Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Pardi Anna: * Éjszaka Soha többé nem lépheted át amaz éjszaka kertjét, a csend hangversenyét a falevelek vonóin, míg balladák felhői hajszoltak az égen át, s az augusztusi Hold éles kanyarjaiban elbuktál s leestél jóslásokba és banalitásba, s kibékültél azzal, hogy így is élsz tovább, hogy valaki elárult megint s kiárusított, mint nagy holtjait a történelem. Ezután nem vár azonosulás álom és lét között. Csak álom és álom között, lét és lét között kielégíthetetlenül. Szöllősi Zoltán: SebezheteHen Magam vagyok. Éber a táj. Vállamra napsugár feszül. Át meg átsuhan hajam közt a tavast Szemembe tódul a világ, és úgy emeli, szorítja tekintetemet, hogy már nem álhatóra eL Mennyboltok ezüst harangnyelvei, a jegenyéik még ingának. Magam vagyok; a puha füvekkel lábaimnál; a száz karú jelennel; a mozdulatokkal; meg a százlábú mozdulatlansággal. Az atmoszférák nehéz ajtóit, az ég vasperemét magába szívja a Nap, elégeti, és olyan könnyű lesz a felfelé induló élet, mint a sebezhetetlen ifjúsági Idős Katona Tamás takácsmester hajdani otthonát — akkoriban VII. tized 2319 számú épületet — ma a kialakult szóhasználat, terminológia alapján irodalmi emlékháznak kellene nevezni. Városszerte — jó érYárostörténeti dokumentumok a bejáratnál levő tárlókban, tablókon. zékkel — máris múzeumként emlegetik. Itt született 1791-ben o Bánk bán szerzője. Innen kísérték utolsó útjára. Harmincnyolc nyarat látott mindössze. A házat 1810-ben alapjaiban újjáépítették, megtol- dották. A nyilvántartásban így szerepelt: Boldogh u. 2. A hajdani kecskeméti jőjiskális nevét az irodalmi lapok egy évtized elteltével már „hazafiúi kegyelettel” emlegették. Közvetlen hozzátartozói továbbra is igen szűkösen éltek az ötablakos házban. Alig néhányon tudták, hogy ki játszott, tanult, dolgozott, örvendezett és szomorkodott falai között. 1883-ban, ifjú Horváth János orvos javaslatára emléktáblával jelölték meg az épületet. A Magyar Tudományos Akadémiát rangos küldöttség képviselte. „Az összes magyar hazának részvételével” tartott ünnepség résztvevői közül senki sem vette észre, hogy a költő születési évét tévesen tüntették föl. Szerencsére a drámaíró tiszteletére rendezett bankett, díszbeszéd és bál fényesen sikerült. Pompás ízléssel állították össze a gazdag étrendet, és a hölgyek ruházata is elismerést keltett. Ki törődött azzal, hogy Miklóssy itt időző társulata „az intelligencia megjegecesedett közönye miatt” már az évad elején a szülőháztól alig kétszáz méternyire levő színházból Kiskunhalasra távozik? Hagyjuk most a história vallatását, a múlt jövőt szolgáló tanulságainak számbavételét! Hogyan sáfárkodik a mi nemzedékünk a ránk maradt értékekkel? — erről essék néhány szó. Csodálatos jelkép: az ország első színháza 1945 április 4-én, hazánk felszabadulásának napján újította föl Katona föruűvét, Major Tamás rendezésében» Azóta ez év júniusáig 458 alkalommal tapsolhaz hát az Arany 9?l j Csillag” — gondolta a lány s oly hihetetlennek tűnt, hogy ő itt ül a puha zajban, homályos fényben, ahol mindenki ismeri Bondyt, a ruhatáros, a pincér, a trafikos. El is bújhatott volna vele valami kis kávéházba, vagy kiskocsmába, talán jobb is lett volna! Tarka abrosszal terített asztalnál ülnének, kenyérdarabkákat márto- gatva a pörkölt levébe. S közben mesélne Sanyiról, a bátyjáról, aki egyre nógatja, hogy tanuljon ki valami szakmát, még nem késő. Hagyja ott a presszót, ahol rózsaszín fityfirittyel a fején igazítja a kávéfőzőgép csapját, az is mesterség? Szeretné megkérdezni Bondyt, ő mit gondol; menjen szűcsműhelybe, vagy próbálkozzék szövőgyárban? Oly nehéz ellódítani magát attól a környezettől, amelybe már beleszokott, s egy gyárban zakatolni, mint a Susztek-lány, vagy mint Bözsi, akinek a hajába beleette magát a formalin. — Nos, hogy tetszik, itt magának? — rezzentá fel Bondy, s kékre borotvált áliával mutatja a terem intim fényűzését, azt a tompított eleganciát, melyhez csak a beavatottak értenek... — Azért hoztam ide, hogy bemutassam magukat egymásnak. Ez az én Ilim. Milyen Ili? . — Sinka. Bondy töltött, s úgy folytatta. — Ez meg az én Arany Csillagom. Legyetek jóba egymással, mindketten hozzám tartoztok. Igaz? A lány biccentett. Erre gondolni sem mert, hogy ők összetartozhatnak. Bondy elviszi majd vacsorázni, ha szabadnapos, néha moziba, ahol csókolóz- ni fognak, aztán a lakására hívja. De, hogy összetartoznak? Űgv nézett a férfira, mintha most látná először. A szeme, mint a politúros vadgesztenye. A haja meg puha. nincs brilantinnal a fejéhez tapasztva, jó sűrű haj, bele lehet kapaszkodni. Suttogva rendel a pincéméi, fontoskodva, mint egy gyerek, aki meglepetést készít, s előre kuncog, hogyan fog csodálkozni a másik, hogy odalesz az ámulattól. — Tetszik itt mhgának? Most én szolgálom ki, hagyja csak. Eddig azt mondtam; Ilikém, egy duplát, Ilitoft a Nemzeti Színház közönsége a Bánk bán hőseinek. Alig akad magyar színház, amelynek műsorrendjében nem szerepelt a Bánk bán. A közeli jövőben várható az ezredik előadás. Csak példaként: a győriek két alkalommal — 1956-ban és 1965-ben — játszották, összesen 59 előadáson. Az átlagos nézőszám: 568. Katona szavait a Déryné Színház elvitte apró falvak lakóihoz, de bemutatták a gyulai várszínházban is. Népszerűsítéséhez a tömegkommunikációs eszközök is hozzájárultak. A Magyar Rádió öt alkalommal közvetítette, háromszor új stúdiófelvételről. Jól emlékszünk a Televízió Bánk bán-filmjére és a mű két színházi közvetítésére. A megjelenéskor mindössze néhány tucat ember érdeklődését felkeltő Bánk bánt a felszabadulás óta 31 kiadásban juttatták el az olvasókhoz, 570 ezer példányban. Válogatott műveit 1953-ban 5000, összes műveit 1959-ben 7000 példányban adták ki. Kecskeméten „emlékévet” rendeztek Katona József tiszteletére, a székhelyen és a tájon rendezett előadások száma meghaladja a félszázat, bronzszobrát Illyés Gyula jelenlétében Kodály Zoltán avatta föl. És végre a szülőházban összegyűjtve láthatjuk életének, munkásságának főbb dokumentumait. Már az első héten közel ezer látogató tekintette meg a kiállítást. Kecskemét nagy szülöttének, a most kibocsátott szép meghívón is idézett jövendölésének csak az első, reménységes része teljesedett. „Vígságot és elégedést önt telkembe az önkecsegtetés, hogy engem itt olvasni fognak, amidőn már ez a szobácska, melyben most ülök, porhanyó düledékké válik.” A Katona József emlékházat mostantól fogva a nevét viselő megyei múzeum, és nemes hagyományait féltve őrző közösség gondozza. Holtai Nándor A kassai és kolozsvári Bank bán előadások szereplők kém, egy rövidet. Most maga rendeljen nálam. Géza, egy francia salátát. Géza, egy rostonsült csirkét. Vagy: Géza, magát akarom. A lány előre csúszott ültében. A feje is előrebillent, mintha annak, amit hallott, súlya lenne... Milyen más ez, mint a többiek. Ki kérdezte tőle, hogy akarja-e, mindig csak őt akarták, azzal a fölénnyel, biztonsággal, melyet állásuk, pénztárcájuk diktált. Ki várta tőle, hogy mondja: „magát akarom”. FLflár nem is érzett ízeket, a finom nedvek össze- mosódtak a szájában, az omlós rostokat gépiesen nyelte, zavar és hála keringtek benne, összeta- padtak, mint a táncoló párok, s forróság csapott ki belőlük. Szeretem ezt a Bondyt... ezt a Gézát. Akkor szerettem meg, mikor először bejött hozzánk és borravaló helyett margarétát tett az aprópénzzel teli pohárkába. — Ez a magáé, kedves... — Idejövünk minden csütörtökön — szólal meg Bondy. — Ez az én otthonom. Egy ilyen kósza legénynek, mint én vagyok, nincsen igazi otthona. Itt mindenki jó barátom. A ruhatárost Józsi bácsinak hívom. A főúrral tegeződöm. A trafikos a mosónőm sógora. Vili, a pincér, úgy ismeri az ízlésemet, az édesanyám se jobban. Kitalálja a gondolataimat, tudja, mire lenne gusztusom, ha történetesen eszembe jutna. De neki jut eszébe énhelyettem. Igaz, Vilikém? — Megpaskolta a pincér kezét, ráhunyorított. — Olyat hozzon nekünk, amit eldugna valakinek a részére ... hisz érti ... valakinek, akit szeret. Mint ahogy Julcsa eldugja a szita alá a jó falatokat az embernek. Hát vegye elő a szita alól, illetve a fridzsiderből és nyújtsa át a hölgynek. — Nevetett, s a lány arra gondolt: ez talán a teljes boldogság, ahogy itt ülnek, s ínyükkel, bőrökkel, szavukkal készülődnek egymásra, az más, mint ami eddig volt, ebben a gyermekkori álmok is benne vannak, az, amit bársony emlékkönyvekben kívántak egymásnak: „hű barát” és „igaz társ”. Mind a hervadt jelzők most érzelmet kapnak, mert Bondy, illetve Géza... — Nem engedem el magát — mondja a férfi, s arra gondol, mi lenne, ha megmutatná egyszer az anyjának, csak úgy véletlenül. Milyen jó mozgású, ahogy a kezét fölemeli, ahogy belép valahová, mennyi biztonság van benne,.. Vili jön, magasra tartott tálcával, minek is szólt neki, ostobaság volt! Egyikük sem éhes. csak húzzák az időt, ahelyett, hogy autóval robognának hazafelé, egymást kóstolgatva. . Talán ha int neki. Vili ért fejmozdulatokból is, Vili cinkos, jópofa öreg barát 'T' ilrelmetlenül hátrafordul, nyakával, áliával je- lezve, hogy mennének már. fizetni! Hirtelen valami koppanást érez, valami józan kis ütést, hó-opp! — Öh, bocsánat! — Vili ijedten áll a megbillent tállal, s nézi a vékony patakot, mely ott kanyarog a vendég gallérján, lefelé a hajtókán és a térdére pöttyén. — Hirtelen tetszett megfordulni, már nem volt időm. Tessék hagyni megszáradni ... majd egy kis langyos vízzel... Nincs benne vaj, vagy efféle, ami pecsétet hagy. „Soufflé a Iá Arany Csillag.” Specialitásunk. Egy kis tej, citrom, mandula — hadarja, s hogy Bondy vörösbeborult arccal mered rá, torkán akad a szó, köhögni kezd tőle. — Persze, hogy kimegy — mondja Ili. — Holnapra nyoma se lesz. — Hogy a fenébe menne ki! — szólal meg Bondy, s asztalkendőjével szetkeni a foltot. — Ilyet mó' nem hallottam. Szavamra, nem hallottam ilyet. Az embert egyszerűen nyakon öntik. Mi ütött magába? Nekem jön, és ... — Nem tehet róla. Ahogy megfordult, a fejével meglökte a karját. Kár ennyit beszélni róla. — Gondolja? És miért csap fel védőügyvédnek? Egy osztályon felüli étteremben nem fordulhat elő ilyesmi! — Kérem, ne tessék... Már idefigyelnek a vendégek — suttog Vili, s az asztalra csúsztatja a tálat. — „Soufflé á la Arany Csillag” — mondja gépiesen. — Specialitásunk. S Bondy füléhez hajolva: — Ha nem megy ki langyos vízzel, tisztítóba küldöm. Garantálom kérem, hogy rendbe jön a dolog. — Tisztítóba? Ma van először rajtam. S rögtön marassam. gőzöltessem, vasaltassam? Csak mert két bal keze van a pincérnek? — Azt kívánja, hogy új öltönyt vegyen magának? Mit akar tőle? Rendben van. — Miért nyilatkozik az én nevemben? És miért védi? — Összetartoznak, gondolja növekvő dühvei. Ma látják egymást először s máris összetartoznak. Valami titkos szövetség van köztük. — Majd az igazgató úrral elintézem! — mondta fulladtan, s már szedelőzködött, egyre a foltot tapogatva, mint valami sérülést. Akkor jutott eszébe, hoay hisz itt a lány, ez a... Sinka Ilona. Ezt akarja megmutatni az anyjának? Ezt a satnya kis izét?... Aki nem is bolondosán vékony, hanem egyszerűen rosszul táplált, látszik rajta, hogy a fizetését nem.akarja megenni, s csak azon a napi két tejeskávén él, ami jár neki a presszóban, s otthonról hozott kenyeret rágcsál hozzá. A kávéfőzőgép ezüst hengere mögött mutatott valamit, a fekete-rózsaszín uniformis, tüll kötényke, pillemasni habossá tette, könnyűvé, de ahogy itt ül, civilben, rendreutasítóan, éretlen egreshez hasonló, kemény szemével, tarka műselyem ruhájában. Nyakában gyűrött kis muszlinsál, ki visel ma ilvet? S ez a lány forralta, fűtötte, ennek a melegét érezte ujja- hegyében? Ennek, aki nem is az asztal, de a város másik végén ül, nevetséges műselyem pompájában... Hogyan is botolhatott belé? ___ — Voltaképpen semmi sem történt — mondta hangosan és taxiért Rittyentett. "Tje a lány már nem volt mellette. Akárhogy for- gáttá a fejét, sehol sem látta. Ügy látszik, eltűnt a szomszéd utcában... Múzeumavatásra Palotai Boris: Arany
