Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-07 / 235. szám

6. oldal 1970. október 7, szerda Önkritikus légkör... Gondolatok a Kecskeméti Konzervgyár üzemi pártértekezletéről Mindannyian megöregszünk egyszer... hány alapvető dologra hív­ta fel a tanácskozás figyel­mét; „Az üzemi demokrá­cia — mondotta — anyagi eredményekben realizáló­dik. A szabad vélemény- nyilvánítás, a vita tüzében kovácsolódik ki a tenniva­lók acélja. A küldöttérte­kezleten, — s ezt örömmel konstatálom, — mindez ki­fejezésre jutott.” „A ter­melő üzemben — tette hozzá a felszólaló — ak­kor korszerű a pártalap- szervezetek munkája, ha rendszeresen figyelemmel kísérik a gazdasági ösz­tönzés hatékonyságát, ha ellenőrzik, kihasználnak-e minden gépet, épületet. A jó munka második kritéri­uma, hogy amit termel­nek, szükségletre készül-e, vagy raktárba kerül, sike­rül-e azt jó áron értékesí­teni. A pártalapszervezet, a pártbizottság ezeknek alap­ján már képes összevetni az üzemen belüli gazdasá­gosságot, az egész ország anyagi helyzetével, s eb­ből politikai következteté­seket tud kialakítani. Ezek határoznák meg a termelő üzemben nemcsak a párt­irányítást, de a termelés segítését, ellenőrzését, a munkások hangulatának, jövedelmének alakulását.” Gémes Gábor AZ IDOskorüAK gyógy- ellátásában nélkülözhetet­len orvosi ténykedés a gon­dozás és tanácsadás. A rendelőintézetekben — a túlzsúfoltság miatt a szük­ségesnél sokkal kevesebb idő jut arra, hogy végig­hallgassák az ezerpanaszú öregeket, kivárják vetkőzé- süket, öltözésüket s meg­értessék velük az orvosi előírásokat. Márpedig az időskorúaknál az is fél gyógyulást jelent, ha kipa- naszkodhatják magukat. Az is igaz, hogy az orvosnak nem kis időre van szüksége ahhoz, míg a panasztenger­ből kihámozza a pathog- nosztikus — kór — jelle­gűeket, s azokat kellőkép­pen értékelni tudja. A Kecskeméten hosszú évek óta dolgozó geriátriái ku­tatócsoport megállapítása szerint is a panaszok 80 százaléka lelki, társadalmi, környezeti okokkal kapcso­latos, vagy pedig olyan funkciócsökkenésekkel, me­lyek az öregkori strukturá­lis elváltozásokból erednek. Az általuk megvizsgált és meghallgatott 10 000 idős korú egyén két legfőbb pa­naszt hozqtt fel: aj a társ- talanság érzését és b) a „hiábavaló élet’’ panaszát. E vizsgálati, tanácsadási nehézségek áthidalására, a Gépkocsiszerviz 6 millióért A napokban a Kecs­keméti Konzervgyár négy üzemi páratalapszervezete, több mint 200 kommunis­tájának bizalmából hetven küldött vitatta meg azt a nagyon jól elkészített be­számolót, amelyben az üzemi pártbizottság négy­éves tevékenységét rögzí­tették, s szabták meg a jö­vő tennivalóit. Érdemes volt odafigyelni a megye egyik legnagyobb élelmi- szeripari üzeme kommu­nistáinak tanácskozására, mert csaknem háromezer munkás gondjait, örömét, a párthoz, a társadalomhoz való viszonyának, munka­erkölcsének, kezdeményező készségének, politikai akti­vitásának keresztmetszetét adta. Ami a kívülállót, az értekezlet munkájába be- hallgatót meglepte, s egy­ben megnyugtatta az a hi­bákat konstruktívan elem­ző, bíráló légkör volt, ame­lyet át és átszőtt az önkri­tika, a tenni, az alkotni akarás, a párt és a gazda­sági élet demokratizmusa kiszélesítének igénye. A Kecskeméti Konzerv­gyárban — anpak ellenére, hogy a munkásvándorlás a beszámolási időszakban el­érte az összlétszám 50 szá­zalékát —, jelentős fejlő­dés következett be. A gyár dolgozóinak 69,7 százaléka szak- illetve betanított munkás. A gyárban 102 brigád küzd a kitüntető szocialista cím elnyerésé­ért. Ezeket a tényeket a beszámoló is rögzítette, aláhúzva azonban a nega­tív, a visszahúzó erőket is. Az üzemben az újonnan bekerülő munkások öntu­data, osztályszemlélete, po­litikai állásfoglalása ki­forratlan, s ezekből az in­gadozókból kerülnek ki azok, akik elégedetlenek, megsértik a munkafegyel­met, károsítják a társadal­mi tulajdont, közönyösen szemlélik a gondokat, a nehézségeket. A felszóla­lók, a pártbizottság szóbeli kiegészítése ezzel kapcso­latosan a feladatokat is megszabta: nagyobb gon­dossággal kell megszervez* ni azokat az oktatási, tá­jékoztatási formákat, ame­lyeken felvilágosítással szolgálnak a különböző gazdasági és politikai kér­désekről. Fokozottabban tá­maszkodni kell a mintegy ezer dolgozót számláló — tehát a munkások egyhar- madát magában foglaló — szocialista brigádokra, a törzsgárdára. Asztalos János a har­madik pártalapszervezet küldötte a termelés irá­nyításával kapcsolatos problémákról beszélt. „Ha a dolgozókkal előre meg­beszéljük mit kell ten­nünk, hogyan kellene Job­ban dolgoznunk — mon­dotta — akkor fellendül a termelés.” Nálunk a Il-es telepen ezt már gyakor­latban is kipróbáltuk. A törzsgárdatagokat, a szocia­lista brigádvezetőket, a műszak- és üzemvezetőket hívták össze egy-egy ter­melési feladat előtt s tá­jékoztatták őket. A mun­kások örültek, hogy meg­kérdezték, meghallgatták véleményüket. A gyár gaz­dasági vezetői a soronkö- vetkező termelési felada­tokról, a párt- és tömeg­szerveztek pedig annak po­litikai jelentőségéről, mun­kafegyelméről, anyaggaz­dálkodásáról tájékoztathat­nák jövőben a munkásokat. őszintén fogalmazott az a felszólaló is, aki a munka- fegyelem, a munkaszerve­zés lazaságait ostorozta. „Miért kell eltűrni, hogy egyesek csali időnként jár­nak be dolgozni, s csak azért, hogy munkakönyvük ne otthon, hanem a gyár­ban legyen? Arra sincs szükség, hogy az egyik te­lepen túlórázzanak, amíg a másikon nem tudnak munkát adni.” A beszámo­ló elemzése sokkal átfo­góbban, de ugyanezeket a hibákat vetette fel kiegé­szítve azzal, hogy a gyár gépesítése alacsony színvo­nalú, nem kielégítő az em­berekkel való bánásmód, amelyhez negatívumként még hozzájárul az is: a nyersanyag két év viszony­latában rendkívül kevés és nem jó minőségű volt. Mindezek ellenére a vál­lalat az exportkiszállítást az 1966. évi 73,3 százalék­ról 77,5 százalékra növel­te. A konzervgyári kom­munisták tanácskozása még sok, a pártszervezetek előtt álló politikai, gazdasági, üzemszervezési gondot ho­zott felszínre. Erdélyi Ig­nác, a városi pártbizottság első titkára, a gyár kül­dötte, felszólalásában né­Á megye legkorszerűbb szervizét építi Kecskemé­ten az 5-ös út mellett a városföldi Dózsa Tsz. Jó hír ez nemcsak a gépkocsi­tulajdonosoknak, hanem a Világszerte fesztiválokon, ünnepi hangversenysoroza­tokon emlékeznek meg ezekben a hetekben Bartók Béláról, századunk magyar és egyetemes zeneművésze­tének egyik legnagyobb al­kotójáról. A budapesti művészeti hetek során pél­dául csaknem valamennyi jelentős műve elhangzik koncerttermekben, opera- színpadon, rádióban, tele­vízióban. Ebbe a sorba kapcsolódott be az új kecs­keméti hangversenyévad nyitó, koncertje is, a nagy események mellett szeré­nyen, ami számunkra még­is nagy jelentőséggel. Elsőként a Magyar képek hangzott el. Évtizedekkel ezelőtt ez a mű jelentette sokak számára az „érthető” Bartókot, s talán innen el­indulva jutottak sokan el a jelentős művek befogadá­sáig. Betöltve azonban ezt a hivatását — mai füllel hallgatva, úgy érezzük — Lőwy Sándor utca lakói­nak is, mert először ez év végén a kis tehergépkocsik műhelye költözik ki és ta­vaszra már a személygép­kocsik javítását is itt vég­nem állta ki az idő pró­báját, nemcsak tartalmá­ban, de a mai hallgatóság­ra tett hatásában is mesz- sze elmarad a remekművek mögött. i A hangverseny másik két száma — Bartók két utolsó befejezett zenekari alkotá­sa — viszont éppen azt példázza, ahogyan a leg­jobb értelemben vett „nép­szerű” hangvétel, a tetsze­tős, világos fogalmazás a leggazdagabb, érett zene­szerzői mondanivaló szol­gálatába állt. Mind a 3. zongoraverseny, mind a Concerto Bartók legna­gyobb és egyben legked­veltebb művei közé tarto­zik, nagy örömmel hallgat­juk újra meg újra. Meg szeretném azonban jegyez­ni, hogy Bartók és a XX. század egyik legnagyobb kompozíciója, a „Zene hú- j ros, ütőhangszerekre és cselesztára” kecskeméti be- I zik. Ugyanitt már meg­kezdték az alapozását a nagy tehergépkocsik részére készülő új műhelyeknek is. (Pásztor Zoltán felvétele) mutatásával még adósak vagyunk (több más jelen­tős kamaramű: vonósné­gyesek, kétzongorás szoná­ta stb. mellett), s egy ilyen évforduló éppen jó alkalom lehetett volna ennek tör­lesztésére. A Budapesti MÁV Szim-, fonikus Zenekar — mint már többször az utóbbi időben — kettős képet mu­tatott: a fúvósok szebben, tisztábban és muzikálisab- ban játszottak, mint a nem egyszer pontatlan, ritmus­ban és hangzásban rende­zetlenebből megszólaló vo­nóskar. Lukács Ervin kitűnően tudja a műveket, karmes­teri munkája korrekt és megbízható, felfogása azon­ban túlzottan tárgyilagos- ! nak hatott. A játékos, gro- j | teszk vagy virtuóz karakté- j j rek érvényesültek inkább [ keze nyomán, de a zene j mélyebben izzó rétegei rendelőintézetek, körzeti rendelők bizonyos mérvű tehermentesítésére is léte­sítette a megyei tanács egészségügyi osztálya a múlt évben az öregkorúak Gondozó és Tanácsadó Ál­lomását Kecskeméten. Az alig több mint egy eszten­deje működő intézmény ed­digi, négyszáz körüli gon­dozottja a legjobb „propa­gandista” amellett, hogy nagy szükség volt ennek életrehívására. Az országos viszonylatban sem sok ilyen kezdeményezés megvalósí­tása a megyei szervek szo­ciálpolitikájának helyessé­gét dicséri. Más CIKKBEN IS szól­tunk — szemléltető példán keresztül — az itteni ren­delések. tanácsadások mi­benlétéről, lefolyásáról. Láttuk, a betegellátás szak- ténykedéáein kívül számba veszik adatlapon rögzítik a gondozottak családi, tár­sadalmi és életkörülmé­nyeit, szociális viszonyait, s hogy mivel foglalatoskod­nak. Kiderül a türelmes beszélgetésekkor, miként viszonyulnak családjukhoz, rokonaikhoz, eltartóikhoz, környezetükhöz, szomszé­daikhoz a kisöregek. Sok­szor sor kerül arra is, hogy a gondozónővér a helyszí­nen végzett környezeti és szociológiai tanulmány után tud sok mindent tisztázni a betegvizsgálattal kapcsolat­ban is, addig nem látott okokról. Ezek ismeretében számos esetben tudtak ha­tékonyabb tanácsot adni, sőt a helyszínen kiegyenlí­teni nem egyszer félreérté­(Concerto III. tétel!) alig- alig törtek a felszínre. A hangverseny szólistája Gabos Gábor volt, akit le­mezfelvételei és számos ko­rábbi szereplése nyomán a Bartók-életmű avatott és odaadó tolmácsolójának is­merünk. Ez alkalommal nem nyújtotta a várt szín­vonalat, különösen a zon­goraverseny első tételének elegáns, nemes tartásával maradt adósunk. Legjob­ban a záró tétel lendülete, táncos karaktere bontako­zott ki előadásában. Végül egy „apróság”: ha Bartók a partitúrában kont­rafagottot (Magyar képek), vagy két hárfát (Concerto) ír elő, a szerző iránti tisz­telet azt követeli, hogy praktikus vagy anyagi okokból ezek a szólamok ne az eredeti hangszerelés­től eltérő módon szólalja­nak meg! Körber Tivadar seken alapuló családi, gon­dozói, környezeti cívódáso- kat. Elhangzik a két oldal­ra szóló tanács. Az öreg­nek; „Magának is alkal­mazkodni kell.” — A gye­reknek; „Maga is megöreg­szik egyszer...” — Persze elsősorban oda szükséges hatni, hogy inkább az időskorúak környezetében élők alkalmazkodjanak. MENNYI változata van a konfliktusoknak! Egyé­nenként sajátos helyzetek. Például. A 74 éves férfi idegroncs. A beszélgetés kezdetén félőn-szemérme- sen szűkszavú. Később vi­lágosan érezhető, hogy há­zastársa „terrorizálja” oda­haza. De még csak ennyi, miután megnyugtatják, hogy „nem bíróság előtt van”, segíteni szeretnének helyzetükön. Következő al­kalommal; „Nővér, legyen szíves felírni, mit 1 e h et ennem, mert ha csak én mondom otthon, a felesé­gem juszt se olyat főz.” ■— Másik látogatáskor; „Nem lehetne felére redukálni az orvosságadagot? A felesé­gem mérges; azt mondja, a gyógyszertől vagyok beteg.” MÁS, Bejött az intézet­be egy férfi, a f i ú. Kérte, segítsék elérni, hogy édes­anyját mielőbb elhelyez­hesse a szociális otthonban, mert így, mert úgy... S ami rosszat csak el lehet mondani, sorolta a 82 éves néniről. Helyszínelés. Jól- szituált körülmények között élő iparosról van szó. Ö is, felesége is roppant görbe­szemmel néznek a nővérre. Legszívesebben kitessékel­nék ... Az öreg mama a legutolsó kis szobában ül, elhagyatva. Ágya szennyes, agyonfoltozott, gyűrött a lepedő (pedig de sok baj van abból, hogy az idős ember gyenge bőrét felseb- zi a gyűrött, elhanyagolt ágynemű). Egy kilyukasz- ! tott szék, alatta az a bizo­nyos edény. Ne piszkítsa jjárkálásával a többi szo- íbát, a szép szőnyegeket, míg „kimegy” ... Poros, apró rongy szőnyegek a kis szobában (botorkálni sincs bátorsága az öregasszony­nak, hiszen könnyen fel­bukna, beleakad a papucs) .,.. a meny mindenkor a nővér nyomában. A néni riadt; nem szokta meg, hogy meglátogatja valaki. Mikor beszél hozzá a ven­dég, a menye mindig bele­fojtja a szót: „Ö úgyse ér­ti meg...” — „Jöjjön ma­ma. ebédelni!” — enyhén szólva „leteszi” neki a tá­nyér borsólevest. A néni kanalaz, kanalaz. Az öre­gek szokása szerint az utol­só falatot ujjával „kotorja rá” a kanálra., De máris rémülten pillant a menyé­re, akinek „megrándul a keze.” ... SZÓVAL JŐ AZ, ha ilyen társadalmi-egészség­ügyi intézmény is segít ab­ban, hogy az időskorúak gondozását — elég sok ilyen környezetben is, sajnos — a hozzátartozók is próbál­ják olyan szeretettel és kö­telességtudattal ellátni, mint amilyen mértékben a társadalom, az állam igyek­szik — nagy anyagi ráfor­dításokkal — mind nyu- godtabbá, harmonikussá tenni az öregek utolsó éveit... Nem árt ismételni a2 egyszerű igazságot: „Mindannyian megöreg­szünk egyszer ...” Bartók-est Kecskeméten első hangversenye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents