Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-30 / 304. szám

1970. december 30, szerda s. era» Az egész család - egy osztályban Á Tanácsok Könyvtára második füzete A történet ott kezdődik, hogy a Király szülpk sze­rették volna elérni, mind­két gyermekük végezze el a gimnázium négy osztá­lyát, érettségizzen lé. Az idősebbik fiú, Ernő ezt meg is tette, de a kisebbik, Ká­roly az általános iskola el­végzése után elektromű­szerész ipari tanuló lett Amikor a szülők megpró­bálták rábeszélni: éljen a kínálkozó lehetőséggel és járjon emellett a gimná­zium esti tagozatára is. ő azt válaszolta: „ha ti is jöttök, akkor hajlandó va­gyok hozzákezdeni”. A mama, Király Ernőné hamar ráállt, és nekilá­tott, hogy férjét is meg­nyerje a dolognak. Az asszonyi rábeszélés si­keresnek bizonyult és hármójukhoz nagyobbik fiuk felesége is csatlako­zott. Így a „négy Király”, együtt kereste fel a kecs­keméti dolgozók esti gim­náziumát 'S, p levelező ta­gozaton beiratkoztak az L Á. osztályba. Király Ernő és felesége nem először ülnek egymás mellett a padokban. A dolgozók általános iskolá­jának nyolcadik osztályát is közösen végezték el 1964-ben. Sajnos, az azóta eltelt idő elhalványított sok mindent az eddig ta­nultakból, elsősorban te­Társaufazás Ungvárra Kárpátaljára, Uzsgorod (Ungvár) megtekintésé­re szervez társasutazást februárban a kecskeméti Volán Utazási Iroda. A tervekben a város múzeu­mának megtekintése és a környékbeli népszokások­kal való ismerkedés szere­pel. hát ezért megy nehezeb­ben az ismeretek elsajátí­tása, mint a fiataloknak, akik nem estek ki a ta­nulás „gyakorlatából”. — „Ha semmit sem csi­nálunk, az idő akkor is múlik. Érdemesebb tehát hasznosan eltölteni” — ez Király Ernőné véleménye. Pedig az Állattenyésztési Felügyelőségen végzett munkája mellett még a háztartás gondja, a napi beszerzések, főzés, takarí­tás ellátása is a váliain nyugszik. Mégis ő a tanu­lás fő szervezője és vallja: a mindennapos munkával, a szabad szombatok kény­szerű feláldozásának árán lehet csak eredményesen szerepelni a beszámolókon. Pedig a tanuló család körülményei nem nevez­hetők éppen ideálisnak. A Rákóczi úti kétszobás la­kásban együtt lakik a két házaspár — a fiatalok egy öthónapos csecsemővel — és a legkisebb fiú. A sza­bad hely kevés és a mun­kát megkönnyítő tanuló­kör összehozása sokszor akadályokba ütközik. A különféle elfoglaltságok és kedvtelések, melyekről annyira nehéz lemondani — a családfő rádióamatőr, a fiatalabb fiú pedig nagy szenvedéllyel készíti fény- képfelvételeit — gyakorta megakadályozzák az ösz- szejöveteleket. Ezekre azonban szükség van. Hi­szen ha egyikük az isme­retlen anyagrészt már megértette, könnyűszerrel elmagyarázhatja a fogas matematikai, fizikai vagy kémiai probléma megköze­lítésének útját a többiek­nek. A tananyag természet­szerűen különböző nehéz­séget okoz egyiküknek — másikuknak. Király Ernő, aki a Zománcipari Művek mintakészítő asztalosa és munkája nagy pontossá­got, sok számítást igényel, 17. — Azelőtt lehetett, de aztán a Törpe a kapcsolóikat leszerelte. Körülbelül fél éve. — Kicsoda, micsoda az a gonosz Törpe? — Nem gonosz. Mindig csak jót akar. Mégis renge­teg bosszúságot okoz. De róla majd később. Ezt a bio- rezgéses dolgot érted? — Hogyne. Kellemetlen lehet, hogy az ember a sa­ját lakásában sinés sohasem egyedül, vagy mondjuk másodmagával. Mégha gép érzékeli is folyamatosan a jelenlétét, rögzíti a szavait. Én ezt nem tudnám elviselni. Hallom, amint összeszedi a tányérokat, evőeszközö­ket, üvegeket. — Dehogynem — mondja. — Hidd el, csak meg­szokás dolga. Az igazság az, hogy többnyire akkor sem kapcsoltuk ki a kiabutot, amikor még lehetett. Most persze berzenkedünk, hogy nem lehet kikapcsol­ni, én két héttel ezelőtt seprűvel vertem le a falról. — Szóval, mégis van megoldás. — Hogyne. Fél óra múlva aztán megjelentek a mű­szerészek, megállapították, hogy erőszak történt, jelen­tették a Törpének, újat szereltek a törött helyére, az árát később levonták a fizetésemből a büntetéssel együtt. Még örültem, hogy így megúsztam, Nagy Eriknek egyszer hasonló bűntett miatt egy teljes hó­napra leszerelték a házából az összes kibautokat. Kinyitottam a szemem, felültem. — Kész vagyok — jelentettem ki elkeseredetten —. Káosz van a fejemben. Te levered a falról azokat a micsodákat, aztán azért aggódsz, nehogy tartósan nél­külöznöd kelljen őket. Mi az ellentmondás, ha ez nem ax?J a reál tárgyak iránt von­zódik leginkább. Felesége viszont a legszebb jegye­ket irodalomból és törté­nelemből szerzi. A családi tanulócsoport­tal a gimnáziumi korre­petálásokon Kovács Tibor, ae osztályfőnök foglalko­zik, otthon pedig felváltva a két fiú, Ernő és Károly segíti a szülőket a napi feladatok megoldásában. Sok izgalmas és vidám órát töltött együtt a csa­lád a tanteremben ég a közös „magolásokon”, pe­dig még csak az első osz­tályt végzik. Az élmények megszépítik a tanulás fá­radalmait. Hiszen különö­sen a szülők jól tudják; bármilyen késve is kezdtek tudásuk határainak továb­bi tágításához — elkésve soha nincsenek —, csak többek lesznek általa. P. M. > A TAPASZTALATOK szerint igen hasznos a Ha­zafias Népfrontnak és a Közalkalamzottak Szakszer­vezetének az a kiadvány- sorozata, amely a Tanácsok Könyvtára címen jelenik meg, s amelynek második füzetét most veheti kezé­be az olvasó. Az első ilyen füzet — amint olvasóink lapunkból értesülhettek ró­la — a telekrendeletet is­mertette közérthető nyel­ven, szinte minden apró részletére pontos magyará­zatot adott. Ezáltal olyan hivatást töltött be, amely a közérdekű és úgyszólván minden állampolgárt köz­vetlenül is érintő jogszabá­lyok megismerésének igé­nyeként jelentkezett. Hogy a kiadók ég a szerkesztők szándéka mennyire találko­zott az állampolgárok ér­deklődésével. azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 130 ezer példány­ban kiadott első füzet ha­mar elfogyott és a róla al­kotott vélemények kedve­zőek, elismerőek voltak. Bizonyára hasonló érdek­lődés kíséri a sorozat má­sodik kiadványát, amely az 1970. évi III. törvényt, a választási törvényt ismer­teti, magyarázza, eligazítást adva a jogban járatlan, vagy kevésbé jártas állam­polgároknak. A kötet 122 kérdésben taglalja a vá­lasztási törvényt, illetve ennek részterületeit, elvi és gyakorlati kihatásait, jelen­tőségét Mindenekelőtt azt a kérdést teszi fel, hogy mi a választás? Erre tömören a következő a válasz: Az államhatalom gyakorlásá­ban való részvétel egyik formája az országgyűlés, a tanácsok létrehozása. A lét­rehozás módja a választás... Minden országra jellemző választási rendszere, amely meghatározza, hogyan er­Rajtunk a sor Tanya — magány: tár­sítja a fogalmakat önkén­telenül is a képzelet. S a tanyai magány, kiváltkép­pen télen, nyomasztóan ne­héz ... Hosszúak és unal­masak az esték a vaksim pislákoló petróleumlámpá­sok mellett. Kevesebb már a munka a közösben és a ház körül is; hólepel borul a tájra, amely fölött káro­gó varjak keringenek. Ilyenkor nyílnék igazi lehetőség „a puszták né­pének” művelésére, bevo­násukra a kulturális élet­be. Sajnos, a külterületi népművelésről szóló be­számolók mostanában meglehetősen sovány ered­ményeket summáznak, s lényegében a nehézségek, akadályok felsorolásában merülnek ki. Pedig nem valószínű, hogy pártemberek és mű­velődési aktivisták az évek, évtizedek során el­feledték volna a tanya­világban hajdanában vég­zett agitációs munka mód­szereit: a szövetkezeti mozgalom megértéséért folyó meggyőzést, fél éj­szakákat is betöltő beszél­getéseket ... És hasonlóra napjainkban is lenne al­kalom. Annál is inkább, mivel ma jobbak a felté­telek, több a hozzáértő kommunista és tömeg­szervezeti aktivista, a ko­rábbinál hasonlíthatatlanul magasabb és alaposabb fel- készültséggel. A stagnálás oka, vélemé­nyem szerint, hogy nincs vezetői elgondolás ennek a munkának a megszerve­zésére. A községek párt- és állami vezetőinek sürgősen ki kellene dolgozniuk ezzel kapcsolatos elképzelései­ket, mozgósítani a munká­ra alkalmasakat, felosztani köztük a tanyákat, s né­hány alkalommal útnak indító tájékoztatót is le­hetne tartani az agitáto­roknak — hiszen most — kongresszus után különö­sen sok a megbeszélnivaló. Itt a téli Ismeretterjesztő előadások, tanfolyamok idénye is. Arra várni vi­szont, hogy majd a külte­rület lakói keresik fel a sokszor távoli községben tartott rendezvényeket, — nem elegendő. Helyükbe kell menni, igénybe véve a közlekedés minden lehet­séges eszközét, s a társa­dalmi, gazdasági szervek, intézmények támogatását. Mindehhez persze hivatás- tudattól és emberszeretet­től fűtött előadók, színját­szók, kultúregyüttesek kel­lenek. Ilyenek viszont fel­tétlenül akadnak az ország legnagyobb megyéjében. Rajtuk és rajtunk a sor! A múltnak a tanyai em­berek tudatában sokszoro­san kísértő maradványai, árnyai a gondolkozás, az igényesség, a politikai ön­tudat és a műveltségi szint fejlesztésével gyorsabban és biztosabban oszlathatók, űzhetok el A felismerés önmagában kevés. Tenni kell, mielőbb! S a tanyák embereiért végzett, ha oly­kor jelentéktelennek is tűnő tettek szocialista épí­tő mimikánk hétköznapjai­ban sokszorosan megtérül­nek, kamatoznak majd. Horváth Ignác Mellém térdel, megsimogatja a hajamat. — Igen, Tibi, ez a dolog lényege. Ez az ellent­mondás. Mi szeretjük a kibautat, már el sem tudnánk képzelni az életünket nélküle. És haragszunk is rá né­ha. De csak amióta a Törpe önállósult. — Elárulnál végre valami közelebbit is róla? — Természetesen. Orsted professzor úr konstruk­ciója, alighanem a legfejlettebb kibernetikus készü­lék ma a világon. Azért hívjuk Törpének, mert telje­sítménye ugyan jóval felülmúlja a többit, térfogatra nézve mégis a legkisebb közöttük. — Mondd, ez az Orsted professzor az, akiről utcát neveztek él? — Igen. Nagyszerű fickó volt az öregűr. Az Omni- sap alapító gárdájához tartozott. Jókedvű, barátkozó természetű, bohém embernek ismertük mindnyájan, csak halála után tudtuk meg, hogy mennyire elégedet­len volt a sorsával — Miért? j— Mert nem foglalkozhatott azzal, amit igazán szere­tett. Vérbeli konstruktőr létére két évtizeden át nem jutott ilyen munkához. — Mellőzték? vényesülnek ezek a jogok. Éppen ezért különösen nagy jelentőségű, hogy a mi választási rendszerünk a szocialista demokratiz­muson alapul és azt juttat­ja érvényre. A továbbiakban a válasz­tás alapelveit, majd az alapelvek egyenkénti tár­gyalását találjuk a füzet- j ben. Nincs olyan kérdés — bár ha csupán közveteti módon kapcsolódik a vá­lasztás elveihez, gyakorla­tához — amelyre ne kap­nánk kielégítő választ eb­ből a kiadványból. A 122. kérdés arra ad feleletet, hogy kit terhelnek a vá­lasztásokkal kapcsolatos anyagi és személyi kiadá­sok — ezeket az állam vi­seli. A RÉSZLETESSÉG Igé­nye nélkül — úgy gondol­juk — érdemes a választás alapelveit megemlíteni, idézni; általános és egyenlő a mi választásunk. Ezen túl népfront jellegű, egyéni vá­lasztókerületek rendszere van nálunk, a szavazás tit­kos. Ugyancsak jelentős a két utolsó alapelv, amely kimondja, hogy a képvise­lők és tanácstagok kötele­sek beszámolni választóik­nak, s végül; a képviselők és tanácstagok visszahívha­tók. A jogpropaganda-füzet be­vezető előszavát dr. Ben- csik István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára írta. Ebben töb­bek között a következőket is olvashatjuk; „Az 1970. évi III. törvény az 1966. évi III. törvényt úgy módosít­ja, hogy a szocialista de­mokratizmus a választások során méginkább érvénye­süljön. Alapvető előrelépés hogy a nép akarata nem­csak a választás aktusában, hanem már a jelölésnél is kifejezésre jut. Legutóbb, 1967-ben úgy választottunk, hogy a jelölő gyűlések csak ajánlották a képviselő- és tanácstagjelölteket, a jelö­lés jogköre a helyi, a já­rási és megyei népfrontbi­zottságok, az országgyűlési képviselőknél pedig a Ha­zafias Népfront Országos Elnöksége jogköre volt... Az új törvény szerint ma­ga a jelölő gyűlés jelöl és a népfront egyik ajánló csu­pán, de jelöltet ajánlhat bármelyik mozgalom, vagy szervezet és bármely vá­lasztópolgár is...” A 7o EZER példányban megjelent könyvecske szer­kesztői, munkatársai és ré­szesei voltak a törvény elő­készítésének. A Tanácsok Könyvtára szerkesztő bi­zottságában ott találjuk dr. Kőrös Gáspár elvtársat, a megyei tanács vb elnökhe­lyettesét is. g. a — Ellenkezőleg. Öt bízta meg a gyár vezetősége a legfontosabb feladatokkaL Ö hangolta össze, az auto­maták rendszerében ő illesztette egymáshoz a régi és az új gyártmányokat, ő építette ki a vezérlő és vezé­relt készülékek bonyolult hálózatát A gyár főrész­vényesed távlati tervükben az ő tevékenységéhez fűzték a legtöbb reményt Széles látókörű üzletembe­rek lévén, tisztában voltak azzal, hogy az elektro­nikus készülékek terén, ha mégoly nagy erőfeszíté­seket tesznek, a világpiacon aligha vehetik fel a ver­senyt a hasonló típusú amerikai, japán gyártmányok­kal. így hát arra törekedtek, hogy más vonalon, nem az egyedi termékek és nem is a széria-gyártmányok révén törjenek az élre. Komplex automatizáció — ez volt a célkitűzés. Egyes technológiai, kereskedelmi, hivatali műveletek különálló, egymástól független automatizálása helyett összefüggő, minden oldalú, az adott gyárváros egész beszerzési, termelési, értékesí­tési, közigazgatási tevékenységét együttesen irányító masinák hálózata. Horizentális és vertikális direkció­nak hívják az ilyet Ez volt a cél. (Folytatjuí£ Tessékelés” 99 Nem kívánunk népszerű­síteni rosszul képzett, de közhasználatunkban gyak­ran előforduló kifejezést. Arról van szó, hogy a Kecskemétre érkező idege­nek a pályaudvaron — hogy megkíméljék magukat a felesleges járástól — a tessékelés szalmaszálaiban kénytelenek kapaszkodni. „Tessék egyenesen át­menni a parkon, tessék fel­menni az első széles utcán, majd a cifra épületnél bal­ra és száz méter után jobb­ra tessék fordulni...5 (Ősi mód!? Szükségszerű?) Nem igazítanak útba a I vendéglátóipar reklámtáb- ; Iái, hogy hol található ven­déglő, eszpresszó. Nem iga­zít útba a más pályaudva­rokon oly közhasznú ide­genforgalmi várostérkép sem. szerintem nem kell megrettenni attól, ha az idegen jól informált. Ha- gyománykulatőink sem ke­seregnek, ha az ősi útba­igazítást felváltja a kor színvonalának jobban meg­felelő „tessékelés”. Cs. EL

Next

/
Thumbnails
Contents