Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

Tudásés akarat M ég mindig friss az élmény. Dr. Mé­szöly Gyula, a Zöldségtermesztési Kuta­tó Intézet igazgatója a X. pártkongresszus kül­dötteként kísérte figye­lemmel a kommunisták legfelsőbb szintű tanács­kozását és azóta is több­ször visszaidézi az alig egy hónappal ezelőtti esemény fontosabb moz­zanataik — Másodszor voltam küldött pártkongresszu­son. Az 1951-es tanács­kozás elég nyomott han­gulatban zajlott A gaz­daságpolitikai hibák, a személyi kultusz rányom­ta bélyegét az egész munkára. A mostani más volt. Alaposan előkészítették, nagy felelősséggel ren­dezték ezt a tanácsko­zást az ország kommu­nistáinak küldöttek A felszólalók az eredmé­nyek mellett bátran, őszintén feltárták a hi­bákat, gondokat Magas színvonalú tanácskozás volt Lényegbe vágó dol­gokat, körültekintően, vi­tattunk meg Mint kutatót, elsősor­ban a tudomány é* a termelés kapcsolatának témája érdekli. A fel­szólalók közül többen érintették a párt tudo­mánypolitikai irányelvei­nek célkitűzéseit — Hazánk mezőga*- daságának fejlődési üte­me az elmúlt tíz évben elérte Dánia és Hollan­di eredményeit Sajnos, csak az üteme és nem * teljesítőképessége. Ennek ellenére azt mondhat­juk, hogy országunk élelmiszer-termelése a tudományos, technikai forradalom időszakába lépett Meggyorsult a tu­domány termelőerővé válásának hosszabb tá­vú folyamata. Kicsit elgondolkozik, majd így folytatja: — A mezőgazdaságban a tudományos kutatás kevésbé látványos. Jól képzett kutatók, egész csoportok sok éves erő­feszítése, fáradozása te­szi lehetővé a gazdasá­gosabban termelhető faj­ták termesztésbe való bevezetését Hazánkban 180 növénynemesítő munkájának eredménye­ként, megbízható számí­tások szerint 4—5 milli­árd forint az év! terme­lésből származó érték- többlet. Csak a hibrid- kukorica előállítása és termelése, mintegy más­fél milliárd forinttal nö­veli nemzeti jövedel­münket Egy olyan embert, aki «Te tette fel az életét, optimizmussal tölt el, hogy a kommunisák leg­felsőbb fóruma nagy je­lentőséget tulajdonított a tudományok fejleszté­sének. D t. Mészöly Gyula alapította csaknem 30 évvel ezelőtt a jelenlegi intézet elődjét és azóta a tudományos munka eredményeként szinte világhírűvé vált ez az intézmény, vezető­je pedig elismert kutató. 1954-ben írta kandidátu­si értekezését 1956-ban úttörő munkásságáért, a párád i csomnemesí tésben elért kiváló eredményei­ért Kossuth-díjat kapott. Nyolc évvel később a biológiai tudományok doktora. 1967 óta a Ma­gyar Tudományos Aka­démia levelező tagja. 1952-ben országgyűlési képviselőnek választják, azóta i* betölti ezt a tisztet Tömören fogalmazva, ezek életútjának főbb állomásai. Kiváló tüdős, megbecsült közéleti em­ber. Mint kutató, leg­büszkébb arra a tizen­egy új paradicsomfajtá­ra, amelyet hivatalosan elismertek és ma már a nagyüzemek sok ezer holdon termesztelek. Mint mondja, ez nem­csak az 6 érdeme, ha­nem lelkes munkatársai közreműködésének *■ köszönhető Aa eredmények nem tették elbizakodottá. Munkatársaival együtt éjt nappallá téve dolgo­zik kísérletein. Szinte minden esztendő hoz va­lami újat — Az idén melyik a legígéretesebb új paradi- csomfajta? — A G—13-«*. JÓ mi­nőségű sűrítményt ad. középkorai érésű, magas hozamú, konzervipari feldolgozásra igen alkal­ma* paradicsom. Még nines hivatalosan elis­merve, de márt* hiány­cikk. Négyezerötszáz hőidre tudtunk csak ve­tőmagot előállítani az idén, de ennél jóval «tat» 4MP Ma már az intézet ál­tal előállított paradi­csomfajták minden te­kintetben bírják a világ- versenyt. Sajnos, az üze­mek még nem eléggé is­merik az agrotechnikai teendőket, elhanyagol­ják a növényvédelmet, emiatt nem érik el azt a terméshozamot, amely­re az új fajták képesek. — Az idén a növény- védelem elmulasztása sok kárt okozott Ismer­tető füzeteket adtunk ki, amelyben felhívtuk a fi­gyelmet a teendőkre. Sajnos, nem értük el a kívánt hatást. Pedig 200 —300 mázsa holdankénti termést nálunk is el le­het érni. Ez már a világ- színvonal. A paradicsom termesz­tés gépesítése megoldha­tó. Vannak erre alkal­mas fajtáink, és bevál­tak a külföldről beho­zott gépek. A part tudomány- politikai irányel­veinek megfelelő­en, a minisztérium állást foglalt kutatóbázisok ki­alakítására. Az intézetet átszervezték. Üj neve: Zöldségtermesztési Kuta­tó Intézet. A közvéle­mény még Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet néven is­meri. _ Egy kis idő kell, míg az üj elnevezés meg­rögződik a köztudatban. Továbbra is kiemelt té­mánk lesz a paradicsom és « fűszerpaprika. Ehhez vettük a uborka­nemesítéssel kapcsolatos kísérleteket. Továbbra is nálunk marad a triticale- ku tatás. 1943-ban egy ifjú, lel­ke* kutató intézetet ala­pított Saját példamutató munkájával Igyekezett bebizonyítani a nagy­üzemi zöldségtermesztés, a jő fajta és a nemesí­tett vetőmag előnyeit — Ha megvan a kellő tudás és akarat, nagy eredményeket hozhat a kutatómunka, megtöbb- szörörfietjük a termés­hozamokat — vallja. Dr. Mészöly Gyula ed­digi munkásság* jelesen bizonyítja aat az igaz­ságot Kateskcdő Sándor Nagy szavak nélkül... „Főcsapásával a Felső- Tisza vidékét, Szabolcs megyét sújtotta a hirtelen jött, dühöngő árvíz. A miatta való bánat feled- tetésére, a családi ottho­nok újjáépítésére oda össz­pontosul az ország figyel­me. De lám, kijutott be­lőle a Tiszakécske alatti Öregszőlőkre is. Nem két­séges : mielőtt beköszönt a zord idő, két kislányá­val özvegy Bodri József né végképp búcsút mondhat a rogyadozó, öreg prés­háznak" — jegyeztem le lapunk augusztus 20-i szá­mában megjelent tisza- kécskei riportban. Mégis, valami bizonyta­lant, kétkedésfélét érez­tem, amikor a közelmúlt napokban utam ismét a helyszínre vezetett, melyet annak idején csak így le­hetett megjelölni: „Szesz­főzde-dűlő — egyelőre ez a terület neve, melyen néhány éven belül Tisza­kécske új lakónegyede bontakozik ki. Frissen fel­állított, ideiglenes jellegű villanypóznák mentén üde­zöld kukoricással övezett tisztás....” Igaz, hogy a tisztáson nagy mozgolódás volt. Azokban a napokban kezdték alapozni ajándé­kukat a Fővárosi Távfűtő Művek dolgozói. Igen, alighanem * pár hónappal ezelőtti kép: a pár száz négyszögölnyi tisztás, egyik szélén jóko­ra gödörben oltott mész és egy felvonulási épület cél­ját szolgáló öreg, busz- karosszéria — ez ébreszt- gette a kétkedést. Vajon csakugyan elkészült azóta a ház, amelynek tervraj­zát oly lelkesen mutat- ták-magyarázták, g mely­nek alapozásán épp akkor tüsténkedett a tikkasztó hőségben Pázmándi László csupa fiatalokból álló bri­gádja? * Az ideiglenes villany­póznákat véglegesek vál­tották fel, _a Szeszfőzde­dűlő formálódó új utcá­jában egészen friss föld­csík jelzi a vízhálózat ros építésvezető? — tuda­kolom. — Soros? Ja, értem már; Az én megbízatásam a kezdettől a ház átadá­sáig szól. Csak amikor a nyáron itt járt, otthon, Pesten volt dolgom. Ezért Viczián Pál elvtárs, mű­szaki beruházási ellen­őrünk töltötte be a funk­ciót. Biztosan emlékszik rá. Akkoriban került ki a kórházból egy súlyos mű­tét után. Sajnos, azóta is beteg... Különben, akik­kel most találkozik itt, körülbelül a negyvenedik brigád tagjai. Azt nyilván tudja, hogy amióta meg­kezdtük, hetenkénti vál­tásokban dolgozik itt kol­lektívánk, amit úgy kell érteni, hogy igazgatónktól, Koncz Ferenc elvtárstól Cserép Lajos: Olyan egy­szerű ** egész... kezdve a segédmunkásig, mindenki... De talán nézzünk szét a két kis árva otthonában. Miközben a tágas, vilá­gos nagy szobából a ki­sebbikbe, onnan a fürdő­szobába, majd a konyha­bejárathoz és a harma­dik szobának is beillő üveges verandára invitál, bemutatja munkatársait: — Nagy Gyula barátom a gépkocsivezetést cserél­a műnk* a hattagú brt* gád keze alatt, akiknek » nevéhez az egész belső vakolás is fűződik. Miután a lakás körbe­járása után Cserép elv­társsal ismét a nagy szo­bában kötünk ki, néháey percre Menyhért Sándor és Csaba Albert i* mel­lénk szegődik, és felvált­va magyarázzák: Az óbu­dai, Vörösvári úti lebon­tott öreg ház se hitte volna, hogy egyszer Tisza- kécskén fog új életre kel­ni! Mert az összegyűlt százezer forintból onnan vettünk, onnan vándorol- tattuk ide a téglát és az ablakokat... Ügy döntöt­tünk, hogy a házat a kis­lányok nevére íratjuk. Ez a legjobb eljárás... He­lyes, okos gyerekek. Gyak­ran eljönnek ide. Etelka, a nagyobbik, nemcsak ki­tűnő tanuló, de ügye* kis gazdasszony i*. Több­ször kivallattuk, hogyaa készít el egy-egy ételt. Mert bizony, rászakad es a gond, mivelhogy az édesanyjuk egymaga küsz­ködik * "megélhetésü­kért ... A jövő héten le­szállítjuk az asztalosmű­helyünkben készült bútort Ügy tudom, hogy egy bőr­kanapéval az óbudai egyik iskola igazgatója ía hoz­zájárul. No, de gyerünk mert így nem halad a munka... — Minderről olya« egy­szerűen beszélnek, mintha magától értetődő lerrne... Tartok tőle, szép vállal­kozásuk történetét megír­ni nehezebb lesz — jegy­zem meg Cserép Lajos elvtársnak, a két férfi tá­vozása után. Mire ő: — Tudja mit, elvtársnő? Nem kellenek hozzá nagy és cifra szavak. Olyan egyszerű az egész: Két gyerekével egy özvegy munkás-édesanya baj'xa került, segítségre szorult. A Fővárosi Távfűtő Mű­vek kollektívájától pedig futotta erre a segítségre. É* ez a lényeg. • Karácsonyt, * szeretet és a béke ünnepét már a nyomvonalát, s tetszetős vakolatruhában kacérko­dik a nyáron még pucér házak többsége. Hirtelen forró6ág szökik arcomba, amint az utca két háza közti bejáróból az augusz­tusi tisztást pillantom meg. Mert ott vesztegel még ugyan az öreg busz­karosszéria, de mögötte, mint egy büszke vár — áll a ház' — A* utolsó előtti si­mításoknál tartunk. A külső vakolás ugyanis ta­vaszra marad — fogad természetes közvetlenség­gel Cserép Lajos, a táv­fűtő művek építéstechni­kusa. ~ Csfizép elvtárs a so-. ... áU * ház] te fel egy hétre a szoba­festő szakmára. Csaba Al­bert szállítási csoportve­zetőnk meszel és szükség szerint kiszolgál. Szilágyi Karcsi hamarosan végez a konyha kövezésével. Látja, milyen szakértelem­mel csinálja?! Egyébként szállítómunkás Hélyas Károllyal együtt, aki vi­szont a jobb kéz szerepét tölti be a „mesterek” mellett Kiszolgál... No, és nézze, mi mindenhez ért egy jó karbantartó! — ismertet össze a markáns arcú Menyhért Sándorral, aki * fürdőszoba fehér falicsempéit illesztgeti egymás mellé, csakugyan a mester avatottságával. Sz4 ázni ásó. száata ég fx-iss mész illatú, tágas, vízvezetékes új otthoná­ban köszönti két kislányá­val özvegy Bodriné. Kály­hájukból, jóllehet, még annak a fának utolsó ha­sábjai ontják a meleget, melyet tavaly, a magasból való lezuhanása előtt, a végzetes facsonko) ássál szerzett be övéinek Bodri József. De bizonyos, hogy e fahasábok árasztotta meleg mellett, s azt fel­váltva, amíg csak élnek, új otthonuk mindig sugá­rozza, ontja a melegséget. Hiszen házuk — lám, mi­lyen jelkép, milyen kife­jező gondolatáttétel —: a Fővárosi Távfűtő Művek munkáskollektívájának ajámiéitA tv.rnjj írén

Next

/
Thumbnails
Contents