Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-07 / 235. szám
1970. október 7, szerda 5. oldal I r Németh László drámájával nyitotl a Kecskeméti Katona József Színház Az évadnyitás minden érzékeny növényt gondoz- esztendőben visszatérő iz- zák az ott dolgozó emberek galmakat hoz nézőnek, ren- társadalmi tudatát, emberi dezőnek, színésznek. És ha magatartását — nagyszerű a megyeszékhely azok kő- vállalkozás, de akkor is, Klára és Pór Péter (Csomós Mari és Piróth Gyula). zé a szerencsések közé tartozik — mint Kecskemét is — amely színházzal rendelkezik, nem kis megelőző íej törést okoz a minél szélesebb tömegeket érdeklő politikailag is erőteljes töltésű műsorprogram összeállítása az országos népművelési irányító szerveknek csakúgy, mint a színházakat művészeti szempontból közvetlenül igazgató megyei tanácsnak. Ha a műsortervet nézzük, első pillantásra is örömmel, lelkesedéssel kell fogadnunk, hogy a magyar irodalmi élet ma kétségkívül egyik legjelentősebb alkotója, Németh László első drámai művének bemutatásával nyitotta az idényt Kecskemét. A harmincas évek elején játszódó mű egyetlen koncepcióra és tulajdonképpen egyetlen szerepre épül. Cseresnyés Mihály dezertálása korának társadalmából és bemenékülése az általa teremtett húszholdas „paradicsomba”, egy mintagazdaságba —, ahol nemcsak korszerű termesztési eljárásokkal dolgoznak, hanem elhivatásszerűen — mint most is —'ha más okokból is — absizurdummak tűnik. Hiszen Németh László mondja ki az általa fölállított tételek fölött az ítéletet és maga Cseresnyés Mihály is sejti, tudja, hogy egész életműve ingatag alapokon nyugszik — De mégis... És itt ennél a mégisnél — az újrakezdés kötelezettségénél— próbálja a dráma erővonalait a múltból a ma felé irányítani a rendező, Udvaros Béla. Sajnos, nemcsak a gyenge színészi teljesítmények, hanem az a törekvés is még- inkább anakronisztikussá tette az előadást, hogy történetiből maivá akarta átgyúmi a Cseresnyést. A közvetlen aktualizálás tette az egész előadást, mint rendezői teljesítményt is rendkívül középszerűvé, Cseresnyés történelemmé vált és csak az egyszer megpróbált — emberileg nagyszerűnek látszó, de társadalmilag lehetetlen — útnak a tanulságát rejti magában. Ügy képzeljük, hogy egy Ilyen, egyetlen hősre épülő mű előadását megelőzi minden színházban olyan- féle számvetés: van-e egyáltalán alkalmas színészi egyéniség a darab lényegét adó kulcsszerep megformálására. Sajnos, már itt elbukott a Cseresnyés, mert nem számolt a rendező Mezei Lajosnak a szereppel ellentétes színészi adottságaival. Mezed Lajos minden tisztes erőfeszítése ellenére sem tudott túllépni saját művészi és színészi adottságainak korlátain. Különösen a darab második részében vált ez nyilvánvalóvá, ahol egy egész hosszú jelenetsoron keresztül a kamarajáték fegyvereivel, intim formálási lehetőségeivel kellett a színpadra lépnie és átlelkesítenie Cseresnyés Mihály egyéniségével a kongóan üres díszleteket. Ráadásul még a lehetségesnél is statikusabb formában, nagyon takarékoskodva a mozdulatokkal, a színészi játék dinamikájával, szinte állóképpé merevítette az előadást Udvaros Béla rendezői koncepciója. Ott is egyhelyben álltak a szereplők, ahol az általuk elmondott szöveg dinamizmusa szinte szétfeszítette a jelenetet. De mivel a „mérce”, a A Cseresnyés család. (Középen Mezei Lajos, körülötte Koós Olga, Varga Mária, Csomós Mari és Faivay Klára). lan pilanatban, alkalmat- Olga sem, a feleség ala- tességével megszólaltatni.' a. „ lan szerepek és szereplők kítója. Azok az érzelmi Piróth Gyulának mégis siközponti " alak- ’cseresnyés tolakodtak a főszereplő elé, hullámzások, amelyek An- került megtalálnia a lehetsaját hőfoka alatt mozgott s a megbillent horizont na alakját az ellentét ere- séges módozatokat Hiteles saját sorsának ösvényein még csalfább módon mu- jével szembe állítják saját epizódfigurát formált Kölfelborult a Németh László tállá a történet távlatait. férjével, nem tükröződtek gyesi György Sinka nyomáltál oly gondosan meg- Nem tudta megtalálni alakításában; A három lány dász szerepében de Völgyi mért egyensúly. Alkalmat- szerepének lényegét Koós közül Csomos Mari es Fal- Rudolf tanársegéd urat elegHa a vállalkozás irodalmi indítékait tekintjük*’ egyet kell értenünk azzal. rának számít, alig-alig tud- kogy „végre Németh László ta érzékeltetni a legkisebb J® kapott színpadot Kecs-j lány, Tinka jellemét. Az előadás egyik legérdekesebb színészi teijesítkeméten”, de több önfegyelemre és önismeretre kell intenünk a színház menyét Piróth Gyulától vezetőit, merí„ erejüket kapta a néző. Természetes ™a^aa^a<3a, vállalkozással egyszerűséggel szólaltatta meg nehéz monológjait Nécsak kompromittálhatják saját törekvéseiket. Németh Völgyi tanársegéd és Tinka, amikor először találkoznak (Orbán Tibor és Varga Mária). meth László „Pór Péter ku- Lászlónak megegyszer meg bikos” alakját jelképnek feU jf?küma Kecskemé- szánta. Olyan mondatokkal ,en‘ Örömmel varja ^min-J ajándékozta meg ezt a sze- ., fz életművével repet, amelyet nagyon ne- val° ujboli találkozást hézazélő beszéd természe-. Csáby Lajos Musztafa budai basa levele 1576-ból a kecskemétiek érdekében A történeti kutatások és régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a középkor végén Kecskemét sajátos utat tett meg a magyar városfejlődésben. Ennek egyre inkább az állattenyésztés felé mutató tendenciának a török hódoltság hatalmas lökést adott. A várost körülvevő hajdani falvak (Tatárszentgyörgy, — Ágasegyháza, Orgovány, — Bene, Kerekegyháza, Bor- bás, Szer, Majsa, Szánk, Lajos, Örkény, Szentlőrinc, Mizse, Monostor, Bugac, Csengele) területe Kecskemét határához csatolódott, megmaradt népeinek egy része a biztonságosabb életet jelentő város falai közé húzódott. A XVI. század közepén “ Buda (1541), majd Szolnok (1552) eleste után — a török tartósan berendezkedett a környéken. A tőrök defterdárok (adószedők) éles szemét nem kerülte el Kecskemét gazdag volta, s így lett a város Cegléddel és Nagykőrössel együtt khász birtok, vagyis a török császárhoz tartozó, neki adózó birtokok sorába emelkedett. Ez az állapot az adott viszonyok között igen előnyös volt, mert a szegény rája (jobbágy) nem a maga személyében védtelenül, hanem közösségként, választott elöljárói által vezetve állt szemben a császári kincstárral. A terheket is közösen, egy summában kellett viselniük, így a török időkre olyany- nyira jellemző önkény nem sújtotta közvetlenül. A nagy és felséges török császár budai helytartója, a basa, nem egyszer szigorú levelet kapott konstantinápolyi urától, hogy ezekre a városokra vigyázzon. S mert a basa jól tudta, hogy a fejével játszik, vigyázott is kellőképpen. A budai basák majdnem az egész század folyamán csak magyarul voltak hajlandók levelezni a bécsi császárral, noha az több ízben tiltakozott ez ellen. A leveleket magyar diákok írták diktálás után. Egy ilyen levél, amelyet 1576. április 19-én írt Musztafa basa Bécsbe, különösen megérdemli a figyelmet, mert benne Kecskemétről hosszasan esik szó: (A levelet, bár magyar nyelven íródott, „lefordítottuk”, mert az akkori szöveg csak nehezen és csak szakemberek által olvasható). „Tekintétös és nagyságos úr. nekünk tisztelendő barátunk, köszönetünk és magunk ajánlásának utána, nyilván vagyon nagyságodnál, hogy ennek előtte és ez mostani frigy dolgában is miképpen végezett az ti fejedelmetek az mi kegyelmes fejedelmünkkel, hogy valamely városok, faluk ide nem írattanak, mi azokat semmire ne kényszeríttes- sük. Azonképpen az mely városok, faluk ide vannak irattatván az ti pártotokra, semmire ne kényszeríttes- senek. Ezért az kecskemétieket, kik sem mienk, sem valamely iszpáhiaké, hanem miolta az hatalmas császár az országot magának foglalta az idötül fogván mind az ű felsége számára voltának, kik mostan is ü felsége számára vannak; kiket mostan Egerből néminemű ciepkek (kisebb lovas csapat — a szerző) levelök által minemü ostor alatt kényszerítenek; és az mi személyünknek is méltóságát miképpen, becsülik az ű pecsétös levelüknek a mását ugyanezen levélbe küldjük nagyságodnak. Ítélje meg nagyságod, hogy a mi kegyelmes fejedelmünk ezt megértő szívvel szemléiéiben és mi is milyen megértő szívvel szemlélhetjük. Azért mi kérjük Nagyságodat, hogy az egri kapi- tánnak parancsolja meg Nagyságod, hogy eféle alá való lovas ciepkeket el tiltson minden kártételtül, megtartóztassák magukat; mert ha Nagyságod erre jó móddal gondot nem visel és ezután valami ártalmára lesznek a városnak nem az, hogy magokat, de csak egy barmokat is méltatlan bántsák, esküszöm az hatalmas Istennek, hogy ezer annyi karral torolom meg, kinek okai ne legyünk, hogy nem jelentettük, annak fölötte eféle levelek több is vannak nálunk, mellyeket ha bejelentünk ű fölségének, azt hisz- szük, hogy oly gondja le- szön jószágaira, hogy bizon senkivel nem osztozik .. Lényegében arról van szó tehát, hogy az egri ciepkek levelet hoztak, melyben különféle fenyegetések mellett meghagyják, hogy a kecskemétiek nekik adót fizessenek. Ez ellen tiltakozik Musztafa basa, akinek levelét a gondos tisztviselők éltették a császári és királyi házi, udvari és állami levéltárba, ahol a török osztályban, azaz a Turcia sorozatban őrzik sok más társával együtt. Kőhegyi Mihály
