Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-25 / 276. szám
AZ MSZMP X. KONGRESSZUSÁNAK KEDDI TANÁCSKOZÁSA Ebben az országban minden a nép a népért történik Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A Központi Bizottság beszámolója sokoldalúan elemzi gazdasági, politikai és kulturális eredményeinket, amelyek kivívásában és megszilárdításában jelentős szerepet tölt be munkásosztályunk, dolgozó népünk szocialista állama. Építőmunkánk jelenlegi szakaszában a szocialista állam funkciói közül mindinkább előtérbe kerül a társadalomszervező tevékenység, a gazdaságirányítás és a kulturális nevelőmunka. A szocializmus teljes felépítésének magasabb szinten való folytatása új követelményeket támaszt állam- szervezetünkkel szemben. Ügy kell továbbfejleszteni az álláméletet, hogy ennek nyomán tovább erősödjék a munkásosztály hatalma, még teljesebben bontakozzék ki a tömegek közéleti aktivitása. Fontos feladatnak tekintjük, hogy kiküszöböljük a jogrendszerünkben még fellelhető és a szocialista demokratizmussal össze nem egyeztethető bizonyos következetlenségeket. Jogrendszerünk fejlesztésével el kell érnünk, hogy a becsületesen dolgozó emberek jogai hatékonyan érvényre jussanak, ugyanakkor megakadályozzuk a paragrafusok között bújkáló ügyeskedők, harácsolok, társadalomellenes elemek működését. Arra törekszünk, hogy a hatósági rendelkezések számát csökkentve, azok hiánytalan betartását ne csak megkövetelhessük, hanem biztosíthassuk is. Ezért például az állami vállalatok jogát tartalmazó, helyenként kissé egyoldalú hatósági rendelkezéseket vagy ki kell egészíteni az állampolgárok jogaival, vagy pedig, ahol lehet, ott az állami vállalatok és az állampolgárok közötti szerződéses kapcsolatok formáját szükséges bővíteni. A közelmúlt egyik fontos intézkedéssorozata a tanácsrendszer továbbfejlesztésére irányult. Ehhez biztosítanunk kell az ön- kormányzat jogait és a gazdasági feltételeket, hogy jobban érvényesüljön a központi irányítás hatékonysága, a szocialista államszervezés és vezetés alapelve: a demokratikus centralizmus. Az új tanács- törvény, amelynek tervezetén most dolgozunk, ezt szolgálja. A tanácsrendszer fejlesztésére tett intézkedéseink hűen szolgálják a szocialista demokrácia erősítését, és új lehetőségeket-teremtenek arra, hogy a dolgozó tömegek közvetlenül is rés-'esei legyenek a hatalomnak és érdemlegesen Beleszólhassanak az állami és saját életük irányításába. Fock elvtárs ezután a gazdaságirányítás új rendszere bevezetésének tapasztalatairól szólott: — Most, három év távlatából és eredményeinek is méretében kijelenthetjük: a reformmal fokozatosan elérjük célunkat. A reform teljes kibontakoztatásával a mai körülményeknek jobban megfelelő szocialista tervgazdálkodást valósi; FOCK JENŐ beszéde tunk meg, amely reálisan számol hazánk történelmi, gazdasági és politikai viszonyaival, a szocializmus építésének általános gazdasági törvényeivel és mindenekelőtt a termelőerőkkel és azok legfontosabb tényezőjével, a dolgozó emberrel. Természetesen — mint minden átfogó és nagy horderejű társadalmi folyamat — a reform is lépésről lépésre bontakozhat ki. A reform bevezetése óta eltelt mintegy három esztendő bőséges bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a népgazdaság irányítása, a gazdasági folyamatok köz- gazdasági módszerekkel történő szabályozása eredményesebb és hatékonyabb, de kétségtelenül nehezebb és bonyolultabb feladat, mint a tervlebontásos módszeren alapuló gazdaságvezetés. Részben ennek tulajdonítható, hogy az állami irányító szervek munkáját 1968- ban és részben még 1969- ben is inkább az útkeresés, a bizonytalankodás, mint a következetes vezetés jellemezte. Viszonylag lassan haladt előre az irányító szervek és a vállalatok közötti új típusú kapcsolatok és az új irányítási módszerek meghonosodása. A legtöbb problémát az ágazati felelősség, a tulajdonosi jogból eredő kötelezettségek érvényesítése és a vállalati önállóság értelmezése jelentette. Jó néhány minisztérium és főhatóság még olyan esetekben sem avatkozott be a vállalatok munkájába, amikor erre a népgazdaság egészének, sőt az illető vállalat távlati fejlődésének érdekében is feltétlenül szükség lett volna. Erre a tényre élesen mutatott rá pártunk Központi Bizottságának múlt év végi határozata. Ennek nyomán a kormány több intézkedést tett mindenekelőtt a minisztériumok és főhatóságok munkájának hatékonyabbá tételére. Egyebek között ennek köszönhető, hogy nagyrészt megvalósultak azok a jelentős intézkedések, melyeket a lakosság áruellátásának javítására hoztunk. Továbbfejlesztettük a kereskedelmi tevékenységgel összefüggő szabályozókat. Általában kiegyensúlyozottabbá vált az áruforgalom, bár néhány árucikkből még mindig nem tudjuk az igényeket hiánytalanul kielégíteni. Hatékonyabb intézkedéseket foganatosítottunk az alacsony keresetű dolgozók áruellátásának javítására. Javult az árellenőrző tevékenység, az árhatóságok fellépnek az indokolatlan áremelések ellen. Gazdasági minisztériumaink már határozottabb módszerekkel szorítják vissza a népgazdaság számára előnytelen vagy alacsony hatékonyságú tevékenységet és központilag is támogatják a hasznosat. Egyelőre még nem kielégítő a minisztériumok irányító tevékenysége a munkaügyekben, főként a munkaerő-gazdálkodásban. Bár 1970- ben a termelékenység alakulásának kedvező jelei mutatkoznak, a vállalatok létszám; és munkaerő-gaz; dálkodásában továbbra is sok a probléma. Az egészségtelen mértékű munkaerő-vándorlás megszüntetésének, a törzsgárda növelésének egyik fontos feltétele, hogy az üzemekben olyan munka- és szociális körülményeket teremtsenek, amelyek megfelelnek a dolgozók igényeinek. Éppen ezért, amennyire helyeselhető, hogy egyes üzemek óvodákat, bölcsődéket, öltözőket, fürdőket, orvosi rendelőket építenek, annyira elítélendő, hogy másutt, különböző indokokra hivatkozva, elhanyagolják, nem törődnek eléggé a munkások élet- és munkakörülményeivel. Célszerűnek látszik, hogy a SZOT-tal egyetértésben a Kiváló üzem cím elbírálásánál, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászló odaítélésénél a termelési-gazdasági eredményeken túl, nagyobb figyelmet fordítsunk arra is, hogyan gondoskodnak a dolgozókról. összegezésképpen megállapítható, hogy az irányító tevékenységben kedvező változások tendenciája jelentkezik, de még többre van szükség. A minisztériumoknak fokozott figyel-. met kell fordítaniuk a távlati fejlődést biztosító tervezőmunkára, ír/. ÚJ" SH8V&- telményeknek megfelelő vállalatvezetési módszerek kialakítására. A szocialista építés során jelentkező legkülönbözőbb érdekek összehangolása, a közgazdasági szabályozórendszer gazdaság- politikai céljainknak megfelelő eredményes működtetése, a rugalmasság és a stabilitás követelményeinek egyidejű érvényesítése nem könnyű feladat. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszere a korábbinál jóval nagyobb követelményeket támaszt az üzemi, a vállalati, a szövetkezeti vezetőkkel szemben is. Az iparilag fejlettebb országokban a termelékenység közismerten ma még körülbelül kétszer nagyobb, mint hazánkban. Ugyanakkor alapos vizsgálatok szerint például a gépiparban a termelékenységi színvonal eltérésének hozzávetőleg csak egyharmada magyarázható a technikai felszereltségben mutatkozó különbséggel. Még ha fenntartással is élünk e számításokkal szemben, a lényeget helyesen tükrözik. Azt, tudniillik, hogy a termelékenységi színvonal különbségének oka feltehetően jelentős részben nem anyagi természetű, hanem főként az, hogy a vállalatvezetési és irányítási módszereink ma — még az adott technika lehetőségeihez képest is — viszonylag elmaradottak. Sok ezer vezető gondolkodásmódja, szemlélete nem alakulhat át olyan ütemben, ahogyan a gazdasági viszónvok változnak. Nyilvánvalóan szükséges és indokolt a türelem. Ám azt is szüntelenül hangsúlyozni kell. hogy a gazdasági viszonyok nem merevedhetnek meg. és hogy a változás üteme világméretekben meglehetősen gyors. Ez gyors alkalmazkodóképességet követel meg a gazdasági vezetőktől. Fock elvtárs ezután utalt arra, hogy harmadik ötéves tervünk jó feladatait átgondolt, céltudatos irányítással, a dolgozók növekvő szakértelemmel párosult szorgalmas munkájával teljesítjük, néhány vonatkozásban túlteljesítjük, majd új ötéves tervünkkel foglalkozott: — A kitűzött célok elérése érdekében — mondotta — a kormány máris több intézkedést tett. Előrehaladásunk fontos feltétele például a szervezettebb munkaerő-gazdálkodás. Ennek érdekében lényegesen módosítottuk a vállalati jövedelem- és bérgazdálkodás állami szabályait. A termelékenység dinamikus növelése megkívánja, hogy ezután is a munka bonyolultságához és a technikai forradalom kibontakozása szükségessé teszi az előrelátást, mind a közeli, mind a távolabbi jövő tanulmányozását. Elkerülhetetlenné vált — az ötéves tervek mellett — a hosszú távra szóló tervezés, a fejlődés lehetséges irányainak felmérése és értékelése. A fejlődés útját a középtávú Ötéves terv távlati célok nélkül csak hiányosan tudja kijelölni. Éppen ezért tervező szerveinknél az ötéves tervvel egyidejűleg egymással ösz- szehangoltan készült az 1985-ig terjedő hosszútávú terv. A tervezés számol a szocialista világrendszer — ezen belül a KGST-orszá- gok — további gyors gazdasági fellendülésével és az együttműködés fejlesztésével. Mindenekelőtt és változatlanul fontos a Szovjetunióval való sokoldalú együttműködés toegészséges fejlődés, a pozitív összkép mellett egyéni életünkben bizony még sok olyan bosszantó dolog van, mely az adott esetekben az egyes egyének szempontjából nagyon fontos. Ezek a jelenségek társadalmi méretekben a fejlődés irányát ugyan nem érintik, de időről időre befolyásolhatják, ronthatják a dolgozók hangulatát, munkakedvét. Számtalan esetben fordul elő, hogy egy- egy ember ügyes-bajos dolgait intézve, összeakad az államnak egy-egy olyan képviselőjével, aki enyhén szólva, nem áll hivatása magaslatán, bürokratikusán kezeli az ügyeket, lélek- telenül végzi munkáját. Az ilyen magatartás rendkívül káros, A valóságos helyzetünknek megfelelő közhangulat kialakítása érdekében nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a vélt és a Fock Jenő beszédét mondja a kongresszus előtt teljesítményhez igazodó differenciált bérpolitikát alkalmazzunk, még következetesebben, mint ma, ugyanakkor olyan tudatos szociálpolitikát folytassunk, amely a nagycsaládosok, a kisnyugdíjasok helyzetét javítja, és az alacsony keresetűek jövedelmét is megfelelően növeli. Biztosítjuk a fogyasztói árak megfelelő stabilitását, de — ahol ez indokolt — az árak kívánatos változtatásának lehetőségét is, ami összhangban áll a termelés önköltségével, a kereslettel, hiszen ez végső soron a lakosság jobb ellátását szolgálja. Arra törekszünk, hogy a rendelkezésre álló beruházási eszközöket és kapacitásokat a legfontosabb célokra koncentráljuk. Alapvető követelmény a beruházások befejezetlen állományának csökkentése. Minden vonatkozásban erősítjük gazdaságunk egyensúlyát. Népgazdaságunk arányos fejlődésének és egyensúlyi helyzetének nagyon lényeges eleme a lakosság vásárlóereje és az árualapok közötti összhang biztosítása. Az áruellátás javítása érdekében fontos, hogy a hazai termelés megfelelő, több és választékban szélesebb árualapot bocsásson a belkereskedelem rendelkezésére. Következetesen tovább folytatjuk a, területi aránytalanságok felszámolását, a vidék iparosítását. A foglalkoztatás és a települések ellátottsági színvonalának közelítése útján biztosítjuk, hogy mérséklődjenek az ország egyes területein élő népesség életkörülményeiben még meglevő különbségek. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A világméretekben gyorsuló ütemű tudomány osvábbi erősítése. A tudományos munkamegosztás és az együttes kutatások hozzájárulnak országaink fejlődéséhez. A szocialista országokkal való tudományos és műszaki együttműködés mellett készségesen létesítünk kapcsolatot a világ bármely országával. Mint a Központi Bizottság beszámolója is említette, külpolitikai feladatainkat becsülettel teljesítjük. Államunk a többi szocialista országgal együtt számottevően hozzájárul a világbéke megőrzéséhez, a szocialista építőmunka számára nélkülözhetetlen békés nemzetközi feltételek biztosításához. Tisztelt kongresszusi A Központi Bizottság beszámolója joggal szólt arról, hogy az eltelt években nem kis eredménnyel dolgoztunk, s jó néhány lépést tettünk előre a szocializmus felé vivő úton. A beszámolóban sokoldalú kritikai elemzőmunka alapján, őszintén és felelősséggel igyekeztünk feltárni az eredményeket és a fogyatékosságokat, a megtett utat. Az alapvetően pozitív értékelés nem feledteti velünk, hogy amikor a dolgozókkal hétköznapi aetünk- ről beszélgetünk, az eredmények és fogyatékosságok nem ilyen arányban jelentkeznek. Ezekben a beszélgetésekben érthetően nagyobb teret kapnak a gondot okozó problémák, mint az elért eredmények, a figyelem középpontjában az indokoltnál több a bírálat, mint a dicséret. Ez a látszólagos ellentmondás korántsem azért van, mintha a beszámoló rózsásabb színben igyekezne feltüntetni a dolgokat, mint amilyenek azok a valóságban. Tudjuk, érezzük, hogy az valóságos állami érdek között. Igaz ugyan, hogy vállalataink tulajdonosa az állam, de a vállalat csak akkor képviseli valójában az össztársadalom érdekeit, ha munkájában, az egyénekkel való kapcsolatában nap nap után ezt kifejezésre juttatja. A szocialista demokratizmusnak, a korszerű követelményeknek megfelelő munkastílus kialakításában nagy szerepük van a vállalat gazdasági vezetőinek, de legalább ilyen szerepük van a helyi párt- és tömegszervezeteknek is. E politikai testületek akkor végzik valóban jól munkájukat, ha egyszerre tudják szolgálni az általános társadalmi érdeket és a szőkébb közösséget. Az ilyen munkastílus kialakítása egyáltalán nem könnyű, hiszen az érdekek esetenként ütközhetnek, s ez időnként komoly problémákat vet fel. Az ilyen munkához szükséges bátorságot nem lehet egyik napról a másikra megszerezni. Mégsem lehet a problémát megkerülni, mégcsak elodázni sem, hiszen nálunk a párt és a kormány és annak minden szerve a népért van, a népért kell hogy dolgozzék. Munkánkat úgy kell végeznünk, hogy a dolgozókban mindinkább erősödjék az az érzés: ebben az országban minden a nép érdekében, a népért történik. Meggyőződésünk, hogy a X. kongresszus vitája és határozatai új lendületet, erőt adnak az állami munka javításához, tökéletesítéséhez, amellyel hozzájárulhatunk a szocialista társadalom teljes felépítéséhez hazánkban, a Magyar Népköztársaságban — fejezte be beszédét Fock Jenő elvtar&
