Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-29 / 303. szám

1 MŰI UHU. december 29, kedd Népfrontvezetők háromnapos tanácskozása Kiélezett helyzetben I. Sikertelen esztendő Imrehegyen Tegnap délelőtt Kecske­méten, a Hazafias Népfront megyei titkárságán — a községi, járási és városi népfrontvezetők részvételé­vel megkezdődött a már hagyományossá vált há­romnapos, év végi tanács­kozás. Ennek célja, hogy a mozgalom előtt álló felada­tok ismertetésével, a ta­pasztalatok átadásával se­gítsék a népfrontbizottsá­gok munkáját. Dr. Bodóczky László, me­gyei népfrontelnök üdvö­zölte a megjelenteket, kö­zöttük dr. Romány Pált, a megyei pártbizottság el­ső titkárát, dr. Varga Pé­tert, az MSZMP KB Köz- igazgatási és Adminisztra­tív Osztályának helyettes vezetőjét, Tóth Jánost, az országos titkárság osztály- vezető helyettesét. Ezután dr. Varga Péter tartott előadást Társadalmi fejlődésünk főbb jellemzői, az államélet, a szocialista demokrácia fejlődése cím­énél. Rámutatott, hogy tár­sadalmi fejlődésünk ked­vező irányú, dinamikus ésv egyenletes ütemű. Mint azt a X. pártkongresszus is | összegezte, a szocializmus pozíciói erősödtek, szilár­dult a párt és a nép közötti egység. Minden téren foko­zódtak azonban a követel- [ mények, s a szocializmus I teljes felépítésén az eddi- ] ginéi magasabb szinten kell | munkálkodnunk. Mint I ahogy eddigi politikánkat | is az állandóság, ugyanak­kor a megújulásra való készség jellemezte, úgy szükségszerű most az ál­lamélet s a szocialista de­mokrácia fejlesztése. Az előadás igen sokol­dalúan és szemléletesen mutatta be, hogy sikerein- j két — a gazdasági, társa­dalmi, politikai életben kongresszusról kongresz- ; szusra. tervidőszakról terv- ‘ időszakra elért eredménye­inket a tömegek részvételé­vel, támogatásával érhettük el A rendszer ereje ebben rejlik. Hogy pedig az ál­lampolgárok döntő többsé­ge a szocializmus híve. és nemcsak hogy magáénak vallja célkitűzéseinket, ha­nem szíwel-lélekikel részt vesz azok megvalósításé­Mindenki kedvére Ez a jelszó vezérelhette a szerkesztőket, amikor a tv három és fél napos ün­nepi műsorát összeállítot­ták. Nagyjából sikerült a megfelelő arányokat ki­alakítani és a sokfajta — gyakran ellentétes — igény ■között az egészséges kö­zéputat meglelni. Más sza­vakkal: megtalálták szá­mításaikat, akik „csak szó­rakozni” kívántak és a ma­radandó irodalmi, művészi élményre áhítozók is. Egy­aránt volt alkalom az ellá- gyulásra, az andalgásra és a gondolkodásra, töpreng gésre. Olyan alkotásokat kerestek — és többnyire találtak is — amelyek a különböző ízlésű, művelt­ségű nézők érdeklődésére és tetszésére egyaránt szá­míthattak. A jóból is megárt a sok Magunk is szorgalmaz­tuk korábban, hogy egy- egy sikerült produkciót is­mételjen meg a tv. A re­mekművek minden alka­lommal új szépségekkel gazdagítják a hallgatót. Csakhogy: tizenhat műsort ismételtek csütörtöktől va­sárnap estig. Az első nap 110, pénteken 225 perc­nyit, szombaton több mint hat az utolsó munkaszüneti napon pedig másfél órá­nyit. Ezeknek harmadát magam is most láttam elő­ször. Tudom, hogy egyik­másik produkció a közvé­lemény kívánságára ke­rült a képernyőre. Mégis így vélekedem: kicsit túl­lőttek a célon — ahogyan mondani szokás. Ha ebbe a kategóriába soroljuk az érdekes, új felvételekkel színesített „Mexikó ’70” sorozatot, a mozikban is közönségsikert aratott Le­génylakást, az arány még rosszabb. Fák, lovak, folyók A bádogcivilizáció ko- párságában, a skatulyala­kásokban élő gyerekeket a kamerák vágtató lovak­kal, játékéi halakkal, ha­talmas erdőkkel ajándé­kozták meg. Tíz, húsz, öt­ven esztendővel fiatalabb embertársaink élvezettel, izgalommal, együttérző szo­rongással figyelték az er­dők, mezők világát, az igazságért küzdő ifjú hő­söket. Mi felnőttek is szí- j vesén kódorogtunk gyer­mekkorunk hajdani tájain, a csalitosokban, ámultunk a természet kfogyhatatlan I ötletein, csodáltuk a felve­vőgép jóvoltából karnyúj­tásnyira lezajlódó élet-ha­lál viadalokat, drámákat. Különösen a svédek igaz lírával átitatott, díjazott alkotása „A nagy kaland” tetszett és a Tüskevár so­rozat „A leskunyhóban” című részlete. A természet „eredeti állapotát” idéz­ték a legmodernebb tö­megkommunikációs eszköz, a tv segítségévek Tutajos, a kőházakból kiszabaduló, a világra rácsodálkozó, modem Robinson nagysze­rű figura. Nagyszerű életmű Vasárnap este ország­világ csodálhatta Básti La­jos páratlan felkészültsé­gét. Minden műfajban ott­honosan mozog, szemléle­tesen, hatásosan fejezi ki szavakban, írásban is gon­dolatait. Kivételes intellek­tusa mágnesként vonzza a régi és a mai irodalom értékes alkotásaihoz. A kortársak művei épp oly közel állnak hozzá, mint a klasszikusok alkotásai: a régiben a mához szólót, az újakban a maradandónak j ígérkező mondandót keresi és szolgálja. A munka az éltető eleme. Erről — a ta­lán szükségesnél többször — ismertetett „statisztikai összesítések” is tanúskod­nak. Sók ezer órát töltött, színpadon a felvévőgépek lencséi előtt. „Poéta actor” 5, és ezt a megállapítást egyfajta elismerésnek szán­tuk. A portréfil/met min­denképpen megőrizzük em­lékezetünkben. Holtai Nándor ban, a párt politikájának helyességét bizonyítja. Ez a politika a munkásosztály törekvéseinek hű kifejező­je, s nemcsak egy osztály, hanem az egész dolgozó nép érdekeit szolgálja. Végezetül a választójogi törvény módosításával kap­csolatban adott tájékoz­tatást az előadó. Az előadást követő vita során felszólalt dr. Ro­mány Pál, a megyei párt­bizottság első titkára is. Kádár János beszédei oroszul 4 MOSZKVA Megjelent Moszkvában orosz nyelven Kádár János válogatott cikkeinek és be­szédeinek kötete; a válo­gatás az 1964 október és 1970 november közötti idő­szak cikkeiből és beszédei­ből készült. A kötetben az MSZMP erősítésével és fejlesztésé­vel, a pártnak az ország­ban és a nemzetközi poli­tika porondján folytatott politikájával, a szocialista társadalom felépítéséért ví­vott harcával, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom, egységének meg­szilárdításával foglalkozó cikkek és beszédek kaptak helyet. A válogatást Kádár Jánosnak a szovjet olva­sókhoz írt előszava vezeti be. (TASZSZ) Pár héttel ezelőtt kül­döttgyűlést tartottak Im­rehegyen az Űj Élet Szak- szövetkezetben. önmagá­ban ez nem volna érde­kes, más gazdaságban is bevált összejöveteli for­rna a küldöttek fóruma. Főleg olyan tanyás vidé­ken, mint Imrehegy, ahol nehézségekbe ütközik a teljes tagság összehívása. Csakhogy a szóbanforgó küldöttgyűlés megtartására nem mindennapi körülmé­nyek között került sor. Először is: az összehívást nem a vezetőség kezde­ményezte. Senki által fel nem hatalmazott emberek jártak hónapokkal ezelőtt tanyáról tanyára, s gyűj­tötték az aláírásokat az előre elkészített íveken, miszerint a vezetőség — és elsősorban Hercegül Ist­ván, az elnök — adjon szá­mot a gazdasági problé­mákról, különböző vissza­élésekről, a tagság pedig titkos szavazással válasz- szón új vezetőséget. Látszatra semmi kifogás nem merült fel a módszer ellen, a szövetkezeti de­mokrácia jegyében mint „alulról kiinduló” kezde­ményezést kell elfogad­nunk, . s üdvözölnünk is kellene, amennyiben ... Elhangzott egy memorandum Amennyiben a tagság előtt be nem vallott hi­bák, mulasztások, vétkes visszaélések terhelik a ve­zetőség lelkiismeretét. Amennyiben nyilvánvalói­vá vált, hogy a mostani I vezetők képtelenek meg­birkózni a teendőkkel, a ! gondokkal; Amennyiben a 1 tagságot nem tájékoztatták időről időre a gazdálko­dás helyzetéről, s maguk sem tájékozódtak a fel­gyülemlett problémákról. De csakugyan ez a helyzet Imrehegyen? Haladjunk sorjában! Az íveket a 650 tag közül 40' —50-en írták alá. Az ő ne­vükben terjesztette a kül­döttgyűlés elé írásos me­morandumát — amely fel­olvasásra is került — Czár János küldött, egyébként a helybeli általános iskola helyettes igazgatója. Sze­mére vetette a vezetőség­nek, hogy közel két éve nem hívtak össze közgyű­lést, így a tagság egésze előtt az új alapszabályt sem ismertették. Hogy a szerződöttek elégedetlenek a bérezéssel. Hogy a szőlő nem hozott termést. Hogy a kox-ábbi főkönyvelő el­len lefolytatott fegyelmi el­járás hátteréről mit sem tud a tagság. És így to­vább ... Ami a főkönyvelő-his­tóriát illeti: való igaz, hogy a szakszövetkezet volt „pénzügyminisztere” néhányszor „hozzányúlt” a közös kasszához. A jogta­lanul kölcsön vett ezreseket azóta visszafizette. Mér­leghamisítást is követett el, a tavalyi zárszámadás­kor nyereséget mutatott ki ott is, abol nem volt ha­szon. A gazdaságnak ren­dezetlen tartozásai gyü- lemlettek fel, egyebek kö­zött az AGROKBR 600 ezer forintos követelését nem egyenlítették ki. Mindezt a revizori vizsgá­lat kiderítette, a vezetőség meghozta a fegyelmi ha­tározatát, az ügy ezzel — tanulságaival együtt — le­zárult. a többi már az igazságügyi szervekre tar­tozik ... Rendelet a kereskedelmi vámtarifa alkalmazásáról A külkereskedelmi mi­niszter és a pénzügymi­niszter együttes rendeletet adott ki a kereskedelmi vámtarifa alkalmazásáról, amely a többi között egyes kereskedelmi vámtételek módosításáról és különféle vámkedvezményekről in­tézkedik. 1971. január 1-től mint­egy 700 vámtétel változik meg, az esetek nagy ré­szében — mintegy 80 szá­zalékában — csökkennek, kisebb részben emelkednek a vámok. A változások fő­leg a gépek, berendezések, Jobb és jobb cigaretta Az Egri Dohánygyárat a harmadik ötéves terv so­rán mintegy százhúszmil­lió forintos költséggel kor­szerűsítették, s ezzel ha­zánk legkorszerűbb ciga­rettagyártó üzemét hozták létre. A külföldről vásárolt automatizált gépsorok vi­lágszínvonalon termelnek. Egerben jelenleg mint­egy 23 millió cigarettát gyártanak nap>onta az öt évvel ezelőtti 7,5 millió helyett. Filteres cigaret­tából maradéktalanul ki­elégítik az igényeket. Ko- esánytalanító berendezés alkalmazásával megszün­tették az ilyen irányú pa­naszokat. műszerek vámjait érintik, némelyiknek a vámja 20— 30 százalékkal is mérsék­lődik. Mivel a vámcsök­kentések olyan termékeket is érintenek, amelyek — az import ösztönzése miatt — eddig az úgynevezett en­gedélyjegyes eljárás során külön vámkedvezményt kaptak, most a vámtarifák általános stabilizálása nyo­mán az ilyen engedélyje­gyes vámkedvezményben részesülők köre csökken. A népgazdaság számára kü­lönösen hasznos import ösztönzésére azonban to­vábbra is fenntartják a kivételezett eljárást, s pél­dául a TERIMPEX a HUNGAROTEX, a HUN- GAROFILM és néhány más vállalat egyes különö­sen értékes importcikkeire igen lényeges vámkedvez­ményeket, sőt vámmentes­séget is adnak. (MTI) Csakugyan elkótyavetyélték ?... Kétségtelen az is, hogy a gazdasági reform új fajta követelményei a szakszö­vetkezet vezetőit a gazdál­kodás „második szférájá­ban”, az értékesítésben el­addig szokatlan feladatok elé állították. Lehetséges, hogy ennek nem minden­ben feleltek meg. De ez a vád kissé túl erős, misze­rint a közös gyümölcs- és bortermését elkótyavetyél­ték, azzal, hogy az előbbit a keceli ÁFÉSZ-nek, az utóbbit az állami gazda­ságoknak adták el. Igaz, a gyümölcsért a konzervgyár magasabb árat kínált, de a tagsági felvásárlást a szakszövetkezetnek kellett volna lebonyolítani, amely­hez viszont nem' voltak meg a személyi és a tár­gyi feltételek. A borért jó árat kínált a Kiskőrösi Állami Pincészet is, de az előzetes borászati kezelést a szakszövetkezet nem tudta megoldani. Nem vi­tás, a rugalmasabb érté­kesítésre jobban és hama­rabb is felkészülhettek A DÉMÁSZ kecskeméti üzemvezetősége értesíti a lakosságot, hogy LADÁNYBENÉN A HUNYADI TSZ-HEZ VEZETŐ 20 kV-os légvezetéket és transzformátorállomást 1970. DECEMBER 29-ÉN FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZI. A fenti időponttól a vezeték érintése és megközelítése ÉLETVESZÉLYES ÉS TILOS. 4060 volna. De alapvető hibá­kat' nem követtek el, s szó sincs súlyos százezrek el­herdálásáról. Egyébként a közeli ter­vek az értékesítési mód­szerek „finomítását” ígé­rik. Kis teljesítményű pa­lackozó gépisor vásárlására készülnek, amellyel évente 10—12 ezer hektót tölte­nek üvegekbe. Fejlesztés előtt állnak a gazdasági alapiok is, a nagyüzemi juhászat céljaira ezerhol­das legelőt javítanák fel, s 1972-től elkezdik a ho­moki nyárfatelepítést. Kapóra jöttek a gondok Ám az idén minden rossz „összejött”. A 270 holdas közös termőterület 90 szá­zalékos fagykárt szenve­dett a tavasszal, a biztosí­tó másfél millió forintos kárt állapított meg. Jég­verés pusztított a százhol­das barackosban. Borból csak minimális mennyi­ség, 700 hektó termett. Mindez átmeneti pénz­ügyi nehézségeket is oko­zott. S talán még okoz is; a veszteségek a mérleghi­ány közelébe sodorhatják a gazdaságot. De ilyen gonddal még igen sok, az imrehegyinél sokszorta jobb adottságokkal rendel­kező szövetkezet is küsz­ködik. A kedvezőtlen év gond­jai kaprára jöttek az alá­írások gyűjtőinek; lám — hangoztatták — a fejűk felett most csapnak össze a hullámok. S a vesztesé­geket már nem" ís annyira a fagy, inkább az elgyo- mosodás számlájára írják. De kinek használ az ilyen kibic magatartás? Gyomosodá s és meggyszüret Tény, ami tény: a gaz csakugyan felverte a nyá­ron a szőlőt és a szamó- cást is. S erről egyedül a vezető­ség tehet? A szakszövet­kezet mintegy száz szer­ződöttet alkalmazott. Tel­jesítménybérben állapodtak meg, közösen kidolgozott normák alapján. A szer­ződöttek többnyire a szak­szövetkezeti gazdák csa­ládtagjai, fiatalok, tehát zömmel a „második gene­rációhoz” tartoznak. Az egyénenként kötött meg­állapodás előírta, hogy az alkalmazott havonta 20 na­pot köteles a közösben dolgozni. A meggy szüretig nem is volt semmi baj. Ám a ke­celi „meggyes” gazdáit ki­adták a szedést felesbe, s ez nap>i 2—300 forint ke­resethez juttatta a jelent­kezőket. A szerződöttek létszáma néhány hétre csaknem a felére csappant. Az itteni napi 90—110 fo­rintos kereseti lehetőség nem versenyezhetett a meggyszedés jövedelmével. S a meggyszezon lezaj­lása után lábrakapott az elégedetlenség; minthogy az elgazosodott ültetvény­ben az addigi normák nem voltak teljesíthetők, s ez bércsökkenéshez vezetett. Az alkalmazottak egyre- másra elmaradoztak, s kö­zülük azóta is sokan Kis­kunhalas ipari üzemeibe járnak be. A vezetőség ebből is le­vonta a tanulságot. Jövőre a szőlőbén vegyszeres gyomirtást alkalmaznak. (Folytatjuk) Hatvani Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents