Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-19 / 271. szám
Gépek a mezőgazdaságnak és az iparnak, javítások, szolgáltatások a lakosságnak Napjaink fejlődő technikája, s az élet- színvonallal együtt az igények soha nem tapasztalt ütemű növekedése szinte évről évre formálja, alakítja a megye településeinek arculatát. De nem csupán a városok—községek külső képe változik, hanem ezzel együtt a lakosság számára is új lehetőségek, távlatok nyílnak. Elég csak arra gondolnunk, hogy pár évtizede még az emberek nagyobbik hányada elégedett volt, ha kerékpárra telt neki. Ma viszont már egyre többek reális igénye a gépkocsi megvásárlása és tartása. Így van ez a nagy kun településen, Szabadszálláson is. Már pedig a járműveket, a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig, időnként javítani, felújítani, alkatrészeiket pótolni kell. Vagy gondoljunk arra, hogy a mezőgazdaság lendületes arányú gépesítése is egyre új követelményeket támaszt, s a gombamód szaporodó családi házak víz- és villanyszerelési munkáinak elvégzéséhez is mind több jó szakemberre van szükség. Az elsősorban mezőgazdasági jellegű de ugyanakkor fokozatosan iparosodó é rendre jobb módú polgárokat magába fogadó nagyközségben az említett tennivalókat a Szabadszállási Gépjavító és Mezőgazdasági Ktsz látja el. Jubileum küszöbén a Szabadszállási Gépjavító és Mezőgazdasági Ktsz Bencsics Mihály és Pásztor Géza javítják, dukkózák a gépkocsikat. A szövetkezet 1952. február 15-én alakult, tíz taggal. Említsük meg mindjárt, hogy a ktsz-ben jelenleg foglalkoztatottak létszáma éppen a tizenhatszo- fbsa az akkorinak. Kezdetrészére végzett gépjavítást szervesen egészíti ki a jó eredményeket felmutató egyedi gépgyártás. Így különleges gépeket készítenek például a Budapesti Rádió- technikai Gyár részére. A Balázs Károly üzemvezető Puskás Kálmán brigádvezetővel megbeszéli a terveket. ben csupán egyetlen kis telep szolgálta a lakosság és néhány üzem, vállalat ellátását, azóta viszont felépült, sőt, a munkák oroszlánrészét teljesíti a korszerű Il-es telepük, is. És ahogyan fejlődött maga a község, úgy bővült a szövetkezet is; fokról fokra több fizikai dolgozó és adminisztratív alkalmazott látta el a feladatokat és hanem ezzel párhuzamosan csak mennyiségét tekintve, szaporodott a munka nemcsak mennyiségét tekintve, hanem ezzel párhuzamosan a tagság szakértő keze alól egyre jobb minőségű termékek, valamint javítási, szerelési munkák kerültek ki. S hogy még egy összehasonlító számadattal világítsunk rá az idestova két évtized során megtett útra, említsük meg, hogy az alakulás — nem teljes, mert alig 11 hónapból álló — évének terv- és tényszáma 400 ezer forint volt, idén viszont 10 millió forintot ígérnek a tervek, és ami ennél jóval lényegesebb: ennyit teljesítenek is a dolgozók. Mit adnak a lakosságnak ? Munkájuk sokoldalúan szerteágazó. Kezdjük azzal, hogy működési érdekszférájukhoz nem csupán a hajdani dunavecsei járás területe tartozik, hanem tevékenységük a megye, sőt — számos partnerük révén — az ország távolabbi részeire is kiterjed. A közü- letek — egyebek közt az állami pincegazdaság, a ga- bonafelvásáríö és feldolgozó vállalat és társaik -< forgácsoló üzemrész mező- gazdasági gépalkatrészeket állít elő. Kismotorjavító részlegük, a közkedvelt és érthetően több és több munkával megbízott gépkocsiszerviz, vagy a víz- és villanyszerelő részleg feladatait, tevékenységét bizonyára nem kell különösebben magyarázni. A „vizesek” és villany- szerelők egyébként hozzávetőleg 3 millió forint értékű munkát végeznek évente a már említett 10 millióból. Másfél millió forintot tesz ki a lakosság részére végzett szolgáltatások értéke, míg a többi a gépjavítók munkájából származó bevétel. Dmire joggal büszkék A jó munka szemmel látható eredményei természetesen nem maradtak el. Túl az egyenletesen növekvő termelési értéken, a gyarapodó szövetkezeti vagyonon és a dolgozók jövedelmén — elismerések, kitüntetések hosszú sora fémjelzi a Szabadszállási Gépjavító és Mezőgazdasági Kisipari Termelőszövetkezet termékeinek jó minőségét Az Országos Mezőgazda- sági Kiállításról 1959-ben hozták el az első oklevelet, s a következő évben már a Szegedi Ipari Vásáron is hasonló kitüntetést érdemeltek ki. Az 1967. évi mezőgazdasági kiállítás zsűrije a háztáji gazdaságok megsegítésére gyártott, hasznos szolgálatot tevő baromfi önetető berendezésüket ezüstéremmel jutalmazta. Az idei év két rangos elismeréssel is szolgált, s újabb „ereklyékkel’’ gazdagította a szövetkezeti elnöki iroda vitrinjét. A megyeszékhelyen megrendezett jubileumi ipari kiállításon a ktsz ipari tanulóinak vizsgamunkái arattak megérdemelt sikert és nyertek ér- met: a kéttonnás polipmarkoló kicsinyített mása (ebből a gyártmányukból egyébként évente két és fél— hárommillió forint értékben szállítanak a Kohászati Alapanyagellátó Vállalat megrendelése alapján), továbbá fűrészgép, fúrógép, és gyalugép szerepelt a nagyszabású termékbemutatón. Az ugyancsak ott kiállított 12 literes málnaprésből — tetszetős, ügyes és célszerű kis gép — a Baranya megyei Vasnagykereskedelmi Vállalat egyszerre másfél ezer darabot rendelt, ami kishíján egymillió forintot hoz a szövetkezet „konyhájára”. Ügyes masina A nemrégiben lezajlott ez évi Országos Mezőgazdasági Kiállításról pedig bronzér-, met hozott el a szövetkezetben készített talajmaró. — Ejtsünk néhány szót ennek a mezőgazdasági gépnek a működéséről, előnyeiről — kérjük Kiss Lajos elnököt és Petrányi Lajos műszaki vezetőt. — Gyümölcsöseinkben a lombozat alatti' talajnak csaknem egészen a fák tövéig való alapos megmunkálását teszi lehetővé, tehát igen gazdaságos. Bármilyen, legalább 45 lóerős erőgépre felszerelhető, amely hidraulikával rendelkezik. a meglevő egyéb talajmarókkal ellentétben, a két fasor közti talajt olyan szélességben képes megmunkálni, hogy utólag már csak egészen minimális kiegészítő kézi munkára van szükség. A gép másik haszna, hogy a zöldtrágyának vetett növényzetet a talajba munkálja. Húsz centiméter mélységben dolgozik, ugyanakkor viszont a gyökérzetet nem sérti. Teljesítménye a vontatási sebességtől, valamint a talajtól függően óránként 5—10 kilométer. Irányára 28 ezer forint. Megyénk számos nagyüzemében alkalmazzák mar remek hatásfokkal^ közmegelégedésere. Fiatalok szövetkezete Ami a kor szerinti megoszlást illeti, a Szabad- szállási Gépjavítót bízvást lehetne a „a fiatalok üzemének” nevezni. Szinte a vát és átérezve a folyamatos, rendszeres utánpótlás szükségességét — hozzáfogtak az iparitanuló-képzés- hez. A kezdeti 5—6 esztendőben évi átlagban io szakmunkás került ki az üzemből, azóta pedig ez a szám 15-re emelkedett, ök a fiatal szakemberek alkotják a szövetkezeti tagság gerincét. Ami az elszivárgást illeti, ez nem érint többet, mint a végzett szakmunkásoknak