Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-04 / 259. szám

A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET VITÁJA (Folytatás az 1. oldalról) ban, de nem minden idő­szakban egyformán. Most olyan időszak kö­vetkezik, amikor az em­beri gondolkodás fejlesz­tésére kell irányítanunk politikai és agitatív te­vékenységünket. A szövetkezeti kérdéssel kapcsolatban, helyeselve a pártértekezlet beszámolóját, és elismerve azoknak a hozzászólóknak az igazát, akik a szövetkezeti fejlesz­tés fontosságáról beszéltek, hangsúlyozta: a szövetke­zeteket végképpen a szocia­lizmus szerves részeként tekintjük. Nagyon fontos dolog, hogy a szövetkeze­tekkel kapcsolatos lenini gondolatot eredeti tisztasá­gában megőrizzük, fenn­tartsuk és minden szűkkeb- lűséggel, minden értetlen­séggel szemben, ami van és újra termelődik, továbbfej­lesszük. Ebben a kérdés­ben az elvi alapon állva kell mindenkor a politikai és gazdaságpolitikai viták­ban állást foglalni. A továbbiakban arról szólt Nyers elvtárs, hogy a jövőben az emberi cselek­vést, az emberi munka haté­konyságát osztálymére­tekben, állami méretek­ben is javítanunk kell. Erősíteni kell a kollektív cselekvést az üzemekben, községekben és városokban, mindenütt, ahol az emberi közösség politikailag, vagy gazdaságilag megnyilvánul. Hatékonyabbá kell tenni, a mai önállósága mellett, a vállalati vezetést is. Nem állíthatjuk — mondotta a felszólaló —, hogy az ön­állósággal már élni tudnak az állami vállalatok és szö­vetkezetek vezetői, dolgozói. Sok helyen bebizonyoso­dott ennek az önállóságnak a létjogosultsága, de szá­mos vállalatnál még kicsi ennek az önállóságnak a hatékonysága. A vezetés színvonalának további emelése érdekében a vállalati tervező munka lényeges fejlődésére és az ellenőrzési rendszer erősí­tésére is szükség van. A társadalmi érdek szempont­jából jobban kell tudni ellen­őrizni az állami vállala­tokat és szövetkezeteket. Nem az ellenőrzés mennyi­ségét kell szaporítani, ha­nem magát az ellenőrzést színvonalasabbá tenni. Az állami vállalatoknál pél­dául a generális, átfogó el­lenőrzést erősítsük a rész­ellenőrzések garmadájának a rovására. A szövetkeze­teknél pedig arra van szük­ség, hogy bevezessük, in­tézményesítsük a pénzügyi revíziós ellenőrzést, mert enélkül egyetlen szocialista gazdálkodó szervben sem lehetnek biztosak a dolgo­zók, a tagok, de a vezetők sem abban, hogy jól megy a gazdálkodás. Felszólalása további ré­szében Nyers elvtárs az anyagi érdekeltség szülte kinövésék és torzulások egyes jelenségeivel foglal­kozott, reflektálva az előtte felszólalók észrevételeire is. Mint mondotta: pártunk az anyagi érde­keltség marxista, leninis­ta elveit képviseli, s ebből kifolyólag támo­gatjuk az anyagi érdekelt­ség alkalmazását és fejlesz­tését. De mint minden jó­nak, ennek is megvan az árnyéka, helyenként és esetenként a torzulása is. Természetesen nem sirán­kozhatunk azon, hogy az embereknek személyes szükségletük kielégítésére anyagi javak jutnak a bir­tokukba és azt sem mond­hatjuk, hogy ezek sivárrá teszik az életüket és er­kölcstelenné a gondolkodá­sukat Mi azt akarjuk —, és ezt az élet feltartóztat­hatatlan tényének tartjuk —, hogy az általános fejlő­déssel és előrehaladással összefüggésben egyre több — a. kulturált életmódot segítő, az életvitelt köny- nyítő — használati eszköz jut az emberek birtokába. Már csak azért is, mert a magyar nép világviszony­latban ma még az életszín­vonal tekintetében nincs azon a felső határon, ahol a gazdaságilag legfejlettebb országok dolgozói vannak. Mi, kommunisták különít­sük el magunkat azoktól __ m ert vannak ilyenek —, akik valamely fogyasztási cikk birtoklásával kötik össze az anyagiasság és az erkölcstelenség fogalmát, azt tekintik kritériumnak. Ugyanakkor erőteljesen fel kell lépnünk a torzulások ellen, mert ez is van