Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-31 / 305. szám

mo. december 31, csütörtök

t oldal

Nívódíj | a legszebb lakóházakért

Kecskeméti tervezők a díjazottak között

Szilágyi Lajos építésügyi j és városfejlesztési minisz- i terhelyettes szerdán a mi- j nisztériumban átadta a j legszebb lakóházak alkotói- J nak jutalmazására alapított nívódíjakat.

Az idei nívódíjat a kecskeméti városközpont: A- jelű lakóépületének alkotói: a Lakóterv és a Bács megyei \ Állami Építőipari Vállalat i dolgozói érdemelték ki.

Nívódíjat kaptak a Budapest, I., kerületi Hegyalja út 1. szám alatt épített OTP-lakóépület alkotói, az az Általános Épülettervező Vállalat és a Budapesti Lakásépítő Vállalat dolgozói is.

A nívódíjak átadásakor 25 tervező és építőipari dolgozó kapott pénzjutalmat. (MTI)

13 vállalat Tripoliban

Az új év első, nagyobb szabású külföldi szereplésére készül a külkereskedelem ; a hagyományos tripoli vásárra 13 magyar vállalat jelentkezett. A BUD A VOX korszerű telefonközpontokat, mikrohullámú berendezéseket és URH-telefonokat mutat be. Az ELEKTROIMPEX

Orion televíziós készülékeket és diavetítőket állít ki, a Ganz Műszerművek pedig elküldi Líbiába kapcsolóóráit és elektromos fogyasztásmérőit.

A magyar mezőgazdaság termékeit a HUNGARO- FRUCT és a TERIMPEX viszi az érdeklődők elé. Tartósított húsárukat, tejtermékeket, főzelékkon- zerveket, paradicsomkészítményeket és szörpöket kínálnak megvételre.

kosság életszínvonalának

rendszeres és viszonylag gyors növelését, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának további javítását, a termelésnek a korszerűség követelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti vagyon gyarapítását. A növekedés üteme teremtsen kedvező feltételeket a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásához, biztosítsa a népgazdaság arányos fejlődését.”

KORÁBBAN már rámutattunk: a tervtörvények tömören fogalmazottak, nem részletezhetik mindazt, ami az eredmények, sikerek elérésében közrejátszik. Az áldozatkészséget, az alkotókedv és cselekvés serkentését — vagy éppen lelohasztósát —, mindazt, amit termelés, gazdálkodás emberi tényezőinek nevezünk. Aligha lehet e tényezők szerepét, jelentőségét túlbecsülni! Mert éppen az emberi s a közgazdasági érdekek, indokok, szempontok közössége az, ami sikert kovácsol, ám nem könnyű e közös alapot helyben megMINISZ TEREK

a harmadik ötéves terv

'Tf JTA.

EGYÜTT

főbb eredményeiről

Az MTI munkatársainak kérésére három gazdasági tárca vezetője a harmadik ötéves terv befejeztével, az alábbiakban összegezte a tervidőszak főbb tapasztalatait, a tárca legjellemzőbb, legfontosabb eredményeit.

BONDOR JÓZSEF ÉPÍTÉSÜGYI ÉS VAROSFEJLESZTÉSI MINISZTER:

— A harmadik ötéves

tervtörvény az építőipari termelés 24—28 százalékos növelését írta elő, s bár időközben az előirányzat 34 százalékra emelkedett, a tényleges fejlődés ezt is meghaladta: az előzetes

adatok szerint mintegy 60 százalékkal növekedett az építőipar termelése. A többlet 47 milliárd forint értékű új létesítmény, s így az ágazat öt év alatt lényegében hat évnyi munkát végzett el. Meggyorsult a lakásépítkezés is. Az építőipari dolgozók — a rendelkezésemre álló adatok szerint — mintegy 15 000 új otthon átadásával tetézték meg a tervet, amely — mint ismeretes — 300 000 lakás felépítését határozta meg.

— Az építési piac egyensúlyának megteremtése érdekében meg kell gyorsítanunk az építési kapacitás bővítését, a hatékony, gyárszerű építésmódok elterjesztését. Ezért is jelentős, hogy a harmadik ötéves terv egyik legnagyobb műszaki fejlesztési eredménye éppen a lakásépítés nagyipari módszerének kibontakozása. A tervidőszak első évében kezdte meg Budapesten az üzemszerű munkát az ország első házgyára, s most fejezik be Szegeden a hetedik házgyár építését. E korszerű termelési bázisok így most már évente mintegy 20 000 házgyári lakás felépítésére nyújtanak fedezetet. Ezen felül a vidéki panelüzemek évente 3 500 új otthon falelemeit készítik el.

