Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-15 / 293. szám
4. oldal 1970. december 15, kedd Növekvő termelékenység, biztató eredmények tervét Túlteljesíti a BOT ki§kunlmlasi gyára Alig két hét van már hátra az idei évből, s ilyenkor már mindenütt — bár a végső mérleg még soká készül el — megközelítő pontossággal tudják, milyen eredményekkel zárják az esztendőt. A BOV kiskunhalasi gyárában Nagy Gyula főmérnöktől érdeklődtem az 1970-es év főbb jellemzőiről. — Nem panaszkodhatunk — mondotta elégedetten Nagy Gyula —, gondjaink mellett volt részünk örömben is, amelyek közül természetesen az a leg- nag»rbb, hogy jelentősen túlteljesítjük a tervünket. Nézzük csak részleteiben. A november végi adatok szerint az idén beérkezett, s feldolgozva „távozott” gyárunkból 3 millió 800 ezer pecsenyecsirke. December végéig még legkevesebb félmillió teszi meg ezt az utat. A feldolgozott csibék mintegy 20 százaléka kerül belföldre, a többit pedig a Szovjetunióba, Svájcba, az NSZK- ba és a közel-keleti államokba szállítjuk. Külön említésre méltó, hogy a csibenevelésben egyre szebb eredményeket érnek el a termelőszövetkezetek, s nem egy már százezres tételeket szállít. A rémi Dózsa Tsz- ből például 500 ezer, a já- nohalmi Petőfiből 400 ezer, a csávolyi Egyesülésből pedig 120 ezer csibe érkezett. Az is dicséretre méltó, hogy a szárnyasok általában 120—130 dekásak, jo bizonyítva a nevelők munkáját. Október végén fejeztük be a pecsenyekacsa-szezont. A múlt évihez viszonyítva kétszeres mennyiséget, 1 millió 300 ezret vettünk át és dolgoztunk fel ebből a kitűnő húsú víziszámyas- ból. Eredményünk nem utolsósorban annak köszönhető, hogy a termelőszövetkezetek egyre inkább felismerik, milyen kiválóan alkalmasak a területükön levő természetes vizek a kacsatenyésztésre. A kelebiai Rákóczi Csillaga Tsz például több mint 20 millió forintot kapwtt a leadott 400 ezer kacsáért Jelentő« cikkünk a kövér liba. Nem tudunk annyit feldolgozni, hogy ne lenne piaca. A nyugati államokban nagyon keresett exportáru a liba, és az idén összesen közel 120 ezret küldtünk ki belőle partnereinknek. A felvásárlási ár, illetve a májprémium emelkedése várható a jövő évben, így azután remélhetőleg a libanevelési kedv is növekszik. Jó exportcikknek számít a pulyka is. Az év végéig 80 , ezer feldolgozására számítunk. Mióta hibridpulyka nevelésével foglalkoznak a gazdaságok, megszűnt szezonmunka lenni a feldolgozása. Ez igen jó, mert a nyugati államokban mindig találunk vevőt a pulykára. Az idén ugrásszerűen megnőtt a tapsifülesek Karanténban a banán Itt a déligyümölcsszezon — s ezzel kapcsolatban most munkához látott egy olyan szakma egész sor munkatársa, amelynek létezéséről a vásárlóközönség keveset tud. A növényvédelmi szolgálat 24 hazai karanténállomásán a szakértők megkezdték a vizsgálataikat. Ezúttal nem azért, hogy felderítsék a fogyasztókra káros kórokozókat. A karanténfelügyelők minden évben a hazai gyümö* 1"' sökre igen veszélyes földközi-tengeri gyümölcslégy behurcolását akarják megakadályozni, ennek lárváit, vagy tojásait igyekeznek — eddig' minden esetben sikerrel — kimutatni és megtalálni. A gyümölcslégy behurcolását rendkívül szigorú intézkedésekkel akadályozzák meg. A narancs-, a citrom- és a banánszállítmányok esetében egy-egy vagonban 500—600 láda fér el, ebből szúrópróbaszerűen minden esetben legalább 30—40-et átvizsgálnak a jól képzett szakemberek. Ezzel azonban még nem merül ki a védekezés. A rendeletek szerint déligyümölcsöt csak november 30-tól március 1-ig lehet behozni az országba. Erre a szigorításra azért van szükség, mert 0—1.5 fok közötti hőmérsékleten elpusztul a déligyümölcs héjában levő tojás vagv lárva alakban előforduló kártevő. A szállítmányok egy része 21 napig hűtőtárolóba kerül ahol biztosítják a szükséges hőmérsékletcsökkenést. A fertőzés elterjedését mindeddig sikerült megakadályozni Ez annál is inkább nagy eredmény, mert amennyiben a földközi-tengeri gyümölcslegyet valamilyen úton-módon behurcolnák, akkor az itteni kiirtása, tökéletes elpusztítása majdnem lehetetlen lenne, mert a gyümölcs- légynek több nemzedéke van, és fejlődési ideje rendkívül elhúzódhat. A rovarnak 180 féle úgynevezett gazdanövénye van, tehát bőven találna „megélhetést”. száma. Amíg a múlt évben 30 vagon házinyulat vettünk át, addig az idén ez a mennyiség 50 vagonra növekszik, azaz, mintegy 220 —230 ezer nyuszit dolgozunk fel. Olaszországban és az NSZK-ban nagyon kedvelik a magyar nyúlhúst. Kedvező a felvásárlási ár is, nem csoda, ha a nyúlte- nyésztő szakcsoportok is egyre több állatot nevelnek. Ebből a mennyiségből például több mint 10 vagonnal Bajáról és környékéről kaptunk. összegezve az elmondottakat, megállapítható, hogy az idén nem volt áruhiányunk és a múlt évi eredményünket 180 vagon áruval túlteljesítve az év végéig elérjük a 920 vagonos teljesítményt. Tojásfelvásárlásunk p>edig 130 millió darabot számlál. Gondjaink? Voltaik azotk is bőven. Elsősorban a munkaerőhiány. Az utóbbi időben már egyre több vidéki dolgozót is foglalkoztatunk, Kecelről, Soltvad- kertről, Pirtóról és más községekből külön autóbusszal hozzuk-visszük őket. Az eredmények elérésében és az új dolgozók betanításában nagyon sokat segített a gyár tíz szocialista brigádja — közülük négy már aranykoszorús. A jövő évi szerződés- kötések biztató ütemben folynak, s remélhetőleg egy év múlva még ennél is szebb eredményekről számolhatunk be. Erre annál is inkább megvan a reményünk, mert a jövő év első negyedében adjuk át rendeltetésének az új soványbaromfi „vonalat”, amely egy óra alatt mintegy 3 ezer baromfi feldolgozására képes. Az mellett, hogy jelentősen csökkennek munkaerőgondjaink — mondotta befejezésül a főmérnök — az új feldolgozóvonal üzembelépésével gyárunk termelékenysége tíz százalékkal növekszik. Opauszky László A IV. ötéves terv számaiból A JÖVEDELEM SZÍ NT MEGYÉNKÉNT A IV. ÖTÉVES TERV FOLYAMÁN Az egy főre jutó összes reáljövedelem Jövedelemszint az országos átlag telett körül alatt Az egy kere söre jutó reálbér 1970 1975 A reáliő -»delem és reálbér fakulása 1970-1975 között (%-ban) Segédüzem a lakosságért Az uszódi Egyetértés Tsz ügyes, leleményes gazdái 1963 nyarán figyeltek fel a Duna közelségében rejlő lehetőségre: ekkor kezdték el, új segédüzemág keretei közt, a folyamkavics kitermelését. — Kezdetben pusztán kézi munkával, talicskáz- va. napi 50—60 köbméter sódert tudott a nyolctagú brigád a partról kitermelni — emlékezik a hőskorra Holló Mátyás, a tsz elnöke. — Mindent elkövettünk azonban, hogv fejleszteni, korszerűsíteni tudjunk, fokozzuk a teljesítményeket. Két évvel később sikerült egy kotrógépet munkába állítani, majd pedig vontatóhajókat, és egy, meglevőnél nagyobb kapacitású kotrót is vásároltunk. A berakás gépesítését csakhamar a kavicskirakás technikájának korszerűsítése követte. Így a havi teljesítmény — az időjárástól és a vízállástól függően — már a 8—10 ezer köbmétert is elérte. Napjainkban három be- rakó-kotrógéppel és két kirakóval dolgoznak. A létszám pedig időközben hatvankettőre emelkedett. — Kik a legfőbb megrendelők? — kérdezzük Holló elvtársat. — A pécsi TÜZÉP-nek évente 130 ezer köbméter sódert szállítunk, sőt, kedvező körülmények között ennél többet is, hiszen bármilyen mennyiségű du- nakavicsot hajlandók átvenni. A szállításokhoz 23 erőgépünk — tehergépkocsi és Zetor — áll rendelkezésre. — Mit ad a közös gazdaság e hasznos üzemága a közvetlen környék, a kalocsai járás és Úszód lakosságának? — Évi 70 ezer köbméter folyamkavicsot. A helyi tanácsnak — járda- és lakásépítések céljára — a sóderből önköltségi áron szállítunk. A tavalyi na°v- arányú munkákhoz például félezer köbméter jutott belőle a lakosságnak. Természetesen termelőszövetkezetünk tagsága is élvezi a kavicstermelésből származó előnyöket. Nekik ugyancsak kedvezményesen adunk — későbbi levonásra, 2—3 éves törlesztésre — nemcsak sódert, de üzemágunk termékéből, égetett téglából is, kívánságuk szerint. Építőbrigádunk egyébként lakásépítést is vállal. Nem szükséges különösebb közgazdasági érzék annak felismeréséhez, hogy a segédüzem tsz és lakosság számára egyaránt hasznos és jövedelmező. Egyedül a kavicstermelés révén az összes termelési érték tizedrészét „profitálja” az Egyetértés. Az öt segédüzem pedig éppen a felét teremti be a közös gazdaság éves jövedelmének. Ez különösen idén nem közömbös, amikor a növénytermesztésben a mostoha természeti viszonyok miatt keletkezett jókora kiesést valahogyan feltétlenül ellensúlyozni kell. — Bizony, alaposan próbára tett bennünket az időjárás — mondja végezetül az elnök. — Rengeteg a gondunk, még sincs ok a kétségbeesésre. Mint mondani szokás: amit elvesztettünk a réven, megnyerjük a vámon. Kavicstermelő üzemünkkel a jövőben még nagyobb, átfogó terveink vannak. J. T. Jogaink alapja A MÖGÖTTÜNK maradt negyedszázadnak talán leg- I nagyobb politikai-erkölcsi sikere, hogy az embert egyenrangú emberré formálta, biztosította a jogot az emberi méltóság számára. A javakorabeli és az idősebb nemzedékek nagyon jól érzékelik e mondat súlyát; hiszen aki egykor két kezével kereste a kenyerét, megkülönböztetetten kevesebb jogokkal rendelkezett, mint az, aki vagyonából, bankbetétjének kamataiból élt. A szocialista társadalomban az emberek érezhetik, hogy az alkotmány, a törvény érettük van, védelmezi, s biztosítja jogaikat. De a most lezáruló huszonöt évnek ez csak egyik vonása. Legalább ilyen fontos a másik: a munkások, parasztok, értelmiségiI ek beleszólhatnak országos j kérdésekbe és döntenek he- I lyi. ügyekben. Nemcsak be- ; leszólhatnak, véleményük. I elgondolásuk az országos politika kialakításában éppen úgy, mint a helyi kér- I 'lések megoldásában — j mérvadó. * I Különösen az utóbbi néhány évben sikerült közéletünket erőteljesebben fejleszteni úgy, hogy hazánk felnőtt lakossága mindjobban érezze: ez a haza az övé. A párt X. kongresz- szusán megfogalmazásra került, hogy célunk a szocialista demokrácia fejlesztése, ami körülbelül egyenlő a jogok és kötelességek covábbi bővítésével. A következő négy évben népünk méginkább érzékeli, hogy a haza dolga, sorsa „fönt” és „lent” egyaránt személyes ügye is. E kedvező fejlődéssel egyidőben sokkal erőteljesebben, mint eddig, jelentkeznek nálunk olyan íratlan erkölcsi szabályok, amelyek a jövőben sem kerülnek jogi formulákba és mégis az írott törvényekhez hasonló erővel hatnak. van, amehnyit hasznos, tisztességes munkájával biztosít önmagának. Ez sehol sincs leírva. Az életben azonban mégis így van, helyesebben: így kellene lennie mindenhol. Erről azért is érdemes szót ejteni, mert az alkotmány biztosította jogot néha különválasztják attól az erkölcsi szabálytól, hogy annyi a jogod, amennyit teszel a szocialista haza, a kis- és nagyközösség boldogulásáért. Az írottakat és az íratlant tehát nem lehet elválasztani egymástól. MI EZ? Vegyük például az írott szabályt, hogy „a szocializmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes embernek dolgoznia kell, hogy jogai legyenek". Ha ezt egyénekre vetítjük, akkor azt mondhatjuk, hogy íratlan erkölcsi szabály szerint hazunkban mindenkinek annyi joga SAJNOS azonban, ez az egység gyakran megbomlik. Vannak olyan emberek például, akik szívességből dolgoznak a szocializmusért. S úgy viselkednek, élnek mintha nekik is annyi joguk lenne, mint azoknak, akik szíwel-lélekkel, becsülettel végzik el vállalt munkájukat. Erre a furcsa helyzetre utalt a párt X. kongresz- szusának zárszavában Kádár János elvtárs a csepeli nártértekezlet egy felszólalóját idézte: „Kényszer volt egykor a munka, vagyis a kapitalista rendszerben. Majd dicsőség. Most meg egyebek számára „szívesség”. S azután hozzátette. hogy „nálunk a munka becsület dolga is kell legyen. És ha netán akadnak olyanok, akik ezt nem fogadják el, hogy annak idején társadalmi osztályok számára volt kényszer a munka, majd most egyes emberek számára lesz az. Be fogjuk nekik bizonyítani, hogy nálunk nem lehet munka nélkül és a többi dolgozó rovására jól megélni”. így függ össze az íratlan erkölcsi szabály a mi társadalmunk egészséges törvényeivel. Akik „szívességből” dolgoznak, vagy csak ímmel-ámmal végzik el munkájukat, azoknak semmilyen fórumon nincs joguk ahhoz, hogy kibic módján kritizálják azokat, akik a társadalom életének, fejlődésének alapját jelentő munkával élik éveiket. AZ BAJ, hogy ennek az íratlan erkölcsi szabálynak az erejét nem tudjuk mindenütt jól megmutatni és főleg érvényesíteni. Pedig •»nélkül nehezen érhető el a jogok és kötelességek "'gysérces gvakoriása és számonkérése, S főleg a konkrét, személyhez szóló alkalmazását sürgeti az idő. Pedig egy-egv üzemben, vagy termel "‘szövetkezetben. kutatóintézetekben a dolgozók többsége azok mellé áll, akik személyre szólóan megmondják: „Nálunk mindenkinek annyi joga van, amennyit munkájával és emberi magatartásával szerez. S annyi fizetése, amennyit munkájával kiérdemel". A becsületes többségre kell támaszkodni ahhoz, hogy érvényesíteni tudjuk azt a kongresszusi álláspontot, hogy a szocializmus sehol sem tart igényt szívességből végzett munkára. A határozott föllépés mindenütt azt eredményezi majd, hogy míg a többség támogatja ezt a szelektálást, addig a rosszul dolgozó, másodállásokat hajszoló, fusizásból élő. szívességi munkát végző ember kezdi magát rosszul érezni. Szükséges ezt a tisztességes elven alapuló szelekciót elvégezni, mért enélkül nem tudjuk jól megkülönböztetni azt sem, hogy kinek mihez van és mihez nincsen joga. Á JOGOT és a köte’es- séget együtt érvényesítve litikai, gazdasági és társadalmi feladatoknak a megoldásához, amelyeket a párt X. kongresszusa reánk bízott