bő­ven a mai magyar társada­lomban. Akad ilyen a kol­lektívákban is, ahol a jöve­delmezőség helyes célkitű­zését helytelen eszközök­kel, a fogyasztó, vagy az állam rovására, s nem a nehézségek leküzdésével, a jobb, a hatékonyabb mun­kával próbálják megvalósí­tani. Fel kell lépni az élősdi- ség megnyilvánulásai el­len. Tennivalónk van még a te­kintetben is, hogy helyes intézkedéseinket, a gazda­sági élet felvirágoztatása érdekében hozott rendele- teinket ne járassák le tör­vénytelen, helytelen és er­kölcstelen gyakorlattal. Szi­gorúbb állami szabályozás­ra van szükség, ha ilyene­ket tapasztalunk. Harcba kell indulnunk a torzulá­sok ellen a hatékonyabb gazdálkodásért, a követke­zetesebb szocialista gondol­kodásért és magatartásért. A gazdasági építőmunka javításában óriási tenni­valóink vannak. Hazánk iparosodás szempontjából ma á világ országainak el­ső harmadában helyezke­dik el, termelékenység vo­natkozásában azonban csak a középső harmadban fog­lalunk helyet. El kell jut­nunk ilyen tekintetben is az élvonalba. Ma már a termelékenység emeléséért folytatott harc nem egysze­rűen a hanyagság és a ló­gás elleni fellépést jelenti. Esetenként sajnos, még azt is. De legnagyobb részt a. magasabb műszaki, szerve­zési színvonalért, a helyes beruházásokért való küzde­lem a döntő. Javuljon a termelékenység is, de gon­doskodjunk róla, hogy a társadalmi tőkének egy- egy vállalatban, szövetke­zetben levő része is jobban kerüljön hasznosításra, gyorsuljon a tőke forgása. Meg kell tanulnunk job­ban sáfárkodni a társa­dalom anyagi eszközeivel. Nyers elvtárs ezt köve­tően a munkaerőhelyzetről beszélt, foglalkozott a mun­kaerő-vándorlás kérdésével is. Mint mondotta, amikor a munkaerőmozgásról be­szélünk, ügyelnünk kell ar­ra, hogy ennek döntő több­sége társadalmilag indo­kolt, sőt szükséges. Miköz­ben fokozatosan és sziszte­matikusan lépéseket teszünk a munkaerő-vándorlás indo­kolatlan részének megszün­tetésére, az a feladat, hogy mélyére nézve a dolgok­nak, gazdasági és politi­kai eszközökkel is az ész­szerű munkaerő-gazdálko­dást alakítsuk ki a jövő­ben. A továbbiakban a megyei pártbizottság beszámolójá­nak megyei vonatkozásait elemezte, s aláhúzta, hogy véleménye szerint a me­gyei politika, ami hosszú távon folyik, pozitív, nagy eredményeket hpzott az iparosodásban, a városiaso­dásban, a belterjes mező- gazdaság kifejlődésében, a szakoktatás, a művelődés, a kulturáltság fejlesztésében is. Helyesnek bizonyult me­gyei pártbizottságunknak az az irányvonala, hogy a megyét igyekszik a maga valóságában, differenciált­ságában felfogni, s nem úgy, mint amely minden tekintetben homogén terü­let. Figyelembe veszi a lar kosság közvetlen életlehe­tőségeit és fejlődési igé­nyét is, reálisan számolva a megye nagy körzeteinek az érdekeivel. Természete­sen a fejlesztést és az ará­nyokat illetően mindig le­hetnek viták és kell Is vi­tázni. Ezek, ha elvtársiasan folytatjuk le, akkor hasz­nosak, s ha megegyezésre jutunk, még hasznosabb vi­ták lesznek, erősítik a me­gyét, s én úgy érzem —, mondotta Nyers elvtárs —, hogy most ebben a hely­zetben vagyunk. Befejezésül ismételten si­kereket kívánt a megye kommunistáinak és általuk Bács-Kiskun egész lakossá­gának az elkövetkező négy esztendő szocialista építő munkájához. ★ A megyei pártértekezílet hétfőin reggel 8 órakor a szóbeli beszámoló és az írásos jelentés feletti vitá­val folytatta munkáját Az elnöki tisztet ezúttal Buda Gábor, a megyei pártbi­zottság titkára látta el, aki elsőként dr. Gajdócsd Istvánnak, a Bajai Járási Tanács V. B. elnökének adta meg a szót. Dr. Gajdácsi István, a Bajai Járási Tanács V. B. elnöke — A járás lakosságának mintegy 70 százaléka él a mezőgazdaságból és ennek fejlődése függvénye a falu sorsának, jövőjének. Fog­lalkoznunk kell azokkal a társadalmi jelenségekkel, mozgásokkal, amelyek a falu arculatát formálják és meghatározzák az ottani közéletet. A termelőszövet­kezetek megerősítése új helyzetet, teremtett. A nö­vekvő jövedelem mind na­gyobb . igényeket kelt és sürgeti a várost megköze­lítő életformát. A legutóbbi öt esztendő­ben több házat építettek és korszerűsítettek járásunk­ban, mint a felszabadulást megelőző 30 év alatt. Már nemcsak az a gond falun, hogy nincs elegendő gép- alkatrész, hanem az is, hogy kevés a fürdőszoba­berendezés. Ha a járás termelőszö­vetkezeteinek gazdálkodá­sát elemezzük, nyugodtan mondhatjuk, hogy eredmé­nyes időszakot zárták le. Emelkedett a termelés színvonala, javuló közgaz­dasági környezetben kez­dődött meg az erők gyűjté­se ahhoz a korszerűsítés­hez, amit úgy fejeznénk ki, hogy a mezőgazdaság ipar­szerű fejlesztése. A közös gazdaságok ve­zetői fogékonyak a korsze­rű eljárások alkalmazásá­ra, az új fajták bevezeté­sére. A gépesítéssel kap­csolatban meg kell jegyez­nünk, hogy tíz év alatt gazdaságaink sok erőgépet kaptak. Ezt az időszakot az jellemzi, hogy ahány gép, annyi típus. Emlékez­tetni szeretnék arra, hogy három hónap alatt képez­tünk egyszerű parasztem­berekből traktorosokat. Ezek az emberek általában beváltak, de technikai kép­zettségük nem állt arány­ban a jószándékukkal és ezt a rájuk bízott gépek sínylették meg. A gépállo­mások már nem gépjaví­tással foglalkoznak, a ter­melőszövetkezetek maguk javítják traktoraikat, mind­egyik úgy, ahogy tudja. A bajai járás erőgépparkja eléggé elhasználódott. Ezt a témát — mivel országos gond — átfogóan mégegy- szer meg kellene vizsgálni. Gondoskodni kell korszerű erő- és munkagépekről, a mezőgazdasági termelés fej­lesztése érdekében. A tanácsi munkáról szól­va megállapította, hogy ál­talában a lakossággal együtt határozták el a célokat, ezért születhettek olyan kezdeményezések, mint a falvak parkosítása, korsze­rű művelődési házak, öre­gek napközi otthona. Sike­rült befejezni az iskolák körzetesítését és a tanyai gyermekeket korszerű hét­közi otthonokban helyezik ed. Ezekhez olyan társadal­mi összefogás segített, ami­lyenre még nem volt példa a járásban. Madarász László, a megyei tanács vb elnökhelyettese A megye tízezerre tehető értelmiségi rétegén belül az utóbbi évtizedben jelentő­sen megnőtt az agrárszak­emberek száma. A tíz év­vel ezelőtti hét-nyolcszáz- ról 1500-ra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés magasabb színvonalú. Egy­úttal szélesebb bázist ka­pott a mezőgazdaságban dol­gozók termelési kultúrájá­nak és általános műveltsé­gének emelésére irányuló munkánk. Az állami gaz­dasági és egyre inkább a termelőszövetkezeti szak­emberek is örömest vesz­nek részt előadássorozatok, szaktanfolyamok szervezé­sében és lebonyolításában. Az ugyancsak növekvő létszámú műszaki és köz­gazdász értelmiségről is el­mondhatjuk, hogy üzemi keretek között szívesen se­gítenek a munkások szak­mai képzésében, tovább­képzésében, korszerű szem­léletének kialakításában. A kedvező jelenségek mellett gondokkal is talál­kozunk. Véleményem sze­rint a pártszervezetek nem fordítanak kellő gondot a kulturális fejlődés elemzé­sére, az értelmiségben fel­halmozott szellemi energia hatékonyabb felhasználásá­ra. Forduljanak nagyobb bizalommal az értelmiség­hez., vonjanak be a társa­dalmi tevékenységbe minél több fiatalt. Ugyanakkor az értelmiség egyes rétegei­nek nagyobb érdeklődést kell tanúsítaniuk a köz­ügyek iránt Nem azonosí­tom az értelmiséggel való politizálást a kultúra párt­irányításával, de vélemé­nyem szerint nem szabad a kettőt mereven különvá­lasztani. A megyei pártbizottság az elmúlt év nyarán tár­gyalta a községi pártszer­vezetek kulturális irányító tevékenységét. Megállapí­totta, hogy nagyon ritkán, legutóbb 1968 őszén a ve­zetőségválasztás idején fog­lalkoztak átfogóan a kul­turális és népművelési fel­adatokkal. A