DR. DIMÉNY IMRE MEZÖGAZDASÄGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTER:

— A tervidőszakban tovább szilárdultak a mezőgazdaság szocialista

nagyüzemei; anyagi helyzetük jelentősen stabilizálódott és a tsz-ek életében a korábbinál jobban érvényre jutottak a szocialista vonások. A harmadik ötéves tervnek — amelyben a mezőgazdasági termelés a tervezettet egy százalékkal meghaladva, 16 százalékkal nőtt — egyik lényeges tanulsága, hogy a gazdaságokra lebontott, kötelező tervmutatók nélkül is lehet a bel- és a külkereskedelem igényeinek megfelelően gazdálkodni. A többízben végrehajtott ár- és hitelrendezés, a beruházás-támogatási intézkedések stb. nyomán a mezőgazdaság belterjes irányba fejlődött és termelésszerkezete jobban alkalmazkodott a változó igényekhez.

— Üj fogalmak mentek át a gazdasági élet gyakorlatába. Az értékesítés többcsatornás rendszere több vonatkozásban megszüntette a központosított kereskedelem korábbi monopolhelyzetét. A termelők közvetlenül is megjelentek a piacokon és egyebek között a baromfi-, a tojás- és a gyümölcskínálatot gazdagították. A gazdaságok a helyi adottságok jobb kihasználása, a belső tartalékok mozgósítása érdekében kibővítették tevékenységi körüket. Ezt bizonyítja, hogy ma már a nem mezőgazdasági jellegű tevékenységből származó évi bevétel eléri a 15 milliárd forintot és ez adja a gazdaságok bevételének mintegy 20 százalékát.

— A mezőgazdasági termelés növekedésével összhangban fokozta teljesítményét — mind mennyiségileg, mind minőségileg — az élelmiszeripar. A fejlesztés sikerét azon is le lehet mérni, hogy öt év

értetni, megmagyarázni, Nem könnyű, de: - elengedhetetlen! A negyedik ötéves terv ugyanis nem kevesebbet tűzött ki célként, mint azt, hogy szemben a mai — összehasonlításként átszámított — 750 dollárral, a tervidőszak végén az egy főre jutó nemzeti jövedelem elérje az 1000 dolláros színvonalat, s ezzel átlépjünk azon a küszöbön, amely a közepesen fejlett és a fejlett országok csoportját elválasztja. Azaz: gazdaságfejlesztésünk intenzív szakaszának kibontakoztatásával megkezdjük felzárkózásunkat a gazdaságilag fejlett országok közé. E nagy, összefoglaló célon belül világosan meghatározni a részleteket, megmutatni az egyes ember szerepét, tevékenysége fontosságát, helyi feladat. Minden kollektíva dolga, hogy egészt és részt egyaránt lásson és láttasson, megvilágítva a becsületes munka és a nemzeti vagyon gyarapodása közötti összefüggéseket.

BECSÜLETES MUNKA

Sokszor leírjuk, sűrűn kimondjuk. Mégis, a cselekedetekben a lehetségesnél, a szükségesnél kevésbé tükröződik. Emberi gyengeségeknek épp úgy szerepe van ebben, mint a szervezési, technikai feltételek hiányainak. Ám aligha tévedünk, ha azt állítjuk: a következő öt esztendőben csak az együttes tökéletesítéssel, az emberi gyengék csökkentésével, s a szervezési, technikai feltételek javításának egyidejűségével juthatunk előbbre. A nemzeti jövedelem évenként 5,5—6 százalékos növelése, az ipar termelésének hatszázalékos emelkedése, a mezőgazdaság belterjességének és jövedelmezőségének fokozása mint kiragadott példa is érzékelteti a teendők alkotta utat, amelyen a következő években járunk. Ehhez azonban nem elegendő egyetérteni az országosan meghatározott célokkal. Elsősorban önmagunkra, majd környezetünkre tekintve kell meglelnünk a tökéletesebbet értékesebbet, egyénnek tóköznek hasznosabbat.

MINDENKI jobban akar élni, mindenki terveket déalatt csaknem 20 százalékkal nőtt a hazai élelmiszerfogyasztás. Az élelmiszeripar öt év alatt körülbelül 300 új terméket hozott forgalomba.

NAGY JÖZSEFNÉ KÖNNYŰIPARI MINISZTER:

— A harmadik ötéves terv teljesítésének elemzését még nem fejeztük be, ezért csupán néhány olyan vonást szeretnék kiemelni, amit ebből az időszakból különösen jelentősnek tartok.

