától, s negyede társadalmi juttatás. Mivel a bérnövelés életszínvonalbeli hatása döntően attól függ, a család hány tagja között oszlik meg — azaz: milyen a kereső és eltartott arány — az életszínvonal-politika sem állhat meg az egyéni kereseteknél. Az egy főre jutó jövedelmeket, a családok helyzetét kell vizsgálnia, hogy a teendőiket megállapíthassa, s rangsorolhassa. Kis és nagy pénzek A szakembereknek pontos mércéket kell alkotniuk ahhoz, hogy áttekintő képet nyerhessenek a gazdaság vagy a társadalom bizonyos, számokba foglalható vonásairól. E mércék egyike a családok egy főjére jutó jövedelem, mely alacsony, ha havi 800 forint alatt van, közepes 800 —1600 forint között, s ma« ga<s 1600 forint felett. E mércét alkalmazva megállapíthatjuk: a lakosság 25 százaléka az alacsony, 14 százaléka a magas, s 61 százaléka a közepes jövedelmű kategóriába tartozik. Ha most tovább finomítjuk mércénket, s a kimondottan magas, illetve a kimondottan alacsony jövedelműeket nézzük — előbbieknél a család egy főjére havi ____ _ 2000 forint feletti, utóbbimindegy I *3an havi 600 forint alatti jövedelem jut —. akkor azt látjuk: a lakosság öt százaléka, félmillió ember tartozik az első, s a lakos- Néhány adat. A lakosság ság tíz százaléka, egymil- egy főjére jutó reáljövede-1 lió ember a második csöv évé a parasztság és a nyugdíjasok alatta maradnak e szintnek, míg a többi rétegek fölötte állnak annak. A családnagyság miatt egy-egy társadalmi csoporton belül is erősek az eltérések. A legalacsonyabb és legmagasabb egy főre jutó jövedelemmel rendelkező családok esetében ugyanis — havi 400, illetve 2000 forint — az egy keresőre jutó bérek különbsége csak kétszeres, míg az egy főre jutó jövedelem különbsége ötszörös. Nem elég tehát a bérezést tökéletesíteni, s általában emelni a béreket. A szociálpolitikának kell alkotnia azt az „ellensúlyt”, mely minden család számára lehetővé teszi a kiegyensúlyozott, nehéz anyagi gondoktól mentes életet. Mészáros Ottó (Következik: Az ésszerű — igazságos) Kalocsa kül Eresz alól szárítóba — Zsákban utazik a paprika Az irgalmatlanul meleg éghajlatú területeken — a szűzföldeken — nyári napokon halak száradnak az eresz alá függesztve. A látvány egy Kalocsa környéki tájjellegű képet idéz fel: az ereszek alatt csüngő paprikák bordóvörös sorát És bár külföldön a Kalocsa szó elsősorban a népművészet, pingálások, illetve a paprika élvezetével társul, a hagyományok mindinkább összefonódnak a modernnel. Akár úgy, hogy a feldolgozásban korszerű technika működik közre, Éjjel-nappal működnek a szárító berendezések. A paprika víztartalma itt 7—8 százalékra csökken. illetve felzárkóznak az eredeti exportcikkek mellé az újabb sütőipari, villamos- sági és gépipari termékek. A napfény nedvességelvonó hatásánál például sokkal megbízhatóbbak a szabályozható szárító berendezések; a hagyományos őrlőmalomnál a modern hengerszékek, s a Kalocsa vidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat — gondolva a megrendelők ízlésének változására — felkészült arra is, hogy az őrleményen kívül, illetve helyett a cseppfolyós koncent- rátumot, a színező anyagok kivonatát gyártsa. Egyelőre viszont még kelendő az ízesítőőrlemény, amelyhez — úgy tűnik —, sokáig nem is lesz hűtlen a felhasználó konyhatechnika. A Kalocsai Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat az idén 65 közös, valamint állami gazdaságból összesen ezer vagonnyi nyersárut vásárolt feL A késztermékeknek több mint a felét, 320 vagonnyi árut az országhatáron túlra szállítanak. Újra és újra meg- ízleltetik a világgal a jellegzetes magyar csípősséget. H. F. OLVASÓINKÉ A SZÓ Klubot kérnek a veteránok Klubbal rendelkeznek a nyugdíjasok Kecskeméten, éppen ezért nem tartjuk elérhetetlennek, hogy mi, veteránok is klubot alakítsunk, ahol összejöhetnénk és elbeszélgethetnénk egymással. Nem szórakozóhelyre gondolok, hanem egy csendes helyiségre, ahol magunk között lennénk, egy klubvezetőt választanánk, foglalkozhatnánk ügyes-bajos dolgainkkal, gondjainkkal. Egyetlen helyiségről van tehát szó, amit minden bizonnyal egy kis jó akarattal sikerül részünkre biztosítani, hogy hetenként két- három alkalommal a délutáni órákban klubnapot tarthassunk. Fehér József, Kecskemét, Csilléri telep Jó bornak is kell a cégér Üj színfolttal gazdagodott a kiskőrösi járás: Tab- din, a Dankó villában emlékmúzeumot rendezett be a Kiskőrösi Állami Gazdaság. Sikerült megtalálniuk az eredeti bútorokat, itt van a nagy dalköltő több használati tárgya, és a meglevő írásos dokumentumok. Mint a kiállítás kalauzai elmondják, Dankó Pista élete legboldogabb szakaszát Csengőd-Tabdin, a homokbuckák között töltötte. A kiállításon a látogató elé tárul a nótaköltő nyomorúságos, de szépségekben bővelkedő élete. A gazdaság az érdeklődők ellátásáról is gondoskodik; a Kiskőrösről, Csengődről idelátogatók részére az épület alagsorában pincecsárdát rendezett be. Érdemes ide jönni, felkeresni Dankó Pista házát, eltűnődni életútján, találkozni ennek a tájnak eredeti homokbuckás szigetével, ahol Dankó Pista szőlőt is telepített, bort termelt és írta híres dalát, ,A csengődi pusztában csoda van a buckában...” É. L-né, Kiskőrös öregek napja Szalkszentmártonban Verses beszámolót küldött szerkesztőségünknek Lakos László szalkszent- mártoni olvasónk, a község termelőszövetkezetében tartott öregek napjáról. Mint a versből kiderül, az ünnepség már hagyományos, ugyanúgy a birkapörkölt is, amely mindig nagy sikert arat. Az úttörők az idén zenével zsórakoztatták a megjelenteket, a vacsora végeztével táncra perdültek a kedves öregek, még a verbunkossal is megpróbálkoztak. „Tsz-segítséggel / tartottuk e napot / köszönettel emelek / érte most kalapot’’ — fejezi be Lakos bácsi rímes levelét. Nem készült el a cseretelep Nemesnádudvaron egyre több család főz gázzal, használ propán-bután palackot. A gázpalack cserélését viszont ezidáig nem sikerült megnyugtató módon megoldani. A községi tanács vb ve- etői az elmúlt évben a Családonként száz forinttal járultunk hozzá az építkezéshez. Most szomorúan látjuk, hogy az épület nem használható, bár átadási határideje az idén tavasz- szal lejárt. Közeledik az I év vége, a palackcsere peAz idén újabb öt őrlő hengerszéket állított munkába a kalocsai vállalat. Ausztriai fogyasztók asztalára kerül a képen látható exporttétel. Külföldre, a megrendelők kívánsága szerint, ilyen zsákokban küldik a világhírű árut. A hazai kereskedelem számára kétdekástól egészen egykilósig különböző nagyságú csomagokat készítenek. (Pásztor Zoltán felvételei.) 'ilacktulajdonosoktól hoz- ! diS változatlanul gond ma- ájárulást kértek, hogy \ rád. építhessenek egy előírások- | nak megfelelő épületet Papp István Nemesnádudvar 2.0 tonna csuka Bővítette külföldi kereskedelmi kapcsolatát a bajai Üj Élet Halászati Termelő- szövetkezet. Az őszi fogásból húsz tonna csukát exportált különböző nyugateurópai államokba. A/, utolsó rakományt a napokban indították útnak. Az idén összesen húszezer dollárt érő csukát értékesítettek külföldön.
