Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

Az ártéri erdők kincse Szarvascsorda a beselyfisi vadászház közelében. Fában szegény országunk egyik legszebb tája az a csalitos, ligetes erdővonu­lat, amely nagyjából Bács- Klskun megye északnyuga­ti sarkától az országhatárig húzódik A Duna folyását övező, nem túl széles, úgynevezett galériaerdőkben megélheté­Lovák Vince az erdő magaslesén. sükhöz elegendő vizet, nap­fényt találnak az őzek, szarvasok, a dúvadak kö­zül a vaddisznók. Tavasz­tól télig élelemben sincs hiányuk. Az ártéri nyárja- sok hektáronkénti termé­szetes hozama, vagy aho­gyan az erdészek mondják: növedéke, éppen háromszo rosa az országos átlagnak. A szarvas őshonos a Du­na mentén. Tulajdonkép­pen mocsári állat, szereti az árvízi kiöntések lápos, ingoványos helyeit Amíg az ország más tájain a víz­rendezés és az emberi te­lepülés fölkényszerítette a hegyek közé, itt a Duna-ár- téren megmaradt, sőt a jó vadgazdálkodás következ­tében nagyszerűen tenyé­szik. A vadászok említették, hogy a Mátra-vidéki er­dőkben. ahol mostohábbak az éleim^ési körülmények, legfeljebb öt-hat kilogram­mos agancsú szarvasbika kerül puskavégre. A Duna- ártéren nem ritka a tizen­három kilogrammos sem. amelynek kilövéséért mint­egy 300 ezer forintot kell fizetni. És ami minden va­dász Szívét megdobogtatja a szeremlei kerületben ta­láltak rá a világrekord-vá­rományos tizennégy és fé’ kilogrammos agancsú biká ra, amelynek trófeáját világkiállítás 'átogatói i' fnegiekiüthétik. 1 Ha Gemenc és a vei szoms-zédo.; Veranka-szige vadállományáról és vád­áaárAl aeilr uá & szakmai körökben vagy a nagyobb nyilvánosság előtt, a világhírű jelzővel illetik. Nem véletlen ez, hiszen hosszú évekig a nagy afri­kai vadász. Széchenyi Zsig- mond volt ennek a körzet­nek vadászati szaktanács- adója és Parti István, a Gemenci Erdő- és Vadgaz­daság igazgatóhelyettese, életéből több évtizedet Ge- mencnek áldozott. Kétségtelen, hogy az er­dő- é3 vadgazdaság százöt­ezer hektáros vadászterüle­tének ez az egyik legérté­kesebb része. Ezernél több szarvas él itt, és ha a vad­gazdálkodási tervek teljes egészében megvalósulnak, másfél ezer ls megtalálja az életlehetőségét. A téli hónapokban, ami­kor alig van már természe­tes élelem az erdőkben, és a magas hő. vagy a folyam áradása miatt mesterséges ellátásra kényszerül a vad, egy-egy etetéskor száz szarvas Is összesereglik a gemenci központ — a kese- lyűsi vadászház — közelé­ben. Az erdők e nagyvad­ja sokat vándorol. Köny- nyűszerrel átúszik a Du­nán a Veranka-szigetre. Máskor a pörbölyi, majd ismét a Dunán inneni sze­remlei erdőkben csatangol. Élelmet keresve — útlevél és vízum nélkül átmegy a határon a Duna—Dráva- szögbe, végül a Balatont is megkerülve, a „gemenci ka­pun”, ott, ahol a Sió víz­szalagja összeköti a magyar tengert a Dunával, agancs- hullatás idejére tér vissza megszokott tartózkodási he­lyére. A jövő évi vadászati vi­lágkiállítás egyhónapos programjában — érdemé­nek megfelelően — elég nagy teret kapott a ge­Meíszter Tibor vadásztanuló a telep fácánkakasával. menc-kcselyűsl vadászati múzeum és a korszerű vad- gazdálkodás bemutatója. A világkiállítás azonban más érdekességet is tarto­gat. Dusnoktól néhány ki­lométerre, a Duna mellett, hatszáz hektáros erdőben működik a lenesi fácánte­lep. Árva Károly agrár­mérnök a vezetője, aki így körvonalazza hazánk leg­nagyobb fácánneveldéjé- nek jelentőségét: — A mezőgazdaságban megváltoztak a termelési körülmények. Az apróvad Bangó György vadász cs a 'Kovács Gábor világrekordé,-jelölt trófe. és Pásztor Zoltán felvételei.) nem kap elég védelmet, és nem tud szaporodni. Ezért mesterséges tenyészetekben kell róluk gondoskodni. A fácán hasznos madár, ren­geteg gyommagvat elpusz­tít. Ha élve befogják, a vi­lágpiacon 3—5 dollárt fi­zetnek egyetlen példányért. Mi itt. Lenesen, kidolgoz­tuk a zárttéri tenyésztés technológiáját Háromezer tyúkot tartunk és hozzájuk 6:1 arányban kakasokat. Áprilisban kezdenek tojni a fácántyúkok és a külön­leges, francia gyártmányú keltetőgépekben huszonnégy nap alatt jönnek világra a csibék. Műanya alatt ne­velkednek. Amikor a négy­hetes kort elérik, a sza­badba. de hálókkal fedett kifutókba helyezzük őket Júniusbaan engedjük szét a vadászterületen, de teljes fejlettségüket csak október­ben érik el. Ahogy monda­ni szoktuk, akkorra színe­sednek ki a kakasok. A fá­cán a telepen hozzászokik az emberhez, a mesterséges környezethez, a vadászat idejére azonbas» elveszti há­ziasságát — Mi az előnye a lenesi módszernek? — Az országban harminc­ezer fácántyúkot tartanak a tenyészetekben, hatvan­hatvanöt százalékos utód­nevelés mellett Mi a ki­kelt csibék több mint ki­lencven százalékát fel tud­juk nevelni. A világkiállítás vendé­geinek bemutati ák a lene­sek a ten vésztelepet, a fá­cános erdőt, amely inkább mezőgazdasági jellegű. Ed­dig még ez volt az ország­ban a legjobb vadászterü­let. Tíz puskával, ezer fá­cánt lőttek itt háromszáz hektáron. Az érdeklődők megtekinthetik a vadlege- Tőt. és ha szere" '"éjük van, nagyvadat is láthatnak. Há­romszáz őz él a körzet bén. de száz szarvas is van, min­it i fSrrV.'-.n kerül aranyér (Pes bika terítékre. Kiss Antal Hosszú út Színes, csinos, mutatós lete egyre többet kalando­épületelk. Közöttük a terek pázsitja december közepe ellenére még zöld, a házak előtt vezető tükörsima asz- faltutakon zajtalanul su­hannak a járművek. Szép, új lakótelep, Széchenyivá- ros. Ám néhány méterre a megragadó városképtől épí­tők kiállásai hallatszanak, kitűznek, rakják az újabb épületek alapjait, hátrább pedig átadás előtt álló, vagy félig kész házak körvona­lai bontakoznak ki. Állan­dóan bővül, terebélyesedik a lakótelep. Egy vasbeton panelek­ből összerakott épület te­tejéről szép a kilátás a Szé­chenyi városra. Itt dolgozk a sok munkasikeréről híres ötszörös szocialista ácsbri­gád, Vad Sándor vezetésé­vel. Közöttük forgatja gya­korlott mozdulatokkal a szerszámot Licskó Aladár is. ö a tizenegy tagú kollek­tíva legrégibb dolgozói kö­zé tartozik. Amióta a Szé­chenyi városban az első kapavágást megtették, itt a munkahelye. Minden házat ismer, hiszen valamennyin dolgozott. Hol kezdte a szakmát? — szólítom meg a metsző hi­deg szélben pufajkában és szőrmesapkában dolgozó középkorú építőmunkást. — Hosszú volt az út amíg