— Először is azt a tényt, h°gy a könnyűipart ágazatba tartozó csaknem 800 vállalat és szövetkezet öt év alatt mintegy 26 százalékkal növelte termelését. Ez mennyiségileg is szép eredmény, de a legfontosabb, hogy a könnyűipari üzemek termelése egyre jobban megfelel a piac igényeinek. Ennek jelentős szerepe van abban, hogy a lakosság ellátása — könnyűipari cikkekkel — az időnként még jelentkező jogos választéki és minőségi kifogások ellenére — lényegesen javult.

— Másik fontos eredmény a munkakörülmények javulása, elsősorban a rövidített munkaidő bevezetése minden üzemünkben. Ide kívánkozik, hogy talán sehol sem örültek annyira a gyermekgondozási segély bevezetésének, mint a különösen sok nőt foglalkoztató könnyűiparban.

— Végül azt emelném ki, hogy nagyobb zökkenők nélkül álltunk át az új gazdaságirányítási módszerekre. Jórészt ezek segítségével sikerült előkészítenünk a könnyűipar fejlődésében a IV. ötéves terv során bekövetkező fordulatot is. Konkrétan a rekonstrukciókról van szó. Ezek révén a ruházati iparokban mintegy 4fl százalékos, a bútoriparban 50 százalékos, a papír- és nyomdaiparban pedig még ennél is nagyobb arányú fejlődést érhetünk el a IV. ötéves tervben.

delget, álmokat sző. Egészséges, érthető emberi törekvés ez, csak éppen érvényesülésének útja nem mindegy. Tapintat és szigor, elvhű becsületesség és nyílt keménység kell, hogy formálja az utat egyéni törekvések és közös feladatok összhangjának megteremtéséért, azért, hogy a társadalmilag hasznos

munka, s csakis ez fialja a több figyelmet, az egyéni boldogulást. Jusson több pénz, nagyobb megbecsülés, fokozott tisztelet azoknak, akik — akármilyen poszton állnak — értékesebb produktummal szolgálják a társadalmat, s érezzék a fegyelmező szigort azok, akik csak markukat nyújtják. Két tervidőszak határpontján állunk. Nemzetünk önbizalmát erősítő, jólétét emelő sikerekkel zárjuk a harmadik ötéves tervet, s bizakodva kezdhetjük a negye- likct. Bizakodva: erőnkben, tehetségünkben, s céljaink országgyarapító, nép- jólétet emelő eredményeiben. (KS)

NEHÉZ LENNE összeszámolni, hogy a megye nép- f.rontveze tőinek háromnapos tanácskozását elindító kitűnő előadás hány vonatkozásban bizonyította szemléltető erővel a tömegek részvételének, közreműködésének, támogatásának roppant jelentőségét a szocializmus építésében. Ez a forrása rendszerünk erejének.

A tömegek egyetértése, alkotó kezdeményezése, erőfeszítései nélkül nem válhattak volna valóra három- és ötéves terveink. Tömegek véleménye, elgondolása is érvényesült olyan államvezetési koncepciónak már a kialakításánál is, mint például a gazdaságirányítási rendszer reformja.

Az emberek, a tömegék, a közvélemény támogatása nélkül nincs siker az élet egyetlen területén sem. Lent, a vezetés alsóbb szféráiban sem — legyen az tanácsi közigazgatási egység, vagy ipari üzem, illetve termelőszövetkezet vezetési posztja.

MERT IGAZ, hogy _ a tanácsok elsősorban állami szervek, tehát nem tömegszervezetek, mégis — boldogulhatna-e bármelyik helyi tanács tömegkapcsolatok nélkül? Aligha, álljon bár az a tanácsi szerv csupa zseniális szakemberből.

