Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

1*70. december 85, péntek 8. oldal FELADTAM TPA ELLEN... A számítógép bemutat- Központi Fizikai Kutató kozik. S az ember szinte Intézetben készített elekt- azt hinné: agya van, tu- ronikus számítógépet, dalosán dolgozik. .. „ ....,- TPA vagyok. Akar . Maga a Já‘ek- természe­velem játszani? írja le a nem boszorkányság, nevét. Egyszerűen beprogramoz­Nem ismer, gondolom zf}í. f gépbe a megfelelő tehát: bármilyen név meg- “•>, 8 T^A , m“tas' felel neki. Leírom: Mario Cavaradossi... Még végig sem mentem a billentyű­kön, már türelmetlenül válaszol: — No, ez szép. De nem lehetne ezt a nevet be­cézni? a «arat. Megadom magam, segy- ^ ramú Adarögzítő) a prog­bíllentvű- ram szerint reagál. Mint y a szakemberek mondják, bizonyos funkciókra meg keli „őt” tanítani, akár­csak a gyereket. De ha ezeket megtanulta, állja is úttal őszintévé is válók. Lekopogom: Tibor. — Hazánkban hatalmas méretű számítógépprogram örülök, hogy mégis- vette kezdetet — mondja merhetem, Tibor — kö- Lontai Tibor főigazgató. — Ennek egyik „alna irésze” a TPA. A gép egyébként másodpercenként 50 ezer műveletet végez eL Ez a kis logikai játék, amellyel ittléte első szakában „szó­rakozik”, természetesen csak ízelítő mindabból a sok komoly feladatból, szönt nyomban TPA. Tudja, hogyan kelj velem játszani? Egy vesztes játszma Miután a Kecskeméti Gépipari és Automatizálá­si Műszaki 1 őiskola kiber- amit egyébként el tud vé­netikai tanszékén előzőleg gezni „öccse”, a Cellat- már alaposan tájékozód- ron> szamos vállalat tam, határozott igennel fe- és intézet számára készí- lelek. ... tett rövid idő alatt és No. ennek örülök — aránylag jutányosán bo- „mondja” TPA, s az a'ap- nyolult számításokat állás ieloi érdeklődik. Az érdekes játék lényege, A főiskola a kormány­hogy tízig bezárólag bi- program keretében létesu- zonyos számcsoportokat lő számítógép-hálózat közlünk a géppel. A vál- egyik „láncszeme” lesz takozó lépések során hol majd, ugyanakkor pedig a ő, hol én veszek el tetszés gép. egyik nagy jelentősé- szerinti számot a már gű segédeszköze a gép­megadottakból. S az utol- ipari automatizálás okta- jára lépő, az előzetes meg- tásának. állapodás alapján vagy A harmadik évezred szakemberei Öreg halász — tenger nélkül KILENC ÉV KIVÉTELÉVEL MINDIG A FOLYA­MI VIZEK HALÁSZA VOLT A BAJAI ÉV ÁLD JÓ­ZSEF, AKI MOST HETVENÉVESEN MÁR NYUG­DÍJAS. DE ű AZ OLYAN EMBEREK KÖZÜL VA­LÓ, AKIK SZINTE UGYANÜGY DOLGOZNAK, MINT AZELŐTT, BÁR AZ IDŐ, A HÉT ÉVTIZED GYAKRAN BELESZÓL A KORAI FELKELÉSEK­BE, NYUGALOMRA, PIHENÉSRE INTI JÓZSI BÁ­CSIT. EZ ANNYIT JELENT, HOGY ILYENKOR NEM SZÁNKÓZIK A FOLYAMOK ORSZÁGÜTJÁN, NEM MERÍTI A LAPÁTOT A VlZ KAVARGÓ HŰ- SÄBA, HANEM VARSÁKAT KÉSZÍT, LÖCSON- TOKKAL FELSZERELT RÉSZÉ-HALÓT SZER­KESZT, JAVÍTJA A SZERSZÁMOKAT. v v» •• --o v'*""'"'V r*;«-c ■ , v ~ v. . % , amely első pillantásra győz. vagy veszít. Én — s ez érthető — győzni aka­rok. Ezt értésére is adom TPA-nak. — Majd igyekszem utol- — a számítógépek rend­jara lepm — jegyzi meg, hasznos segítőtárs­tehat meg humorérzéké nak bizonyulnak a műsza- Va5,‘- j , _ . ki-gazdasági programok Elindul * játszma. Az megoldásában — mondja ötödik lepesben megpro- Lovas Béla tanszékvezető, balom becsapni a gépét. — Egyszersmind szinte ........ olyan számcsoportból ki- nélkül6zhetetlen a szere- alig-alig kuionbozik egy vánok elvenni amely mar ük hallgatóink képzésé- telexgéptóL Mégis, meny­— nuUf- TPA nyomban ben> akik már a követke- n>;ivel tobbet Wdj Ennek közbeszól. ^ évezred műszaki fel- eHenere 32 emberi aggyal adatainak a megoldására mégsem versenyezhet... TPA dühös válLlkoznat Ha ■«{■SS Aligha megmagyarázha- egy nagy bérháznyi „ko­— Jól látok, Tibor, ön tó a laikus számára az ponya” lenne belőle. Egy csalni akar? Lépjen újra! elektronikus gépek műkő- tévhitet azonban el kell — Ismét megkísérlem a elésének elve, lényege, de oszlatni: a számítógépek hamis játékot. — Ezt hogy alkalmazásuk' hasznossága nem teszik, soha nem te­érti, Tibor barátom? Be- nyilvánvaló. Egyszerű ele- hetik feleslegessé az em- széljen érthetőbben! — mekből állnak, amelyek bér munkáját. Segítségük- Még udvarias... De ami- azonban bonyolult rend- kel lehetővé válik viszont kor harmadszorra olyan szerben vannak összeállít- olyan műveletek elvégzé- számesoportból próbálok va. Logika és a korszerű se, amelyek korábban szin- elvenni, amelyik a játék- technika csodálatos ötvö- te elképzelhetetlenek vol- ban nem is szerepel. TPA zete egy ilyen masina, tak. begorombul: — A fenébe is, ön ismét csal, Tibor! Lépjen újra, de legközelebb befejezzük. Elszégyellem magam, és Ukrajna jelenlegi ötéves attól félni, hogy a mtm- lenyomom a gépen azt a tervét számítógépekkel kást „megfúrja”, fölösle- bilientyűt, amelyik a já- dolgozták ki — négy hó- gessé teszi a gép! Az téje feladását jelzi. TPA nap aiatt. Ugyanerre a emberi logika, kombináció elismerőleg búcsúzik: — munkára gépek nélkül har- — nem pótolható ténye- Ok06 volt, Tibor, hogy mincezer évre lett volna zők. De tennivalók meg­feladta. — (Lovas Béla szükség! Azerbajdzsánban oldását, pontos elvégzését tanszékvezető derűsen me- az olajkutak hatékonysá- nagyban gyorsítja, segíti a séli, hogy a következő gának növelésére alkal- gép. „tisztességtelen” kísérlet- mázták a számítástechni- ... Ma még talán csak nél azt a választ kaptam kat; a beruházás egyetlen játéknak hat, okos ötlet­volna: — Ha csalni akar, év alatt megtérült. De nek, sziporkázó barkoch- prohíikozzék mással!) lássunk közelebbi példát, bának, amikor TPA Ti­TPA-t egyébként, egy- a Szerszám- és Gép- borral játszik... Említet­kéthetes „fennállása” óta elemgyár a főiskolát meg- tűk azonban, hogy számos talán h^ kétszer sikerült bízta egy feladat megöl- kutató, tervező- és egyéb megverni. Megfontolt, dásával. Az eredetileg intézetünk, vállalatunk ügyes „játékos”. mintegy 100 millió variá- egyre gyakrabban igényli ciót tartalmazó problémát az elektronika segítségét. . . », a számítógép két nap alatt S a főiskola nem egy A program jegy eben megoldotta. S még továb- ilyen megbízatásnak tett bi távlatokat villantva fel: már eleget, gyorsan, ha­Mint említettem is, ez a gépipar hajdan füstös, tékonyan. A számítógépek az érdé:feszítő, izgalmas olajos csarnokaiban is rendszere, rohamosan bő­vetélkedő a Kecskeméti mindinkább behatol a ki- vülő alkalmazása a maga Gépipari és Automatizálá- bernetika. A szakmunkást 'eláthatat’an távlataival si Műszaki főiskolán zaj- hovatovább helyettesíti a — a jövő egyetlen járható lőtt le, ahc. mintegy két lyukkártyás rendszer, útja. hete állították munkába a Ugyanakkor mégsem kell Jóba Tibor Négy hónap = harmincezer év — Tizennégyben apámat elvitték a háborúba, oda is veszett. Én voltam a családban a legidősebb gyerek, akkor éppen 14 éves. Munkát kellett ke­resni, s mit választhattam volna, mint a halászmes­terséget, hiszen őseim ősei is halászok voltak. Három év tanoncidő: ébresztő haj­nali háromkor, früstök, az­tán nincs megállás délután három-négy óráig. Akkor kaptunk a bérlőtől némi kis halat, az apraját per­sze és nekiálltunk főzni Mire elkészült, már olyan étvágyunk volt, hogy a vasszeget is bekanalaztuk volna — emlékszik visz- sza a több, mint fél év­százada történt inaskodás­ra. Felesége, Mária néni szintén mellénk telepedett, s hallgatja a történeteket Bizonyára nem először, hiszen ők is ott laktak az Évin család szomszédsá­gában, ugyancsak híres halász-dinasztia. Innen ered a gyerekkori isme­retség, a házasság, az öt­venegy éve tartó harmo­nikus emberi kapcsolat — Lepényem bér voltam még, amikor 1917-ben egy 120 kilós harcsát kerítet­tünk hálóba a Dunán. A bérlő, a munkaadónk ki­állította a hatalmas álla­tot és belépőjegyet sze­dett. Amikor összejött a hal ára, eladta. Ügy, hogy kétszeres haszonnal jöve­delmezett a harcsa. Per­sze nem nekünk, hanem neki Nem fogalmazta meg ie tudta, hogy ebben a szakmában is érvényes volt a „nagy hal megeszi a kis halat” dzsungeltör­vénye. 0 nem hagyta, hogy „megegye” a nagy hal. A Tanacsköztársasag kikiáltása után egyike az elsőknek, akik megalakí- ják Baján a Halászmun­kások Szövetkezetét — Addig sem voltam valami jó fiú a halászbér­lők szemében, de a prole­tárhatalom bukása után egyenesen ellenségnek szá­mítottam. Kitiltottak az összes vizekről, mert tag­ja voltam a „vörös szö­vetkezetnekNehéz esz­tendők következtek. Men­ni kellett a kenyér után, Dunántúlra és csak a hú­zás évek végén kerültem smét Bajára, ahol pártfo­góim, barátaim, munka­ár saim voltak. Mellém Utak, sikerült elérni, hogy mint feles halász dolgozhattam a Dunán. Közben megnősültem, gye­rekeink születtek. Még in­kább éreztem, hogy hiába küzdünk kettős erővel, nem jutunk egyről a ket­tőre. Bejártam a bajai munkásotthonba, tagja voltam a halászok munka­csoportjának, sztrájkokat szerveztünk — idézi az idő kavargó vizébe mesilt eseményeket S míg né­hány pillanatig hallgat, Mária néni kapcsolódik a beszélgetésbe. — Bizony, sok keserű­ség jutott nekünk az élet­tői Nehéz volt, rengeteget dolgoztunk. Elvesztettük két fiunkat is. Az egyik 1944 végén esett el a fron­ton. Pár nappal azelőtt ír­ta: Nemsokára vége a há­borúnak és megyek haza. Ő már nem jön közénk többet. A másik fiunk ti­zenötéves volt. Fejest ug­rott a Dunába, s nem jött fel. A víz alatt egy kiálló ekevasba ütötte a fejét. Úgy halt meg. Istenem, mennyi bánat ért minket, de mennyi... A munkásotthonban mű­ködő halászok csoportját feloszlatták, s az Éváid család ismét a kitiltottak listájára került. De élni kellett! Elszegődtek Bihar- ugrára, a halgazdaságba. Kilenc évet töltöttek, az uradalomban. Szerszámot, részesföldet kaptak, te­héntartási joguk volt. Megéltek. De szívük min­dig a szülővárasba, a hal- szagú folyóktól övezett Bajára húzott vissza. — Jó komám volt Ug­rón Dékány Lajos kőmű­ves, Szabó Pál író barát­ja. A szomszédunkban la­kott. Tőle tudom, hogy ez a Szabó Pál igen kemény, lázadó ember volt. Én so­se beszéltem vele, de egy­szer kíváncsiságból elol­vastam, amit az uradalmi halgazdaságról, a halá­szokról irt. Hát az mind úgy volt. Nagyon is úgy. Nemrégiben aztán be­mondta a rádió: Meghalt Szabó Pál Kossuth-díjas író. Hát ő volt az kérem — teszi hozzá Éváid Jó­zsef, aki 1941-ben mégis visszatért családjával együtt Bajára. Három év múlva, amikor felszaba­dult a város, első kezde­ményezője a halászok kollektív munkájának. El­látják a várost, a szovjet katonákat hallal, 1945-ben pedig hivatalosan is meg­alakítok a Raia és Vidé­ke Halászati Szövetkeze­tét, amelynek i ar> tógáéi tagja. kezdettől legjobb munkása. — A rezéti. n cserfái és a fekete erdei bokrokban dolgoztunk leginkább Veinali 1'"*tőkor ébresztő s negyed óra már a vízen voltunk a felesé­gemmel. Mindig hamarabb keltünk mint a nap, s ké­sőbben tértünk nyugovó­ra. Jóval későbben. Nem is panaszkodom én, s azt hiszem a szövetkezetnek sincs rám panasza. Tudja mennyi halat fogtam? Na, nézzük, 1966-ban 86 má­zsát, az előző évben 77 mázsát, 1967-ben 68 má­zsát adtam át. De így volt a korábbi években is — magyarázza, s közben a szélirányból előveszi a ki­csi piros dobozokat: — Ez itten a Munka Érdemrend, ez a Mező- gazdaság kiváló dolgozója, emez pedig a Kiváló szö­vetkezeti tag, ez a kicsi a szövetkezeti törzsgárda- jelvény. Ezüst, ha jól né­zem —, s forgatja a jel­vényt, majd óvatosan visz- szaihelyezi a dobozba. Eszébe jutnak a halászok, a viharba keveredett bri­gád: — Olyan sötét lett hir­telen, mint a zsákban. Este tíz óra volt. Na, mondom magamban, fel­húzom a varsát és gye­rünk a partra. Nem volt időm. A vihar csónakos­tul bevágott a Duna kö- zepibe, a másik csónak két emberrel együtt el­tűnt. Teljes erőmmel tar­tottam magam, amíg órák múlva ki tudtam kötni a túlsó parton. Reggelig reszkettem az izgalomtól, a hidegtől. Társaimat ugyanígy találtam meg másnap. Sírtak. Felnőtt emberek voltak, de sír­tak. Tessék elképzelni. — Egyszer meg majd­nem belefulladtunk a víz­be — emlékszik vissza Mária néni, aki maga is jó úszó, hiszen 1964-ben egyszerre öt embert men­tett ki a viharos folyóból. Valami kirándulók vol­tak. Három felnőtt és két gyerek. — A Jóskával ereszkedtünk lefelé a Du­nán. Nem volt vihar. Ügy gondoltuk, hogy nem ke­rüljük ki a zátonyt, ha­nem közvetlenül mellette elsiklunk. Nem sikerült, felborultunk. A férjem nagykabátban, csizmában befelé esett, én meg el­kaptam egy ágat. Ez volt a szerencse. Belöktem ne­ki a csónakot, másképpen belehal a vízbe. De meg- úsztuk — és már mosolyog az egykori közvetlen élet­veszélyen. — Mit csinál télen a halászember? — kérdezem Józsi bácsitól, s látom kissé csodálkozik a sza­vamon. Mit csinál? Hát halászik. — Nagyon kemény tél­nek kell ahhoz lenni, hogy az igazi halasz a kuckó­ban üljön. Amolyan kis teleken az ember léket vág a jégen, hálót, vagy horgot ereszt le. En mos­tanában már csak hálókat készítek a hideg napokon. Látja ezt a varsát? Teg­nap fejeztem be. Rafinált dolog ez. Alul a kis nyílá­son bemegy a hal, s azt hiszi nincs veszély, mert egy tágas üregbe jut. Ki­jönni azonban már nem tud. Egy igazi, már úgy értve vérbeli halász maga készíti a szerszámokat. Hányat csináltam én az életben, de hányat? — kérdezi szinte önmagától, de válaszolni erre nem le­het Csak forgatja, nézegeti a varsát, aztán leteszi a szőnyegre. Elégedett a munkájával. Holnap egy másikat kezd Gál Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents