Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-04 / 284. szám

1970. december 4, péntek 5. oldal Vélemények, reflexiók a kongresszusról Megindult a téli szakmunkásképzés Jól emlékszem a korábbi pártkongreszusokra. Mind­egyik hozott tartalmában, formájában valami újat. Aligha tévedek, ha azt állí­tom, hogy a legmagasabb pártfórumon elhangzottak visszhangja soha nem volt annyira széles körű, spontán, friss, mint éppen most. Beszélnek róla. Az utcán, a munkahelyeken, a presszók asztalainál. Hivatkoznak megállapításaira. A tantes­tületi értekezleteken jó né- hányan — újságolták a me­gyei tanács művelődésügyi osztályán — az előző napi kongresszusi felszólalások­ra hivatkozva érveltek. A fokozottt érdeklő­dést a párt politikája által kiváltott rokonszenvnek és a televízió, a rádió, a sajtó gyors, alapos beszámolóinak tulajdoníthatjuk. Mindnyá­jan kissé beavatottaké vál­tunk, éreztük közvetlen ér­dekeltségünket, felelőssé­günket. Ezt a magatartást, szemléletet figyelhettük meg azoknak a párttagok­nak és pártonkívülieknek a szavaiban, akiktől meg­kérdeztük, hogy a kongresz- szus mely mozzanata kel­tette föl leginkább figyel­mét. ★ KIRÁLY LÁSZLÖNE, a megyei könyvtár csoport- vezetője: — Nagy örömmel töltött el, hogy a társadalom gaz­dasági alapjainak erősödé­sével egyre nagyobbak a szocialista kultúra lehető­ségei. Növekszik felelőssé­günk is. A szabad idő helye­sebb eltöltéséhez több se­gítséget kell adnunk. Dol­gozó nő vagyok és — sokak­kal együtt mondhatom—, nagyon meghatott az a hangnem, amellyel gondja­inkat, helyzetünket elemez­ték. Bízom abban, hogy a „férfitársadalom” a mun­kás hétköznapokon is eszerint gondolkodik, cse­lekszik otthon és a munka­helyen egyaránt. Meg kell teremteni a ne­velésközpontú oktatás fej­lesztéséhez szükséges sze­mélyi és tárgyi feltételeket. — Ennek az állásfoglalás­nak örvendezett leginkább Tóth Géza, a tiszakécskei gimnázium igazgatója. Kol­légáival többször is tanul­mányozta Aczél György felszólalását Helyeselte, hogy a kongresszuson is szóba kerültek a pedagó­gus réteg fokozottabb tár- dalmi, anyagi megbecsülé­sét szorgalmazó kívánsá­gok. ★ Tizenegy esztendeje tanít a kecskeméti szakmunkás- képző intézetben DÖMÖ­TÖR PÁL. Az Ökollégi- umban levő tanári szobá­ban beszélgetünk. — A közművelődéssel kapcsolatos témák érde­keltek elsősorban. Magam is műszaki ember vagyok és odafigyeltem az ipari fejlesztés perspektíváit is­mertető megnyilatkozások­ra. Az oktatók viszonylag alacsony jövedelme nálunk is gondot okoz, mivel a tantestület 80—90 százalé­ka műszaki képzettséggel rendelkezik. Jó néhányan lényegesen magasabb fize­tést kapnának, ha vállalat­nál dolgoznának. Feltétle­nül írja meg, hogy egyet­értek Kádár elvtárssal: munkahelyemen tapaszta­lom, hogy a női kollégáim milyen kiválóan megállják helyüket. ★ A Katona József Színház pártszervezetének, igazga­tóságának kezdeményezésé­re az elmúlt héten az elő­adások előtt irodalmi mű­sorral emlékeztették a né­zőket a kongresszus esemé­nyeire. Az összeállítás ren­dezőjét, CSAPLÁR VIL­MOS szervező-titkárt is fel­kerestük. — Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy módomban volt a televízión a tanácskozást végighallgat­ni. Különösen elgondolkoz­tam mindazon, amiket Pul- lai Árpád elvtárs, a Köz­ponti Bizottság titkára, a kispolgári világszemléletről mondott. Megnyilvánulásai­val mi is találkozunk. Ép­pen ezért tűztük műsorra a most „futó” két egyfel- vonásost. A torzulásokat csúfolja, ostorozza az em­beri önzés ficamait. Amit Kádár elvtárs a nők hely­zetéről mondott: nagyon megszívlelendő volt. Az egyenjogúság nem jelent­heti az udvariasság fel­adását. ★ NÉMETH JÁNOS, a Ka­tona József könyvesboltve­zetője: — Garad Gábor felszóla­lását kétszer is elolvastam. Szerencsére itt nem beszél­hetünk a krimi térhódítá­sának gyorsulásáról. Mint­ha alábbhagyott volna kis­sé az érdeklődés irántuk. Nem szólt arról, vagy nem hangsúlyozta eléggé, hogy jobb kiadói politikával lé­nyegesen több értékes klasszikus és mai irodalmi alkotás kelne el. A korunk líráját évről évre repre­zentáló „Szép versek” cí­mű kötetből háromszor, négyszer ennyi is elfogyna. Hiába kérünk. Kádár elv- társ és mások is szóltak a gyermeknevelésről. Az „Anyák könyve” is hiány­cikk. Aárcsak a hazafias neveléshez oly szükséges „Egri csillagok”, meg a „Kőszívű ember fiai”. Raf- fai könyveiről ne is beszél­jünk. Bízom abban, hogy a kongresszus állásfoglalásai nyomán a könyvkiadók is céltudatosabban terveznek. ir öt nyilatkozat. Gondok, örömök, remények, elhatá­rozások. És egyetlen frázis se; akárcsak a kongresszu­son. Az alkotó munka kongresszusán. H. N. A szervezett mezőgazda- sági szakmunkásképzés egy évtizede, vagyis a termelő- szövetkezetek megalakulá­sával egy időben indult meg Bács-Kiskun megyé­ben. Akkor a szakképzés a gazdálkodásnak szinte min­den ágát felölelte, s any- nyira specializálódott, hogy akadt olyan oktatási for­ma, amelynek hallgatói magtárkezelő, szénakészítő, trágyakazlazó, illetve haj­tatóházi kertész szakmun­kás-bizonyítványt kaptak. Abban az időben nyílt meg Pápán és Szabadszál­láson a traktoros iskola, amely évente hatezer vizs­gázott erőgépkezelőt bocsá­tott ki. Később a megyében két helyen, Jánoshalmán, majd Fülöpszálláson léte­sült gépészképző iskola. A két intézet — az új köve­telményeknek megfelelően — csaknem egy évtized alatt hét és fél száz ifjú és kétezernél több felnőtt szakmunkásnak adott nö­vénytermesztő génész. il­letve öntözéses növényter­mesztő bizonyítványt. Ezzel egy időben mind­két intézetben folyt a be- tanítottmunkás-képzés, amelynek eredményeként ez ideig hat és fél ezer fel­nőtt mezőgazdasági dolgo­zó szerzett szakmai jártas­ságot a fent említett mun­kakörökben. Az elmúlt év­tizedben szakképzésben ré­szesült növénytermesztő gé­pészeknek ma már csupán a fele dolgozik eredeti munkahelyén, ezért a ne­gyedik ötéves terv során 800 ifjút és 2250 felnőttet kell kiképezni betanított munkásnak, illetve szak­munkásnak. Igen nagy feladatok há­rulnak az állattenyésztő- szakmunkás-képzésre. A ne­gyedik ötéves terv során Bács-Kiskun megyében 15 Egyszerűsített ügyvitel az iskolákban A Művelődésügyi Minisz­térium és a pedagógusok szakszervezete még a múlt évben pályázatot hirdetett az alsó- és középfokú ok­tatási intézmények általá­nos ügyvitelének, valamint gazdálkodási rendjének egyszerűsítésére. A beérke­zett pályamunkák értékelé­sére munkabizottságot hoz­tak létre. A testület felül­vizsgálta a pályamunkákba foglalt javaslatokat. Há­romféle kézikönyvet adnak ki azzal a céllal, hogy könnyítsék a gazdálkodás rendjének áttekintését és irányítását. Egyszerűsítik például a tanulók nyilvántartásának rendjét is. Első lépésként a szakközépiskolákban ve­zetik be az újrendszerű, négy évre szóló anyaköny­vet. Ezzel jelentősen teher­mentesítik az osztályfőnö­köket. Egyszerűsítik majd az ilyen feladatokat a gim­náziumokban és az általá­nos iskolákban te. „Kalocsai A népművészeti házat kapcsolják. Francia beszédfoszlányokat hallani. Ezer darabot rendelnek va­lamiből. — Jó napot kívánok. „Kukac Bora’’ néni lakcíme után érdeklődöm. Mondják. — Túl a Vajason, a Vö­rösmarty utca 72-ben la­kik lányával. Greksa Bor­bála, a lánya, a népmű­vészet mestere. Modern társasház. Az udvarban garázs és kék, német rendszámú személy­gépkocsi. Bora néni a vi­rágágyásokat készíti elő té­lire. Mozgékony, vidám, ter­mészetes. Jókedve kicsatta­nó. A kérdéseket szinte a számba adja. — Mióta táncol? — Jaj, kedveském, amióta az eszemet tudom, nagyon szeretek táncolni. Kinevet, de azt mondom, vén fej­maminké” jel még jobban szeretek, mint azelőtt. Ilyen az em­ber. — Hány táncot tud, Bora néni? — Nem tudom megmon­dani. Nem kell más, csalt szóljon a muzsika, én már járom, úgy ahogy kell. I-| atvannyolc éves. A ka- *■ locsai népi együttessel harmadik éve járja Európa országait. Tavaly Jugoszlá­viában az egyik neves folk­lórfesztiválon arattak el­söprő sikert. Amit táncol, számára természetes. Nem betanult, vele együtt nőtt fel, „rááll a lába”. Eredeti­sége kincs. — Ki a partnere, Bora néni? — A vejem. Ahogy az táncol, ritkaság. „örege­sebben’’ tudja aprózni, mint bárki. Néha fájnak a lábaim, öreg vagyok, de ezt csak magának mondom, Elme­gyek az orvoshoz, tudja, ad egy injekciót és utána úgy megjavul, hogy futhatok Bajáig. — Mi volt a legszebb él­ménye? — Volt sok. Kecskeméten a tanácselnöktől virágcsok­rot kaptam, Jugoszláviában nagy csomag ajándékot. Szerettek,a Szovjetunióban is, mindig így mondták: „Kalocsai maminké”. Fény­képeztek, mindig fényké­peztek bennünket. Hadd fényképezzenek, mondtuk, és odaálltunk. — Mit szólnak a tánco­láshoz a Bora nénivel egy­idősek? — Van amelyik azt mondja, te vén bolond, mit jársz táncolni ilyen öreg fejjel. Sok a buta ember. Irigykednek, hogy visznek bennünket ide, oda. — Táncolnak az együt­tesben olyan idősek, mint ön? — A Dánka Boris, az 72 éves. Gólya Borte, írja csak le! Mindenki úgy ismeri. Nem haragszik érte. Ott van a Török Gergő, azt meg úgy hívjuk, Karó Gergő. Ha mi elkezdünk táncolni, az isten se tévesztett el ve­lünk. A kombinált szekrény al­jából ruhák kerülnek elő. Festőszoknyák hímzéssel, gyönyörű főkötő és egy vi- ganér. Nagyon régi, még Bora néni anyjáé volt. — Jöjjön, mutatok ma­gának valamit. Az emeletre indulunk. — Nézze, a lányom ki­pingáija a falat. yönyörű kalocsai mín- ták. Nincs olyan vi­rág, ami hasonlítana a má­sikra. — Az egész falat befesti a lányom. Szép lesz. Jöj­jön csak beljebb. A szobába lépünk. Bora néni unokája fogad kedve­sen. A dédunoka a reka- mién fekszik. Felkapja, táncoltatja, mozgékony sze­mei úgy csillognak, mintha táncolna, énekelne. — Ez az én legkisebb drága kincsem, violám. Csató Károly szakosított állattenyésztő telep épül, amelyeknek ki­vitelezésénél az állami tá­mogatás attól függ, hogy a gazdaságok szakmunkáso­kat tudnak-e beállítani a több milliós értékeket kép­viselő gépek, berendezések működtetéséhez. Az új szakmunkástörvény a gazdaságok felnőtt dolgo­zóinak tanfolyamszerű kép­zését üzemi feladattá tet­te, ezért a szövetkezetek­nek maguknak kellene fe­dezniük az oktatás költsé­geit. A megyei tanács vég­rehajtó bizottságának ha­tározata a húsprogramvég­rehajtása érdekében a szarvasmarha- és sertéste­nyésztő, továbbá az öntözé­ses gépész- és betanított- munkás-képzést saját fel­adatának is minősítette. Ezért a gazdaságok anyagi támogatást kapnak a tan­folyamok sikeres lebonyo­lításához. Az elhúzódó mezőgazda- sági munkák több helyen még hátráltatják az okta­tást. Négy tanfolyam azon­ban már megnyílt. A közel­jövőben pedig sor kerül a megye különböző részein 17 állattenyésztő, növényvédő, illetve öntözéses növény- termesztő továbbképzés megindítására. A negyedik ötéves terv során a megye szövetkeze­teinek alapító tagjai több­ségükben nyugdíjba vo­nulnak. Az ifjúsági és fel­nőtt szakoktatás tehát el­sősorban az utánpótlást szolgálja. A növényter­mesztésben, állattenyésztés­ben tért hódító fejlettebb módszereket szintén csak alaposan képzett dolgozók tudják alkalmazni. A me­zőgazdaság bővülő ipari és értékesítési tevékenysége pedig olyan munkakörök­ben is szükségessé teszi a szakképzést, amelyek ko­rábban nem tartoztak szo­rosan véve a mezőgazdasá­gi termeléshez. SPARTACUS és MANDARIN Egy balettművész portréja a tv-ben Tudom, hogy ellent­mondók a fizika, a nehéz­kedés törvényeinek. Mégis azt állítom, hogy Havas Ferenc úszik a levegőben, egy kicsit talán a súlyta­lanság állapotában. Tulaj­don szememmel láttam, hogy felugrik és lassan- lassan ereszkedik vissza a színpadra. Igen, azt mondják az igazi balettművész lebeg a színpad deszkái felett. Fel­felé ugrik, lefelé csak ereszkedik. S most a fia­tal Kossuth-díjas balett­táncos itt szálldogál, röp­köd előttem, mint nagy fe­ketelábú kócsag, a trikó fölé húzott vastag angóra- harisnyában. (A próbákon ez védi a balett-táncosokat a reumától.) Színes tv-film készül Ha­vas Ferencről. A stúdió halványkék, fehér, sárga színekben pompázik. Az Operaház balettkara arany- hímes atlaszruhában. Át­fonnak Csajkovszkij gyö­nyörű dallamai. Próba, igazítás, újabb próba, rövid megbeszé­lés ... Azután elérkezik az idő, amikor Havas Ferenc lehámozza magáról a fe­kete harisnyát, felőlit az aranypiros drágakővel dí­szített zejcét, megrohanja az öltöztető, a fodrász, a sminkes, egy igazítás a fe­hér parókán, egy pöttyen- tés a púderpamaccsal az arcra. Előttünk áll a mese­beli herceg, aki eljött Csip­kerózsika ért. Megszólal Mikó András, a film rendezője: „Felvétel indul! Kérem a zenét.” Valahonnan a magasból az ügyelő hangja: „Felvétel kész?” Valakik felelnek rá és csattan a csapó: „Havas Ferenc Portréfilm, 312. be­állítás!” Orosz Adél könnyű, test­hez simuló tüllruhában odalibben Havas Ferenchez. Néhány fordulat. A király­fi felkapja Csipkerózsikát, és magasba emeli. Termé­szetes minden mozdulatuk. 'tökéletes a két táncos össz­hangja. Osztálytársak vol­tak, együtt jártak az Ope­raház balettiskolájába, évek óta dolgoznak együtt. Egy rövid szünetben, míg újra fűzik a filmet vagy a magnószalagot, Havas Fe­rencet kérdezem a készülő filmről: — Nem akarok elébe vágni, csak annyit mondha­tok, hogy szeretném a tv közönségének megmutatni pályafutásom egy-egy ha­tárkövét. Nem volt könnyű az eddig játszott 35 fősze­repből a legjellemzőbbeket kiválasztani azok közül, amelyek leginkább a szí­vemhez nőttek. A film szí­nes és fekete-fehér válto­zatban készül. Láthatja majd a közönség Csaj­kovszkij Csipkerózsikájá- nak egy-egy részletét, Moszkovszkij Keringő] ét. De Falla A háromszögletű kalap című táncjátékának jeleneteit. Nagyon boldog vagyok, hogy egy harminc perces filmben egyszerre jellemezhetek táncban olyan teljesen elütő alakokat, mint Spartacus és a Man­darin. És beszélhetek taná­raimról, példaképeimről, pályatársaimról, vendég- szereplésekről, a tanulás és felkészülés sokrétű, nehéz, ám sok örömet adó mun­kájáról. Elmondom azt is, hogyan fedeztek fel, illet­ve hogyan fedeztem fel a magam számára a balett­művészetet. — Felvétel! — hall­juk a kiáltást. A színpad ismét sárga fénybe borul, a rokokó dámák és urak visszaülnek a pamlagokra, újra felcsendül a zene. És Havas Ferenc királyfivá változik, szinte a szemem előtt nő meg vagy fél mé­terrel. Odarepül Csipkeró- zsikához, és egyszerre szök­kennek a magasba Bizony mondom, lassan, sokkal lassabban értek vissza a földre. Sényi Imre

Next

/
Thumbnails
Contents