Bsnczurfalvárói elju­tottam ide. — kezdte íze­sen élettörténetét. — Ha azonban korán kezdi valaki a pályát, hosszabb utat fut be. Tizenkét éves ko­romban már apám műhe­lyében tanultam az ácsmes­terséget.. Drága jó öregem alig várta, hogy a kezem elbírja a szerszámot, már­is megtanította, hogyan kell vele formálni az anyagot, mert még kilenc apró éhes száj követelte otthon a mindennapi betevő falatot Az építésvezetőségen hal­lottam, hogy Licskó Aladár nem olyan ember, aki né­hány forintért odébb áll egy vállalattal. Nem ván­dormadár típus, sőt a fele­ségét is idehozta az épít­kezésre, az építésvezetőség konyháján dolgozik. Ho­gyan van ez? — kérdeztem tőle. — Olyasmi, hogy elmen­jek innen, meg sem fordul az agyamban. Nem is sze­retem én a vándorlást, ta­lán azért mert akaratomon kívül részem volt benne. A kis ácsműhely annak idején nem sokáig nyújtott még szűkös megélhetést sem. ezért az ácsszakmával a ke­zemben elindultam a Nóg- rád megyei falucskából, s pályamunkásnak szegődtem a vasúthoz. A felszabadu­lás után — az újjáépítés nehéz éveiben is — hol ide, hol oda hányt-vetett az élet. Dolgoztam többek kö­zött segédmunkásként a Salgótarjáni Vasgyárban is. Végül azonban sikerült új­ra az építőiparban elhe­lyezkednem, sőt visszatér­hettem a szakmámhoz. — És hogyan került Kecskemétre? — Megismerkedtem egy idevalósi lánnyal, összehá zasodtunk. Két kislányunl született. Telt-múlt az Idő s az én asszonyom képze­zott el az alföldi rónákra, a kecskeméti szőlőskertek­be. És most itt vagyunk mindannyian.. Nagyon szű­kösen lakunk, feleségem szüleinél a Vacsi közben. A brigádot, a munkahelyimei azonban szeretem és ügye­lek arra, hogy itt semmit se sejtsenek otthoni gond­jainkról. Érzem, hogy be­csülnek a vállalatnál, hi­szen törzsgárdatag vagyok és kiváló dolgozó kitünte­tést is kaptam. A szakszervezeti bizott­ság termelési felelősének róla mondott szavai jutot­tak eszembe: — Nem „lóg” ki a kol­lektívából, se nem jobb, se nem rosszabb a munkája a többinél. Ez érdemnek szá­mít annál, ciki Vad Sándor ácsbrigádjában dolgozik, hiszen ez a munkakollek­tíva eddig még mindig a legjobbak között volt. Licskó Aladár közben a munkáról kezd beszélni. Arról, hogyan módosítottak például a födémzsaluzáson, hogy könnyebben és gyor­sabban menjen a munka és még anyagot is megta­karítsanak, vagy hogy mit ésszerűsítettek a talpko­szorú készítésénél. Azután egy kissé elfogódottan kezd válaszolni a kérdésekre. Tekintete sűrűn téved a szomszédos épületre, amely már beköltözésre készen álL — Látja ott a lépcsőház melletti ablakot a negyedik emeleten? — szólít meg egyik társa. — Aladárék kapták. Megérdemlik. Még soha sem volt rendes, jó otthonuk, most kétszobás összkomfortos szövetkezeti lakásuk lesz. Két kislá­nyuk már a nagyszobát ki is sajátította magának — teszi hozzá tréfásan. A szorgalmas ácsnak ezentúl tehát nemcsak munkahelye, hanem ottho­na is lesz a Széchenyi város, amelynek építésén még na­gyobb odaadással dolgo­zik, mint eddig. Ezután minden kövét a sajátjának is érzi majd. Ez azonban a legtermészetesebb dolog a világon. Nagy Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents