Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
i Klossy Irén: Fenyők j Űj kötete barázdáltabb arcú gondolkodót reprezentál, mint az előzők. Halottal megszaporodtak, a szenvedés kiszolgáltatottabbá tette. Nem a régi, verskezdeteitől fejlesztett tudás akar itt csillogni, terjeszkedni, hanem a gondolati szelekcióé. A felületes Pillantás azonosíthatja mosta- tani formakincsét a régivel; hangvétel és téma, vershelyzetek és tipográfiájuk is ugyanaz, de a mondandóinak vájt meder mélyebb. A saját képességeivel való összenézés, a hogyan tovább konzekvenciáinak fölkutatása, kiderítése a cél; önmagáén át mindenki szenvedésének átlónyegítése. Fodor András társaslény, ellentétben a költők többségével, akik — ha átmenetileg vegyülnek is, mert megnyilatkozási igényük, vallomásvágyuk ki- hajszolja őket a maguk-te- remtette sivatagból — legtöbben magányosok. Dolga I van mindenkivel, kapcsoló- \ dásra, segítésre született; egymagában eldől, a barátság az oxigénje; „Véges szabadság ráadása, egyetlen érv az elmúlásra, árulók ellen égi dárda... Kötődik bátran éjre, napra, a lét fagyán is megtapadva... nem évül eL, nem évül el” (Egy barátságra). Hét kötetében nincs talán egy sem, amely nem ezt a bensőségesen épülő leltárt gyarapítja. A táj is akkor él, ha ember járja, a szenvedés akkor hasznosuló érték (jó értelemben), ha tanúja van, aki már azzal' is jóvátevő, hogy vállalja a néma befogadó pozícióját, osztozik, visszanéz, tekintetében megfürödhet az elhagyatott: „S fejemben ők, a távoli mások, kik elhagytak, akiket én hagytam volna el soha”. (Magány). Alapvető fölismerésre bukkan: „És nem találhatsz más barátra, csak aki náladnál esettebb, szeme gödréből vereség rovása, kudarcok szálkái merednek” (Amikor meghal a nagyság). Megesik, hogy a szenvedély próbáltatásai helyett már a közöny irgalmáért folyamodik sorsához: „Hagyom, hogy edpihenjen a folyton kérdezett, eszmélet ösztölréin merengő képzelet. Ne bántsa már a bánat, a teljesült hiány. Árnyékok lugasában lehessek még vidám, mikor a lombok, házak ködében oda- fönn parázstüzskékkel felragyog az irgalmas közöny.” (Elállt a szél). De a semmi kis élet. mely csak „búzavirág-szökdécselés a recehártyán”, a szótlan férfit távozásra készteti, mert a kín látványa oszthatatlan. S akkor a szenvedéssel dugig rakott világképben fölmagaslik az anya, akinek nincs ideje a roska- dásra, bölcsessége a cselekvés, nagysága a realitásérzék, „szétosztogatja erejét”, hogy mindenkinek juttasson a reményből (Életveszély). A bezárult életeik birtokára is behatol a költő, láttatva a holtakét (Koszorú), és az élőkét, az egyre tágulót, melynek törvényeit megátalkodott szívóssággal pontokba szedheti, korrigálásukban részt vehet (Bizonyosság, Győztes város). Amikor a vágyott közöny elérkezik hozzá, nem kell neki. Inkább a bizonytalanság és kétely, sebek és rúgások, csak valódi élet legyen, s benne or- szágr.yi remény, mely őt is szószólójául fogadja (Vonatok). (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970.) Sólymos Ida n i-gyűjtemény remekei a Szépművészeti Múzeumban A Budapesti Szépművészeti Múzeum a közepes közgyűjtemények közé tartozik. Abban viszont, hogy anyagában minden korszak, stüus, jelentősebb iskola és mester — ha csak mutatóban is — képviselve van, a nagyok közül is csak néhány versenyezhet vele. Éppen ezzel a teljességgel szerezte nemzetközi jó hírét A Múzeum Régi Képtárának karakterét meghatározó sokrétűség törzsanyagára, az Esterházy-gyűjteményre vezethető vissza, amely éppen száz éve, 1870 decemberében került köztulajdonba. Ekkor adta el ugyanis a pénzügyi gondokkal küzdő hercegi család a magyar államnak európai hírű gyűjteményét: 637 festményt, 3535 rajzot és több mint félszázezer metszetet. Becsületükre szolgált a méltányos ár; a párizsi Louvre szakemberei szerint értékének az egyharmadáért, más külföldi vevők magasabb ajánlataival szemben, 1 200 000 aranyforintért váltak meg a család 200 érv óta gyűjtött remekeitől. Esterházy Miklós nádor, s fia Pál herceg Fraknó várában gyűjtötte a képtár elsőit. Haydn mecénása, „Fényes” Miklós, „tündérbirodalmában”, a fértődi kastélyban külön szárnyépületet, „Képes palotát" emeltetett a gyűjteménynek, ö szerezte meg a róla elnevezett, híres Raffaello Madonnát, amelyet a művészettudomány különös becsben tart, mert befejezetlen, s így betekintést nyújt a nagy mester műhelytitkaiba. A főként muzsikát, udvari bálokat, nenés mulatságokat szerető nagy mecénás másodrangúnak tartotta a gyűjteményt; igazi megalapozója unokája, Miklós nádor, akinek ügynökei beutazták Európát, hogy képtárfejlesztő céljának eleget tegyenek: minden kor, stílus és mester műveit egybegyűjtötték. ö vásárolta meg a családi gyűjtemény zömét, köztük Coreggio híres Szoptatós Madonnáját Fia, Pál herceg pótolta a gyűjtemény legnagyobb hiányosságát. 22 spanyol festmény megvásárlásával Kilenc évvel később megvásárolta az európai hírű gyűjteményt a magyar állam, s a képtár 1906-ban végleges helyére, az akkor épült Szépművészeti Múzeumba került. Remekművei — amelyeket ma már lehetetlen volna megszerezni — a további fejlesztés alapjai maradtak mindmáig. Méltán emlékezett me# tehát az intézmény az ala■UHsello Santi: Esterházy Madonna. Részlet pitékről a márványterembe gyűjtvén az állandó kiállításon szereplő remekművek javát A jubileumi kiállítás méltó évadzárója a Szépmű vészetá Múzeum idei rendezvényeinek. Hozzá kapcso lódik majd 1971 első tárlata, amely az Esterházy gyűjtemény legszebb grafikáit tárja majd közszem lén. Marőtl Lajos: Kelenföldi vigília Csóró csillag csillan. Hímé hull a hónak. Angyal lába illan: karácsony lesz holnap. Rongyos felhőnyájak kúpjain az égnek, kihuny ón pipáznak pásztor gyárkémények. Szürke falak síkján ablakfények csokra süt sietős, vidám, késő csomagokra. Tócsa toccsan halvány fényekkel: a sarkon férfi topog; karján szeppent kicsi asszony. Nehéz már a jókedv: hasa van az árnynak.. Mária meg József villamosra várnak. Lábuk lucskos térdig. Szemük fénnyel áldott Csodálkozva nézik a három vagányok. Hó hull, fények ülnek, huzalok zenélnek. Hódolni készülnek ködsubás kémények. ITló angyal szárnya rebben szerelemmel... Holnap hasadtára születik egy ember. ; Simon Irtván: Hazafelé Forog az éjjel, | mint a mézpergetó; | olyan bizony sejtalakú drótjával a havas kapu, mim s mézzel teil lép. Csönd hun és béke, hóban a faluvég« hold legelész Sümeg felett, s betleheme* süvegemet föltenném« 4• elvessen. Csak a csillag van most Is a táj felett; mintha sapkám hegyén égve egész kapunkig kísérne, ahol vakk&n a kutyánk. Hó s kapura és a hidra dől az út, én meg majd a régi ágyra, amelyben a régi párna kövér s puha, mint a lúd. Decemberben Jelent meg az akasztói születésű, hajdani kalocsai diák, Kiss Benedek első kötete, Gazdátlan évszak címmel. Buda Ferenc Ébresszen aranysíp című új könyve a napokban készült el a kecskeméti nyomdában. Ezekből a kötetekből választottunk egy-egy költeményt. Buda Ferenc: Éb resszen aranysíp Kőtömör égi kertek, ti körtefa-nevelők! Erdők, dombok, szerelem-szagú bokrok! Adjatok nyühetetlen erőt kurta karomba és piros parazsat szívem alá, mint kapanyéllel leütött • alma, meg ne rohadna. Mászom félelmetes kútba. Párolgó tükrök, ti vas-villogású vizek, velem legyetek, és ti is, tüzek! Termő szegénység, türelmes krumplifészek táplálj, babvirág, fehér bokor, csavarodj homlokomra dísznek. Ébresszen aranysípod, virradat! Súlyos vagyok, reszketnek alattam a hidak. Kiss Benedek: Akkor fegyvert, pénzt, ruhát Csillagzanak hólyagok tükrös tenyeremben: megláncoltam a Napot, fényeskedjék bennem. Most kovácsolom életem fegyvernek, vasruhának, Döngicsélj csak, szerelem, tapogass meg. bánáti Jelöljétek szívemet időt rontó pecséttel, mert jóllehet, elmegyek egy rámgyúló éjjel. Egy sóhajjal kibukik belőlem mint lélek, s mint a léggömb, elszökik Napom majd az égnek. S akkor fegyvert, pénzt, ruhát le kell tennem az útra, s menni, menni, Nap-iránt, ; ham vad tan, kihunyva. Másik végtelen Fodor András befedik verseskönyve
