Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ MSZMP X. KONGRESSZUSA értelműén, hogy szocialista ország, a Szovjetunió szö­vetségese, a Varsói Szerző­dés tagországa vagyunk. Pártunk és kormányunk arra törekszik, hogy kül­politikánk mindenkor tel­jesen világos, egyértelmű és következetes legyen. Ügy véljük, népünk érdekei és a haladás nemzetközi erői szempontjából, de talán még a számba jöhető tőkés partnerek szempontjából is a világos helyzet az elő­nyös, az, ha barát és ellen­ség egyformán tudja, hová kell besorolni a Magyar Népköztársaságot, és állás- foglalásainkkal, mint elvi alapokon nyugvó, szilárd állásponttal számolhat min­denki. Világos álláspontunk az európai kérdésekben is. A Varsói Szerződés tagorszá­gaként társszerzői voltunk a budapesti felhívásnak. Ebben a nyilatkozatban fel­hívtuk Európa népeit és valamennyi európai ország kormányát, egy, a konti­nens békéjét megszilárdító és védelmesző kollektív biz­tonsági rendszer megte­remtésére. Ehhez szüksé­ges, hogy valamennyi euró­pai ország ismerje el a rea­litásokat, a fennálló hatá­rokat, a Német Demokra­tikus Köztársaság létét, Nyugat-Berlin különleges státusát. Megérett a helyzet az összeurópai biztonsági tanácskozás összehívására A Varsói Szerződés or­szágainak felhívása általá­ban kedvező fogadtatásra talált. A felhívást kiadó szocialista országok, közöt­tük hazánk, továbbá Finn­ország és más országok kormányai diplomáciai lé­pésének eredményeként érik a helyzet egy össz­európai biztonsági tanács­kozás összehívására. Mi már a közeljövőben össze- hívhatónak tartjuk, és kor­mányunk kész mindent megtenni a maga részéről ennek létrejötte és sikere érdekében. Európa biztonságának sa­játos problémáját jelenti, hogy a II. világháború be­fejezése nincs békeszerző­désben rögzítve, s a levert fasiszta hitleri Németor­szág helyén két német ál­lam jött létre. Létrejött az első német munkás-paraszt állam, szövetségesünk és barátunk, a Német Demok­ratikus Köztársaság. A Né­met Demokratikus Köztár­saság Európa békéjének egyik fontos tényezője, és nem utolsósorban a szo­cializmus építésében elért nagyszerű eredményei nyo­mán nemzetközi tekintélye méltán és állandóan nö­vekszik. A Magyar Népköztársa­ság és a Német Demokrati­kus Köztársaság kapcsola­tai testvériek, szilárd, in­ternacionalista elvi és poli­tikai alapokon nyugszanak. Együtt küzdünk a szocia­lizmus, a haladás, az euró­pai biztonság érdekében. A realitásokhoz való kö­zeledést tapasztaljuk a Né­met Szövetségi Köztársaság kormányának politikájá­ban, amely hozzájárulhat az európai viszonyok nor­malizálásához. Európa szá­mára előnyös lépésként üd­vözöltük a Szovjetunió és az NSZK szerződését, ha­sonlóan a Lengyel Népköz- társaság és az NSZK kö­zötti, a napokban parafáit szerződést. Sok függ a leg­aktuálisabb nyitott kérdé­sek megoldásától. Az NSZK-nak ratifikálnia kell még a Szovjetunióval és a Lengyelországgal kötött szerződést, meg kell álla­podnia az ismert konkrét kérdésekben a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal. Nem utolsósorban, az NSZK-nak a nemzetközi jog alapján meg kell talál­nia a békés egymás mel­lett élés megfelelő módo­zatait az önálló és szuve­rén Német Demokratikus Köztársasággal. Ha a Brandt—Scheel- kormánynak, szembeszállva saját országa reakciós, so­viniszta erőivel, lesz kellő politikai állhatatossága, hogy folytassa a viszonyok rendezésére tett kezdemé­nyezését, ami Nyugat-Né- metország lakossága élet­bevágó érdekeinek is pon­tosan megfelel, akkor nem lesz akadálya a szocialista országokkal való államközi kapcsolatok, teljes értékű rendezésének. A Magyar Népköztársaság elvben az NSZK-t illetően is, min­denkor az államközi kap­csolatok normalizálásánák híve volt és ma is az. Köl­csönös előnyökkel járó szé­les körű gazdasági kapcso­lataink épültek ki évek so­rán, most kötöttünk hosszú lejáratú kereskedelmi szer­ződést, hivatalos kereske­delmi képviseletek működ­nek a két országban. Mi, ha a helyzet erre megérik, készek vagyunk kapcsolatainkat az NSZK- val tovább építeni, végső fokon ideértve a diplomá­ciai kapcsolatok rendezését is. Ez összefüggésben van a Magyar Népköztársaság azon szándékával, hogy mind kétoldalú, mind sok­oldalú kapcsolatok révén a továbbiakban is kivegye részét az európai béke és biztonság megteremtésére irányuló erőfeszítésekből. Az imperialisták agresszióit vissza kell verni Az egész világot sok éve foglalkoztatja és felhábo­rítja az Egyesült Államok vietnami háborúja, a nem­zetközi jog elemi normáit lábbal tipró nyílt agresszió. Az állandóan ismétlődő provokációk újabb ténye, az a kalóztámadás, amelyet a minap amerikai légiköte­lékek követtek el a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság ellen. Ez a hábo­rú egyben az imperialista politika kilátástalanságá- nak meggyőző' bizonyíté­ka; az agresszorok hosz- szú éveken át elkövetett kegyetlenkedések, háborús bűntettek sorozatával sem tudták megtörni a vietna­mi nép hősi ellenállását. Az amerikai kormány hol taktikai módosításokkal, hol megtévesztő, úgyneve­zett „békekezdeményezé­sekkel” próbálja leplezni agresszív politikájának cél­ját és" zsákutcáját. Tovább­ra is szabotálja az érdemi tárgyalásokat Párizsban, sőt, a kiút keresése he­lyett, kiterjesztette agresz- szióját egész Indokínára. Indokína igazságos béké­je érdekében az amerikai kormánynak ki kell vonnia intervenciós csapatait és csatlósait Vietnamból. Tá­vozzék Laoszból és Kam­bodzsából.' Az amerikai nép érdekében is meg kell szün­tetnie beavatkozását ezen országok belügveibe, és tiszteletben kell tartania Indokína valamennyi népé­nek aaon iogát. hogv mo«a | oldja még saját problémáit E cél felé mutatják az utat a Vietnami Demokratikus ! Köztársaság kormányának í és az 1969 nyarán kormá­nyunk által diplomáciailag elismert Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kor­mánynak a politikai ren­dezésre vonatkozó javasla­tai. Minden téren szolidá­risak vagyunk a vietnami néppel, Indokína népeivel, szabadságharcukkal és meggyőződésünk, hogy igazságos ügyük győzni fog. Agresszió mérgezi a hely­zetet Közel-Keleten is. Az USA célja, hogy megaka­dályozza az arab világ ha­ladását, a régi és új gyar­matosítás módszereivel visz- szaállítsa a nemzetközi tő­ke pozícióit a világ e tér­ségében. a nemzetközi im­perializmus eszközeként, s annak érdekében robban­totta ki Izrael az 1967-es agresszív háborút. A ma­gyar nép szolidáris a sza­badságukért küzdő arab né­pekkel, és segítséget ad az agresszor visszaszorításá­hoz. Felfogásunk szerint Iz­rael államot és népét első­sorban saját kormányának imperializmusa és az or­szágban felszított naciona­lizmus fenyegeti létében. Ezt az agresszív politikát el kell utasítania minden­kinek, tekintet nélkül nem­zeti hovatartozására, éljen Izraelben vagy bárhol a világon. A kommunista mozgalom, a szocialista or­szágok, amelyek szemben állnak Izrael agresszív há­borújával. határozottan el­ítélik az antiszemitizmust, amely a népek nacionaliz­musának legotrombább for­mája. Elítéljük a cioniz­must is, mint reakciós, an- tikommunista, a nemzetközi imperializmust szolgáló mozgalmat. A cionizmus és az antiszemitizmus egy­aránt reakciós irányzat, mindkettő, mindig az el­nyomók fegyvere volt a , dolgozó osztályok, és az el­nyomott nemzetek szabad­ságharcával szemben. Jelenleg az izraeli csa­patok változatlanul bitorol­ják az agresszióval elrabolt területeket. A közel-keleti helyzet normalizása csak ak­kor következhet be, ha a csa­patokat kivonják az összes megszállt arab területről, és megállapodás születik olyan béke megteremtésére, amelyben tiszteletben tart­ják és elismerik valameny- nyi közel-keleti állam te­rületi épségét 'és független­ségét. Támogatjuk a Biz­tonsági Tanács 1967-es ha­tározatát, a politikai rende­zést tartjuk szükségesnek és törvényesnek; igazságos­nak tartjuk a Palesztinái menekültek jogát arra, hogy ne földönfutókként, hanem teljes egyenjogúság­ban, békés, biztos körülmé­nyek között élhessenek, dolgozhassanak ősi hazájuk földjén. Az imperialisták agresz- szióit mindenütt vissza kell verni, az imperializmust kényszeríteni kell a békés egymás mellett élésre, azt önként nem fogadja el. E cél érdekében a szocialista országok minden más hala­dó erővel együtt lépnek fel az, agresszió erőivel szem­ben, hogy megakadályozza­nak egy új, termonukleáris világháborút. Csak a békés egymás mellett élés elvé­nek győzelme és gyakorlati realizálása mentheti meg az emberiséget egy önmegsem­misítő új világháborútól. Ahhoz, hogy ezt elérjük, a szocialista országoknak, a szabadságukért harcoló an- tiimperialista népeknek, a világ minden haladó és bé­keszerető erejének egységes frontot kell szembeállíta­niuk az imperializmussal. A népek sorsára, a világ­politikai események alakú-; lására döntő hatást gyako­rol a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom, amely az elmúlt éveikben fejlődésének . eredményes időszakát élte át. Történel­mi küldetésének megvalósí­tását a mozgalomban je­lentkező elvi-politikai véle­ményeltérések sem akadá­lyozhatták meg. Mozgal­munk az elmúlt években előbbre lépett az egység megerősítésének útján, erő­södött az imperializmus el­leni közös harc. A kommunista világmoz­galom az egység megerősí­tésén munkálkodva min­denekelőtt a marxizmus— leninizmus elveiből indul ki, valamint abból, hogy a közös ellenség, az impe­rializmus, minden elnyo­mottat, minden népet egy­formán fenyeget. A nézet- eltérések vizsgálatánál gon­dolni kell az egyes pártok helyzetében, körülményei­ben, feladataiban meglevő nagy különbségekre is, amelyek bonyolultabbá te­szik az egységért vívott harcot. Az egység újbóli megteremtésének módja a szilárd elvi politika, az el­hajlások elleni következe­tes harc, az elvtársi nyílt­ság, az összefogásra irá­nyuló készség. A nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének megszilárdításában rend­kívüli jelentőségű a prole­tár internacionalizmus esz­méje, amely egy évszáza­da a nemzetközi tőke tá­madásaival szemben ví­vott harcban született, az­óta erősödik, edződik, el­lenáll minden olyan pró­bálkozásnak, amely a mun­kásosztály kezéből ki akar­ja csavarni ezt a fegyvert. Ma, amikor a kommunista mozgalom az egész világra kiterjed, a megvalósult szo­cializmus világrendszerré vált, és a testvérpártok nagyon különböző feltéte­lek között dolgoznak, a proletár internacionalizmus eszméjéhez való hűség fontosabb, mint valaha. A proletár internacionalizmus -eszméje valamennyi test­vérpárttól megköveteli a marxizmus—leninizmus eszméihez való ragaszko­dást, a nemzeti önzés és el­zárkózás, a nacionalizmus különböző megnyilvánulási formáinak leküzdését, az áldozatkész szolidaritást. Pártunk és kormányunk, az internacionalizmus elvé­ből indult ki, amikor — más szocialista országok­kal együtt — a testvéri, szövetséges, szocialista Csehszlovákia haladó erői­nek megsegítésére sietett. Az akkori, veszélyekkel terhes helyzetben az a szándék vezérelt bennün­ket, hogy támogatást nyújt­sunk Csehszlovákia dolgo­zó népének a szocialista vívmányok, a hatalom megvédésében. Nem önző célokat követ­tünk, mi az események me­netében mindvégig csak egyet kívántunk, és kívá­nunk ma is, azt, hogy szo­cialista módón oldódjanak meg a párt és a társadalom kérdései Csehszlovákiában. Őszintén örülünk, hogy csehszlovák elvtársaink ha­tározottan kézbe vették és intézik ügyeiket, annak, hogy pártjuk és országuk ismét ott van, megbecsült, egyenjogú harcosként a szocializmus nemzetközi se­regében. Őszintén nagy si­kereket kívánunk a szocia­lista haza építésében a csehszlovák testvérpártnak, a Husák elvtáíss által veze­tett központi bizottságnak, a testvéri Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság népei­nek. A Központi Bizottság a Magyar Szocialista Mun­káspárt a IX. kongresz- szus határozatai alapján, s a testvérpártok nemzet­közi tanácskozásain közö­sen kialakított állásfogla­lásokhoz tartva magát vé­gezte nemzetközi tevékeny­ségét, erősítette internacio­nalista kapcsolatait. Pártunk képviselői a be­számolási időszakban részt vettek a kommunista moz­galom különböző nemzet­közi értekezletein; 54 test­vérpárttal folytattunk két­oldalú megbeszéléseket. Pártunk erejéhez mérten igyekeztünk kapcsolatokat kiépíteni antiimperialista pártokkal, szervezetekkel és mozgalmakkal; s kapcsolat létesült több szocialista párttal. Ehhez járult az a megtisztelő megbízatás, hogy pártunk házigazdája lehetett az 1968-as buda­pesti konzultatív találkozó­nak és részt vett a kom­munista és munkáspártok 1969. évi moszkvai nem­zetközi találkozójának elő­készítésében. Nemzetközi mozgalmunk kiemelkedő fontosságú nagy eseménye volt a be­számolási időszakban, a kommunista és munkás­pártok 1969-es moszkvai tanácskozása, amely jól szolgálta a testvérpártok egységtörekvéseit, kapcso­lataik javulását, az impe­rializmus elleni közös har­ci platform kialakítását. Pártunk a tanácskozás ál­lásfoglalásait teljes mér­tékben magáévá tette, és harcol megvalósításukért. Minden testvérpárttal in­ternacionalista egységre, a haladás összes erőivel ak­cióegységre törekszünk az imperialista ellenséggel szemben. Pártunk megítélése sze­rint nélkülözhetetlen a kommunista és munkás­pártok közös, széles körű nemzetközi véleménycseré­je, mozgalmunk nemzetkö­zi tapasztalatainak összege­zése, a közös elvi állásfog­lalások kialakítása. Jelen­leg, amikor a kommunista mozgalomnak nincs nemzet­közi szervezete, a széles kö- körű, rendszeres nemzetközi tanácskozások szolgálnak erre megfelelő keretül. Ezért pártunk mindenkor támogatta a kommunista és munkáspártok nemzetközi találkozóinak összehívását, és támogatni fogja a jö­vőben is. A Központi Bizottság megítélése szerint pártunk nemzetközi tevékenysége, kormányunk külpolitiká­ja az elmúlt négy évben eredményes volt. Pártunk továbbra is mindent meg­tesz azért, hogy elvi, in­ternacionalista politikával biztosítsa népünk számára a szocialista építés nemzet­közi feltételeit, és becsü­lettel kivegye részét a ha­ladásért világméretekben folyó küzdelemből. Ennek érdekében; tovább erősítjük a Szovjetunióhoz, a Szovjetunió Kommunista Pártjához, a Varsói Szer­ződés és a KGST országai­hoz, a szocialista világ- rendszerhez, a testvérpár­tokhoz fűződő szoros, bará­ti, internacionalista kap­csolatokat; szolidárisak vagyunk a tőkés országok­ban harcoló osztálytestvé­reinkkel; támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgalmakat, fejlesztjük az együtműködést Ázsia, Afri­ka és Latin-Amerika füg­getlen országaival; a kapi­talista országokkal a békés egymás mellett élés meg­valósítására, normallzáít viszonyra, kölcsönösen elő­nyös kapcsolatokra törek­szünk; védjük építőmun­kánk legfőbb feltételét, a békét. Tisztelt kongresszus Kedves elvtársak! A Központi Bizottság beszámolójának végéhez értem. Pártunk eleget té­ve a társadalom eszmei, politikai vezetőjeként reá háruló feladatoknak, nagy és eredményes munkát végzett az elmúlt négy év­ben. Munkásosztályunk, dolgozó népünk odaadó, szorgalmas munkájának, a kommunisták és pártonkí- vüliek együttműködésének köszönhetjük, hogy a IX. kongresszus határozatait végrehajtva, újabb lépést tettünk előre a szocialista társadalom építésének út­ján. Most fel kell mérni a megtett utat, és előre kell tekintenünk. Szocialista építőmunkánk hazai és nemzetközi feltételei adot­tak. Pártunk a marxizmus— leninizmus elveihez hűen, a munkásosztállyal, a dol­gozó néppel összeforrva, nemzetközi osztálytestvé­reinkkel együtt küzdve nagy feladatokat oldott meg a múltban és még nagyobb feladatok megol­dására képes a jövőben. A Központi Bizottság úgy véli, minden feltétel adva van ahhoz, hogy munkánkat az eddiginél magasabb színvonalon folytassuk. A legutóbbi négy évben elért eredmé­nyeinkre támaszkodva erő­sítsük tovább pártunk ve­zető szerepét, szilárdítsuk a munkáshatalmat, fejlesz. szük tovább államéletünk- keit, szélesítsük a szocia­lista demokráciát, erősít­sük a marxizmus—leni­nizmus pozícióit, a szocia­lista közfelfogást és köz­erkölcsöt, hajtsuk végre népgazdasági terveinket, a IV. ötéves tervet, emeljük tovább népünk életszínvo­nalát. Ezt követeli pártunk célja, munkásosztályunk, népünk, nemzetünk érde­ke; ez egyben a mi leg­fontosabb hozzájárulásunk nemzetközi osztálytestvé­reink harcához. A Központi Bizottság kéri a kongresszust, vitas­sa meg és hagyja jóvá a beszámolót, a Szerveze­ti Szabályzat módosításá­ra előterjesztett javaslato­kat. A Központi Bizottság javasolja a kongresszus­nak, hogy erősítse meg pártunk eddigi fő irány­vonalát és határozatában mondja ki: pártunk és népünk társadalmi prog­ramja a legközelebbi négy esztendőben a szocializmus teljes felépítésének maga­sabb szinten való folytatá­sa legyen. A Központi Bizottság mélyen meg van győződve arról, hogy pártunk X. kongresszusa hivatása ma­gaslatán. eredményesen el­végzi azt a munkát, ame­lyet az egész párt, dolgozó népünk bizalommal vár tőle: kijelöli az előreveze­tő utat! Éljen a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és annak X. kongresszusa! Éljen munkásosztályunk, népünk, hazánk, a Magyar N épköztársasá g! Éljen a proletár inter­nacionalizmus. a kommu­nizmus, a béke! ★ A X. kongresszus küldöt­tei a Központi Bizottság be­számolójának elhangzása után hosszan tartó tapssal köszöntötték Kádár János elvtársat. A második napirendi pontban Brutyó János. « Központi Ellenőrző Bizott­ság elnöke terjesztette eíő a KEB jelentését. Az MSZMP X. kongnssz- szusa ma folytatja munká­ját

Next

/
Thumbnails
Contents