Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ MSZMP X. KONGRESSZUSA (Folytatás a 7. oldalról.) felelő külön támogatási kapjanak. Az elmúlt években to­vábbi teret hódítottak ha­zánk kulturális életében a szocialista tendenciák, gya­rapodott, gazdagodott a kulturális, a művészeti élet, növekedett népünk művelt­sége. Pártunk művelődéspo­litikája alapvetően érvé­nyesül, eredményesen segí­ti a művészetek fejlődését, s ezáltal nagy társadalmi céljaink megvalósulását. A fejlődés útkereséssel jár, s nem egyszer ellentmondá­sok és viták közepette megy végbe. Ugyanakkor a fejlődés nyilvánvaló. Az utóbbi években zenekultú­ránk méltán, vált ki elis­merést határainkon túl is; fejlődött film- és színmű­vészetünk. számos szocialis­ta mondanivalójú drámai alkotás született; termé­keny költészetünk; számos új képzőművészeti alkotás­sal gazdagodtunk. Híven eddigi politikánk­hoz, a művészeti munkába, stíluskeresésbe nem kívá­nunk adminisztratív esz­közökkel beavatkozni ez­után sem. Az ízlést az al­kotó egyéni ügyének te­kintjük mindaddig, amíg nem sérti a szocializmus érdekeit, eszméit, a közer­kölcsöt. Biztosítjuk az al­kotó munkához nélkülözhe­tetlen légkört. Ugyanakkor a kulturális élet területén sem engedjük kétségbe vonni a párt, a szocialista állam illetékességét senki­től. Minden humanista ér­téknek továbbra is helyt adva, elutasítjuk mind a dogmatikus művészetszem­léletet, mind a társadalmi kérdésektől elforduló, vagy a hibákat, hamisan általá­nosító negatív tendenciá­kat. Azt tartjuk, minden­kinek jogában áll, hogy a saját ízlése ép világnézete alapján alkosson, a mun­kásállamnak viszont joga, hogy a művek között tár­sadalmi és művészi értékük szerint válogasson. Minden alkotás megítélésében ab­ból indulunk ki, hogy az milyen eszmei és művészi erővel szolgálja a szocializ­mus, a haladás ügyét. A közösség pénzén csak a szo­cialista társadalom érdekeit szolgáló alkotásnak le­het mecénása az állam. Al­kotóinktól azt várjuk, hogy a szocializmus adta lehető­ségeket népünk javára ka­matoztassák, segítsék meg­érteni és cselekvőén for­málni gazdagabb, egyszer­smind bonyolultabb vilá­gunkat. Továbbra is a né­pünk és az emberiség alap­vető létkérdéseiben párto­san állást foglaló, szocialis­ta, realista, közéleti elköte­lezettségű művészetet tá­mogatjuk. Kulturális, művészeti éle­tünkben tovább kell erősí­teni a politikai és ideoló­giai egység irányába ható tendenciákat. Növelni kell a kommunista, szocialista közéletiség erőit. Érvényt kell szerezni a szocializmust féltő párttag­ság és pártonkívüli közvé­lemény követelésének, amely megengedhetetlen­nek tartja a szocializmus eszméitől, életfelfogásunk­tól idegen művek, nézetek terjesztését államunk esz­közeinek felhasználásával. A kispolgári nézetek, ízlés­normák időnként, felélén­külnek. a megengedhetőnél nagyobb teret nyernek. Kulturális intézményeink­nek, a «ajtónak, a rádiónak, a televíziónak lehetőségeik jobb kihasználásával erő­teljesebben kell népszerűsí­teniük a szocialista kultúra értékeit, jobban kell töre­kedniük a tartalmas igé­nyek felkeltésére, a szo­cializmusra káros művek, s a kulturális selejt kiszorí­tására. A közművelődés az egyé­niség kibontakoztatásának, a szocialista demokrácia erősítésének, a termelési kultúra emelésének nélkü­lözhetetlen tényezője. Je­lentőségét különösen fokoz­za a szabad idő növekedé­se. Mind állami, mind vál­lalati forrásokból többet kell juttatni a felnőtt la­kosság oktatására és műve­lődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések megfe­lelő művelődési intézmé­nyekkel való ellátására, az ifjúság művelődési igényei­nek helyes irányú fejleszté­sére, jobb kielégítésére. Növekedett a társadalmi felelősségérzet Szocialista építőmunkánk, társadalmi életünk fontos eleme a szocialista közgon­dolkodás, közfelfogás, er­kölcsi normák érvényesülé­se. A műveltségi színvonal emelkedésével, közoktatá­sunk, nevelési rendszerünk fejlődésével erősödött a szo­cialista erkölcs, az egyén és a közösség kapcsolata, növekedett a társadalmi fe­lelősségérzet, a társadalom iránti elkötelezettség. Ez mutatkozik meg a párttag­ság példamutató helytállá­sában a szocializmus épí­tésének minden területén, a szocialistamunkaverseny- mozgalmunkban részt vevő dolgozók kiváló munkájá­ban a párt, a tanácsok, a tömegszervezetek és tömeg- mozgalmak sok százezernyi aktivistájának a köz javára végzett társadalmi munká­jában. Az állampolgárok jogait megalapozó és kiszélesítő szocialista demokrácia, az egyéni és a közösségi érde­ket jobban kifejező szocia­lista gazdaságirányítási re­form a korábbinál jobban tudatosította a végzett mun­ka és az össztársadalmi ér­dek közötti kapcsolatot; fejlesztette a tömegek igaz­ságérzetét, jobban meggyö­kereztette, hogy a szocia­lizmusban a boldogulás alapja a munka és az igazi személyes boldogulás csak a közösség érdekével össz­hangban kereshető. Ugyan­akkor társadalmunk átme­neti talaján tovább élnek, részben újratermelődnek, illetve átmenetileg felélén­külnek még a polgári er­kölcs maradványai. Az utóbbi időben fejlődésünk alárendelt kísérő jelensége­ként, de felerősödött az in­dividualizmus, az egoizmus, az anyagiasság. Társadalmunk közerköl­csének meghatározói azok a milliók, akik az eszmét, és a célt elfogadva, öntudato­san dolgoznak a szocialista építés, a munka frontján, akiknek létalapja becsüle­tes munkával szerzett ke­resetük; nem pedig azok a kevesek, akik a dolgozó milliók mellett, mindenki szeme láttára, az átlagosnál úgy élnek sokkal jobban, hogy valódi teljesítmény nélkül húznak magas jöve­delmet. Az ilyen esetek, az ilyenfajta személyek most jobban szembetűnnek, mert a gazdasági élet általános fejlődésével számuk is sza­porodott, hangjuk is meg­nőtt. A szocializmus az embe­rért van; célunk, hogy az emberek jobban, kultúrál­tabban éljenek, javuljon életük. Elutasítunk minden­fajta álszerénységet, aszké- tizmust. De a szocializmus eszméivel, s társadalmunk erkölcsi felfogásával ütkö­ző anyagiasság szellemének elburjánzásával és a visz- szás jelenségekkel nem bé- külünk meg. Pártunk álláspontja, hogy az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív híveinek megbecsülé­sét, a szocialista módon végzett munka, a szocializ­mus ügye iránt elkötele- | zett magatartás tekintélyét. A munkásosztály, a dolgo­zó nép érdekeit képviselő, az önfeláldozóan dolgozó, felelősséget és áldozatot vállaló állampolgárok az élet egyetlen területén se szorulhassanak háttérbe azok mögött, akik csak ha­szonélvezői a szocialista társadalomnak. Erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom po­zitív erői, a szocializmus hí­vei a hangadók, amely nem tűri el a társadalomellenes magatartást, a cinizmust, a fegyelmezetlenséget, a kö­zösség megkárosítását. A párt művelődéspoliti- I kájának következetes és minden területen való ér­vényesítése nélkülözhetet­len a szocializmus építésé­ben soron következő fel­adatok eredményes megol­dásához. Tudományos vi­lágnézetünk, a marxizmus— leninizmus eredményes propagálásához, a szocialis­ta tudat és közerkölcs el­mélyítéséhez, kiterjesztésé­hez és általánossá tételéhez jók a feltételeink, a párt minden szervezetének és minden tagjának, a szocia­lizmus minden hívének odaadással és fáradhatatla­nul kell dolgoznia ezen a szép és annyira fontos munkán. sa az egész emberiség élet­bevágó érdekeiért. A Szov­jetunió a maga hatalmas és legyőzhetetlen erejével a nemzetközi imperializmus agresszív erőinek fő féken- tartója és elrettentője. Felszabadítónk, szövetségesünk, igaz barátunk: a Szovjetunió A Szovjetunióhoz való viszony mindig választóvíz volt a politikában, a hala­dás és a reakció erőinek megkülönböztetésében. Mozgalmunkban a Szovjet­unióhoz való helyes, elvi viszony az internacionaliz­mus fokmérője. Pártunk elutasítja a szovjetellenes- ség minden formáját, mert a szovjetellenességnek tett legkisebb engedmény is rombolja a haladás, a szo­cializmus erőit, és az osz­tályellenség, az imperializ­mus kezére játszik. A Szovjetunió felszabadí­tónk, szövetségesünk, igaz barátunk és legjobb segí­tőnk az élet minden terü­letén. A Szovjetunióhoz való viszonyunk nyílt és megingathatatlan, szilárd elvi, internacionalista ala­pokon nyugszik, és teljes összhangban van nemzeti érdekeinkkel. Pártunk, kor­mányunk, országunk és né­pünk a beszámolási idő­szakban is erősítette, bő­vítette és fejlesztette poli­tikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatait a Szovjet­unióval és ezt fogja tenni a jövőben is. Nemzetközi kapcsolataink erősödnek VII. Szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételei Pártunk a nemzetközi munkásmozgalom egységéért Tisztelt elvtársakl Nemzetközi tevékenysé­günk és kormányunk kül­politikájának megítélésében pártunkban egység van és ez a politika a magyar nép teljes támogatását élvezi. Nemzetközi tevékenysé­günk fő célja, hogy bizto­sítsuk népünk számára a szocialista építőmunka kül­ső feltételeit, valamint, hogy erőnktől telhetőén védjük és szilárdítsuk a nemzetközi küzdőtéren a társadalmi haladás, a nem­zeti függetlenség, a béke pozícióit. A világban az alapvető, kibékíthetetlen ellentmon­dás a munka és a tőke kö­zötti ellentmondás, amely az első szocialista ország megszületésével átlépte a nemzeti kereteket, ma pe­dig a két társadalmi rend­szer, a szocializmus és a kapitalizmus világméretű küzdelmévé vált. Objektív jelenség, hogy a szocialista világrendszer a haladás, a függetlenség, a béke erői­nek támaszává, az imperia­lizmus pedig a reakció, az elnyomás, az ellenforrada­lom támaszává és központ­jává vált. A nemzetközi helyzetet ezeknek az erők­nek a harca határozza meg. A beszámolási időszak el­múlt négy éve alatt a ha­ladás erői előre nyomultak. Az imperialisták helyileg elérhetnek ideiglenes sike­reket, de ez nem változtat i azon a történelmi tényen, hogy kialakult és megszi­lárdult a szocialista világ- rendszer, szétestek a gyar­matbirodalmak, az impe­rializmus állandó belső és külső konfliktusokkal küzd és tartósan a politikai vál- I ság állapotában van, A nemzetközi imperializ­mus agresszív természete nem változott, ez állandó konfliktusok forrása, ezért a nemzetközi helyzet ma is bonyolult. Agressziói nyo­mán, mint most Guineában is, új tűzfészkek kelet­keznek. Az emberiség még mindig gondok és megpróbáltatások közepet­te él, de a világ fejlődésé­nek fő irányát, az imperia­lizmus minden erőfeszítése ellenére, mindinkább a szocializmus, a haladás, a nemzeti függetlenség erői határozzák meg. A szocialista világrend- szer a társadalmi haladás­nak döntő tényezője, táma­sza minden forradalmi, fel­szabadító harcnak. Léte ki­hat az imperializmus poli­tikájára, sőt a kapitalista országok belső és egymás közötti viszonyára is. A szocialista országok példá­ja a gyakorlatban mutatja be az új társadalmi rend magasabbrendűségét, és I reális távlatként tárja a ■ világ ®lé az emberiség szo- j cialista jövőjét, az ímpe- I rla'Rzmus fő célja a szocia­lista világ megsemmisítése Minthogy számára ez lehe­tetlen, az imperializmus 1 kénytelen alkalmazkodni a valóságos erőviszonyokhoz, taktikáját időről időre vál­toztatja, hol a durva erő­szak, hol a békésnek álcá­zott és ravasz „fellazítás” eszközéhez nyúl. A szocialista világ fő ere­je a Szovjetunió, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelemre vi­telével elsőként szakította szét az imperializmusnak az egész világot fojtogató láncát, és megnyitotta az utat minden nép számára a szabadság, a szocializmus felé. A Szovjetuniónak, kommunista pártjának el­évülhetetlen érdemei van­nak a szocializmus, a kom­munizmus építésében. Leg- I gazdagabb tapasztalatai vannak az imperializmus elleni harcban is. A Szov­jetunió internacionalizmu­sa példás; tapasztalatainak óriási nemzetközi jelentő­sége van. A Szovjetunió a második világháború füzében, hal­latlan áldozatokat hozva, j szétzúzta a fasizmus fő erőit, s ezzel megmentette az emberiséget egy új kö­zépkor fenyegető rémétől. í A második világháborút követően, megtörve az USA ' | atommonopóliumát, létre- S hozva saját nukleáris fegy- | vérét, megmentette az em- j beriséget az imperialisták I atomzsarolásától, egy új, modern barbárság sötét ár­nyékától. Mindenki másé- 1 ( nál nagyobb a Szovjetunió, | j a szovjet nép szerepe, fe- j l lelőssége és áldozatvállalá- ‘ Mi szívből új és új si­kereket kívánunk a Szov­jetunió Kommunista Párt­jának, Brezsnyev elvtárs vezette Központi Bizott­ságának, a nagy szovjet népnek. Biztosíthatjuk őket, hogy pártunk és né­pünk mindig ápolni, erő­síteni fogja harci szövet­ségünket, a szovjet—ma­gyar barátságot. A Magyar Népköztársa­ság fejlődő és bővülő poli­tikai, diplomáciai, gazda­sági és kulturális kapcso­latban áll valamennyi szo­cialista országgal. Szoros szövetségi kapcso­lat fűzi a szocializmust, a békét védelmező Varsói Szerződés szervezetének tagállamaihoz; eleget tett és a jövőben is ele­get fog tenni a tagság­ból eredő minden kö­telezettségének. Hazánkat fejlődő gazdasági kapcsola­tok fűzik a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának tagországaihoz; és támogat minden olyan lépést, amely alkalmas a tagállamok együttműködésének bővíté­sére és magasabb színvo­nalra emelésére. Együttműködésre, az együttműködés bővítésére törekszünk a jövőben is minden szocialista ország­gal, azokkal is, amelyektől nézetkülönbségek választa­nak el bennünket. Ezzel összefüggésben jelenthet­jük a kongresszusnak, hogy a sok kérdésben változat­lanul fennálló és komoly ideológiai, politikai nézet- eltéréseink ellenére, az utóbbi időben bizonyos mértékig javultak államkö­zi kapcsolataink a Kínai Népköztársasággal; A haladás és a reakció között folyó világméretű harc fontos területe Ázsia. Afrika és Latin- Amerika. E térségek népei­nek imperialistaellenes har­ca, a gyarmatbirodalmak szétzúzása nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az erőviszonyok az imperializ­mus rovására változtak meg, és előnyösen módo­sult a világ politikai térké­ppé. A szocialista országok és a fejlődő országok kap­csolatainak alakulásában a döntő tényező az, hogy kö­zös érdek az imperializmus megfékezése, visszaszorítá­sa, a haladás előmozdítása. Ez az érdekközösség vezet e széles körű kapcsolatok­ra, amihez hozzájárul még, hogy ezen államok közül több, a belső rendszerét il­letően, a fejlődés nem ka­pitalista útját választotta és a szocializmust nevezi meg céljaként. Pártunkat és kormányun­kat az az eredményes tö­rekvés vezérli, hogy fej­lessze az együttműködést Ázsia, Afrika és Latin- Amerika független orszá­gaival. A IX. kongresszus idején e térség negyven or­szágával álltunk diplomá­ciai kapcsolatban, jelenleg ötvenhét államhoz fűznek bennünket ilyen kapcsola­tok. Szövetségesünknek te­kintjük az imperializmus ellen küzdő gyarmati és volt gyarmati népeket, szo­lidárisak vagyunk nemzeti felszabadító mozgalmuk­kal és mindent megteszünk, hogy támogassuk harcukat. A tőkés világban korunk­ban végbemenő folyama­tok lényege, hogy a kapi­talista rendszer nem képes megoldani kibékíthetetlen belső ellentmondásait, ál­landósult a válsága, s egy­re jobban belebonyolódik az általa kirobbantott nem­zetközi konfliktusokba. Fo­kozódik a munkásosztály harca a monopóliumok el­len, s a dolgozó tömegek már nemcsak gazdasági kö­veteléseik, hanem politikai célkitűzéseik valóraváltá- sáért is síkra szállnak. A kapitalista világ országai­nak munkásosztálya és ha­ladó erői harcukkal a szo­cialista országok, minden forradalmi erő harcát segí­tik; az internacionalista szolidaritás kapcsöl össze bennünket velük. Ami a kapitalista orszá­gokkal való állami kapcso­latokat illeti, pártunk, kor­mányunk, népünk állhata­tosan küzd a különböző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mel­lett éléséért. Ez a politika arra a felismerésre épül, hogy korunkban létrejöt­tek a békés egymás mellett élés objektív alapjai, a vi­lágháború elkerülhető, a szocializmus győzelméhez nincs szükség háborúra. E politikában a rendszerünk fölényébe vetett hitünk is tükröződik. A békés egy­más mellett élés politikája ma a szocialista világrend- szer külpolitikájának egyik legfontosabb alapelve. A beszámolási időszak­ban, külpolitikai irányvo­nalunknak megfelelően, a szuverenitás kölcsönös tisz­teletben tartása, az egyen­jogúság, az egymás bel- ügyeibe való be nem avat­kozás, a kölcsönös előnyök elvei alapján bővültek ha­zánk politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai, a kapitalista világ számos or­szágával. Tudományos együttműködési, hosszú le­járatú kereskedelmi és más nemzetközi egyezményt kö­töttünk Ausztriával, Olasz­országgal, Franciaországgal, a Német Szövetségi Köz­társasággal és más orszá­gokkal. E kapcsolatok fej­lesztése megfelel a béke ér­dekeinek, az érintett orszá- j gok és hazánk érdekeinek. Pártunknak és kormá- i nyunknak korunk alapvető nemzetközi kérdéseiben képviselt állásfoglalásait az határozza meg teljesen egy-

Next

/
Thumbnails
Contents