Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-31 / 305. szám

4L «Mal 197®. december SI, csfltbrtBUJ A PIACKUTATÁS EREDMÉNYE Újabb kecskeméti siker Ploestiben Néhány héttel ezelőtt be- kintettel nem nyolc, ha­számoltunk arról, hogy a nem kilenc napig fogadtuk Kecskeméti Ezermester Ktsz piackutató tevékeny­sége milyen eredményes. Nem várják itthon a meg­rendelőket ölbe tett kézzel, hanem főbb gyártmányai­kat — az aiumiruumpa- vilont és az egyre na­gyobb sikereket arató ve­gyifülkét — külföldi kiál­lításokon is bemutatják, újabb megrendelőket sze­rezve. Írásunkban akkor arról is szó volt, hogy a legutóbbi moszkvai kiállí­táson szovjet szakemberek javasolták, hogy készítsék a kecskemétiek szétszed­hető kivitelben a vegyi­fülkét. Az ötletet megfo­gadták és a romániai Plo­estiben bemutatott, olaj­vizsgáló laboratóriumba beépített fülke már szét­szedhető. Balogh Mátyás, a ktsz műszaki vezetője nem­régen érkezett vissza Floestiből. — Milyen volt a siker? — kérdeztem tőle. — A vártnál nagyobb — hangzott a gondolkodás nélküli válasz. — Nagyon örülünk annak, hogy meg­valósítottuk a szovjet szakemberek tanácsát, magunk is meggyőződtünk arról, hogy a szétszedhető fülke könnyebben beépít­hető a különböző célokat szolgáló kutató laboratóri­umokba. A ploesti bemu­tatót a Metrimpex kül­kereskedelmi vállalat igazgatója nyitotta meg, majd a rés 2d vevő szakem­berek és újságírók részle­tes tájékoztatót kaptak az olajvizsgáló laboratórium­ról. A Kultúrpalotában rendezett bemutatón mű­ködés közben tekintették meg a laboratóriumot, s örömmel mondhatom, mindenkinek megnyerte a tetszését. Naponta délelőtt 10-től délután 6-ig volt nyitva a bemutató, s a nagy érdeklődésre való te­a látogatókat. Több ezren jöttek el — olajipari és más szakemberek, szerve­zett diákcsoportok, egyéni érdeklődők — szóval a nyitvatartás . alatt nem unatkoztunk. — Eredmény? — Erre most még nehéz konkrét- választ adni, egy azonban biztos: A román olajipari szakemberek még nem ismerik ezt a labora­tóriumot — amely külön­ben mintegy 20 magyar vállalat és ktsz együttes tevéknységének eredménye —■, mert a Metrimpex Romániában még nem rendezett hasonló piacku­tatást. A bemutató azon­ban nagyon megnyerte a román szakemberek tet­szését, egyöntetűen állapí­tották meg, hogy a labo­ratórium felveheti a ver­senyt hasonló külföldi gyártmányokkal. így az­után megkezdődtek az igényfelmérések, tárgyalá­sok, s minden jel arra mu­tat, hogy jövőre kapunk tőlük megrendelést. A bemutatót különben májusban megismételjük Bukarestben, s ekkor je­lentik be majd a végleges igényeket. — Ploesti emlékek? — Azonkívül, hogy fül­kénk — még ha egy komp­lett laboratórium része is volt — szép sikereket ara­tott, nem sok van. ploesti nagyon szép, mintegy 200 ezer lakosú, fejlődő nagy­város. Űj lakónegyedek tíz-tizenkét emeletes épü­lő házait csodáltuk — amikor a zsúfolt üzleti program mellett módunk nyílt egy kis sétára. A Kultúrpalota igazgatója egy este vendégül látta a magyar szakembereket, Si- najában a kaszinóban lát­tunk egy nagyon szép, lát­ványos műsort, öntevé­keny művészeti csoportok adtak ízelítőt a román nép dalaiból, táncaiból. — A jövő év tervei? — Azt hiszem nem lesz munkahiány. Éppen a na­pokban jelentkezett egy bolgár megrendelő, egye­lőre tíz vegyifülkére van szüksége. Most kezdtük meg a tárgyalásokat egy osztrák céggel — illetve már az új gyártmány pro­totípusa is majdnem ké­szen van — égetőkocsik Készítésére. A kooperáció­ban mi készítjük a kocsit, az osztrákok szerelik be az égetőfejet és