Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

I (Mal <970. december ML A NOKE A SZÓ rw szintén véleményt cserélni megyénk; nőtánsadalma kü­lönböző rétegeinek képvi­selőivel az őket naponta foglalkoztató gondokról), kérdésekről — érlelődött meg bennünk egy ankét összehívásának elhatározás a. S mielőtt még meghívó­inkat postára adtuk volna — ahogyan azt mondani szokás — közbelépett az élet. A Hazafias Népfront megyei nöbizottsága tanácskozásra ült össze, s ez a fórum bőségesen felért az ankéttaL Elhangzott egy beszámoló a bizottságok létrejötte óta végzett munkáról, va­lamint magvas ajánlások a további tevékenységükhöz. S utána — nem volt szükség vitavezetőre — tizennégy asszony vette át egymástól a szót, szám­talan részletet érintve abból a fogalomkörből, melyet a párt X. kongresszu­sa vitaösszefoglalójában Kádár János elvtárs a „.társadalmi igazságosság nagy kérdésének” nevezett. Olyan nagy kérdésnek, „amelyet évezredek alatt nem tudtak megoldani. Érthető hát, ha a szocializmusnak Is kell erre kis idő”. S amihez, mintegy a lényeget hangsúlyozva* hozzátette: „De javulni fog a hely­zet, aminek vannak már jelei is.” Mellőzve tehát a lényegtelen kitérőket, hadd adjuk át a szót a tizennégy kö­zül legalább néhány asszonynak: j nagymosdst könnyítendő, jó lenne egy automata mosó­gépet üzembe állítani. Min­den valószínűség szerint az UNIVER Szövetkezet jövő­re már teremt ilyen lehe­tőséget. Kutassák a véleménye­ket, nagyon kérem, segítse­kéval, nekünk szólnak, ígérhetem, hogy a ME­SZOV elnöksége megvizs- ^ fl felmérésben. galja a kisszállást kenyer- Afcór ü f ‘h d_ gondokat az ottani pékség . k ’ yén/c asz­aJu?IT°nt T szonyai és juttassák el ké- bi.ottsa.ga „szállítja a la- Téseiket javaslataikat a kóf:ZUJ^fT^lem7át’ S h0°V Petőfi Népe szerkesztősé- a MESZÖV-tol valasz men- géhez. jen, intézkedés történjen, a szövetkezeti nőbizottság gondoskodik róla. Ez is jól Kriston Ferencné, mutatja, mennyire közösek 7 o feladataink. S ha már itt tartok, hadd a kérjek valamit. Szövetkeze­KALOCSA: Molnár Ferencné temi, illetve főiskolai vég- közélet, az egészségügy, a Kérjek valamit. Szövetkeze- — ...Csalódás ért, ami­*** zettséggel... kultúra stb. iránti igényt mozgalmunk célul tűzte, kor városi pártbizottságunk AZ ÉDOSZ MEGYEI A szakszervezeti szervek ébresztgetik a nők körében. hog.v ,le^uá.rf9. íelméri a “ Központi Bizottság két, NöBIZOTTSAGANAK újjáválasztása során létre- Nálunk ez sokkal nehezebb, szolgáltatásokkal szemben egyidejűleg hozott hataro­TAGJA; hozandó nőbizottságok az Falun a közellátás, s még- zatáról: az ifjúság es a nők SZMT nöfelelősét fogják se- inkább a szolgáltatás olyan mßm ® I Wp f "*■ lclVzeterol tárgyalt. Arm­— Feladatunk sokkal ősz- gíteni. Feltétlenül jobb lesz alacsony színvonalú, hogy aa-T lVen jóleső volt tapasztalni szetettebb, mint az az első tehát az üzemek közötti — bármennyire furcsának azt 0 felelosségerzetet, pillanatban látszik: terjest- együttműködés, nem szén- hangzik is — a háziasszo- lip; amely a három oran át teni az ismereteket, meg- vedhet csorbát a nők ér- nyak minden szabad idejét MHjlfc * sokrétűen tárgyalt ifjúság­tanítani jogaikra a nőket, dekvédelme. A mi szak- leköti a háztartási, a háztá- irAgy^wi§l P°htifcai téma vitájából to­rnánk nagyobb üzemeiben ji munka. IBk. csendült annyira lehangolt célzatosan máris megvizs- Csupán a kenyérellátást a Jfjélyzetenek navi­gáltunk 944 családot. Es említem. Adva volt annak |CsBs|8 rendje. Főleg a parttestulet zomorú kép tárult elénk: idején községünk péküze- gazda, sag vezető tágján, a közülük 310 a „csonka" me. Olyan kenyeret sütött pll vállalati igazgatok surget­•salád, tehát az olyan, hogy a környékre is tőlünk i™* Ifv'l . Szavazzuk meg! Es ahol a nő egyedül nevel, vitték. Aztán valaki kita- If ■ tortént vlta nélkül, nagy többségénél két, há- lálta, hogy Tompán építe- Wi :i' ''ajon nem a nagy jelento­rom, vagy ennél is több nek új pékséget. Ez elma- ségu határozat meg nem er­gyereket! A velük való fo- radt, de megcsinálták a ke- tese tn‘°9‘*'c e°óoi. ... kozott törődés nagy-nagy nyérgyárat Halason. A kis­lelkiismeretességet, sok fel- szállási pékség egymüsza- n c« adatot hárít ránk. Es nem- kos lett, nem győzi az igé- Lfr% •jlITlOTiyi csak az élelmiszeriparban, nyékét kielégíteni. Halas- Snnrlttrnő Mindenütt. ról viszont az úgynevezett £|jslPy& rnu, A vállalati szakszervezeti első bedobású kenyeret tanácsokban mi a nők leg- szállítják hozzánk és Tom- BEGYEI FŐÜGYÉSZSÉG: alább 40 százalékos rész- pára. Es ez egyik félnek :;.«glwraH arányával számolunk és sem_ jó. Nekünk a rossz — A kecskeméti járás szeretnénk, ha a bizalmiak minőség miatt, a gyárnak ^egyik községében a nők jo- tisztét 50 százalékban a meg ezért, mert a nyakán gairól tartottam előadást nők töltenék be. Ami pe- marad a kenyér. támasztott konkrét igénye- nemrégiben. Magam is meg­áig a munkánkat illeti: Vagy említsem a tejprob- két. Pontosan mi az, amit lepődtem sikerén, a meg- úgy akarunk dolgozni, vagy lémát? Sokszor úgy érzem, a háztartási munka könnyí- nyilvánult érdeklődésen. Az dolgoztatni, hogy a munka- hogy bizonyos furcsa érdé- tésére kérnek, elvárnának az oka pedig nyilvánvaló: nin- fegyelemrőí szilárd erkölcsi keknek előbbre valók az asszonyok. Mert bevallom, csenek tisztában az asszo- ■ italboltok, mint a tejüzle- amilyen sokat hangoztat- nyolc különböző jogaikkal. tele. Nálunk például nincs juk a szolgáltatások fejlesz- Emellett szól az az elgon- tejbolt... tésének szükségességét, leg- dolkoztató példám is, mely alább olyan nehéz helyzet- szerint a kecskeméti járás- Baradlai Sándorné. be. Kerülünk, amikor meg- bíróságon hat év alatt mind­alapról szólhassunk. Kővári Gáborné, kiállni az ifjúság érde­keiért és a munkából ki- öreaedökért... — felsorol­na is nehéz. KISSZÁLLÁS: — Irigykedve hallgattam kérdezzük: pontosan mi az, össze két esetben született A MÉSZÖV amivel segíteni kellene. Bő- döntés az alkoholista apa a kecskeméti nőbizottság NÖBIZOTTSÁGI ELNÖKE: víteni a községekben a köl- fizetésének letiltásáról. Pe­, . , ... vezetőjét, hogy máris mi- csönzést, a lakodalmi edé- dig ezt — szükség esetén Maradok tehat a sajat iyen sok gj aktivistát von- — Olyan problémákról nyékén túl több kisgépet, — számtalan társadalmi, portámon, az élelmiszer- tafc be> mnyen szép ered- szólt Kővári Gáborné, ame- például lzézimorzsolót is be- szerv, tömegszervezet kez­iparban dolgozo nőknél, menyekkel kecsegtet az a lyek nagyon is közösek a