Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
AZ MSZMP X. KONGRESSZUSÁNAK CSÜTÖRTÖKI TANÁCSKOZÁSA (Folytatás a 3. oldalról.) puló gazdasági eszközökkel, azaz gazdasági szabályozók révén gondoskodik arról, hogy a szövetkezetek társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek. 1 Az állam az egész társadalom tervszerű, arányos fejlődése keretében és érdekében segíti, szabályozza a szövetkezést A szövetkezetek tevékenysége, a csoportérdek érvényesülése alá van rendelve az össztársadalmi érdeknek, az állam egységes gazdaságpolitikájának. Ez azonban eleve számol az állami és a szövetkezeti vállalatok egyenjogúságával. A szövetkezetek és az állami vállalatok egymás közti gazdasági kapcsolatában az egyenjogúságnak kell érvényesülnie. A szövetkezeti vitákban eljutottunk idáig. A valóságban azonban e téren — mint a megyei szövetkezeti kommunista aktívákon és a kongresszusi irányelvek vitájában sok helyen szó- vátették — még igen sok az igazítani való mindhárom szövetkezeti ágazatban. Jogszabályokban rögzített elvek rendezik a szövetkezetek és az állami szervek kapcsolatát az ellenőrzés terén is, nevezetesen az állami pénzügyi szervek által végzett rend. szeres pénzügyi revíziós tevékenységet a szövetkezetek adózásával kapcsolatban. A tulajdonosi ellenőrzést, tehát a gazdálkodás belső ellenőrzését az ön- kormányzati elveknek megfelelően viszont a szövetkezeteken belül kell megoldani. A belső ellenőrzés a szövetkezeti önkormányzat szíves része. Ezt a tagok képviseletében a szövetkezet felügyelő (ellenőrző) hatósága gyakorolja. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a szövetkezetek belső ellenőrző tevékenységének rendszere helyes. Ugyanakkor a tapasztalatok azt is megmutatják, hogy a belső ellenőrzés terén még sok a kívánnivaló, sok a lazaság, s ez alól nem kivétel egyik szövetkezeti ágazat sem. A szövetkezeti viták során egyöptetűen megerősödött az az álláspont, hogy az ellenőrző bizottságok felkészültségének növelése, rendszeres képzése mellett — mindhárom ágazatban — a szövetkezeti mozgalom egészséges önvédelme érdekében is szükség lenne a belső ellenőrzést kiegészíteni még valamivel: mégpedig külső, hozzáértő, képzett számszaki szakértők revizori munkájának rendszeres igénybevételével. Ennek szellemében a három országos szövetkezeti szövetség kezdeményezésére az Országos Szövetkezeti Tanács e hónapban előterjesztést tett a kor- j mányhoz, s erre felhatalmazást nyújtó jogszabály meghozatalát kérte. A kiadott kormányhatározat előírja, hogy az alapszabályszerű ellenőrzési feladatok ellátása során a szövetkezetek. valamint ezek gazdasági társulásai kötelesek általános belső ellenőrzésükhöz rendszeresen, legalább kétévenként külső szakértőt igénybevenni. E rendszeres külső ellenőrzést a tagszövetkezetek elhatározása szerint a területi szövetségek segítik a szövetség keretében létrehívott és működő revizori irodáik útján, szolgáltatásként, az igénybevevő szövetkezetek költségére. Fehér Lajos, ezután azt a kérdést elemezte, hogy milyen legyen a szövetkezet mérete, az optimális üzemnagyság. Mint mondotta, a szövetkezetek vállalati mérete ma már kialakultnak tekinthető. Mezőgazdasági termelőszövetkezeteink is elérték legtöbb helyen a fejlődés jelenlegi szakaszának és a hazai viszonyoknak megfelelő optimális üzemnagyságot. Ezen már lehet nagyüzemileg jól és eredményesen gazdálkodni! Szükségesnek tartjuk ezúttal is hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeti gazdálkodás esetében az optimális üzemnagyság kisebb az állami gazdaságokénál. A túl nagy méretek kialakítására törekvést, ennek érdekében az öncélú egyesülések erőltetését, a megalapozatlan, szélsőséges méretek kialakítását helytelennek kell minősíteni. Ez politikailag is káros, abban az értelemben, hogy a túl nagy termelőszövetkezet vezetése átfoghatat- lan, a termelőszövetkezeti tagság nem képes a gazdálkodást áttekinteni, s nem tudja tulajdonosi jogait kellőképpen érvényesíteni. Ennek következtében ilyen esetben óhatatlanul csökken, s lassan el is sorvad a szövetkezeti demokrácia. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a jelenlegi méretek a termelés koncentrálása, a korszerű technika és technológia kiterjedt alkalmazása, az ésszerű szs’-^sf+ás esetén — hosszé Hb időt i tekintve is — tág teret biztosítanak a termelőerők fejlődéséhez. Hasonló kép rajzolódik kj a kisipari szövetkezetek egyesüléséről, amelyeknél a tapasztalatok szerint az üzemnagyság növekedése nem állt egyenes arány- | ban a gazdálkodási eredmények fokozásával, nem járt együtt a szükséges műszaki, vezetési színvonal létrehozásával. A helyes és egészséges megoldás útja itt is az, amit a mező- gazdasági termelőszövetkezeteknek ajánlunk: le kell küzdeni itt is azt a bármily jószándékú, de nagyon felületes, rövidlátó gondolkodást, amely a korszerűséget, a fejlett technikát az üzemnagyság elvont szempontú túlméretezésével köti össze. Arra kell a figyelmet és erőt fordítani, hogy a kis- és középüzemi méret megtartásával a műszaki színvonal emelkedjék, a beruházások nőjenek, közben ne csökkenjen a piachoz való alkalmazkodási készség sem. A mezőgazdaságban a szövetkezet a fő gazdálkodási forma. Döntően a szövetkezeti gazdaságok eredményeitől függ a lakosság javuló élelmiszer- ellátása. az export növelése. S döntően az övéké, a szövetkezeti parasztságé az ezzel együtt iáró nagy társadalmi felelősség! A gazdaságirányítási reform során — elsősorban a több ízben végrehajtott mezőgazdasági árrendezés, a hitelrendezés és egyéb intézkedések nyomán — lényegében megteremtettük a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél is az önálló vállalati gazdálkodás pénzügyi _ feltételeit. Ez nagy alkotó kedvet, s általános fellendülést váltott ki az egész mezőgazdaságban, kiváltképpen a termelőszövetkezetekben. A munkásosztály segítségével. a szövetkezeti parasztság szorgalma, iparkodása, munkakedve gyümölcseként szemmel láthatóan javult a termelési színvonal. Termelőszövetkezeteink az elmúlt években kenyérgabonából, kukoricából, cukorrépából (az idei gyengébb búzatermést kivéve) eddigi legnagyobb terméshozamaikat érték el. Hazsi termelésből megoldottuk a kenvérgabona- kérdést, s eléggé megszilárdult a takarmánybázis is. 1961—69 között a mezőgazdasági termelés évente 2,9 százalékkal, ezen belül a harmadik ötéves tervben évente 3,1 százalékkal növekedett — ami komoly eredmény —, i név,---'-kor a mezngazda- I sági termelőszövetkezetek termelése évente megközelítően 6 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági termelés mellett fejlődésnek indult az ehhez kapcsolódó ipari, forgalmazási, szolgáltatási tevékenység. A termelő- szövetkezetek ipari tevékenységből származó árbevétele a szocialista ipar áruértékesítésének másfél százalékát képezte az elmúlt esztendőben. A mezőgazdaság harmadik ötéves tervét — az idei ár- és belvízkáros esztendő ellenére — túlteljesítjük. Ennek eredményeként az országban nyugodt, kiegyensúlyozott belső ellátást, az exportban pedig hagyományosan növekvő aktív egyenleget sikerült biztosítani. Az élelmiszer-gazdaság — az idei gyengébb eredmények ellenére — a lakosság ellátásán kívül deviza termelési feladatait is túlteljesíti. Mindez azt is bizonyítja, hofy az élelmiszer-gazdaságban — csak úgy, mint az egész népgazdaságban — a termelés tervszerűbb lett, mint korábban volt. Bebizonyosodott, hogy a termelőszövetkezetekre, állami gazdaságokra lebontott kötelező tervmutatók nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A gazdálkodás tervszerű fejlesztése — természetesen jól elkészített üzemtervek mellett — gazdasági szabályozók segítségével is biztosítható, sőt az adminisztratív kötelezésnél szigorúbb és hatékonyabb, ha az állami érdeket gazdasági jellegű transzmissziós rendszer közvetíti. A növekvő terméshozamok, a javuló munka-termelékenység, továbbá a paraszti nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási segély és más szociális intézkedések kedvező hatására — miként a kongresszusi beszámoló említette — a munkások és a termelőszövetkezeti parasztok személyes jövedelme országosan és átlagban már kiegyenlítődött. A szövetkezeti gazdaságok között is tovább folyik a differenciálódás. Ez szükségszerű folyamat, sőt — a fejlődés egyik hajtóereje. Annak érdekében viszont, hogy a szövetkezetek között a személyi jövedelmek tekintetében túlzott, társadalmilag sokszor feszültséget okozó különbségek ne alakuljanak ki, illetve az°k mérséklődjenek: a kormány ez év őszén az eddiginél prog- resszívebb, 1971-ben életbelépő földadó és jövedelemelvonási rendszer életbeléptetésére hozott határozatot. Mindent összevetve, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevékenységével, fejlődésével kapcsolatban azt jelenthetjük a kongresszusnak: A beszámolási időszakban is tovább szilárdult a szocializmus helyzete a falun. Termelőszövetkezeti mozgalmunk újabb és újabb bizonyítást nyújtott az egységessé vált szövetkezeti parasztság számára a közös gazdálkodás tényleges előnyeiről. De bizonyítást nyújt az egész társadalom számára is: gyakorlatban igazolódik be a mi hazai viszonyainkra alkalma^ 't, történelmileg időtálló lenini szövetkezeti elvek he- 1 lyessége. Propagandamunkánk célja a szocialista közgondolkodás fejlesztése PULLAI ÁRPÁD beszéde Tisztelt kongresszusi A Központi Bizottság beszámolójával, a beterjesztett javaslatokkal egyetértek. Engedjék meg, hogy csatlakozva a beszámolóhoz, a párt propaganda- munkájának, a szocialista tudat és magatartás formálásának néhány kérdéséről beszéljek. A marxizmus—leniniz- must, amelynek védelmére, terjesztésére, alkotó alkalmazására elkötelezettek vagyunk, mint tudományos világnézetet világos eszme tartalmú és határvonalú egységes eszmerendszernek tekintjük. Számunkra a marxizmus—leninizmus a társadalmi cselekvés tudománya. A legutóbbi években közvetlenebbé váltak a kapcsolatok és kölcsönhatások a gazdaság, a politika és az ideológia között. A napi feladatok megoldása során a sokszor nagyon szövevényes kérdések» helyes megválaszolása a mélyebb ösz- szefüggések megértését igényelte. A pártpropaganda arra törekedett, hogy a valóságnak megfelelően, a széles közvélemény számára is érthetően feltárja, meggyőzően kifejezze és magyarázza a gazdasági fejlődés feladataiból, az osztályszerkezet módosulásából következő politika tartalmát. A tömegek szocialista tudatának, magatartásának napjainkban szükséges formálása nélkülözhetetlenné tette, hogy a propaganda- munka mindinkább közvetlenül támaszkodjék a tudományos kutatásokra. A társadalomtudományok és a propaganda kapcsolata az utóbbi években jó irányban fejlődött. Politikánk megvalósításában különös figyelmet kell fordítanunk a munkásosztály politikai tudatának fejlesztésére. A munkásosztály a szocialista tulajdon alapján és a termelésben elfoglalt helvzete következtében — érdekeit te kiütve — szemben áll mindenféle maradisággal, közérdeket sértő jelenséggel, bizonytalankodással, a közéleti felelősség elől kitérő magatartással. A munkásosztály szocialista szemléletét tovább kell szilárdítanunk, s befolyását társadalmunk valamennyi számottevő rétegére ki kell terjesztenünk. Eközben a munkásság körében is sokat kell tennünk a politikai öntudat továbbfejlesztéséért, mert egyes tagjainak gondolkodásában a szocializmust általánosan támogató szemlélet mellett megtalálhatók még az átmeneti időszak ellentmondásaiból fakadó hatások is. Kedves elvtársak! Kiterjedt és eleven gazdaságpolitikai propagandát folytattunk az utóbbi években. A gazdaságirányítás alapelveinek, új vonásainak eredményes propagandája mellett — esetenként — kissé egyoldalúan, főleg a változások hangsúlyozása volt a jellemző. Arról viszont, ami szocialista építésünk alapja — mint például a szocialista tervgazdálkodás — kevesebb szó esett. Ez olykor félreértésre adhatott okot. A propagandamunkának a továbbiakban is központi feladata marad, hogy a gyakorlati feladatokhoz kapcsolódva, elmélyülten foglalkozzék a gazdasági építőmunka kérdéseivel. E propaganda konkrét tartalmát és feladatait a követ kező években a IV. ötéves terv adja. Megoldásra váró feladat a káderek továbbképzése, a továbbképzés különböző formáinak és átfogó rendszerének kialakítása. A vezetők jelentős hányadának megvan a beosztásához szükséges szakmai, politikai és általános műveltsége. A megnövekedett és egyre növekvő feladatok azonban megkívánják, hogy gondoskodjunk kádereink szervezett politikai továbbképzéséről. A kongresszusra való felkészülés során sok szó esett a kispolgári gondolkodásmódról és magatartásról. Sokan úgy vélik, hogy az utóbbi időben elöntött bennünket a kispol- gáriság hulláma, és ez károsan befolyásolja politikai és társadalmi életünket Ami a tüneteket illeti kétségkívül megtalálhatók, néhol növekvő mértékben is. Ezek azonban társadalmunk kedvező irányú fejlődésében alárendelt szerepet játszanak. Bár nem ezek jellemzik közéletünket, mégis határozottabban fel kell lépnünk ellenük. Nem a kispolgársággal, társadalmunk e dolgozó rétegével széliünk szembe, nem ellene indítunk harcot Mi a szocialista eszméktől eltérő, azokkal szemben álló szemlélet és magatartásmód ellen, azokkal a kispolgári nézetekkel szemben lépünk fel, amelyek társadalmi hovatartozástól, osztályhelyzettől függetlenül bárkire hatással lehetnek. Nem a világnézetünkkel ellentétes nézeteket, erkölcsi felfogást valló emberek ellen, hanem a nézeteik ellen kívánunk fellépni, éppen az emberekért. A kispolgárság azon tagjaival és másokkal szemben azonban, akik megsértik szocialista államunk törvényeit. adminisztratív esz- kfeel kell fellépni. De ez