a készter­méket eladják a görög ce­ment- és mésziparnak. Szövetkezetünk kapacitá­sa évente mintegy 35 mil­lió forint, s a jövő évre mór 16 milliós export, va­lamint 10 milliós belföldi megrendelésünk van — mondotta befejezésül a műszaki vezető. Opauszky László Nem tudok lemondani a munkáról Akaratlanul is ellenér­zést vált ki az emberből, ha hallja, hogy valakinek 5—6 funkciója van. Mert ugyan mikor dolgozik, ho­gyan tud helytállni? Már­pedig G. Kiss Györgynének Páhiban ugyancsak kijut a tennivalókból. Megyei ta­nácstag, a községben állan­dó bizottsági, felügyelőbi­zottsági, gyermekvédelmi bizottsági tag, az Ifjú Gár­da Termelőszövetkezetben nőbizottsági elnök, és el­lenőrző bizottsági tag. Ezek csak a fontosabbak, akad kívülük még néhány. Még­sem hallottuk egyetlen he­lyen sem, hogy nem végzi el a rábízott munkát. Nyug­díjas tsz-tag G. Kissné. Életkorából legalább 10 évet letagadhatna, gyors mozgású, fiatalos-élénk szemű, jó beszédű asszony. 65 éves. Otthonában, a régi, tornácos parasztházban ta­láltuk meg. — Júniusban lejárt a 10 évem — mondja —, de úgy voltam vele, kell az a kis pénz,. így tehát maradtam őszig. Most már nem járok ki, hideg van, fázom. Csak akkor megyek el, ha vala­mi eszembe jut, hogy jó lenne megcsinálni. Egyedül maradtam. Az uram ez év­ben halt meg. Hat gyere­ket neveltünk fel, mind­egyik tanult. Csak a leg­kisebb lányom maradt itt gyakran meglátogatnak. Aztán előbb-utóbb meghal­lom tőlük: „Miért kell édesanyámnak még mindig dolgozni? Mikor hagyja már abba?” Én meg nem tudok lemondani a munká­ról. Télen is mezítláb Tehén és televízió Moszkvai szilveszter Sajátos szilveszteri, új­évi dekorációt kapott a szovjet főváros: a fákon, a karcsú neonlámpaoszlopo­kon óriási stilizált hókris­tályok függnek. A város sok pontján villanyfüzé­rekből formált karácsony­fák, újévi polkák” látha­tók. Az igazi fenyőfák szá­ma több mint 700 ezer: alattuk ünnepük a moszk­vaiak az új esztendőt. A A „jolka-óriásokat” a szak- szervezetek székházénak oszlopcsarnokában és a Kremlben állították fel. Alattuk ezüst szakállú Tél­apó — Alekszandr Hvilja népművész — mond mesé­ket és osztogat ajándékot a moszkvai gyerekeknek. A moszkvai gyerekek nagy szenzációja a kam- csatkai Télapó. Az Acsaj- Vajam községből érkezett Ivan Gyelangya — civilben híres prémvadász — ku­tyaszánján utaztatja a moszkvaiakat. Erőteljesen készülnek a szilveszterre a jeges fürdőt szerető moszkvai „rozmá­rok” is. Szilveszter éjsza­káján a Moszkva folyó jég­páncéljában vágott lékek­nél impozáns „víziparádét” fognak rendezni. (MTI) Már feltűnik a megye határát jelző tábla az E—5- ösön. De ez még a lajos- mizsei tanya, illetve, ha Pest felől jövünk, az első — újnak tűnő ház körvo­nalai bontakoznak elp a havas, deres fák közül. Be­kanyarodunk. A ház asszonya, Bállá Lajosné, egyedül van ide­haza. a konyhában be­szélgetünk. — Férjem csak Heten­ként jár haza — kezdi. — Kecskeméten dolgozik, az útépítőknél, mint betaní­tott munkás. Már hatodik éve Én pedig tagja va­gyok az Almavirág Szak­szövetkezetnek. a háztar­tási munka mellett bedol­gozást vállalok. Méretre vágott alumíni- umfóüákat mutat. Ezek­ből készít díszeket a pezs- gős- és a borospalackok nyakára. — Mennyit tud megcsi­nálni naponta? — Csak úgy tudok ha­ladni és keresni is vele, hogy segítenek a gyerekek is. Hárman vannak. Ket­tő már ipari tanuló, a na­gyobbik kőműves szakmát tanul és a tavasszal már végez, a legkisebb pedig még csak a hetedik álta­lánost járja. • Lajosmizse, Közös 116. Ez a házszám. A „közös” elnevezés nem a szakszö­vetkezettel függ össze — régi eredetű. Hét kilomé­terre laknak a falutól. A házigazda ebben a tanyá­ban született Talán ez is közrejátszik, h'ogy nem — Nem tudnám meg­mondani. Sohasem szá­moltuk. Jövőre a végleges bepucolást tervezzük. Minden bizonnyal ebben az évben áldoztak legtöb­bet a házra. Bevezették a villanyt. — Most építették meg a hálózatot? — Csak mi vezettük ide, egyedül. Korábban csak a Keresztes Laci bácsiék ta­nyájáig húzódott. — Mibe került? — Tizenhétezerbe. — Megérte? — Talán. Még csak egy hónapja van bekapcsolva. Nagyon sokat jelent. Most vettünk televíziót, mosó­gépet. OTP-részletre. Ha­vi 340 forintot törlesztünk. Ezért egy darabig nem is vásárolunk más olyan be­rendezést, amit villanyra kell kapcsolni. Leginkább a televíziónak örülnek. — Azelőtt hol nézték a tévét? — Sehol. Nem jártunk mi szórakozni sehová. Mi­óta asszony vagyok, mo­zit nézni sem voltam a fa­luban. Ide, egykilométer- nyire, a Felsőlajos 1-es számú iskolához, amikor vetítés volt, néha elmen­tünk. Életüket eddig a sza­kadatlan munka töltötte ki. A házhoz 2,5 hold te­rület tartozik. Van rajta 500 négyszögöl gyümölcsös és ugyanennyi szőlő. Elég idősek a fák és a tőkék is, túl sokat nem teremnek, de munka azért akad ve­akarnak megválni tőle. lük. Ez. a bedől sózás és a Inkább alakítgatnak rajta, minden évben egy keve­set. Ezért tűnik újnak a ház. — Mennyit költöttek rá eddig? háziasszonyi teendők mel­lett zömmel ugyancsak Bollánéra hárul. És még a háztáji állatok rtn-a-Yzása is' Igaz. most már csak a két anyakoca Nem itt születtem, apá- mékkal jöttünk Nyitra mellől Izsákra. Hatan vol­tunk testvérek, apám ku­bikosként dolgozott. En­gem a szüleim odaadtak egy nagygazda asszonyhoz, hogy meglegyen a jobb ételem. Aztán még télen is mezítláb etettem a disz­nókat. Később a tüdőba­jos lányukat gondoztam, míg férjhez nem mentem. Amikor először jártam Páhiban, csak a főutcá­ból, a foghíjas házakból állt. A bútora meg olyan volt itt a parasztnak, amit még az apjától örökölt. A ruházatról meg jobb nem beszélni. Legtöbb he­lyen csak szoba-konyha volt. Ha egy családtag meghalt, sokszor a kopor­só mellett játszottak a gyerekek három napig is. Hogy a felszabadulás óta mj minden történt, nehéz lenne elsorolni. Van járdánk, villa­a faluban^ az* Ifjú^Gárda ^^^ vizün> . P06^1*! i Hh r rendelőnk, gyönyörű kul- egyutt Azért a többiek is túrtermünk; ABC-bolthá­zunk. Sorra épülnek az új házak, vagy toldják a régieket. Hát, azt hiszem, nem kell többet monda­nom. Talán még azt, hogy az idén osztott ki a ta­nács 40 házhelyet. Oda csak fiatalok építettek, ezért neveztük el Rózsa utcának. van, mindegyiktől a közel­jövőben várják a szaporu­latot. Volt egy tehén is, de eladták. Kellett a villany­ra és a televízióra. Nyolc­ezret kaptak érte, a költ­ségeknek tehát így is csak a kisebb részére futotta: — Nem sajnálta eladni? — Bizony még most is sajnálom. ... Mondom is az urahinak, hogy jó lenne újból vásárolni, de ő azt mondja, ha eljár dolgoz­ni, ne vegyünk. — Mi ér többet: a vilá­gító képernyő, vagy a tej? Elmosolyodik. Ezt mond­ja; — Mind a kettő. Tejet azért iszunk továbbra is, a szomszédból hordjuk. * Eladták a tehenet, hogy villanyuk legyen és tele­víziójuk... igen-igen „élé­re állított” válasz ez a manapság gyakorta feltett kérdésre, hogy valójában merre is halad a tanya­világ. Mert hiszen Bálláék nemcsak termelők, de fo­gyasztók is. Tehetik, hi­szen pusztán a bedolgozás­ból — bár ez nemcsak az asszony tevékenysége — megvan a havi 1400—1500 forint. A fé f keresete 2300 —2400 körül alakul. — Továbbra is kint aka­runk élni — mondja Bal- láné. — Nagyon jó itt a férjemnek is, nekem is. — Milyen időközönként jár be a faluba? — Van úgy, hogy heten­ként, van úgy, hogy két- havonként sem. Csak a piacra megyek be és vásá­rolni. ... Ködieivel, hóviha­raival a tél rázúdulni ké­szül Balláék tanyájára. De tanya-e még valójá­ban? . Hatvani Dániel Nem nézték jó szemmel 1950 óta párttag, alapí­tó tagja volt az MNDSZ- nek. — Sokat dolgoztam, sok­felé jártam, sosem tud­tam nyugodni. Igaz, a férjem főzött, mosott he­lyettem, ha kellett. Min­dig mondta — menj csak, majd én elvégzek. Nagy ritkaság ez falun. Meg most is úgy van ám sok helyen, hogy jó, ha az asszony dolgozik, meg jó az a háztáji is, de ha el­végez a közösben, akkor a főzőkanál, meg a mo­sás, takarításnál a helye. Azt már nem veszik jó néven, ha este el akar menni gyűlésre, vagy szakkörre. Hát még, ha kirándulásról volt szó! De sokat mérgelődtem, amíg sikerült kiharcolni egy-egy kirándulást. Hogy elengedjék az asszonyokat a férjek egyedül. Igaz, ele­inte csak gyógyfürdőbe mentünk. Sokan nem nézték jó szemmel, amikor kiküld­tek a Szovjetunióba. Már a férfiemberek. Az asszo­nyok biztattak: „Menj, majd mi addig segítünk a gyerekek meg a ház kö­rük De aztán jól nézz ám széjjel!” így aztán kiutaz­tam. Velünk volt akkor az író, Veres Péter is. Lát­tunk ott olyan hatalmas táblákat, mint Páhinak egész határa. Meg kétmé­teres füvet. Amikor haza­jöttem, elmeséltem — nem nagyon hitték. Nem­régiben aztán újra el­mentem egy delegációval. Sokat változott közben minden idehaza, így a be­számolómból már többet elhittek. Talpraesett emberek Kissné elismeréssel be­szél a község vezetőiről. Külön-külön mindegyik­ről elmondja, hol, miben, hogyan segített az asszo­nyoknak vagy a lakosság­nak. — Sokat köszönhet a fa­lu a vezetőinek. Én ugyan megmondhatom, mert ne­kem már nem árt és nem használ: Olyanok ezek a mi mostani vezetőink, akik mindenütt ott van­nak. Talpraesett emberek. Fiatalok pedig. A ioagro- nómusunk — az Ifjú Gár­da Tsz-ben — egyenes, egyszerű, egypár-beszédű ember, de segít az öreg­nek, fiatalnak. Igaz, meg­követeli a munkát min­denkitől. Most, hogy nyugdíjban vagyok, talán még töDbet gondolkozom. A gyereke­im szeretnék, ha aboa- hagynám a „szaladgálást”, de mindig mondom nekik — most már ráérek, miért ne csináljam? A szerve­zés nem könnyű, de a munkánál is ott kell len­ni. nehogy azt mondják, csak a szám jár. Amíg erőmből, egészségemből futja, dolgozom. És hogy miért csinálom? Ha vala­mit — ami az emberek­nek jó vagy kell — si­kerül elintézni, mindig úgy érzem, törlesztettem egy keveset. Mert bizony nekem is kellett a segít­ség, amíg neveltem a gye­rekeket. A fiatal vezetőin­ket is ezért szeretem. Lá­tom, iparkodnak, hogy jó legyen az egyszerű embe­reknek. Hogy építhesse­nek a fiatalok új házasat és meglegyen mindenük., Déneg Éva Érdekes, újszerű ötlet 500 személyes léghajó LENINGRAD Leningrádi mérnökök 500 személy szállítására alkal­mas óriás léghajó terveit készítették el. Az 500 000 köbméter űrtartalmú légha­jó óránként 250 kilométe­elődeihez. Építésénél kor­szerű műanyagokat hasz­nálnak fel és a léghajót ve­szélytelen héliummal töl­tik meg. Gazdasági szakértők a kisebb költségek miatt a rés sebességgel halad majd ^ teherszállításnál • lökhajtá- és az időjárástól teljesen sós repülőgépeknél és heli­független lesz. Az óriás léghajó csak külsőségeiben hasonlít majd koptereknél előnyösebbnek tartják léghajók alkalma­zását. (ADNI

Next

/
Thumbnails
Contents