nagyjából az egy- harmad részét. A hűséges többség viszont lényegesen erősíti a kollektívát, s közülük számosán váltak az évek során vezető beosztású dolgozókká. A hároméves képzési idő, illetve a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után továbbra is az üzemben maradók, munkahelyükön gyökeret verve, frissen szerzett^ alapos szaktudásukkal gyarapítják, támogatják a törzsgárdát. A helyi általános iskoláA Gózon-brigád szereli a Zöld Mező Tsz marhaistálló,fának villanyhálózatát. két kezünkön meg lehet számolni a negyven éven felüli munkaerőt, a dolgozók zöme viszont 20—40 év közti korú. Nem sokkal a szövetkezet megalakulása után — jól megértve az idők szaOldalazó talajmaró. val való jó kapcsolat révén az üzem évről évre szert tesz ipari tanulókra. A szövetkezet vezetői a végzős általános iskolai növendékeket rendszeresen tájékoztatják a rájuk váró munkáról, igyekeznek a szakmához kedvet csinálni, felcsillantva az előttük álló lehetőségeket. Egy féléves próbaidő elegendő ahhoz, higy elváljék; marad, vagy tovább áll-e a fiatal. Szerencsére, a tapasztalat azt mutatja, hogy alig egy- kettő az utóbbi megoldást választóknak a száma. D lövő távlatai A fejlődő és sok szép eredményt felmutató Szabadszállási Gépjavító és Mezőgazdasági Ktsz vezetői a jövőt illetően is megany- nyi jelentős elképzelést, tervet dédelgetnek. A következő tervidőszak végére a jelenlegi termelési érték megkétszerezését tűzték célul. A termelő létszám száznyolcvanra, az összes foglalkoztatottaké pedig a mostaninak éppen a másfélszeresére, kétszáz- negyven főre nő majd. Saját hatáskörükben észszerűen enyhíteni kívánják a nők foglalkoztatásával kapcsolatos — nem is csupán megyei, de országos méretű — gondot is. Az elkövetkező öt esztendő során negyven női munkaerőt szándékoznak a termelésbe állítani. Ugyanezen idő alatt mintegy 3 millió forint ösz- szegű épület-, illetve gépi beruházás szerepel a terveikben. Gépkocsiszerviz- bővítésre, előreláthatólag már a közeljövőben, másfél millió forintot kapnak a megyei tanácstól. A szövetkezet II. számú telepén a meglevő szociális létesítmények — öltöző, fürdő stb. — mellé már 1971- ben iroda, ebédlő és kultúrterem épül. S az új tervszakaszban az egyik legnagyobb horderejű tennivaló a III. számú telep megépítése lesz majd. * Semmi túlzás nincs abban, ha kijelentjük, nogy a fennállása óta eltelt 19 — kezdetben bizony igen nehéz, s később sem mindig rózsás — esztendő alatt a kisipari termelőszövetkezet neve fogalommá vált. Nemcsak Szabadszálláson, hanem, ahogyan már szóltunk is róla, megyeszerte, de a fővárosban, Pécsett, meg ki tudná elsorolni, hány más ipari centrumban is. És nemcsak a munkájukkal elégedett lakosság, a velük rendszeres kapcsolatban álló nagyüzemek vezetői előtt, hanem ugyanígy a, partnercégek széles rétegében. Termékeiknek jó a híre, szakembereik megbecsültek, s a BRG, vagy a MIRKÖZ megbízottai már úgy jönnek hozzájuk, ebbe a tőlük távol eső Bács-Kis- kun megyei nagyközségbe, hogy tudják: bármilyen rendkívüli, szokatlan igénynyel lépjenek is fel, kívánságuknak a ktsz, a jól bevált szerződéses fél maradéktalanul eleget tesz majd. Az eddigiek ismeretében bátran elmondhatjuk: a Szabadszállási Gépjavító és Mezőgazdasági Kisipari Termelőszövetkezet biztos alapokról, jelentős sikerek birtokában és reális elképzeléseket tűzve maga elé. indulhat az elkövetkező újabb évtizedeknek. (X)