S kívül teheti-e magát rendszerünknek ezen láthatatlan — s írásban is csupán követelmény formájában foglalt — törvényén akármelyik munkahelyi vezető? Mind a gondolatgazdag előadás, mind a konzultáció igen érdekes aspektusait boncolgatta a szocialista demokratizmusnak. Többek közt — a v e - zetés demokráciáját. Dr. Toponáry Ferenc éppen ezzel kapcsolatban tette azt az időszerű észrevételét, hogy e fogalomkör gazdagodása, a szocialista demokrácia érvényesülésének, j kritériumainak magasabb szintkövetelményei már rég túlnőttek az Értelmező Szótár szűk szavú demokrácia-meghatározásán, tudniillik : demokrácia = népuralom. Úgy kellene a szocialista demokrácia mibenlétét megfogalmazni, hogy abban hangsúlyt kapjon a tömegek részvétele minden építőtevékenységben. Majd arról szólt, hogy egyes vezetők szemléletéből még hiányzik annak megértése — vagy csak szavakban fogadják el —. hogy munkatársaik, környezetük, az irányításukra bízott emberek véleményét igényelni nemcsak hogy ildomos, de kötelességük is. Igen mély gondolati tartalmú példával támasztotta alá, milyen keserű következményekkel járhat, ha — ebben az értelemben — a vezető nem érti meg „az idők szavát”. Környékükön több termelőszövetkezeti elnököt leváltottak a téesz-gazdák. Nem is akármilyen szövetkezetben, hanem olyanokban, ahol jól gazdálkodtak, szépen felfutottak az egyéni jövedelmek, szakszerű volt az irányítás, illetve az ma is, biztonságos a tér- | melés. az emberek nyűgöd- j tak afelől, hogy tisztessé- ! ges munkájuknak meg is 1 van az anyagi jutalma. Egy ; azonban hiányzott: a jó munkahelyi közérzet. Egyrészt nem tűrték a hangnemet, ahogyan a leváltott I

vezetők — megelőzően —• beszélték velük, másrészt, öntudatos szövetkezeti gazdák lévén megelégelték* hogy ők csak határozatok, utasítások, vezetői elgondolások — ha nem is szolgai, de fejet hajtó végrehajtói legyenek. Mert hogy érezze magát szövetkezete gazdájának az a tag, aikit arra se méltat választott vezetője, hogy a jelentős döntések előtt megkérdezze: hát te, hogy látod, nem volna-e még jobb ötleted?

Dr. Toponáry Ferenc azt is elmondotta, hogy a szó- banforgó leváltott vezetők azóta vívódnak, gyötrődnek. Sértett emberek. Fájdalmas az út, amíg kiszabadulnak abból a szűk, ön- mentő felfogásból, hogy csupa igazságtalanság történt velük, hiszen erős téesz fejlődött az ő vezetésük alatt, szép jövedelme van a tagságnak, mi kifogás lehet hát velük szemben?

EMBERSÉGESEN igazságtevő volt a további véleménycsere e kérdés körül,, a példa alapján is. Dr. Varga Péter, az első napi tanácskozás vitatémájának előadója, s dr. Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára egyaránt állást foglalt abban, hogy amiként tűrhetetlen lenne olyan szélsőséges anarchizmusra vezető nézet elfogadása* amely a szocialista demokrácián valamiféle vezetőellenességet ért,

éppúgy nem képzelhető el szocialista vezető, akinél el kellene tűrni, hogy basás- kodjon, lekezelje munkatársait. s csak a maga elképzeléseit tartsa egyedül üdvözítőnek (amivel a gondolatszabadság ellen vétve, hallatlan szellemi értékeknek lehetnek megsemmisítői, megfojtói ilyen intellektuális, diktátorók!), aki még tisztességes hangon se tud szólni a nála .kisebbekhez”. Az ilyen vezető rossz vezető, s az ilyenek leváltása nem baj; nélkülük is megy az élet tovább — mondották az elvtársak. Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra is: vigyáznunk kell arra, hogy minél kevesebb sértett ember legyen. Tehát ne mulasszuk el idejében figyelmeztetni hibáira, rossz tulajdonságaira a magáról megfeledkező vezetőt. Megértetni vele, hogy a mi rendszerünkben egyáltalán nem másodlagos szempont, milyen módon szerez érvényt a rendelkezéseknek egy- egy vezető. A vezetők mindig gondolj anale arra, hogy

reflektorfényben vannak, rajtuk, magatartásukban a hibák szembetűnőbbek, azokra jobban felfigyelnek. Ez növelje felelősségüket, önmagukkal szembeni igényességüket. Ha ehhez tartják magukat, elkerülik az olyan csalódásokat is, amelyek esetenként, éppen a „reflektor- fény” miatt, szinte elkerülhetetlenek; hogy akit kevésbé ismernek, jóllehet több hibája van, nem is olyan értékes ember — jobban átmegy a közvélemény szitáján. Esetleg.

EZ VISZONT a vezetettek felelősségét hangsúlyozza. Ne engedjük, hogy tartalmas, értékes vezetők — megalkuvásunk, szólni- nem-merésünk miatt — lejtőre jussanak.

Tóth István