Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
HARMINC ÉVE ROMBOLTA LE COVENTRYT A NÁCI LÉGIERŐ Kingsley Amis: Az utolsó háború Az slső ország, mely meghalt, jól volt még az este, Egyszerű, de ízes vacsorát evett, elcsevegett pár baráttal ; A pohár körül, s rögtön tíz után ágyba bújt; Reggel szétmorzsolva, holtan lelték. Ö még szerencsés volt. Reggeli közben sokan hallottak róla, s tányérjukra Meredt a szemük. Ki a bűnös? Nem tudta senki; Ebéd-időre három újabb vált meg az élettől örökre. A többiek elszántan, csendben puskáért nyúltak, mondván; „Így nem mehet tovább.** Igazuk volt.. Csak a legerősebbek jöttek el teára: Az öregek, régi jelesek nem élték túl \ A délutáni vak, kontár mészárlást ; Egy gyilkos vagy sok? Banda-roham vagy csata? Ki tudna biztosat? | De mind a többit lesve ült ott, mígnem ; Rájuk lelt az éj, s páni félelemben találta őket ; Akkor kihúnyt a fény. Néhány tán még aztán is élt ’ Naivul vélve (eleinte): tán számít még, mit tettünk, Mit nem tudtunk tenni Hitványak voltak. Egyik gyenge szolgáival szemben, A másik bordély-sizigetre járt, s ritkán jött el onnan, A harmadik múzeumot szerzett s a negyedik csoda-puskát; Az ötödik nevét nem tudta senki de végtére is: Volt-e különbség? Semmi Gyilkos, keresztes, pacifista, cinikus, goj, aside. Kerge merengek, sötétbe lövöldözőik. Másnap betoppant a nap, rendet csinálni; A lekor már elpukkadtak mind, a egész lőszerük na, S ott állt ő egyedül. Undorodva nézett rájuk. Hátha sikerülne Szétválasztani gyilkost és áldozatot de minden Arcon a kín szürke névtelensége. Mindjárt ömlik belőlük a bűz, gondolta; rosszul lett, S már délben ágyba bújt. Bán Ervin fordítása Csordás Nagy DezsS: Magad köré feszítve Ügy tartasz meg, ahogy bolygót az űrben maga köré feszítve tart a Nap. — Atomokká égne az élet ha ez a kettő egymásbaszakad. Nem lehetnek egymástól messzebb, és nem lehetnék közelebb. — A fenséges, a robbanó halálnál hosszabb ez a csók s édesebb. Gúnyos, parányi kozmikus szemeaskék villannak fel, az istenfújta por > söpör pályájuk ívein keresztüt amíg vágyuk végtelen csókba forr. Buday György fametszetei „Kései elégtétel ez a könyv, jó szerencsénk, hogy nem elkésett. Buday György művészetéről ád, ha nem is teljes, de eligazító, összefogó képet” — Írja Ortuiay Gyula, a barát, a szegedi fiatalok mozgalmában részt vevő harcostárs a kötet bevezetőjében. A kolozsvári születésű Buday György Szegeden járt egyetemre. 1930-tól keltenek feltűnést kitűnő fametszetei. Hamar felfigyelnek munkásságára külföldön is. 1936—37-ben Rómában, 1938-tól kezdve többnyire Londonban élt és él ma is. A felszabadulás után a londoni Magyar Intézet igazgatója volt. Munkásságát az 1937-es párizsi világkiállítás nagydíja is fémjelzi. Ezért fontos emlék a Radnóti-versek által ihletett néhány fametszet. Francois Mauriac „Jézus élete” című müvéhez készített fametszetek a „Székely népballadák”-kai együtt arattak sikert, nagydíjat szerezve alkotójuknak az 1937-es párizsi világkiállításon. Híresek Shakespeare „Athéni Timon”-jához készített fametszetei. 1945 után készítette el Buday Louis Aragon „Sziget a Szajnán” című regényének címlapját, Omar Khayyam művét is fametszeteivel gazdagította, a híres író: Joyce kemény arcvonásait véste fába, Lawrence portréját örökítette meg. Az 1968-ban Washingtonban kiadott Illyés Gyula-kötet címlapját is Buday György fametszete díszíti („A tribute to Gyula Illyés”) Buday György fametszetei végre eljutottak a hazai nagyközönséghez is. Népi ihletettséget különös drámai erővel, klasszikus világosságot különös fekete-fehér egyensúllyal ötvöző mester ma már a magyar művészet klasszikusai közé tartozik. Szekér Endre F oly óiratszemle A novemberi folyóiratok közül most azokra hívjuk fel a figyelmet, amelyeknek lapjairól a környező országok irodalmára kaphatunk kitekintést. A KORTÁRS Ahogy Ortutay Gyula megjegyezte: Buday György az európai és a magyar hagyományokhoz nyúlt visz- sza: Dürerhez és Tótfalusi Kis Miklóshoz. Szinte valamennyi művét, műveinek stílusát befolyásolta a nemzeti hagyományokhoz, a népköltészethez való kapcsolódása. 1931-ben a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának első kiadványa volt a „Boldogasszony búcsúja” című könyv. A maga nemében ez volt az első igazi fametszetes kiadvány Magyarországon. 1933-ban Arany János balladáihoz készített tizenkilenc fametszetes illusztrációt, melyek közül valószínű a szülőföld kedves hegyeit idézi a „Mátyás anyja” című fametszet. A népi hiedelmek világát kitünően ábrázolta Arany „Tengerihántás”-ához készített művében. Külön kell szólni arról, hogy a fiatal néprajztudós Ortutay és a kitűnő fiatal grafikusművész Buday Szegeden kötöttek barátságot, s ez közös művekben is gyülmölcsözött. Ortutay „Mondotta Vince András béreslegény ... ”, „Székely népballadák” és „Nyíri és rétközi parasztmesék” című köteteit Buday György híres fametszetei díszítették, gazdagították. Micsoda drámát tudott érzékeltetni például „A halálra táncoltatott lány” című székely népballada mellé illesztett fametszetével Buday, melyen a kezeit égnek emelő lány fekete árnyékával a halált sejtette. S milyen lírai tudott lenni a „Párjavesztett gerlice” zokogó, térdelő lányalakjának, s a komor természeti környezetnek harmonikus megalkotásával! Buday György szorosan kötődött a szegedi fiatalok mozgalmához. 11. számáról ugyanezt kell elmondanunk. Itt a cse# és a szlovák költők verseit olvashatjuk. A huszonnégy költő közt egyaránt megtalálható a hetvenkét éves Ján Smrek, a hetvenéves Emil Boleslav, vagy a harmincéves Josef Hanzlik és Vlastimil Ko- valcsik. Az összeállítás (Käfer István és Zádor András munkája) tehát a cseh és a szlovák költészet valamennyi nemzedékét és irányzatát felvonultatja. A szerepeltetett költők között találhatjuk a világszerte ismert Laco Novo- meskytésa szlovákiai szürrealizmus egykori vezéralakját Rudolf Fábryt. Az eligazodásban nagy segítséget nyújtanak az olvasónak az összeállítás végén található életrajzi adatok. Ugyanezt szolgálja — hasznosan — Zádor András bevezető tanulmánya is, a cseh és szlovák költészet huszonöt évéről. AZ ALFÖLD IRODALMI VITA Legújabb száma a Szovjetunió irodalmi és művészeti életére hívja fel a figyelmet. Közli Bella Ah- madulina költeményeit Bo- da István fordításában és Raszul Rza Paletta című versciklusát. Ez utóbbit Rab Zsuzsa fordította. Érdekes adatokat tartalmaz a Szovjet-Ukrajna és a Magyar Népköztársaság tudományos és kulturális együttműködése című tájékoztató jellegű írás, amelynek szerzői; I. Sz, Dzubko és L. J. Zrezar- ceva. Jagusztin László Ember és hős a szovjet kisregényben címmel írt tanulmányt, Veress József a Rendezői portrék sorozatban a világhírű rendező, Mihail Romm alakját hozza emberközelbe. (Ő a Hétköznapi fasizmus, a Sivatagi tizenhármak és más nagysikerű filmek neves rendezője). Tizenkét mai szovjet képzőművész egy-egy alkotása teszi még gazdagabbá az Alföld új száVISZONVÁLASZ — C. B.-nek. Bár az embernek a mai irodalmi közélet áldatlan " viszonyai között a legváratlanab meglepetésekre is fel kell készülnie, bevallom, mégis megdöbbentett C. B. minősíthetetlen reagálása az Irodalmi Közlöny legújabb számában megjelent tanulmányomra. Pontosabban: C. B. nem is e szerény dolgozat elvi, tartalmi kérdéseivel polemizál a Világművészet hasábjain, semmi érdemi mondanivalója nincsen, hanem gátlástalanul beleköt egyetlenegy másodlagos kitételembe. Olyan mondatba, amely csak laza szállal kötődik az egész problémakörhöz, ő mégis ehhez, kizárólag ehhez fűz indulatos és személyeskedő reflexiókat. Lássuk hát a medvét. Azazhogy mielőtt a medvére rátérnék, hadd emlékeztessem az olvasót, miszerint szóbanforgó tanulmányom címe: „Balassi Bálint hányatott élete és első műfordítása”. Ennék megfelelően egy német vallásos elmélkedés, a „Beteg lel- keknek való füves kertecske” magyarra való átültetésének műhelygondjairól szól főképpen. Csak ahol arról bcszé’ek, hogy Balassinak atyja felségárulási pőre mia.ií Lengyelországba kellett menekülnie, ott szerepel az a bizonyos, mellékesen odavetett mondat: „Amilyen jó költő volt Balassi Bálint a magyar reneszánsz idején, olyan csapnivaló fűzfapoéta C. B. napjainkban, s emellett késedelmesen fizeti a szakszervezeti tagsági díjat is”. fettem magamnak a fáradságot, megszámoltam, huszonnégy szó az egész. Ügy, hogy a „C”-t és a ,.B.”-t is külön szónak tekintettem. Két tucat szó egy másfélíves tanulmányból. És C. B. mindössze ezt a mondatot ragadja ki, felesleges buzgalommal ezt járja körül százszor is, ezt elemzi fenekedve, ezt helyezi cikke középpontjába! Mit neki, hogy Balassi Bálintban a magyar nyelvű világi líra tulajdonképpeni megteremtőjét üdvözölhetjük! Számít is nála, hogy Balassi élete bujdosás- sal. nyomorúsággal volt teli, hogy szerencsétlen háf zasságot kötött Dobó Krisztinával, hogy emésztő szerelem fűzte Losonczi Annához! Ahelyett, hogy e lényeges kérdésekhez szólna, amelyek a végvári költő egész munkásságára rányomták bélyegüket C. B. önmaga állítólagos megrágalmazta- lásáról kiabál, vélt sérelmei felett nyafog, a tudományos objektivitásnak még a látszatára sem ügyelve, folyvást csak a maga személyét tolja az előtérbe, ráadásul még e sorok íróját is megvádolja azzal, hogy talált gyermek, és tavaly hamisan tanúskodott egy valutakiajánlási ügyben. í' B.-t hidegen hagyja, hogy Balassi Bálint milyen utolérhetetlenül érzékletes természeti képekben, leírásokban énekli meg a portyázó vitézek korabeli életét. Eszébe Sem jut, hogy a fiatal nemzedék nevelésére, okulására legalább néhány részletet idézzen a „Szép magyar komédiá”-ból. Ehelyett teljesen érthetetlen módon és a tárgyhoz nem tartozóan valami Csuporka Gergely csoportbizalmi vallomását közli, miszerint ő, mármint C. B. mindössze egyhavi szak- szervezeti díjjal volt hátralékban, külföldi tanulmányút miatt s időközben azt is rendezte. Mi köze ennek az irodalomhoz? Hogyan kerül a csizma az asztalra?! (Egyébként érdemes volna kivizsgálni, milyen szerv küldött ki egy C. B.-t külföldre, mint a hazai költészet képviselőjét?) Végeredményben C. B. hozzászólása annyira kisstílű, jelentéktelen és annyi benne a helyesírási hiba, hogy említést sem érdemel. Mellesleg: tavaly semmiféle valutakiajánlási ügyben nem tanúskodtam. Talált gyerek sem vagyok, amint erre bizonyság a kerületi tanácsnál letétbe helyezett születési anyakönyvi kivonatom. Balassi Bálintról pedig befejezésül még csak anyu nyit, igaz, hogy kezdetben szerelmi dalai tele voltak a kései európai humanista líra sablonjaival, de soha nem lopott ezüstkanalat, mint tette ezt C. B. legutóbb, az epikusok országos bankettién. Kürti András A TISZATÁJ Üj rovatot indított mostani 11. számában. Most- Punte-Hid címmel. (Mindhárom szó jelentése ugyanaz: híd. Magyarul, románul és szláv nyelveken). Első alkalommal a mai román irodalomból közölnek műveket, természetesen a rendelkezésre álló szűkös keretek között. Hat költő tizenhárom verse és három szépprózai mű ad ízelítőt a legújabb román irodalomból. (A közölt szerzők átlagos életkora harminc év körül van). Érdemes megjegyezni, hogy a fordítók többsége nálunk is ismert romániai magyar író. (Kányádi Sándor, Jancsik Pál, Bálint Tibor). A Tisza táj kezdeményezését melegen üdvözöljük. A JELENKOR A Pécsett megjelenő folyóirat novemberi számában Takáts Gyulával készített interjút Bertha Bulcsú. Az interjúhoz kapcsolódnak Takáts Gyula új versei. A lírai rovatban Károlyi Amy, Pákolitz István, Somlyó György, Takáts Imre szerepel versekkel. A szépprózai írások közül Bertha Bulcsú, Kende Sándor, Kolozsvári Grand- pierre Emil regényrészlete, illetve elbeszélése érdemel figyelmet. A tanulmányok közűi érdeklődésre tarthat számot Bajomi Lázár Endre Francia króniká-ja, Janez Rotar A mai szlovén irodalomról című ismertetése és Pomogáts Béla Somlyó Györgyről írt Kalandok és törvények című írása. „Pécsi színházi esték” címmel Futaky Hajna ír a Szentivánéji álom pécsi bemutatójáról, Egy csepp tenger címmel Thiery Árpád véméndi szociográfiai írásának VII. részét közli a Jelenkor. y. m.