Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-30 / 304. szám

1910. december 30. szerda S. oldat Verseny 35 közös gazdaságban A bácskai termelőszövetkezetek küldöttgyűlése Kedden tartotta ez évi utolsó küldöttgyűlését a Bácskai Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Te­rületi Szövetsége. A közös gazdaságokat érintő idősze­rű gazdaság- és szövetke­zetpolitikai kérdésekről, közöttük a negyedik ötéves terv időszaka alatt meg­valósítandó beruházások­ról tanácskoztak. Szó esett a zárszámadási előkészüle­tekről. a várható eredmé­nyekről. A tanácskozáson megbe­szélték a versenymozgalom tapasztalatait. A körzet 37 termelőszövetkezete közül 35-bein folyik üzemen belü­li munkaverseny. Míg 1969-ben 115, az idén 128 brigád küzdött a szocialis­ta címért. Az összes dolgo­zó tagok 36 százaléka tett valamilyen vállalást. Az elmúlt esztendőben 16 millió, az idén 20 millió forint értékű vállalást tet­tek a körzet közös gazda­lőlyíatódik a népfrontvezetők tanácskozása Tegnap, a népfrontveze- tők tanácskozásának má­sodik napján, Farkas Jó­zsef, a Hazafias Népfront megyei titkára tartott elő­adást A népfrorntbizottsá- gok mozgalmi tevékenysé­ge, különös tekintettel a nők és az ifjúság között végzendő politikai felada­tokra címmel. Délután ugyancsak a téma csopor­tonkénti megvitatása kö­vetkezett, majd — szintén a népfrontvezetők tanfo­lyamának keretében — Mátyás László, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának titkára tartott tájé­koztatót időszerű nemzet­közi kérdésekről. Ma, a tanácskozás har­madik napján dr. Kőrös Gáspár, a megyei tanács vb-elnökhelyettese a IV. ötéves terv célkitűzéseit is­merteti — elsősorban az életszínvonal és a szociál­politika alakulását — és megyénk iparának, mező­gazdaságának fejlődését. ságainak tagjai. Az érté­kelés ezekben a napokban folyik. A küldöttgyűlésen részt vett dr. Romany Pál, a megyei pártbizottság első titkára, valamint a járási, városi tanácsszervek veze­tői. A napirenden szerepelő témákról élénk eszmecsere alakult ki. Megállapítot­ták, hogy a nehéz eszten­dő gondjait igyekeztek megoldani a termelőszö­vetkezetek. Most már a következő évre szóló ter­veket, elgondolásokat fo­galmazzák. A tanácskozá­son sok szó esett a terme­lőszövetkezetek összefogá­sáról, elsősorban a mező- gazdasági termelést segítő melléküzemágak fejleszté­séről, a szakember-utánpót­lásról. Számos felszólaló szóvá tette a termelőszö­vetkezetek és a vállalatok közötti termelési és keres­kedelmi kapcsolatokkal összefüggő gondokat, a gép- és alkatrészhiányt. Megállapították, hogy a to­vábbi előrelépéshez sürgő­sen segíteni kell ezeken a problémákon is. Átszervezték a darabáru-szállítást Jelszóként hangzott el néhány nappal ezelőtt a Volán 9-es számú kecske­méti vállalatánál — „az év hátralevő részében minden erőt a darabáru-fuvarozás fejlesztésére kell fordíta­ni”. A cél: a lakosság ne vegye észre, hogy január 1-vel a darabáru-száUitás belső rendszerében válto­zás történik, vagy ha mégis észlel valamit, ar­ról csak jó véleménye le­gyen. Az új év első napjával az összetett (vasút—közút) darabáru-forgalom a MÄV- tól teljes egészében átke­rül a Volán Vállalathoz. A lakosság természetesen ugyanúgy adhatja fel kül­deményeit, mint eddig. A gyors szállítást igénylő (film, gyógyszer, élő ál­lat). valamint a gyorsan romló árukat (hal, gyü­mölcs, tejtermék, stb.), to­l vábbra is felvesz a vasút ] és expresszáruként szál- j htja, azonban a megren- ! dedők kívánságára a Volán ! is elvállalja a címzetthez való eljuttatását. Az új darabáru-szállítási rendszerben száz kilomé­teres távolságon belül, il­letve a szomszédos me­gyékbe a küldemények to­vábbítása közúti gyűjtőko­csikkal, 100 kilométeren túl pedig vasúti gyűjtőko­csikkal (Volán speditőrrel) történik. A közúti gyűjtő- járatok behálózzák az egész országot, ami lehe­tővé teszi, hogy rövidebb úton és gyorsabban jus­son el az áru rendeltetési helyére. Ezt bizonyára kedvezően fogadja a la­kosság, ugyanakkor a nép­gazdaság is jól jár, mert sok vasúti kocsit szabadít fel, amelyek egyéb szállí­tásokat végezhetnek. tüntetést. A falange ugyanis felismerte, hogy elérkezett a pillanat a hatalmi pozíciók egy részének visszaszer­zésére a technokratáktól. A Franco-rendszer azonban elszámította magát. A per nemhogy megfélemlítette volna a spanyol haladó erőket, hanem hozzájárult egy újabb Franco-ellenes széles mozgalom kibontakozásához, A nemzetközi visszhang számos európai kormány hivatalos állásfog­lalása, a pápa személyes megnyilatkozása és elsősor­ban a tömegméretű tiltakozó tüntetések világossá te­szik, hogy a Franco-kormány a baszk hazafiakra ki­mondott ítéletével saját magát fogta perbe, leleplezve azt. hogy néhány kedvezőbbnek tűnő intézkedése mö­gött változatlanul megmaradt a spanyol rendszer lé­nyege, a terror. A burgosi per nem a Franco-rendszer erejét, hanem éppen gyengeségét bizonyítja, félelmét a demokratikus változást követelő erőktől. A Franco-rendszer hiába reménykedett abban, hogy az ítélethirdetés kéthetes elhúzásával csökken majd a nemzetközi felháborodás. A szolidaritási mozgalomnak csak a követelése változott meg. Korábban a tiltako­zást az váltotta ki, hogy a spanyol hatóságok katonai vésztörvényszék előtt mondtak ítéletet a baszk haza­fiakról, és nem a polgári bíróság előtt, amely nem hozhatott volna tömeges méretű terrorítéletet. Most. amikor a Franco-rendszer a tizenhat baszk hazafin akar revansot venni megrendült belpolitikai helyze­téért. a nemzetközi és így a magyar közvélemény is azt követeli, hogy a madridi kormány ne tetézze ed­digi, több mint három évtized alatt felhalmozódott bű­neit a hat elítélt kivégzésével.- - - E. Gy. Az elmúlt években ki­épült a darabárut kezelő körzeti vasútállomások rendszere. Most a Volán, ezek körét bővítette az igényeknek megfelelően, s a közúton érkező áruk fel­adásának, valamint a vas­úton érkező küldemények kirakásának intézését is saját dolgozói végzik. Me­gyénkben ilyen állomás a kecskeméti, bajai, kiskun­félegyházi. a kiskőrösi, a kiskunhalasi, a kunszent- miklósi, a kalocsai, a bács­almási, a tiszakécskei és a lajosmizsei. A más megyé­ből érkező darabárus átra­kó forgalmat azonban csak a bajai, kiskőrösi és kecs­keméti vasútállomásokon bonyolítják le. A körzeti állomásokról egyébként közúton, vagy vasúton to­vábbítja az árut, a Volán. Természetesen ahhoz, hogy az összetett darab­árus forgalom lebonyolítá­sát teljes egészében átve­hessék, a feltételeket is meg kellett teremteni. Az el­múlt hetekben ötezer négyzetméter fedett, 2380 négyzetméter nyitott rak­tárt, 15 irodát, számos ra­kodást gépesítő eszközt vett át a Volán 9-es kecs­keméti vállalata a MÄV- tól. Ezek értéke megha­ladja a 11 millió forintot. Ugyanakkor a vasút sze­mélyi állományából 55-en a Volánhoz kerültek át. Jelenleg tanfolyamokon sajátítják el az új fuvaro­zási rendszer bevezetésé­hez szükséges ismereteket. Bár a Volán a darab­áru-forgalomra gépkocsi­állományát már korábban kialakította, a megnöveke­dett feladatokra való te­kintettel 15—20 újabb te­hergépjárművet állít be. Minden előkészületet meg­teltek tehát arra, hogy ja­nuár 1-től zavartalan és gyors. . d n rajiam -szállítással álljanak a lakosság és a közületek rendelkezésére. N. O. Kiélezett helyzetben //. Elérkezett a döntés ideje i — Most ötvenéves va­gyok — mondja magába mélyedve az elnök, Her- cegh István. — Lassan mö­göttem marad életem leg­súlyosabb évtizede. Tíz év­vel ezelőtt az átszervezéstől én is épp úgy féltem, mint a legtöbb tanyasi paraszti ember. Beléptem az öt hol­dammal, de az alakuló köz­gyűlésre már nem mentem el. És mit ad isten? Távol­létemben megválasztottak elnöknek. Elvállalta, bár akkor még fogalma sem volt, mi lesz a csoporttal. „Előbb-utóbb tsz lesz itt is” — mondták a tagok, korántsem egyér­telmű lelkesedéssel. Az el­nök túltette magát a letar­gikus jóslatokon, s azt néz­te: mit lehetne tenni az imrehegyi kietlen homok­pusztákkal s akkor követ­kezett a nagy telepítési program időszaka. Az 1962 őszén megindult előkészítő munkát az emberek egy ré­sze riadtan, mások elisme­rő csodálkozással figyelték. Ekkor már az eladósodás­tól féltek leginkább. Ké­sőbb, amikor az első tele­pítések kezdtek termőre fordulni, s elengedésre ke­rült több mint ötmillió fo­rint hitel, az addig kétke­dők jó része is kezdett megnyugodni. Jelenleg a szakszövetkezetnek van 300 hold új szőlője és 100 hold barackosa, s van összesen 3,7 millió forint hiteltarto­zása. Tíz év alatt tízmillió fo­rint értékű közös vagyont teremtettek. Elképzelhető, hogy ez az alapozó tevé­kenység nem ment minden súrlódás nélkül, száz és száz alkalom adódott a sér­tődésre, s ha mást nem is, csak az elkerülhetetlen földcseréket, tagosításokat említjük, a vezetők szándé­ka ellenére is előfordulhat­tak méltánytalanságok. A forradalmi átalakulás kény­szerű velejárójaként. Az elnöki szerep Kemény akaratú, dinami­kus ember az elnök. A ve­zetőség határozatait min­denáron igyekszik keresz­tülvinni. Eközben előadó­dott, hogy korántsem min­dig választékos hangnemé­vel embereket taszított el maga mellől. Jellemének, magatartásának ez az egyik oldala. A másik az, hogy elgondolásainak végrehaj­tásában meglehetős bizton­sággal támaszkodott a já­rási párt- és tanácsi veze­tésre. Ám ez abból az ér­dekközösségből adódott, ami összpontosult a homok­világ átalakításának prog­ramjában. Mindezek alapján a sér­tett emberek Hercegh Ist­vánt felruházták a „fel­sőbb” elgondolások helyi végrehajtójának nem ép­pen hízelgő szerepével. Holott csak arról volt szó, hogy a helyi visszahú­zó erőkkel szemben tá­maszt keresett. Számára ebből semmiféle kézzelfog­ható előny nem származott. Energiáinak jó részét évek óta az ellenségeskedések kivédése köti le. s már két évvel ezelőtt odáig fajult a helyzet, hogy bejelentette lemondását. Járási ösztön­zésre maradt. Helyzetét nehezítette az a szerencsétlen körülmény is, hogy a szövetkezetnek mindmáig nem sikerült szert tenni megfelelő ké­pességű irányító szakem­berre. Megszületett az újabb vádaskodás: „Her­cegh mindenkit elmar ma­ga mellől..." A tagok véleménye És most név nélkül idé­zem a véleményeket, ame­lyeket azok a szakszövetke­zeti gazdák fogalmaztak meg, akiket semmilyen közvetlen érdek nem köt a jelenlegi vezetéshez; — Két évvel ezelőtt ki­lenc önjelölt akarta kibuk­tatni Herceghet. Van köz­tük levitézlett ügyvéd, bir­tokos családból származó agronómus és több olyan gazda, akiknek a szőlőjét a gaz eszi meg... Higyje el, most is ezek szervezkednek ellene. — Ide nem hozták el az ívet, de nem is írtam vol­na alá. Az elnök jó vezető és jó ember. Nem azért, mert engem nem bántott, de arról sem tudok, hogy másokat bántott, volna. — Barátságos és népsze­rű, közülünk való ember. Emberségben túl tesz a leg­több brigádvezetőn. Még túlságosan is szelíd azokhoz a szerződöttekhez, akik munka helyett játszadoz­nak Azon csodálkozom, hogy még ép az agya ... — Itt, uram, sok az egyé­ni sérelem. Az a gazda is beállt aláírást gyűjteni, akinek technikumot végzett fiát nem vették fel agronő- musnak. — Van, aki azt ígéri, hogyha őt választják meg elnöknek, mindenkinek visszaadja az „eredeti” földjét. Holott az elnök a legkevésbé sem tehet arról, hogy földcseréket kellett végrehajtani... Amikor az ívet kihozták, láttam rajta az aláírásokat. Igen sokari aláírták olyanok, akik nem is tagok. A megosztottság összetevői Amilyen változatos az imrehegyi határ talajössze­tétele, ahhoz hasonló tarka színképet mutatnak a kö­zössel kapcsolatos egyéni állásfoglalások is. Ilyen szempontból figyel­met érdemel Németh B. Imre vélekedése, aki tekin­télyes ember hírében áll, sokan hallgatnak rá. — Túlméretezett volt a szőlőtelepítés. Nem lesz, aki megművelje, mert a fiata­lok elmennek, mivel úgy látják; itt úgy is csak tsz lesz egyszer... A barackos sem sikerült, mert nem jó neki a talaj... Olyan szö­vetkezetei kellett volna ala­kítani. ahol a közös fejlesz­tést nem felülről kezdemé­nyezik, hanem csak azt va­lósítják meg, amire a ta­gok önszántukból is elha­tározzák magukat. Nagy táblák helyett a parcellá­kat kellett volna fejleszte­ni, sok-sok kis gép elter­jesztésével. A közösnek pe­dig csak a beszerzéssel, a szolgáltatással, az értékesí­téssel kellene foglalkoznia... Ködös ábrándozás a nyu­gati mintájú szövetkezési formáról — Imrehegyen. Rejtetten tenyésző kispa­raszti illúziókban gyökere­zik a nagyüzemmel szem­beni érdektelenség. Tiszte­let a különvéleménynek, de az állásfoglalás kritikájával sem lehetünk adósak. Ám az igazi probléma az, hogy épp imrehegyen nincs hatékony ellenerő, amely a leghaladóbb törekvéseket összegezné. A pártalapszer- vezet taglétszáma, az elköl­tözések következtében In­kább csökken, mint növek­szik. Az egyetlen alapszer­vezetnek összesen tizenegy tagja van, s az egész szak­szövetkezeti tagságot két- három gazda képviseli. Nem egyszer megpróbál­koztak már a pártépítéssel — sikertelenül Akikhez fordultak, ilyen választ ad­tak: „Milyen érdekem szár­mazik nekem abból?” „Rendben van, beléphetek, de akkor adtok egy havi 2500 forintos állást.” Te­gyük hozzá, hogy a legin­kább „számításba jöhető- ket” kérték fel... Milyen lehet a tudat szintje ott, ahol a felkérést meg sem kockáztatták'.? S a megosztottságot fo- j kozza a községi tanácsi ve- j zetésnek a szakszövetkezeti i vezetéssel való olykor nyílt, : máskor burkolt szembenál- ■ lása. A jórészt személyi I okokra visszavezethető el- ! lenségesíkedés semmiképp j sem használ az oly kívána- j tos konszolidáció ügyének. I Nyílt beszéd szükséget Mennyire igaz itt az a tétel, hogy az anyagi gaz­dálkodást. nem követi „szinkronban” a tudat fej­lődése! S az a baj, hogy ebből a vezetőség — be­leértve Hercegh Istvánt is — nem vonta le a szüksé­ges következtetéseket. Ne­vezetesen azt, hogy a halo­gató taktika csak fokozza az érdektelenséget, s to­vább mélyíti a szakadéko­kat a részközgyűlések az ellentéteknek csak jó táp­talajt nyújtanak, minthogy nincs mód a szembenálló véleményék összeütközésére. Ami pedig a küldöttgyűlést illeti; a felbolydult és a mesterségesen is élezett vi­szonylatok közepette a kül­döttek nem képviselhetik a tagság rájuk eső hányadát, szerepük mindinkább for­mális. Ezért semmilyen indok nem elég erős ahhoz, hogy ellenezhetné a közgyűlés összehívását Nagyon is el­érkezett az ideje annaK, hogy Imrehegyen tiszta helyzetet teremtsenek. Visszafojtott suttogás he­lyett nyílt beszédre van szükség. Csak a közgyűlés fóruma döntheti el, hogy a tagság a jelenlegi vezetést alkalmasnak tartja-e funk­ciója betöltésére, avagy pe­dig másokat próbál bizal­mával kitüntetni... ... E kétrészes írásban a helyzet feltárásának távol­ról sem az volt a szándé­ka, hogy a jelenlegi veze­tést „szentté avassa”. Nem a vezetők, hanem a tagsá­gi érdekek mellett próbál­tunk „korteskedni”, csak abban bízhatunk, hogy a gazdák valós érdekeik fel­ismerésének birtokában döntenek — tehát felelős­séggel. S ennek egyedül ők lát­ják hasznát. Vagy — rossz döntés esetén — ők látják kárát Hatvani Dániel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents