Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
1 „Roppant gyárakban működnek némelyek...” pKOD^cmB Demény Ottó: Karácsonyi ebéd Hol szerencsésre vált az év, gazdag a föld s kemény a munka: megterem ételed, emberiség. Nem ima teszi, nem zsolozsma. Profán a szertartás maga. Gallyat a tűzre, lángra lábast! Sütőből száll a hús szaga, pecsenyévé pirul a szárnyas. A bukta könnyű, mint a pille, cukros lében hamvas saláta Harmatosán reccsen a dinnye, bor csordul a fényes pohárba. Ünnep az evés — áldozás. Kés, villa, kanál — a szentségek, örök nekirugaszkodás halálunkig az öröklétnek. A motor köhögni kéz- p, Tóth Pál: dett, aztán hirtelen, leállt. A sofőr dünnyögve kászálódott kifelé a kocsiból. Hideg volt odakint, a fagypont alatt. Kinek va* ilyenkor kedve az ország-J úton ácsorogni? Sajnálta a sofőrt, de azért, most mégis örült, hogy egy kicsit magára maradt Amióta elindultak hazulról, folyton izgatta a levéL Már az érkezése is olyan különös volt. Hetek óta hiába vártak egy sort is a mamától, nem írt Reggel, amikor benyúlt a levelesládába, csak az újságokat markolta ki onnan, mást nem vett észre a gyér lépcsőházi világításnál. Amikor azonban kilépett a ház elé, egyszer csak a lábaihoz hullott a levéL Az újságlapok közül eshetett ki. Talán már napok óta a ládában hevert. A mama jellegzetes betűi voltak, ezt rögtön látta, de sok ideje nem volt a töprengésre. Beszállt a várakozó kocsiba, és a levelet zsebre tette. Nem, nem feledkezett meg róla, de valahogy restellt® előhúzni. Előbb a szokásos diskurzus a gépkocsivezetővel, aki szinte már barátja, hiszen évek óta járnak együtt, hetente kétszer-háromszor, ahogy a munka hozza magával. De levelet még sohasem olvasott útközben. Az mindig a legbensőbb magánügy. Ha megkérdezné, ki írta, mit is válaszolna? A mama, kellene mondania. Az ám, hogy van a mama? — kérdezné a sofőr. És elmesélhetné, hogy a mama már egy hónapja nem ír egy sort sem, és — már illett volna meglátogatni, de mindig közbe jött valami. Mindig volt valami fontosabb. Pedig a mama nem lakik túlságosan messze, alig ötven kilométerre, egy kis kitérő csupán. De mivel más megye, nem esik útba sohasem. Ha kollégákkal van, nem mondhatja, hogy kerüljünk már arra Bögöny felé! Egyedül meg csak ritkán jöhet. A kitérőt is meg kell indokolni. Az út sem a legjobb, különösen ilyenkor télen, amikor a keskeny makadám mellett szinte fenyegetően mered az árak. Tavaly egyszer nekivágtak így télidőben, de vissza kellett fordulni, csúszott az út, a sofőr is ember, nem lehet kínozni az idegeit Ennek már éppen egy éve. Múlik az idő. A nyár is eüröpült. Valamikor augusztusban látta utoljára a mamát, amikor Istvánkát hazahozták tőle. Hogy sírt szegény mama! Sajnálta a kisunokát. Pedig sok baja volt vele, de legalább nem volt egyedüL Mert a magány a legborzasztóbb az ilyen öregnek — ezt hajtogatta folytonosan. Vajon mi lehet most a levélben? Csak nem beteg? A sofőr közben felemelte a motorház tetejét, babrált valamit, majd bekiabált: — Csak egy kis dugulás! — s a hangja után ítélve ez azt jelentette, hogy pár perc az egész. S zép komótosan húzta elő a levelet, mintha nem lenne túlságosan fontos. S mint az év végi bizonyítványt bűvölő, guberáló gyerekek, kezdte olvasni óvatosan, soronként. Kedves Fiam és Menyem! (Ez az amiért haragszii. Veronika, ezért a suta megszólításért, de nem tud; leszoktatni róla a mamát.) Kívánom, hogy leveler- egésségben találjon benneteket. (Mindig így kezdi. Mi újság nálatok? (Inkább azt írná előbb, hogy öveit mi van...) Én hálistennek egésséges vagyok, csak > szivem fáj néha de azt mondja az orvos hogy nine komojabb baj. Szedem a pirulákat amiket felírt. Búi kus is jól van (a mama mindig úgy ír a Burkus ki: tyáról, mintha az is valami személy volna) csak ma rossz neki is a foga és nehezen rágja meg az ételi. Itt nálunk már tél van hideg van de nem fázok meri a téeszcséből (sose tanulja meg tisztességesen leírni!) kaptam egy kis tüzelőt. Sokat gondolok rátok édes Jövendölés a XX. századról „Ez a látható vagy természeti ég és föld nem olyan tolt kezdetben, miilyen most, hogy az amazon lévő ■sillagok, ezen lévő fák, füvek és állatok, sőt maga i földnek száné és belseje is sok változáson ment keresztülSzázhúsz esztendeje írta egy felvilágosult gondolkodó ezeket a sorokat. A szerző, Kuliffay Zsig- mond kunhegy esi pap látta a változások okait, hitt a fejlődésben, a szüntelen megújulásban. „Mint a tűs a vízzel szüntelen tusakodnak vagy rokonszenvvel viseltetnek egymás iránt, minélfogva újabb meg újabb egybeköttetésre lépvén új alakot formálnak.’’ „Az embemem jövőjéről” címmel — több más itt nyomtatott könyve mellett — a kecskeméti Szilády nyomdában 1848-ban kiadott műve szerint „a társadalom mindig újabb meg újabb ábrázatokat öltött magára.” Két kezünkön megszámlálhatjuk, hogy hányán látták hazánkban ilyen világosan a jövő fejlődés útját. „A SZABADSÁG VÉDŐPAJZSA” A zsarnokság felháborítja, „Ezen mostani társadalom olyan, melyben még nem lakozik az igazság, hanem csak bujdosik, egyik helyről a másikra kerget- tetvén és üldöztetvén... a hatalommal bíró és bíboros igazság, hazugság, ámítás, babona és erőszak által. Az igazságtalanság, mint vadász a prédáját úgy várja az igazságot, hogy elejtse azt. Csak titkon húzza meg magát a szegények és bölcsek kunyhóiban.” Tapasztalatból tudta, hogy a „mostani” égnek és földnek ural, az egyházi és világi hatalmasok sohasem adják át önként hatalmukat. Kemény és véres harc a győzelem ára. Hogyan élnek majd az emberek a „szabadság védőpajzsa” alatt? Töprengéseiről írásai tanúskodnak. Fiam és Menyem. Hát a kisunokám az Istvánka hogy can? Szokotté még fájni a hasa a főzeléktől. Adjatok neki abból a purgáló teából amit küldtem vele itt is azt itta és jóttett vele. Ha a kis malackám a Józsi szomszéd levágja majd küldök csomagban egy kis kóstolót. Karácsonyra ebben a hidegben ne törjétek maitokat. Sok boldog ünnepeket kíván Anyád Ennyi hát a levél, semmi több. Szép fegyelmezett levél, vigyáz, hogy ne keltsen felesleges érzelmeket. És netán veszekedést a családban. Mert ilyenkor eleinte sok vita volt. Hova utazzanak karácsonykor? Aztán valahogy úgy alakult, különösen mióta a papa meghalt, hogy inkább a Dunántúlon, Veronika szüleinél töltötték az ünnepeket. így hát nem is hívhatták a mamát és ő ezt tudja szegény. Nem akar fájdalmat okozni a fiának. A motorháztető becsapódott Zsebre dugta a levelet. A sofőr beült az ülésre, túráztatta a motort, aztán elégedetten mondta: — Mehetünk! — S az öreg szakemberek büszkesége rezgeti a hangjában. A motor csendesen duruzsolt, ismét meleg volt a kocsiban, csak egy zökkenőnél vette észre, hogy f'iszenderedett. — Hol járunk? — nézett körűi, de kérdezni sem kellett volna, mert rögtön megismerte a leeresztett sorompót és a síneken túli útelágazást Az ott a bö- gönyi út. Milyen kihalt, mintha egy lélek sem járna arrafelé. Mintha a sima betonúiról nem szívesen térnének le az emberek a rázós makadámra. A mama jutott megint eszébe, aki egyedül él a kis családi házban. Egyedül, teljesen egyedüL Vajon nyitja-e rá valaki ilyenkor az ajtót? Néha elbiceg a boltba, megveszi a sót, a gyufát, a lisztet, a zsírt — mert ilyenkorra már elfogy az is a kis bödonből —, ez a napi szórakozása. Vasárnap ott ül a délelőtti misén, erről nem tudta leszoktatni, pedig nem is vallásos, de a magakorabeli asszonyoktól nem akar elmaradni Van egy régi rádiója, televíziót — azt mondja — nem akar, de néha átcsalják a szomszédok, ■ olyankor napokig beszél róla Ha van kinek... A vonat lassított és tovább haladt zötyögve, csattogva. Töprengve nézett utána. Amikor felhúzták a sorompót, nem szólt, hanem mutatta a sofőrnek, hogy balra forduljon. Az bólintott, hogy érti és gázt adott. Akkor tekintett szét a tájon először. Meglátta a fekete varjakat, a kopasz fákat, a magányos tanyákat ás mintha fázna, összébbhúzódott. Már a falu szélén voltak, amikor megszólalt. A sofőr ugyan ismerte az utat, most azonban arra kérte hogy álljon meg. Kiszállt és gyalog indult tovább Kis közökön vágott át, rövidítve az utat, mint kisdiák korában, amikor szünidőre sietett haza. A sarkon megtorpant, valaki állt a házuk előtt Egy kendős. sötét árnyék. Igen. ő az, a mama. Az utca túlsó vége felé bámul, a főút éa a templom irányába. .Mtath; várna valakit Megtorpant, aztán visszafordult. Sztnte futott visz * 1 szafelé, ki a főútra, ahol a kocsi várt rá. A so űr meglepődött, azt hihette, hogy valami baj van ietett megnyugtatni: — Mégis meggondoltam, menjünk csak a megszokó! ton. Porolt az autó, a kiskapukba kiváncsi gyerekek toltak, s az ablakok függönyei is félrelebbentek, amer- s elhaladt az autó. Amikor bekanyarodtak az utcánkba, megint feltűnt a mama alakja Az arca fádéin villant elő a téli verőfényben a kendő alól. — Dudáljon! — mondta a sofőrnek. ‘ 'T Élesen harsant az autóduda. A mama felfigyelt rá és botladozó lábakkal szaladt ........ A véleménynyilvánítás szabadságát mindenek elé helyezd: A következő teendő: mindenki dolgozzék. Gondolkodva. Ésszel. „A GÉPEK NEM MAGÁNOSOKÉI” így ír, így következtet a jövőre: „valamennyi földet megművelik, de nem a saját és nem is az oktalan állatok erejével, hanem bámulandó gépekkel, amelyeket természeti erők hoznak mozgásba.” (Kecskeméten csak negyedszázad elteltével pöfögött először gőz- cséplőgép.) Érzékelteti a munkamegosztás fontosságát. „Roppant gyárakban működnek némelyek a gépek körül, de amely gépek nem magánosokéi. Mások a földet művelik, kövérítik, könnyű módon és okszerüleg.. Mindennek az előfeltétele — mint láttuk a társadalmi rend megváltoztatása. „Nincs többé sem király, sem császár, sem pápa: a szabadság, egyenlőség, testvériség alapján társadalmi köztársaság jött létre mindenütt.” ÉLTETŐ ELEME A MUNKA A Kuliffay által elképzelt világban a kultúra áldásaiban ifjú és öreg, férfi és nő egyaránt részesedik. Eltűnnek a nemzetek közötti különbségek is. „A világ népeinek sorsát nagy palotákban intézik és a tetőkön keresztek, félholdak helyett lángoló golyóbisok: az igazság napja. Ennyiből is látható, hogy műveltségével, korát mesz- sze megelőző szellemi képzettségével kevesen vetekedhettek. A dolgok okozati összefüggéseit keresve jutott el a dialektikáig. Küzdelmes élete során szerzett tapasztalatok nyitották rá szemeit a társadalmi igazságtalanságokra. Mérnöknek készült, csak családi körülményei miatt választotta a lelkészi pályát. Hihetetlen szorgalommal dolgozott kunhegyes! magányában. Verses életrajza, tankölteményei, száz ív (!) terjedelmű etimológiai szótára kéziratban maradt. Ez utóbbit Ballagi Mór mutatta be a fellelkesült Akadémiának. Haladó gondolkodású francia és német szerzők munkáinak fordításával a közösségnek kívánt használni. Széchenyi híres „Blick” című művét is ő magyarította. ÉRDEMES TISZTELETÜNKRE Egyén és közösség, nép és emberiség sorsa egyaránt foglalkoztatta. Az egyéni és társadalmi érdek azonosságát hangoztatta. Némely gondolata ma már naivnak. primitívnek hat, mondatai olykor dagályosak. Az írásaiból az is kiderül, hogy elvetette a metafizikát és a dialektika módszerével próbálta a természet és társadalom fejlődésére ható tényezőket kimutatni. Saját szavaival búcsúzzunk e nagyszerű embertől, aki életében olyan sok méltánytalanságban részesült: ..nemzetem szabadságának, az emberi nem nagy jövője előkészítésének én is egyik, bár csekély, de őszinte és lelkes tényezője valék... ama bujdosó csillagon, mely magyar nyelven földnek neveztetik.” 1796. március 20-án Nógrádverőcén született és Kunhegyesen 1868. február 7-én hunyt el. Heltai Nándor ./ ' 4 /,'• FT __ « *» • yfívvvr^' • mm ti a r • (J j; %' ff H iiá *