tapasztalatok szerint a taggyűléseken szereplő kul­turális témák többnyire megrekednek a művelődési ház munkájáról szóló be­számoló megtárgyalásában. A központi helyet nem a párthatározatok helyi meg­valósulásának elemzése, hanem az intézmények és azok rendezvényei foglalják eL Volt idő. amikor ezt is örömmel kellett fogadnunk, ma azonban már maga­sabbra kell állítanunk a mércét Szeretném hangsúlyozni, hogy a pártmunka gyakor­latában az élet különböző, sokszor bonyolult jelensé­geit a maguk összességében és kölcsönhatásában kell vizsgálni. Ma már nem kell bizonyítani, hogy a termelés korszerűsödése ál­landó képzést igényel, A magasabb műveltségnek, nagyobb hozzáértésnek a több és jobb termelésben jelentkeznek a gyümölcsei. Busch lános, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság igazgatója Felszólalásában sokolda­lúan elemezte nemcsak az állami gazdaság, de Kis­kunhalas város mezőgaz­dálkodásának jelenlegi helyzetét és lehetséges táv­latait is. Mint mondotta, a Kis­kunhalasi Állami Gazda­ság a gyenge gazdasági adottságú üzemek közé tar­tozik Ezért az előző párt- kongresszus óta eltelt idő­szakban olyan termelési, üzemszervezési és vezetési organizáció kialakítását tűzte célul, amely az ered­ményes fejlődés feltételeit teremti meg a kedvezőtlen adottságok közepette is. E szervezés jegyében 1966 óta a gazdaság vállalati ered­ménye 11 millió forinttal növekedett, az összes árbe­vétel pedig megkétszerező­dött. A termelékenység emelkedését illetően sincs ok a szégyenkezésre, mint­hogy az egy személyre ju­tó termelési érték négy év alatt 28 százalékkal növe­kedett. A gazdaságon be­lüli konce/itráció következ­tében három kertészeti profilú kerület megszerve­zésére került sor, az állat- tenyésztés négyötödét pe­dig egy kerületben össz­pontosították. Ezután részletesen kitért a korszerűsítés tényezőinek ismertetésére, nem csekély fontosságot tulajdonítva a nagymérvű „szellemi beru­házásoknak”. A gazdaság munkájának irányítását ma már 35 mérnöki vég­zettségű, 18 felsőfokú tech­nikumi, 43 középfokú tech­nikumi végzettségű szak­ember látja el, továbbá az állandó dolgozók között há­romszázan rendelkeznek szakmunkás képesítéssel. Néhány értékelő szót ejt­ve Kiskunhalas város szö­vetkezeti gazdaságainak korántsem egyenletes szín­vonalú tevékenységéről, rátért a rossz adottságú gazdaságok hatékony segí­tését célzó javaslatok is­mertetésére. Hangoztatta. hogy a kiemelt támogatás­ra továbbra is szükség van. Ám csak az olyan jellegű tevékenységek érdemeljék ki a támogatást, amelyek leginkább igazodnak az adottságokhoz. Kifejezte vé­leményét, miszerint a je­lenlegi árdotáció nem a kí­vánt termelésszerkezet megteremtésére ösztönzi a tsz-eket. Megemlítette a konkrét teendők egész sorát. Ezek szerint hosszabb távon ma­guk a gyenge adottságok is megszüntethetek, ehhez viszont az eddiginél bő­vebb eszközfelhasználás szükséges. Saját erejükből a gazdaságok ezt megolda­ni nem tudják. Az előrelé­pés itt csak a kiemelt be­ruházások célszerűbb al­kalmazásával lehetséges. Borsödi György, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára Elöljáróban arról beszélt, hogy a megye munkásosz­tálya termelő tevékenysé­gével is segíti a pártpoliti­ka megvalósítását. A mun­kások kétharmad részié vesz részt a szocialista munka­versenyben. Még most, a kongresszusi verseny fini­sében is, több munkahelyen tesznek újabb felajánláso­kat. Ezenkívül a társadalmi összefogás szép példáira hívta fél a figyelmet. Ilye­nek: az üzemi balesetet szenvedettek lakásának fel­építése, másutt a sokgyer­mekes szülők támogatása, vagy az árvíz sújtotta csa­ládok megsegítése. Ezután a megye ipará­nak helyzetét elemezte. Hangozhatta: Nemcsak a városok, de a nagyobb köz­ségek is iparosodnak. Ám az igazsághoz hozzátarf.o­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents