Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

1 MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ MSZMP X. KONGRESSZUSA mázni, a törvénybe ütköző cselekmények esetén pedig büntetőeljárást kell indí­tani. Jogok és kötelességek Népgazdasági terveink megvalósításának egyik alapvető feltétele a jó mun­kaerő-gazdálkodás. A n ép gazdaság érdekei igényel­nek bizonyos munkaerő­átcsoportosítást. Az elmúlt három évben a munkaerő- mozgás a dolgozok 20—25 százalékára terjedt ki. A vizsgálatok azt mutatják, ennek 60—70 százaléka elfo­gadhatóan indokolt, a fenn­maradó 30—40 százalék egészségtelen. A munkaerő- mozgás jelenlegi, a nép­gazdaság oldaláról nem in­dokolt magas aránya anya­gilag és a munkafegyelem szempontjából egyaránt káros. Több irányú munkát kell végezni a rendellenes helyzet megváltoztatására — A munkaerőmozgást a központi tervező szervek­nek befolyásolniuk kell; egyrészt támogatni azt, ami közgazdaságilag indokolt, másrészt, intézkedésekkel megakadályozni a nem kí­vánatos spontán folyama­tokat. — Megfelelő érdekvédel­met, anyagi és erkölcsi megbecsülést kell nyújtani a vállalatok értékes dol­gozóinak, az üzemi törzs­gárda tagjainak. — A bérezésben a köz­gazdasági tényezők auto­matizmusa mellett szük­ség van szabályozásra is. Így, többek között, megfe­lelő szabályokat kell ki­dolgozni arra, hogy az egyik állami vállalattól ki­lépő dolgozó mennyivel magasabb bért kaphat új munkahelyén, és hogy ez ne lehessen több, mint ameny- nyit új munkahelyének azonos munkakörben fog­lalkoztatott régi dolgozója kap. Ki kell dolgozni azo­kat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy ugyanazon munkáért meny­nyivel fizethet többet a szövetkezet és a magán- vállalkozó, mint az állami vállalat. — A törvényes rendel­kezéseket megszegő mun­kaerő-csábítókat felelős­ségre kell vonni. A népgazdaság és a be­csületesen dolgozók érde­keinek védelmében javíta­ni kell a munkafegyelmet, amely részben a termelés elégtelen szervezése, rész­ben bérpolitikánk gyenge pontjai miatt, a mi hibánk­ból is sok helyen fellazult. Mindenekelőtt a vállalat- vezetőknek kell magasabb színvonalon megszervez­niük a munkát, és biztosí­tani a technikai, technoló­giai fegyelmet. A mini­mum, amit a dolgozók el­várnak a vezetőktől, hogy biztosítsák munkájukhoz a megfelelő feltételeket. E nélkül nincs erkölcsi alap. ja egyetlen vezetőnek sem, hogy jobb munkát várjon a dolgozóktól, akik joggal kifogásolják, ha anyag, al­katrész és szállítási eszkö­zök hiánya miatt, idősza­konként nagymértékben ki­használatlan a munkaide­jük, más időszakokban vi­szont rohammunkában, mértéktelenül sok túlórá­ban kell dolgozniuk. Minden dolgozó érezze azonban kötelességének, hogy ne csak számonkérje a kollektív szerződésben megfogalmazott jogainak teljesítését, hanem ő maga is teljesítse a kollektív szerződésben vállalt köte­lezettségeit. Külön kell szólni azokról is, akik úgy viselkednek, mintha szíves­séget tennének már azzal is, hogy. bejárnak a munka­helyükre, ott elidőznek, és felveszik a fizetést. Az ilyen esetekben emberi szóval, figyelmeztetéssel, de ha ez nem segít, fe­gyelmezéssel kell rendet teremteni. Népgazdaságunkban az összes termelési eszköz és termelőerő jobb hasznosí­tására kell törekednünk. Az ország háztartásában vál­tozatlanul nagy és állandó figyelmet kíván a beruhá­zási piac egyensúlyának megteremtése, a költségve­tés egyensúlyának biztosí­tása és a nemzetközi fize­tési mérleg javítása. A népgazdasági tervek teljesítésének menetében első, alapvető, minden te­rületre érvényes követel­mény a fejlődés intenzív útjára való áttérés, a haté­konyság növelése. Az ipari termelés hatékonyságának emelése érdekében folyta­tódjék a korszerű termelési és gyártmánystruktúra ki­alakítása. Sürgető feladat, és mindinkább az lesz, a tudomány, a technika vív­mányainak széles körű al­kalmazása termelésben; a munka termelékenységének növelése, a dolgozók szak­tudásának emelése, a mun­kafegyelem megszilárdítá­sa. A párt gazdaságpolitiká­ja alapjaiban helyes, az élet próbáját kiállotta. Ál­lami, gazdasági vezetőink nagy többsége, a milliók becsületesen, lelkesen dol­goznak. Az ország, a szo­cializmus szemmel látha­tóan, eredményesen épül, a dolgozók élete, életkörülmé­nyei időszakról időszakra ja­vulnak. Reális, jó, szocialista céljainknak megfelelő nép­gazdasági terveink vannak. Gazdasági fejlődésünknek abba a szakaszába léptünk, amikor reális célként tűz­hetjük magunk elé, hogy az iparilag közepesen fej­lett országok sorából az iparilag fejlett országok kö­zé emelkedjünk. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy terveink sorra-rendre megvalósulja­nak. A gazdasági munka területén is megvannak a feltételek ahhoz, hogy a szo­cializmus építését a legkö­zelebbi években magasabb szinten és eredményesen folytassuk. VI. A párt ideológiai munkája Művelődéspolitikánk A szocialista tudat erősítése Kedves elvtársak 1 A beszámolási időszak­ban kiterjedt és erősödött hazánkban a marxizmus— leninizmus befolyása, tár­sadalmunk világnézeti, esz­mei egysége. A munkás­osztály tudományos világ­nézete mindinkább megha­tározó szerepet játszik a tömegszervezeti és állami oktatásiban és nevelésben: további teret hódít a tu­dományokban, művészetek­ben, a mindennapi élet­ben, a tömegek tudatában. A társadalomtudományok színvonala emelkedett, mű­velői mind nagyobb segít­séget nyújtanak a szocia­lista társadalom fejlődést által napirendre tűzött fel­adatok megoldásában. Bő­vült és változatosabb lett a marxizmus—leninizmus propagandája, növekedett oktatóinak száma és a pro­pagandisták felkészültsége. Hazánkban az 1969—70-es tanévben, a pártoktatásban 790 ezer, a szakszervezeti oktatásban 630 ezer, a KlSZ-ofctatásban 550 ezer, az állami oktatás keretében 80 ezer, összesen több mint 2 millió ember vett részt rendszeres marxista—leni­nista képzésben. A Marx és Engels által megalapozott, Lenin _ által továbbfejlesztett ideoló­giánk fejlődésének állandó forrása az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatása. A gyakorlat az elmélet pró­bája és gazdagítója. A marxista—leninista elméle­tet a kommunista és mun­káspártok gyakorlata és ta­pasztalatai formálják, fej­lesztik. A gyakorlati ta­pasztalatok összegezése, az elmélet továbbfejlesztése minden párt kötelessége. Ebben élen jár a nemzet­közi munkásmozgalom leg­nagyobb harci tapasztala­tokkal rendelkező osztaga, a Szovjetunió Kommunista Pártja. Nagy segítséget je­lentett az egész nemzetkö­zi kommunista mozgalom számára, amikor az SZKP XX. kongresszusán, s azt követően, amely fellé­pett a szubjektivizmus, a dogmatizmus ellen, a marxizmus—leninizmus al­kotó alkalmazásáért. Pártunk a marxizmus— leninizmus megdönthetetlen igazságaira támaszkodva védelmezi ideológiánkat, világnézetünket a reakciós, burzsoá nézetekkel szem­ben, s elutasít mindenféle jobb- és baloldali torzítást. Egyaránt elutasítja a re- vizionizmust, amely végső soron a munkásosztály el­árulásához vezet, és az ál­forradalmi „baloldali" ka- landorságot, Ugyanígy el­utasítja a szubjektivizmust, valamint a dogmatizmust, a merev sablonokban való gondolkodást, amely meg­öli a marxizmus lelkét. A jobboldali, burzsoá és revizionista nézetek képvi­selői félmagasztalják a fej­lett kapitalista országok életformáit, lebecsülik szo­cialista társadalmunk, épí­tők ellen harcolva és ezért a tőkés hatalom türelmét élvezve — a magukat „iga­zi” vagy „új baloldal”-nak, „maoisták”-nak, vagy nyíl­tan trockistáknak nevező csoportok fellépésében je­lentkezik. Pártunk az eszmék har­cában elutasítja a semle­gességet, a politikában az radék alkalmazása, a tulaj­donviszonyok szocialista értelmezése, meghatározása; a gazdaságirányítás reform­jának kidolgozása; az ál­lamélet, a szocialista de­mokratizmus továbbfejlesz­tésének kérdései. Ugyan­akkor pártunk munkájá­ban az elmélet gyakorlati alkalmazásával nem tart lépést a tapasztalatok meg­felelő elvi általánosítása, az ideológiai kutatómunka. Az elkövetkező években az ideológiai munkában szá­mos elvi jelentőségű kérdés vár elemzésre és kidolgo­zásra: társadalmunk réte- geződésének és tudati álla­potának alakulása nap­jainkban, a szocialista de- mokráci elvi kérdései; a közigazgatás fejlesztésének tudományos megalapozása; a tudom ányos-technikai forradalom társadalmi-em­beri összefüggései a szo­cializmusban; az életmód változásának gazdasági, szociológiai és kulturális vonatkozásai: a konvergen­cia burzsoá elméletének tu­dományos bírálata és más kérdések. Az ideológiai munkát mindazoknak a tényezők­nek figyelembe vételével kell továbbfejlesztenünk, amelyek hatnak rá. A szo­cialista társadalom dinami­kus mozgásban van, és sok eleme átmeneti jellegű. A helyzetből következnek vi­lágnézetünk terjesztésének Bács-Kiskun megyében huszonöt év alatt 72 művelődési otthon állt a szocialista tudatformálás, a közművelődés szolgálatába. Képünkön, a legújabb, a közvetle­nül átadás előtt álló bátyai művelődési ház látható. Az érdeklődők, látogatók rövidesen ebben a községben is a kor igényeinek megfelelő körülmények kö­zött tölthetik szabad idejüket, szórakozhatnak, művelődhetnek. tőmunkánk eredményeit, mérhetetlenül felnagyítják társadalmi életünk egyes negatív kísérőjelenségeit. Az ilyesfajta nézetek ná­lunk nem nagy mértékben és többnyire áttételes for­mában, de jelentkeznek még egyes tudományágak­ban is, és hatnak közvéle­ményünkre is. Nem képviselnek jelen­tős erőt, de kétségtelen, hogy vannak nálunk szek­tás, dogmatikus, és más, különböző álforradalmi né­zetek, irányzatok is. Ezek tagadják pártunk irányvo­nalának, szocialista építő­munkánknak forradalmi tartalmát és céljait. A Ma­gyar Népköztársaságot, és más nekik nem tetsző szo­cialista országokat — a burzsoá propagandistákkal egy nótát fújva — elbürok- ratizálódott, technokrata, manipulált társadalomnak nevezik. Az életszínvonal emelésére irányuló erőfe­szítéseket, s ezek látható eredményeit polgáriasodús- nak, a szocializmus útjáról való letérésnek mondják. A marxizmus—leniniz- must értelméből kiforgató és eltorzító álradikális irányzat és a belőle követ­kező politikai kalandorság méleti jelentőségük is van. a szocialista világrendszer egy-két országában is hi­vatalos képviseletet nyert; a kapitalista világban pe­dig — a munkásosztály ve­zető szerepét tagadva, igen gyakran a kommunista pár­feladatai, figyelembe véve a tudat, a közgondolkodás adott állapotát. Elméletünk­nek és propagandánknak választ kell adnia az idő­szerű, új, vagy akár régi, de még nyitott kérdésekre. Az adott, helyzetből követ­kezően a marxizmus—le­ninizmus, világnézetünk oktatása és hirdetése, ter­jesztése a különböző ellen­séges és téves nézetekkel folytatott harcban megy végbe. A tudományos élet fejlesztése Pártunk munkájának, az ország fejlődésének előtér­ben álló fontos kérdése a tudományos élet fejlesztése. Korunkban rendkívül meg­növekedett a tudományok, mind a társadalomtudomá-, nyok, mind a természettu­dományok jelentősége, sze­repe, s meggyorsul a tudo­mányos eredmények gya- í korlati felhasználása, a !■- | domány közvetlen szerepe a termelésben. Az autómé- ! tizálás, a kemizálás, az em­ber szolgálatába állítható ; | hatalmas energiaforrások feltárása jelzik ezt a fejlő dóst. A szocializmus és a tudo­mány. egymásra Utaltak és j szövetségesek- A kapitaliz- I mussal szemben a mi rend- j szerünk lényegénél fogva j szony rendezése az átszer- ! összehasonlíthatatlanul al- j vezés után, a földjá-1 kalmasabb arra, hogy elő- ' elvtelen kompromisszumra, megalkuvásra való törek­vést, mert azt tartjuk, hogy a marxizmus—leninizmus elkötelezettséget jelent. Nem lehet úgy helyeselni elveket, hogy közben eluta­sítjuk a gyakorlatukat; nem lehet egységet hangoz­tatni, és széthúzást szítani; nem lehet egyidejűleg he­lyeselni egy meghatározott álláspontot, s ugyanakkor igazat adni annak, aki az ellenkezőjét képviseli; nem lehet közös nevezőre hoz­ni a nemzetközi munkás- osztály, a felszabadulásu­kért harcoló népek és a nemzetközi imperializmus érdekeit. Pártunk továbbra is min­dent meg fog tenni a marxizmus—leninizmus po­zícióinak. hegemóniájának erősítéséért, a Központi Bizottság úgy véli, hogy el­sősorban saját magának kell megjavítania, fejlesz­tenie elméleti; ideológiai tevékenységét. Pártunk, a testvérpártok nemzetközi tapasztalatait, a hazai tapasztalatokat hasz­nosítva, az elmúlt másfél évtizedben nem kevés olyan gyakorlati feladatot oldott meg, amelyeknek el Ilyen volt többek között a lenini szövetkezeti elv al­kalmazása a mi viszo­nyainkba, a parasztság kü­lönböző rétegeihez való vi­segítse a tudományos és a technikai haladást, vala­mint eredményeiknek az egész társadalom érdekében történő hasznosítását. Prog­ramunk, a szocialista tár­sadalom teljes felépítése, az ország általános fejlesz­tése, a nép életszínvonalá­nak további emelése, meg­követeli a tudományok fej­lesztését, a tudományok eredményeinek mind jobb és mind gyorsabb gyakor­lati hasznosítását Ebből indult ki a Köz­ponti Bizottság, amikor ki­dolgozta pártunk tudo­mánypolitikai irányelveit. A bennük tisztázott es az­óta fokozatosan realizálódó elvek serkentően hatnak valamennyi tudományág fejlődésére. Ilyenek a po­litika és tudomány helyes viszonyáról, a kutatások irányítási rendszeréről, a szocializmus iránti felelős­ségen alapuló kutatási sza­badságról, a tudományos monopóliumok elleni fellé­pésről, a nemzetközi tudo­mányos; együttműködésről és más fontos kérdések­ről kidolgozott elvi állás- foglalások. A Központi Bizottság fi­gyelmet fordít rá, hogy az új, a IV. ötéves terv idő­szakában a hazai tudomány és technika az eddiginél nagyobb mértékben fejlőd­jön és eredményei gyor­sabban kerüljenek át a gyakorlatba, pártunknak az az álláspontja, hogy foko­zottabban be kell kapcso­lódnunk a tudományos és technikai forradalom nem­zetközileg kibontakozó áramlatába. Ebben nagy se­gítségünkre van a Szovjet­unióval és a KGST-orszá- gokkal e téren is kialakult és fejlődő tudományos együttműködés, ugyanakkor saját erőinket is mozgósí­tanunk kell. Ebből a cél­ból a legközelebbi öt év­ben a nemzeti jövedelem­nek mintegy 2,8 százalékát fordítjuk tudományos ku­tatásokra és fejlesztésre, ami nemzetközi összehason­lításban is elfogadható arány. Az ország előtt álló fel­adatok, valamint a tudo­mány és a technika roha­mos fejlődése az emberek képzettségének növelését, az ismeretek szüntelen bővíté­sét igénylik társadalmi mé­retekben. Ezért a közokta­tás, a közművelődés továb­bi tökéletesítése szocialista továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Szükséges, hogy pártunk a közeljövő­ben napirendre tűzze, is­mét tekintse át az állami oktatás egész rendszerét. Vizsgálja meg a korszerű oktatás, az oktatás és a tár­sadalmi szükségletek össze­függésének kérdéseit, az oktatók és a tanulók túlter­helésének problémáit, s a kormánnyal közösen tegye meg a szükséges intézkedé­seket az oktatási rendszer továbbfejlesztésére. Gazdagodó kulturális eredmények Oktatási réndszerünktől azt várjuk, hogy köteles­ségtudó, jól képzett, mű­velt, világnézetileg szilárd, szocialista erkölcsű szak­embereket képezzen az or­szág számára. Nálunk a művelődés intézményei, mindenféle megkülönbözte­tés nélkül, nyitva állnak valamennyi fiatal előtt, aki szorgalmas és tehetséges. Ezen belül a párt elvi-po­litikai kérdésnek tartja to­vábbra is hogy a fizikai dolgozók gyermekei a ta­nulás minden fokán meg- (Folytatás a 8. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents