Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-29 / 303. szám

C oldal M70. december Z9, kedd Ők négyen a főiskoláról Tiszti hivatás, mennyi minden van ebben a két szóban, a pályakezdő fia­talok számára. A katonai pálya mindig vonzó volt azok részére, akik hivatást éreztek az emberekkel, a technikával való foglalko­zásra. Manapság a fejlett hadseregek azonban már olyan követelményeket ál­lítanak tisztjeikkel szem­ben, amelyen nemcsak a fizikai erőben, de a magas szintű politikai, szakmai, pedagógiai képzettségben is megnyilvánulnak. A Zalka Máté Katonai Mű­szaki Főiskolán négy me­gyénkben tisztjelöltét ke­restünk fel. Megkérdeztük miért választották éppen ezt a hivatást. Beszélget­tünk örömeikről, gondjaik­ról, életükről, terveikről. A gép jár mű technikus Barna hajú, komoly ar­cú fiú Pólyák Sándor har­madéves növendék. Szülei Kalocsán, a Vörösmarty utca 36. szám alatt lak­nak, az I. István Gimná­ziumban érettségizett, jó eredménnyel. — Miért éppen a tiszti hivatást választottam? Több oka is van. Nagyon szeretem a gépkocsikat, motorokat, s Boromdssza Ferivel, egyik osztálytár­sammal, amikor toborozni jöttek, beszélgettünk ar­ról, hogy a hadseregben van a legfejlettebb techni­ka. Mind a ketten erre a főiskolára jelentkeztünk, s megvallom, nem csalód­tunk. Jól választottunk, ugyanis a motorkerékpár­tól kezdve a legmodernebb nyugati személygépkocsiig, emellett természetesen har­ci járműveket is, megis­mertük. Szüleim nem elle­nezték választásomat, ők ugyanis autószerelőnek szántak. Ügy vélem, ez több mint az autószerelői szakma, hiszen itt üzem­mérnöki oklevelet szerzek. Anyagi meggondolások is közrejátszottak, hogy ép­pen a katonai főiskolát vá­lasztottam. A főiskolán semmiért sem kell fizet­ni, sőt még ösztöndíjat is kapunk. A kulturális le­hetőségek is nagyobbak, mint bármely más tanin­tézetnél ... Pólyák Sándor növendék közepes tanuló, de nem kell szégyenkeznie, hiszen a felsőfokú matematika, fi­zika, géptan nem a leg­könnyebb tantárgyak közé tartoznak. A jövő évben azonban erősíteni akar, sze­retné elérni a négyes át­lagot A pártmunkás Kovács György is Ka locsáról, a Mónus illés ut­ca 12. szám alatti házból vonult be. Az I. István Gimnáziumban érettségi­zett, s most rakétatechni­kusnak tanul. — Milyen itt az élet? Van jó és rossz oldala is. A jó benne az. hogy erős kollektívák alakulnak, könnyebb végezni az ifjú­sági munkát, a KISZ veze­tőképzést, a sportolást. A fiatalt itt fegyelmezett életre nevelik, céltudatosan készülhet pályájára. Ha valaki az első évben nem tud akklirnatizálódni, az ki­esik a főiskoláról. A rossz oldaláról csupán annyit: ha a katonai élet nem vá­lik életfelfogásává, életrit­musa felborul, nem tudja végigcsinálni a legköny- nyebb feladatokat sem ... Szabad időmet a könyv­tár, a mozgalmi munka, között osztom meg. Az a célom, hogy a főiskola el­végzése után poltikai mun­kásként dolgozhassak a hadseregben. A főiskolán a tanárok és a „diákok” kö­zötti viszony teljesen más, mint kint a polgári élet­ben. Tanáraink leginkább kollégának tekintenek ben­nünket, főleg most a ne­gyedik évben. Ez termé­szetesen nem azt jelenti, hogy pem kell sokat ta­nulni. Az elektronika, az irányítástechnika még új, de máris a legnehezebb tantárgyak egyike. A rakétatechnikus Szerényen hallgatta vé­gig a beszélgetéseket Ro- mics László negyedéves nö­vendék, aki Tompáról vo­nult be. Édesanyja a Sza­badság Tsz nyugdíjasa, s bizony eleget fáradt azért, hogy fia elvégezhesse Kis­kunhalason, a SziládyÁron Gimnáziumban tanulmá­nyait — Én azért jelentkeztem a főiskolára — s ezt meg­mondom őszintén — mert tetszett az egyenruha, s olyan rejtélyes volt szá­momra a katonaság. So­hasem voltam túlzottan önálló, ha magamra ma­radtam, elhanyagoltam a tanulást, de ha ösztönzést kaptam, ha mellettem áll­tak, képes voltam a leg­jobb eredmények elérésé­amelyből még kevesen van­nak. Szerettem a matema­tikát, a fizikát, ám az el­ső évben nehezen barát­koztam meg a tanulniva- lókkal. Szerencsére mellet­tem álltak a többi növen­dékek, a KISZ-szervezet, s elhatározásom megszilár­dult. Édesanyám, amikor bevonultam nem örült, hogy katona lettem, de most, ha hazamegyek Tompára, karonfogva sétál végig ve­lem az utcán, gondolom, büszke a fiára. Az egyik tanár mondta el: Rornics László növen­dék szakaszparancsnoki be­osztásban van, s ezért ma­gasabb az ösztöndíja. Ha­vonta édesanyjának 100 fo­rintot küld, segítve ezzel anyagi gondjain. Való igaz, egy polgári főiskolás ilyet a legjobb akarata mellett sem tudna tenni, hiszen saját maga eltartására kell fordítaná minden anyagi erejét. A híradótechnikus Molnár István negyed­éves növendék édesapja sohasem gondolta volna, hogy a fuvaros fiából hír­adótechnikus tiszt lesz. Van is öröm Solton, a Hámán Kató utca 4. szám alatti házban, ha Pista ha­zatér. — Gimnazista koromban is érdekelt már a gyenge­áramú technika, ezért is léptem be ott a szakkör­be. Rádiókat javítottam a rokonoknak, építettem ma­gamnak vevőberendezése­ket. Egyik iskolatársam, Koncz János, aki előttem két évvel végzett, jött le az iskolába toborozni. So­kat beszélgettünk, vitat­koztunk, fáztam egy ki­csit az „angyalbőrtől”. Koncz Jancsi érvei azon­ban meggyőztek. Amikor meglátta saját kis labora­tóriumomat, mosolygott rajtam, s azt mondta: „ha látnád, mi van a főiskolán, egy percig sem gondolkod­nál.” Ráálltam, bevonul­tam, s most már magam, is azt mondom: diákko­romban csak ízlelgettem a híradótechnikát. Mint min­den növendéknek, nekem is megvannak a vágyaim. Olyan műhelybe szeretnék kerülni, ahol katonák is lesznek, akikkel megoszt­hatom azt, amit tudok. Jó lenne tovább tanulni, erre biztos lesz lehetőségem, de az egyetem már nem sike­rülhet, itt kellett volna jobban tanulni. Ez az utolsó mondat nem minden ok nélkül hangzott el Molnár István szájából. Közepes rendű, s most már hiábavaló az igyekezet, nem sikerül el­érnie a négyest. Nincs ben­ne elkeseredés, szerinte nemcsak elméleti, de gya­korlati szakemberek is kellenek, s ő igazán ez szeretne lenni. Négy katonai főiskolás, négyfajta elgondolás, ér­deklődés, jellem, de mégis egyfajta cél. A tiszti pálya, a hivatás maradéktalan teljesítése, felkészülés ar­ra, hogy a néphadseregbe bevonult katonákat szocia­lista típusú emberré, szak­májukat értő, a haditech­nikát jól alkalmazni tudó harcosokká neveljék. En­nél pedig aligha van szebb hivatás. Gémes Gábor Bátrabban az elismeréssel! Közéletünk, a közügyek sokféle területén önzet­lenül tevékenykedő társadalmi aktivisták számtalan tanácskozásán, munkaértekezletén vettem már részt. S az eléggé ritka ünnepi alkalmakat leszámítva, meg­lehetősen kevésszer hallottam az önbizalmat növelő, az önzetlenséget tápláló-megújító dicséret szavát. ,,Ez nem ment úgy, ahogyan kellett volna, amazt jobban kellene csinálni, X, Y, Z ezt, meg amazt el­mulasztotta... Az előttünk álló feladatok pedig meg­követelik ...” — leginkább ez a tanácskozások sum- mázata. Amihez persze, nyomban hozzá kívánkozik: nem ez a helytelen. Előrehaladni a közélet bármely területén — mégha társadalmi aktivisták önként vál­lalt tevékenységéről van is szó — csakis az elvégzett munka felmérése, a tapasztalatok leszűrése nyomán, a tanulságok hasznosításával lehet. Ám, hogy olykor, s az eddig tapasztaltnál sokkalta többször elkelne, jólesne az elismerő, dicsérő szó, ha érzik is — márpedig tapasztalásból tudom, hogy érzik — szerénységből, szeméremből nem beszélnek róla a társadalmi munkások. Legutóbb egy törékeny, szívbeteg tiszakécskei asz- szony, Fekecs Gézáné juttatta eszembe e gondolato­kat, amikor a közelmúltban egy nőtanácskozáson új­ságolta: — Tíz éve, amióta a tiszakécskei Űj Elet Tsz tagja lettem, nem kímélve szabad időmet, a fáradságot, ahol csak tehettem: a közösben, a nőmozgalomban, úgy érzem, becsülettel kivettem a részem a társadalmi munkából. De csak most, mert úgy fordult a sorsom, hogy az új üzemünk, a REMIX dolgozója lettem, most ért a nagy megtiszteltetés. Nem gondoltam-e rá, bogy a párt tagjainak sorába lépjek? — kérdezte tő­lem a vállalatvezető elvtárs. Tíz év után, most elő­ször tiszteltek meg igazán. Hamarosan huszonhárom éves kislányommal együtt állok majd a felvételünk­ről határozó kommunista taggyűlés elé ... Lám, csupán egyetlen példa, amelyben kimondat­lanul is benne van a figyelmeztetés: Bátrabban, sokkal bátrabban az elismeréssel! Perny Irén Ilonka ismét itthon — ... Und möchten Sie Wieder in die DDR fahren? — Für meine Urlaubzeit kehre ich nächstes Jahr unbedingt zurück: Ez1 a „rögtönzött nyelv­vizsga” a kiskőrösi Szarvas étteremben zajlott le az újságíró és — Zalatnay Sarolta tökéletes kiskőrösi hasonmása — Dóra Ilona felszolgáló között. (A kér­dés: szeretne-e újra az NDK-ba utazni? A válasz pedig, hogy jövő évi sza­badságát a kislány feltétle­nül ott akarja tölteni.) Az előzményekhez tarto­zik, hogy a Kiskőrösi ÁFÉSZ-hez korábban NDK-s szövetkezeti dele­gáció látogatott el. Az évek során a két kollektíva kö­zött testvér-szövetkezeti kapcsolat alakult ki. A ve­zetők kölcsönösen fel-fel­Sangerhausen vadregényes táján, festői környezetben fekvő település, önként kí­nálkozott az ötlet: magya­ros jellegű csárdát létesí­teni ott, az anyagi hasz­non túl azzal a céllal, hogy konyhánkat, borainkat megkedveltessék, a barát­ságot ápolják, egymás jobb megismerését elősegítsék. Idén márciusban meg is nyitották a sangerhauseni magyar csárdát, a Walk- mühlét, és két kiskőrösi lány, Dóra Ilona és Pa- luska Erzsébet nemrégiben tért haza az ottani féléves szolgálattétel után. — A csárda beváltotta a hozzáfűzött reményeket — mondja, már a kiskőrö­si Szarvas étteremben Dó­ra Ilona, abban a röpke szünetben, amelyet a munkájából „ellopunk” keresték egymást, s mivel Gyönyörű helyen van, víz mellett, egy erdei tisztá­son; s hangulatos kerthe­lyiség, illetve tetőterasz te­szi, „összkomfortossá”. íz­letes ételei, a magyar tá­jak borai sok-sok vendéget vonzanak a Walkmühlébe, amely hovatovább az NDK-ban megforduló kül­földiek kedvenc találkozó- helyévé válik. Jelenleg is három magyar pincér és egy szakács végzi a tenni­valókat Sangerhausenben, közmegelégedésre. — Jól érezte magát az NDK-ban, Ilonka? — Nagyon! — feleli mo­solygós határozottsággal. De már búcsúzik is, kedve­sen mentegetőzve. Hiszen a magyar vendég is csak- olyan éhes és szomjas, akár a Walkmühle látoga­tói... —a —r Tekepályát avatunk re. A legdöntőbb azonban mégis az volt, hogy meg­tudtam: rakétatechnikusi zak kezdődik a főiskolán. Ügy éreztem, olyan fegy­vernem tisztje leszek, Felsőnekeresden fel­avatták az új tekepályát. Az avatóünnepséget több­féle meghívó, műsorfüzet, plakát, mozibeli diahirde­tés és az ünnepség szer­vező bizottsága titkárának a felsőnekeresdi nyilvános faliújság részére adott in­terjúja tette jó előre köz­tudottá. Az ünnepség napjának kora hajnalán pattogó in­dulókat és tekézésre buz­dító jelszavakat harsogott a felsőnekeresdi hangos­bemondó, a helyi önkén­tes tűzoltózenekar kifé­nyesített szekercékkel és trombitákkal várta a kez­dést, a tanító az úttörő- ’ányokkal próbálta el — már ki tudja, hányadszo’ - miként köszöntsék majr irágcsokrokkal az ide ér ező magas vendégeket gyakorolták még az egye- endégek felmerését, ne­hogy a drága bokréta, a protokoll szabályait sértő módon, illetéktelen ke­zekbe kerüljön. Végre eljött az ünnep­ség. A közelről és távo­labbi tájakról jött, vala­mint helyi vendégek el­lepték az új tekepálya környékét. A tűaoltózene- kar indulókat recsegtetett, valamint az élettel való gyors lépéstartásának bi­zonyítására néhány slá­gerszámot intonált. A Kis­lány a zongoránál kezde­tűnek. meg annak, ami­ben elhangzik a filozofi­kus kérdés; „mi ebből a tanulság?”, olyan sikere volt, hogy a közönség is­métlést követelt. Nem tö- ődött a szervező bizott- ág titkárával, aki az ün épség .megkezdésére biz itta a derék muzsikuso at. Félórás késéssel elfő 'adták a titkár ajánlatát, és az ünnepség díszelnö­kéül megválasztották Ra- macs Rudolf nyugdíjas magánzót, aki a szövetke­zeti italbolt egyik rozoga melléképületének falán ma is olvasható feljegy­zés szerint az akkori Han­gya Szövetkezet tekepá­lyáján 1932 nyarán 9-et ütött és ennek örömére 3 liter bort fizetett a job­bikból. Az ünnepséget le­vezető elnök a helyi sportkör tekeszakosztályá­nak vezetője lett, aki rendre a frissen ácsolt emelvényre szólította a díszelnökség tagjait. A baj tulajdonképpen nár itt kezdődött. A pó­diumon ugyanis négy sor­ban álltak a székek, már­pedig köztudott, hogy va­lakinek társadalmi meg­ítélése szempontjából egyáltalán nem közöm­bös, hányadik sorban ö" 'z elnökségi dobogón. Nagyon sokan nyújtót ák még a nyakukat ab ban a reményben, hog' szólítják őket, A harma­dik és p "pgvedik sor üre­sen állt s pódiumon, de. sok széket előbbre hoz­tak az első két sorba. A szélső székeken többen is szorongtak egymás karjá­ba kapaszkodva, nehogy lecsússzanak a rangot je­lentő dobogóról, valamint az ünnepséget megörökí­tő fényképről. Az ünnep ;ég végén a díszelnök. Ramacs Rudi bácsi vette elsőnek kéz­be a nehéz fagolyót, és elsőként gurított. Miköz­ben a zenekar a Torreá­dor indulót játszotta, a golyó nekikoccant a szél­ső bábunak, amely némi ingadozás után engedel­mesen eldőlt. Nagy taps csattant. Másnap huszonnégyen tettek szemrehányást a Szervező bizottság titkárá­nak, mert nem hívták őket az elnökségbe. Meg- bántódott a titkán is. "nert háromo'd'dat: tudó- ításából amit a megyei 'apnak küldött, mind^sz- 'ize egy három “oros hír jelent meg, abból is hiányzó'4 az ő neve. Benedek Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents