Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
AZ MSZMP X. KONGRESSZUSÁNAK CSÜTÖRTÖKI TANÁCSKOZÁSA (Folytatás az 1. oldalról) Minden lehetőséget ki kell használni — mutatott rá ezután Gáspár Sándor, — hogy erősítsük rendszerünk szocialista jellegét, hazánk gazdasági erejét. Még jobban, társadalmi üggyé kell tenni gazdasági céljaink megvalósítását. Csakis gazdasági terveink megvalósítása adhat reális alapot az életszínvonal növeléséhez. Most az a feladatunk, hogy a kongresszusi munkaverseny eredményeit is felhasználva továbblépjünk a dolgozók termelési aktivitásának fejlesztésében. A gazdaságirányítási rendszer és anyagi ösztönzési rendszerünk javítása új lehetőségeket teremtett a szocialista munkaverseny számára. Ezekkel még nem éltünk eléggé. Pártunk életszínvonal- politikájának elvei és gyakorlata ismertek. A szocialista elosztási elvek alkalmazásának útján, a már elfogadott ötéves terv keretein belül lehet és kell előbbre lépnünk. A rendelkezésre álló összegeket a korábbinál igazságosabban, elveinknek megfelelőbben kell elosztanunk. Arra kell törekednünk, hogy már az elképzelések kidolgozásakor ismerjük meg a rétegek helyzetét, hogy ki tudjuk küszöbölni a nem várt vagy nem kívánatos hatásokat. Ugyancsak fontos, minden dolgozót érintő kérdés az árpolitika. A szakszervezetek támogatják az értékarányos árrendszer kialakítását. Ugyanakkor ismét hangsúlyozzuk: megvalósítását nagyon gondosan kell előkészíteni. Hangsúlyozni kell azt is, hogy az értékarányos árrendszer kialakítása kompenzációs lehetőségeink függvénye, ezért is csak hosszabb idő alatt valósítható meg. — Az üzemi demokrácia fejlesztésének vannak követelményei, amelyeket sem elhanyagolni, sem megkerülni nem lehet —. folytatta Gáspár Sándor. — Ez pedig mindenekelőtt az, hogy a dolgozók ismerjék az üzemük előtt álló feladatokat, gondokat. Ennek a követelménynek eleget kell tenni. A gazdasági vezetés, a szakszervezet, a KISZ és a pártszervezetek képesek arra, hogy folyamatosan és megfelelő szinten informálják a dolgozókat, konzultáljanak, tanácskozzanak velük a tennivalókról. Az üzemi demokrácia érvényesítése csak a fegyelem javulásával párosulva lehet igazán hatékony. A vezetőknek elemi kötelességük tájékoztatni és meghallgatni a dolgozókat, támaszkodni véleményükre. A szocializmusban senkinek sincs joga gátolni a dolgozóknak azt a törekvését, hogy az üzemi demokrácia keretei között beleszóljanak munkahelyük életébe. Ha valahol ez mégis megtörténik,, az rendszerünk lényegét sérti és következményei kárt okoznak; csökken a beleszólási készség, alkotó gondolatok vesznek el, elsorvad az önkéntes részvállalás a termelésben, a munkaversenyben megiassul az egészséges szocialista emberi kapcsolatok fejlődése. Meg kell érteni, hogy a munkásosztály nem tárgya és nem rendelkezést, utasítást végrehajtó eszköze a szocializmus építésének, hanem érte kell, hogy történjen minden. Nem a munkás- osztály van a szocializmusért, hanem a szocializmus a munkásosztályért! A gazdasági vezető számára az üzemi demokrácia a szocialista vezető irányítókészségének elengedhetetlen része. Az emberi kapcsolatok szocialista jellege, a szocialista humanizmus, az emberi méltóság tiszteletben tartása rendszerünk alapvető kövétel- ménye. Minden vezető legyen tudatában annak, hogy feladatát, funkcióját megbízásból látja el, a munkásosztályt szolgálja, és a munkásosztály minden tagjával úgy bánjék, mint az uralkodó osztály tagjával. Követelje meg a rendet, a, fegyelmet, a pontos munkát, a maga részéről viszont biztosítsa a tisztességes emberi bánásmódot. Befejezésül Gáspár Sándor a következőket mondta: — Napjainkban a forra- dalmiság elsősorban a társadalomért érzett felelősséget és az ebből eredő áldozatvállalást jelenti. A munkások forradalmisága az osztály múltjában, jelenében és nemzetközi összefüggéseiben gyökerezik, de ágai a jövő felé nyúlnak, azt érlelik. Erőnk féken tartja az agresszorokat CZ IN EGE LAIOS felszólalása Á honvédelmi miniszter bevezetőben a fegyveres erők pártszervezeteinek küldöttei, kommunistái, egész személyi állománya nevében köszöntötte a kongresszust, majd így folyatta: — A szocialista világ- rendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom együttes ereje tartotta és tartja vissza az imperializmust egy új világháború kirobbantásától. De nem feledhetjük: a nemzetközi imperializmus mindenkor kész, hogy a legkisebb lehetőséget is kihasználja a szocializmus, a béke erői gyengítésére, s ahol a maga számára kedvezőnek ítéli a helyzetet, akár a fegyveres támadásra is. Ez mindannyiunkra, de különösen a fegyveres erőkre, a honvédelem területén dolgozókra azt a kötelezettséget rója, hogy egy pillanatra se csökkenjen éberségük, harci készenlétük. A továbbiakban tényekkel, adatokkal illusztrálta, milyen hatalmas támadó katonai gépezetet tart fenn a nemzetközi imperializmus, elsősorban az amerikai imperialisták, a világ legkülönbözőbb térségeiben. Az imperialisták gátlástalanságát bizonyítja, hogy a második világháború óta általuk kirobbantott háborúk és fegyveres konfliktusok negyven ország területét érintették. Ebben a helyzetben történelmi szükségszerűség, hogy az imperialista agressziótól fenyegetett országok, a szocializmust építő népek, — köztük a mi gépünk — olyan katonai erőt tartson fenn, amely az agresszor fékentartásá- hoz szükséges. Továbbra is szükségesnek tartjuk, hogy — a tagországok külön-kü- lön megtett honvédelmi intézkedésein túlmenően — erősítsük közös védelmi szervezetünket, amihez a magunk részéről minden szükséges, lehetséges módon hozzájárulunk. Kollektív védelmünkből a legnagyobb terhet a szocializmus, a társadalmi haladás ügyéért roppant áldozatokat hozó Szovjetunió vállalta és vállalja A Szovjetunió hatalmas katonai erejére támaszkodó — valamennyi tagállam erőfeszítéseit egyesítő — kollektív védelem egyik alapvető biztosítéka szocialista országaink szabadságának, függetlenségének, az európai biztonság, a világbóke megóvásának. — Á Szovjetunió közvetlenül ü) felbecsülhetetlen segítséget nyújt hazánk védelméhez. Joggal állapította meg pártunk Központi Bizottsága 1968 februári ülésén: katonai együttműködésünk lehetővé teszi, hogy anyagi eszközeinket az ország védelmével legközvetlenebbül összefüggő területekre koncentráljuk, és nem kell a korszerű háború megvívásához szükséges minden fegyverfajtát beszereznünk. Amire pedig szükségünk van — például a korszerű nehéztechnika, a speciális fegyver- rendszerek. vagy parancsnoki kádereink, specialistáink jelentős részének magasfökú képzése — azt a Szovjetunió igényeinknek megfelelően folyamatosan biztosítja részünkre. A szovjet hadsereg a gyakor- I lati feladatok megoldásában is sok irányú segítséget nyújt A hazánkban ideiglenesen állm-násozó szovjet csapatokkal kapcsolatunk közvetlen, baráti ; testvéri együttműködésünk folyamatos, céltudatos és eredményes. A testvéri szocialista országok hadseregeivel kapcsolataink a proletár internacionalizmus, a közös ügyért érzett felelősség alapján folyamatosan fejlődnek. — Fegyveres erőink hivatásos állománya teljesíti feladatait. A tisztikar szilárd politikai erőt képvisel. Szakmai és általános műveltsége megalapozott. A sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok egyre nagyobb része — a szocialista társadalmi környezet, a döntő többségében pozitív családi nevelés, a mind hatékonyabbá váló honvédelmi nevelő munka hatására — hazánk, társadalmi rendünk védelmét tudatosan vállalva vonul be a néphadseregbe, fegyveres erőinkhez. A kiképzésben tömegesen érnek el kimagasló eredményeket. A katonák tízezrei vesznek részt a szocialista versenyben, amely formájában és célkitűzéseiben lényegében azonos az üzemekben örvendetesen fellendülő mozgalommal, tartalmában pedig igazodik ahhoz, ami a katona kötelessége — mondotta többek között Czine- ge Lajos elvtárs. Szövetkezeti mozgalmunk fejlődése FEHÉR LAJOS beszéde Fehér Lajos bevezetőül szövetkezetpolitikánk korszerűsítéséről szólt, majd rámutatott, hogy a IX. pártkongresszus óta, a szövetkezetpolitikai összegezés és az ehhez kapcsolódó széles körű tömegpolitikai munka országszerte egész szövetkezeti mozgalmunk komoly fellendülését hozta. A megújhodási folyamat kiemelkedő fontosságú egész szocialista társadalmunk demokratikus továbbfejlesztése szempontjából! Pártunk szövetkezeti politikája a lenini elvekre épül. Arra irányul, hogy a szövetkezeti mozgalom különböző ágai szervesen beleilleszkedjenek a szocialista népgazdaságba, a népgazdasági tervekkel összhangban hatékonyan működjenek közre a társadalmi célok megvalósításában, előrevigyék a szocializmus építését. Lenin szavaival azt is mondhatnánk: „A szövetkezeteknek nálunk egészen kivételes jelentőségük van.” Kivételes mindenekelőtt azért, mert a szövetkezet rugalmas gazdálkodási for. ma. A szövetkezetek általában nagyfokú mozgékonyságra és alkalmazkodásra képesek. Gyorsan tudnak reagálni a folyton változó életre, a változó piaci hatásokra, s kereteik között rugalmasan, jól összehangolhatok a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek. A szövetkezetek működésének kiemelkedően fontos elve a szövetkezeti ön- kormányzat, a szövetkezeti demokrácia, ami azt jelenti, hogy a szövetkezeten belül a közös tevékenységet az egyenlő jogú tagok, mint kollektív tulajdonosok irányítják, vezetőiket maguk választják. Szövetkezeti politikánk kiemelkedő jelentőségű, sarkalatos elve, hogy a szövetkezeti tulajdon szocialista társadalmi tulajdon, annak egyik megnyilvánulási formája. Pontosan megfogalmazva: szocialista szövetkezeti csoporttulajdon. Éhből a meghatározásból több nagyon fontos következtetés adódik. Mindenekelőtt az, hogy a gyakorlati gazdasági életben mindkét tulajdon — az állami, vállalati és a szövetkezeti — egyenjogú tulajdonforma. Következésképp: tervgazdálkodásunkat egyre inkább a szocialista tulajdon mindkét fő formájának, az állami és szövetkezeti tulajdonnak együttes fejlesztésére kell alapoznunk! A szövetkezeti tulajdon népgazdaságüag a legfontosabb csoporttulajdon. Ebből adódik a másik, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket érintő, összes tárt>adaUiú-.poUULai céljainkat alapvetően érintő, legfontosabb következtetés: a szocialista forradalom teljes megvalósításához kívánatos, sőt szükségessé vált, hogy a földtulajdon viszonyai igazodjanak a szocializmus érdekeit kifejező tényleges földhasználathoz — és elengedhetetlenné vált a szövetkezeti földtulajdon bevezetése, s fokozatos kiépítése. Az 1967 őszén hozott új földtörvény ehhez megadta az elvi és jogi keretet. A termelőszövetkezetek használatában levő földekből ma már kéreken 3 millió katasztrális hold, a termelőszövetkezetek használatában álló összes földeknek egyharmada szocialista szövetkezeti földtulajdon. Az állami gazdasági és erdőgazdasági földekkel együtt így már szocialista tulajdonban van az ország földterületének több mint a fele (57,3 százalék). A korszerű szövetkezetpolitikai elvek elfogadása és gyakorlatba való átültetése a legnagyobb változást a szövetkezetek és szövetségeik egymáshoz való viszonyában idézte elő. Szövetkezeti mozgalmunk, s általában szocializmust építő társadalmunk új hajtásai, újszülöttei e termelőszövetkezeti szövetségek. Ajánlásaikkal, koordináló és szervező tevékenységükkel, kezdeményezéseikkel már eddig is hathatósan segítették a termelőszövetkezeteket az önálló, vállalat- szerű gazdálkodás és a demokratikus működés fejlesztésében. E szövetkezeti önkormányzatok máris komoly tekintélyt és társa- &&SL rangot vívtak __ m aguknak. A termelőszövetkezeti parasztság bizalommal viseltetik irántuk: magáénak, saját szövetkezeti fórumának tekinti és szívvel támogatja e szövetségeket. A szövetkezetpolitikai vitákban egyik legfontosabb kérdés volt a szövetkezetek és a szocialista állam helyes viszonyának értelmezése és megoldása. A szövetkezetek működésében, gazdálkodásában az állami akarat közvetlen és közvetett módon jut érvényre. Az érvényesítés módja, gyakorlata teljes összhangban van a gazdaságirányítási reform módszereivel, azokból logikusan következik. Az állam elismerj a szövetkezetek szocialista jellegét, a szövetkezés szabadságát, a szövetkezeteket a szocialista gazdaság szerves részének, az állami vállalattal egyenrangú szocialista gazdasági és társadalmi szervezetnek tekinti. Sőt, részére — jellegéből fakadóan — minden gazdasági és társadalmi szervezetnél szélesebb körű önkormányzatot biz? tosft. Ugyanakkor az állam elvár ja, hogy a szövetkezet a jogszabályokat, a hatóságilag jóváhagyott alapszabályt megtartsa, belső szabályzatait ezek keretében alakítsa ki, s egész tevékenységét ennek a szabályozásnak megfelelően folytassa. A konkrét gazdasági tevékenységgel kapcsolatban az állami érdek a szövetkezetek gazdálkodásában közvetett úton érvényesül: a szocialista állam az anyagi érdekeltségen ala- íiuÍMÍiíiÁ» ft A eklíilonJ