szerezni? Kecskeméten el- deményezheti. A kezdemé­Veluk törődni, szakszerve- fáradozásuk, amellyel a szövetkezeti nőbizottságo- hangzott a kívánság: a nyezés elmaradásának oka zetunk nagyon fontos fel- ____________ a data. Mennyire az, jól ér­zékelteti, hogy a megye élelmiszeriparának tizen­hétezer dolgozója közül hat­ezer háromszáz a nő. Mi arra kértük a vállalati szak- szervezeti intézőbizottságot, hogy már az intézkedési terveikben elsősorban a munkakörülmények javítá­sát és a bérek közötti kü­lönbségek megszüntetését célozzák meg. Ez utóbbival kapcsolatban gyakran ta­lálkozunk olyan érveléssel, hogy nem a nők bérezése a hátrányos, hanem az ál­taluk végzett munka beso­rolása alacsony. A valóság mégis az, hogy például a csoportvezetők esetében a nőt sorolják alacsonyabbra! De az igazsághoz tarto­zik, hogy a párthatározat óta van fejlődés és kedvező tapasztalat. Csupán ez év­ben is nem kevés történt a munkahelyek szociális el­látásában. Nagy problémát jelentenek viszont változat­lanul az éjszakai műszakok, amelyekről éppen profiljuk miatt, például a nyári sze­zonban nem tudnak lemon­dani az üzemek. Aztán: végre leültek a gazdasági vezetők, s kere­sik, kutatják, mit lehetne tenni a nők szakmai fel- készültségének növeléséért. A helyzetkép, amelyből ki­indulni kénytelenek, rend­kívül kedvezőtlen. Élelmi­szeriparunk 6300 nődolgo zója közül mindössze négy venkettő rendelkezik egyez 15. — Akkor ml lszkolunk Innen, de gyorsan! — adja ki Renate a hadparancsot, felugrik, a gyepről és fürgén szalad a kert túlsó vége felé. Olyan kétharmados, test­hez simuló halásznadrágot visel, szűzanyám, micsoda bokák és egyebek... Csöpp lelkifurdalást sem érzek, amint futok utána. Ott lenne a helyem e nehéz per­cekben a garázsbárban maradottak oldalán? Ugyan miért?! Három férfi áll ott szemben a jövevény kettő­vel, ez még akkor Is túlerő, ha a nőket nem számítom. Abban az esetben pedig, ha a látogatók fegyvert rán­tanának, nem mindegy, hogy hány pár kéz emelkedik a magasba? Aztán meg a kis szeplős amúgyis biztosan felveri a környéket segédcsapatokért. Nem, nem lesz ott semmiféle vérengzés. És ha lesz, legfeljebb kima­radok belőle. A legfontosabb, hogy végre egyedül le­hetek Renával, mégha ilyen futólagosán is. Rohanunk, kúszunk-mászunk, ugrálunk. Nem tudom, hány ingatlan lehet Aarlesnek ebben a negyedében, de mi valamennyit útba ejtjük. Csak elvétve közlekedünk járdán, úttesten. Főleg ágyúsokat, bokrokat, gyümölcs­fákat kerülgetünk, kerítések felett repülünk. Érdekes, viszonylag egészen jól megy ez nekem, úgy látszik, mégsem az ultizás, hanem az akadályverseny az én igazi számom. Különösen, ha az iramot egy imádni- valő dán újságírónő diktálja, mögöttem pedig külön­féle négylábú sporttársak lihegnek, csaholnak. Mert it' mindenki tart kutyát Kicsiket is, nagyokat is. Beha­tóan nem tanulmányozhatom, hogy milyen fajtájúak mert minden érzékszervemet éppen az köti le, minden erőmet, ügyességemet, éppen az veszi igénybe, hogy elkerüljem a velük való közelebbi kapcsolatot. Korán dicsekedtem; Baj van; Szúrni kezd az oldalam... És mintha görcs készülődne a bal vádlimban is... Ez az oka, hogy önkéntelenül is rövidíteni akarom a távot, és amikor Renate pompás kanyartechnikával megkerül egy nyírott sövényt, ón átvágok rajta. Páccs; Nyakig vagyok a hideg vízben! Szerencsére nesn ütöttem meg magam, pár tempóval az apró úszó­medence túloldalára érek. Kimászom, emelkednék fel, de látom, nem érdemes... Két borjúnagyságú szelin­dek bámul rám tűnődve, hogy hol is kezdjenek enni? Méltatlan vég! Ebek martaléka leszek én, aki imá­dom az állatokat, a kutyákat különösen, a Magyar Or­szágos Állatvédő Egyesületnek jóformán az alapítói közé tartozom, 175-ös a tagsági igazolványom száma, egyszer már közgyűlési küldött is voltam, barátom a „Kutya’’ című lap főszerkesztője, dehát hogyan ma­gyarázzam meg mindezt ennek a két hatalmas dán dognak, hiszen ők joggal vélhetnek rablónak, betö­rőnek. — Ne ijedj meg tőlük, Tibi — hallom most a fejem felett Renate pihegését. — Nem bántanak. Ez Gorm és Helga. A mi kutyáink. Ez már a mi kertünk. Meg­érkeztünk. Rengetegszer érkeztem már meg életemben, de ek­kora megkönnyebbüléssel még soha. Kockás plédbe burkolózva, törökülésben kuporgok egy tündéri kis tisztáson, a gyepen, ruhadarabjaim egy japán barackfa ágain száradnak, Renate valami fészer- szárú faházikóban matat a hátam mögött, ennivalót ké­szít. Lassacskán beletörődöm, hogy dán lakást nem fogok látni belülről, Renate sem hívott be a hájzukba, ő maga sem ment be, ezt a takarót is a fészerből hoz­ta ki nekem. A gyepre terít. Sonkás omlettet eszünk, Coca-colát iszunk. Istenien érzem magam. — Mi történhetett a barátaiddal a garázsban? — kérdem csak úgy mellékesen. — Mi* akarhatott tőlük a kél bábatáskás? Talán letartóztatta őket? — Letartóztatni?! — nevet fel a házikisasszony. — Miért? Nem követtek el semmit. Egyébként nálunk lines is börtön. Amióta az eszem tudom, Aarlesbsn nem tartóztattak le senkit. A műszerészeknek amúgy- sem lenne joguk hozzá, hogy bárkit letartóztassanak. (Folytatjukj M1« (ShhHbBShHI■ v alighanem abban kereshe­tő, hogy a kétségbeesett, éjjelente gyermekeivel együtt megkergetett, sze­rencsétlen nő legtöbbször így fedi fel súlyos helyze­tét: „Jaj, csak a férjem meg ne tudja, mert akkor végem!...” Ha ilyen van, kérem, ír­janak nekem, forduljanak ügyész társaimhoz, sok csa­ládot meg lehet menteniI Mondjak rá példákat? Nos, legalább egyet: Elvettük egy korábban részeges em­ber vadászfegyverét, mert a családját fenyegette vele. Azóta nincs probléma ná­luk. Higgyék el, meg tud­juk találni a közbeavatko­zás módját Pankovits József né, A HAZAFIAS NÉPFRONT MEGYEI NÖBIZOTTSAGANAK TITKÁRA: — Kíváncsiság — azt mondják —, ez női tulaj­donság. Hát legyenek asz- szonyaink, lányaink csak­ugyan kíváncsiak, de a szó nemesebbik értelmében. Mindenüvé odafigyelni, ér­deklődni és tanulni. Szak­mai ismeretekre, s azok bő­vítésére törekedni és meg­ismerni törvényeinket, ame­lyek értünk valók. Program ez a javából megyénk nötár- sadalma számára. És még valami: pártunk X. kongresszusán Kádár elvtárs zárszavában a nők s az édesanyák tiszteletéről szóló figyelmeztetése min­denkinek jól esett. Néz­zünk azonban szembe ön­magunkkal ...: nekünk is szólt! Tiszteljük, becsüljük jobban egymást, s minde­nekelőtt támogassuk, segít­sük közéleti megbízatásuk végzésében a nők köréből választott vezetőket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents