Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

«. oldal 1970. november 15. vasárnap Horváth János, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárának igazgatója ■ ■^'1Jn^lor 3 megyei párt- — Két fontos termékkel nát. Az ésszerűség diktálja, értekezlet egyik szünetében bővült a negyedik ötéves hogy tovább csökkentsük a. Horváth Jánossal, a Fém­munkás Vállalat kecskemé­ti gyárának igazgatójával a folyosón beszélgettem, még nem is sejtette, hogy a X. pártkongresszus kül­dötte lesz. Most, hogy fel­kerestem az üzemben, és feltettem neki a sablonos kérdést — örül-e? —, elfo- gódottan válaszolt. — Természetesen, na­gyon; örülök a bizalom­nak, amely azonban, úgy érzem, nemcsak nekem, ha­nem gyárunk egész kollek­tívájának is szói. Ennél többet azonban sa­ját magára, érzelmeire vo­natkozóan nemigen tudtam meg tőle, hiába is faggat­tam. Sejtettem, hogy így lesz, mert közismert a fia­tal, alig 38 éves igazgató szerénysége. Régebb óta is­merem, tudom róla, hogy hét éve vezetője a gyár­nak, találkoztam már vele- a kecskeméti városi párt- bizottságon, amelynek vég­rehajtó bizottsági tagja, a MTESZ megyei szervezeté­tervben üzemünk gyárt­termékek számát, s a meg­maradókat nagyobb szériá­ban szalagon gyártsuk. így termelékenyebbé, gazdasá­gosabbá is válik a terme­lés. Örömmel mutatja a meg­újuló, korszerűsödő üzémet, a nagy csarnokot, szociális létesítményeket, amelyek végre megfelelő körülmé­nyeket teremtenek a dol­gozóknak. Látszik, hogy szívügye ez a kérdés. Azt már Bakos üzemi párttitkár említi, hogy Horváth elvtárs mun­kája közben mindig épít a pártszervezet, a szakszerve­zet, a gyári kollektíva vé­leményére. De igán hatá­rozott. amikor döntéseket kell hozni, vagy személyi felelősséget vállalni, s ez így is van rendjén, mert a dolgozók szívesebben és nagyobb lendülettel vesz­nek részt olyan feladatok végrehajtásában, amelyek­ben meghallgatták az ő szavukat is. S azt is jóné­ven veszik, ha energikus és következetes a vezetés. A pártszervezettel együtt az igazgató nagy gondot Eendhagyó esztendő ben, melynek társelnöke, a Gépipari Tudományos Egye- mányiistája — újságolja.— sületben, ahol vezetőségi Az egyik az alagútzsailu tag, s most nemrég hallót- zásos házépítés eszközei- fordít arra. hogy a külön- tam, hogy a Dél-magyaror- nek, a másik a könnyű böző vezető posztokon ál- szági Kereskedelmi Kama- acélszerkezetes épületele- lók — művezetők, csoport­ra elnökségébe is beválasz- meknek a készítése. Mind- vezetők _ megfelelő szak­t ották. Közéleti tevékenysé- kettőből — a magyar épí- mai és politikai képzésben ge tehát közismert, s az is, tőipar igényeinek megfele- részesüljenek. Véleménye hogy mindezt győzi ener- lően nagyobb tételek szerint a munka irányítói giaval, s többet vállal az gyártására készülünk. Du— eavben nolitikai vezetők is átlagosnál. naújváros mellett Kecske- akik nemcsak a termeié-. Ha a munkájáról esik mét lesz az országos bázis, sért, hanem a munkahelyi­szó. a szűkszavúsága is fel- ahol ezeket a szerkezeteket légkörért is felelősek, oldódik, sokkal közléke- nagy mennyiségben állít- Mindennek megvan a nyebbé válik. Ilyenkor juk elő — az előzetes szá- kézzel fogható "ererfmé- energikusan, lelkesen' be- mítások szerint évente nye A Fémmunkás kecs- szél. mintegy 15—20 ezer ton­Tájékozíató az őszi munkákról (Folytatás az 1. oldalról) Vény van, amely a hazai körülmények között jó ter­mést ad. A forgóalap­hitelről Ismeretes, hogy középle­járatú forgóalaphitelt kap­hatnak az üzemek, amely elpsfegíti, hogy a jövő évi termelés jó előkészítése pénzügyi okokból ne szen­vedjen hátrányt. Ezen ve­tőmagot, műtrágyát, üzem­anyagot, vegyszert vásá­rolhatnak. Eddig 15 ter­melőszövetkezet lépett fel forgóalaphitel igénnyel, 26 millió forint összeg erejé­ig. — Véleményünk szerint kétszer ennyi szövetkezet­nek lenne szüksége ilyen hitelre — hangoztatja dr. Maár András- — de szá­mos kötöttség akadályoz­za az igénybevételt. Ezek közül legfontosabb: a hitel folyósításának feltétele, hogy a termelőszövetkezet veszteséges gazdálkodás esetén csak az előző kétévi részesedés 80 százalékát fizetheti kj munkadíj cí­mén. Közismert, hogy az idén sokkal nagyobb mun­karáfordítás volt az üze­mekben a géphiány, a ne­héz időjárási viszonyok miatt. Ezzel szemben a termésátlagok alacsonyab­bak. Tehát a szokásosnál nagyobb bértömeg áll szemben kisebb hozamok­kal. Ilyen körülményekkor zött ezt a feltételt képte­lenek teljesíteni a gazda­ságok, rugalmasabb hite­lezésre van tehát szükség. A termelőszövetkezetek területi szövetségei, mint érdekképviseleti szervek, szintén mozgósítanak az őszi munkák jobb meg­szervezésére. Főként abban segítenek, hogy azok a gazdaságok, ahol befejez­ték a munkát, géppel, em­berrel támogassák az el­maradókat. K. S. keméti gyára az utóbbi években többször lett él­üzem, elnyerte a Szocialis­ta Munka Gyára címet, s oroszlánrésze volt abban, hogy a vállalat két éve megkapta a Miniszterta­nács és a SZOT vándor- zászlaját. Nem a véletlen műve tehát, hogy igazgató­jukat kongresszusi küldött­nek választotta a megyei pártértekezlet Az üzem eredményei is azt igazol­ják; Horváth János rászol­gált erre a bizalomra. Nagy Ottó Áz idei gazdasági év rendhagyónak ígérkezik. Sajnos, nem a pozitív értelem­ben. Mast nem arról a rendkívüli ter­mészeti csapásról van szó, amit az árvi­zek okoztak az országnak, s melyek nagyságrendje csak milliárdos összeggel mérhető. Erről már sokszor beszámol­tunk, eléggé ismert a közvélemény előtt. Kevesebbet tudunk — hiányzott eddig még az összegezés — arról a veszteség­ről, amely a szeszélyes, kedvezőtlen idő­járás következményeként jelentkezik az idén a mezőgazdaságban. A Központi Statisztikai Hivatal me­gyei igazgatósága által nemrégiben köz­readott jelentés szerint a megye mező- gazdasági üzemeiben csupán gabonater­més-kiesés miatt előreláthatólag mintegy 200 millió forinttal kevesebb jövedelem­re lehet számítani. A kenyérgabona-ter­més 24 százalékkal kevesebb, mint ta­valy. A búza termésátlaga a harmadik Péter 1 ötéves terv éveit figyelembe véve most volt a legalacsonyabb, mindössze 13,2 mázsa holdanként. Őszintén meg kell azonban azt is mondani, hogy a kisebb termésmennyi­ség’ nemcsak a rossz időjárás következ­ménye. A megyében ugyanis 1970-ben 13 százalékkal kisebb területen termeltek kenyérgabonát, mint az előző évben. A takarmánygabona vetésterülete 25, a terhié® hozama pedig 37 százalékkal volt keveseb az egy évvel korábbinál. Csu­pán a triticale vetésterülete növekedett 39, a termés mennyisége pedig 26 szá­zalékkal. A kenyérgabona termesztését — mint a fentiekből is kiderül — nem lehet a gazdaságok ingadozó termelési kedvére és megítélésére bízni. Ha ugyánis a; ter­mőterületeket — abban a reményben, hogy majd a hozamok pótolják a kiesést — nem csökkentették volna ä‘ gazdasá­gok, most nem kellene a, megye őrlési szükségletének biztosítására a tartalé­kokhoz is hozzányúlni. Számolni kell azzal is, hogy a kukorica ez évi termése a korai fagyok miatt mintegy 10—15 százalékkal keve­sebb lesz a tavalyinál. A szőlő hozama 30. százalékkal marad el a hiúit 'évitől,1 a téli alma 40 százalékkal kevesebb, mint az előző év rekordtermésé volt. . A-termelési kedvet most már huzamos . idő óta évről évre rontja a szőlő- és a gyümölcsárak késői megállapítása, az a körülmény, hogy a gazdaságok nem tud­nak előrelátni, számolni, tervezni. A szántóföldi, kertészeti ágazat jö­vedelemkieséseit részben pótolja az ál­lattenyésztés hozama. A közgazdasági szabályozók — például a sertésfelvásár­lási ár emelése — kedvezően hatottak az állomány növelésére, mely a tsz-ek- bén 17, az állami gazdaságokban 12 szá­zalékkal nagyobb, mint tavaly ősszel. Ugyanakkor a vágómarha és vágósertés vásárlása nem «lakúit kedvezően, • 16 százalékkal marad el a tavalyitól. Lé­nyegesen javult a baromfi- és a tojás­vásárlás mennyisége, mely 61, illetve 49 százalékkal haladja meg az előző év azo­nos időszakáét. Habár nyilvánvaló, hogy népgazdasági szinten — akár a hazai, akár a külföldi piacon — nem lehet közvetlenül behe­lyettesíteni a hiányzó termékeket valami mással, a zöldséget például húsfélével, mégis nagyon sokat jelentenek a kiesé­sek pótlására tett intézkedések. Ez segí­ti át a szövetkezeti gazdaságokat a kriti­kus esztendőn. Országos érdek ez, hi­szen az amúgyis rendkívüli terhekkel sújtott népgazdaságot még nehezeDo helyzetbe hozná a korábbinál is nagyobb számú — és sajnos várható — mérleg- hiányos szövetkezet. De a tagság érdeke is azt kívánja, hogy minél kisebb le­gyen a veszteség, mert azt senki sem gondolhatja, hogy egy rossz esztendő terheit ma már nem érzik meg a szö­vetkezeti gazdák. Az előzetes felmérések mutatják, hogy még az erősebbnek tar- tött: közös gazdaságokban is adódhatnak meglepetések. A tartalékképzés neon áll még olyan szinten, hogy a kedvezőtlen gazdasági év ne befolyásolná az egyéni jövedelmeket. Az említett tényekkel való szembe­nézés ma még sokat segíthet. Ahol a termés minél kisebb veszteséggel való betakarítására mozgósítani tudták a tagságot, ahol elemzően felmérték a helyzetet és megpróbálták más termék­félével pótolni a jövedelemkiesést — latba vetve a háztájiban meglevő lehe­tőségeket is —, ott legalább az elmúlt évi szint megtartására úan remény. Számos jó példa van erre a megyében, s ilyenekről mi is hírt adunk lapunk ha­sábjain, A rendhagyó esztendő erőpróbát jelent a vezetés és a tagság, a pártalapszerveze- tek, a társadalmi szervek számára egy­aránt. Most szükséges igazán a felsőbb szervek és intézmények, a tsz-szövetsé- gek gyakorlati tanácsa, útmutatása és konkrét segítsége egyaránt. Különösen a kedvezőtlen, gyenge adottságú területek gazdaságait kell segíteni megkülönböz­tetett módon, hogy a tagság elemi lét- szükségleteit ki tudják elégíteni, s a bi­zalom továbbra is megmaradjon a szo- . cialista nagyüzemi gazdálkodás iránt, A mezőgazdaságban keletkezett idei veszteség is az erők összefogására sar­kall, csakúgy, mint az árvíz okozta ter­mészeti csapás idején. A legtöbb tenni­való természetesen a mezőgazdasági üze­mekben van. Nem is egyszerűen csak gazdasági kérdésekről van szó. A kiesé­sek pótlása mellett a termelésre ala­pozott reális jövedelmi arányok kiala­kítása sem könnyű. A gazdálkodás helyzetének elem­zése, a valóság őszinte feltárása, az erők számbavétele, felsorakoztatása a tsz-ve- zetőség és az alapszervezetek kommunis­táinak együttes feladata. Csakis az ő se- gitségükkel, szívós, felvilágosító mun­kával, a tsz-demokrácia messzemenő be­tartásával lehet elérni a megfelelő köz­hangulat kialakulását, amely alapja és kiindulópontja lehet a további munká­nak, az elfogadható, a nehézségeket is legyűrő gazdasági esztendőnek. F. Tóth Pál Vita az új (anácstörvény- tervezeíről Tanácsi 'szakemberek — járási, városi, községi vb- vezetők — részvételével tár­gyalták meg tegnap délelőtt Kecskeméten, a megyei ta­nács székházában a készü­lő új tanácstörvény terveze­tét. A széles körű demokra­tizmus szellemében formá­lódó törvénytervezet rend­kívül érdekes vitáját Csen­ki Ferenc, a megyei tanács vb-titkára vezette. Részt vett és felszólalt a tanács­kozáson dr. Varga József, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyette­se is, aki azt követően meg­tekintette és elismerően nyilatkozott a megyei tele­pülésfejlesztési kiállításról. Kuuszabó Ferenc: Mai krónika III Kovács Lajos, az ifjú férj nehezen bújik ki az “**• asszony mellől és sokáig nyújtózkodik a kikészí­tett lavór víz előtt: az éjjel is alig aludtak valamit, mért a kis Csaba nyűglődött valamiért. De vajon miért? Nem megy a hasa, nem lázas, oltást se kapott, foga se jöhet még, hiszen négyhónapos — az ördög tudja, hogy mi baja lehet egy ilyen kis kölyöknek, de bizony gyakran megteszi azt a kutyamulatságot, hogy éjféltől hajnalig nem hagyja a szüleit pihenni! p róbáltak már a feleségével mindenféle beosztást. * Rózsika legelébb azt mondta: aludj csak Laj­csikéin nyugodtan, majd én elcsicsijgatom Csabát, mert neked holnap helyt kell állni! De csak megsaj­nálta az asszonyt, mikor már harmadik éjszaka nem aludt, és este az Angyal-film kellős közepén lebi- csaklott a feje. Pedig hogy szereti! Mindig is azt szerette a legjobban nézni, tévében is, meg moziban is. amikor udvarolt neki, meg míg összeházasodva is járhattak — a gyerek megszületéséig. Mert azóta nuku, se mozi, se presszó, se séta, de még tévé vagy olvasás se nagyon, csak a gyerek, csak a gyerek!... Aztán ő azt javasolta Rózsikénak: egyik éjszaka te, másik éjszaka én! Ez az igazságos, mert hiába, hogy nekem helyt kell állni, téged meg hatszáz forintért itthon tart az állam, de hát én mégiscsak ember va­gyok, te meg asszony! ~ Nem sértődött meg Rózsika. nem vette lebecsülés­nek (mert hiszen nem is. az), hanem még nagyon jól esett neki — de hát ez sem ment. Nem ment,, mert ha az egyik felébred, akkor a másik is felébred: hányszor volt, hogy Csaba nyikkanására egyszerre ugrottak! A végén aztán abban maradtak, hogyha fent kell lenni, hát fent kell lenni! Álmatlankodnak mind a ketten. Hiszen jobbadán úgyis két emberre van olyankor szükség: az egyik nézi a pelenkáját, a má­sik kimegy a konyhába, ételt melegít neki, vagy teát; az egyik megigazítja a fekhelyét, a másik addig az ölében rázogatja — mert ez itt a lényeg, hogy a sí­rása át ne hallatsszon a másik szobába!... A szülők nem szólnak, még sohasem szóltak, biztosan el is viselnék jólélekkel, hiszen nagyon szeretik az első unokájukat — de a két kisebb testvére! Azok már példálóztak előtte is, de különösen a sógornőjük előtt, hogy ők nem tudnak aludni, hogy ha egyszer valakik megházasodnak, akkor miért nem költöznek másik lakásba... „Ha én egyszer rászánom magam, biztos hogy olyan palit halászok ki, akinek van bungalója, de még autója is!... — nyelvelt Manci, a kis piszok, és Rózsika sírvafakadt. rr íl t meg csak ette a tehetetlen méreg: Mit csiháljon? Jól felképelje?! Nagy lány mér, srácai vannak, pedig még csak tizenhat éves. Meg... azzal, hogy ő megnősült, mintha nem lenne már teljes jogú idő­sebb testvér; meg valóban, szégyeli is magát, keve­sebbnek is érzi magát, hogy megnősült, és lám, itt szorong a szülei nyakán!... De hát mit tehessen!? IV agára kapkodja a ruhát, a becsomagolt reggelit 1,1 zsebrevágja — hiába melós már évek óta, a korai evést nem tudja megszokni, majd kilenckor eszik, a munkahelyén —, és lábujjhegyen megy át az előszobán: felesége és a kicsi még mindig alszanak az üvegajtó mögött, hálisten!... Még a kerékpárra is óvatosan kap föl, és ezen elmosolyodik... Mosolyogva hajt ki a betonra, de a mérge, az álmatlanság által szított mérge'; ésak ríem múlik: Szóval a lakás, kérem, az itt a probléma! Mikor a tervet csináltatták, ő megmondta: külön bejáratú le­gyen a két szóba — de az öregek, azok nem, a ke-.

Next

/
Thumbnails
Contents