Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-07 / 235. szám
i. oldal 1970. október 7, szerda Szultáni mezőgazdasági küldöttség Ali El Tam mezőgazda- j fejlődését, s a gyár, vala- sági miniszter vezetésével mint az alapanyagot ter- öttagú afrikai mezőgazda- meló gazdaságok közötti sági küldöttség látogatott tegnap Bács-Kiskun megyébe. A Szudáni Köztársaságból érkezett szakembereket Kecskeméten ár. Maár András, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője fogadta. Az ő társaságában keresték fel a Kecskeméti Konzervgyárat, hogy ott a feldolgozó üzem és a termelők közötti szerződéses kapcsolat módját tanulmányozzák. A szudáni vendégeket Szarka Balázs, a gyár üzemgazdasági osztályának vezetője fogadta, aki részletesen ismertette az üzem együttműködést, a félkész termékeket előállító telepek tevékenységét. A látogatók ezután a paradicsom- feldolgozó, a szárító és a dobozgyártó üzemrészt tekintették meg, majd az Izsáki Állami Gazdaságot keresték fel. Á kiút — az őszi munkákkal kezdődik Fényes-aranyos szeptem- ] Aranykalászban részlete- ber végi napon látogattunk ' sebben is értesültünk, el Gátér községbe. Célunk A székház: kedves, kertes az volt, hogy tájékozódjunk tanyaépület — városiassá az őszi munkák állásáról, s megtudjuk, milyen személyi és tárgyi-anyagi feltételekkel kell számolniok a helyieknek. A tanácsházán Bálint Miháy vb-elnök — dióhéjban — azt mondta el, amiről a későbbiek során a község egyetlen termelőszövetkezetében. az Őszi primőrök A piacokon, a zöldségboltokban megjelentek az őszi primőrök: a saláta, a zöldborsó, a hónapos retek és a sóska. Az áru zöme a szabadföldi kertészetekből érkezik, a gazdaságokban azonban már megkezdek az előkészületeket az üvegházi zöldségtermesztésre is. Ha KISZ-titkár lennék.. különös játék úgy kezdődött, hogy Faddi Lászlót, a Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárának KISZ- íitkárát érdemei elismerése mellett egy órára „felmentették” tisztsége alóL Ezalatt a gyár fiataljai közül hárman is kipróbálták a „titkári széket”. A kérdést így tettem fel: mit csinálnál, ha KISZ-titkár lennél? Vagyis arra kértem Ormos Zoltánnét, Tarjányi Évát és Pertics Lajost, mondják el, hogy elgondolásaik alapján a re- i ális, megvalósítható ötle- j teikkel milyen intézkedő-; seket tennének, ha a fia- ; talok történetesen őket vá- j lasztanák meg a 93 tagú | alapszervezet élére. Néhány percig szótlanul ültünk az igazgatói irodában. Látszott rajtuk, sok mondanivalójuk lenne, csak valahogyan elkezdeni nehéz. Mit is mondjanak először? Mi a legfontosabb? Az eddigi munkájukról, az ifjúsági brigádok tevékenységéről beszéljenek? Vagy talán kezdjék mindjárt a hibákkal...? Meditáltak, gondolkoztak. Végül Ormos Zoltánná törte meg a csendet. — Ha titkár lennék, — kezdte bátortalanul —, s a munkánkat venném szemügyre, örömmel mondhatnám el, hogy jó, becsületes KISZ-szervezetünk van. — De mindjárt bajba lennénk, ha a közösségi életünkről kellene beszámolnom. Furcsa paradoxon:az üdülőtelepünk építkezésénél segítünk, KlSZ-műsza- kokat tartunk, járdát építő olyan gyengén sikerült, 1 pinceklubunk legyen. hogy hasonló programok szervezésétől elment a kedvünk. jMaaagwwgM — Közel százan vagyunk az alapszervezetben — folytatta Éva. — Nagyon sok fiatallal beszélgetek naponta, de a szórakozási, j művelődési igényeiket nem j ismerem. Erről ilyen konk- í rét formában sohasem esett szó. Ha titkár lennék, vé- j leménykutatást végeznék a j fiatalok között. Sokan olyan programokat is ja- I vasolnának, amelyeket egyénileg bizonyára töb- i ben megvalósítanának. Akkor miért ne csináljuk alakítva. Körül — fák, virágok, az „udvaron” szép számmal motorkerékpár és sok „üzemi rendbe” rakott bicikli: ugyanannyi dolgos embert jelentenek... Az elnök — Kecskeméten. A központ egymásba nyíló helyiségeinek egyikében egy idősebb s egy fiatal férfi tárgyal. Világos, szélfogó köpeny rajtuk s terepjáró lábbeli. Az őszülő ember Szappanos Árpád fő- agronómus, a sötéthajú pedig Gulyás János főállattenyésztő. Mondom, miért jöttem. — Én ám csak október elsejével vagyok „illetékes” — somolyog a főagronó- mus, de érzik a hangján, hogy nem zárkózik el annyi véleménynyilvánítástól, amire egyhetes itteni körülnézés alapján kész. Csak itt új ember, más téeszek- ben szerzett gazdag tapasztalatok vannak a hátamcgött. Először csak úgy nagyolva sorolja, mi történik, s mire kerül sor a földeken. — Silózni kellene; egy gépünk van... — Legalább hárpm kellene — veti közbe Gulyás János. — Alkatrészért szaladgálunk az AGROKER-hez, sőt Pestre is. Pedig nagyon gátjuk a ledolgozott napokat. — Ennek itt ötven napja van már ... Ezé csak harminc ... Huszonegy... Elsősorban a növénytermelésben foglalkoztatottaknál keresünk. Ezalatt dicséretet kap Kovács József, Sinkó Zoltán. Kiss Balázs — mindhárom traktoros — meg a borjúnevelő Ormán- di András is, aki tsaládossürget az idő; a napok oía | tul dolgozik _ példamuta- k kart tesz \ e- j ^ szorgalmáért. Végre si toszantas megy, majd a kerül két olyan növény vetés következik. Kezdeni kellene a négy és fél száz hold kukorica betakarítását. Gép még nincs, az AGROKER még csak biztosat se tud mondani. Pedig egy gép is tíz-tizenöt ember helyett dolgozna ... Hamarabb végezhetnénk, s akkor a kedvezőtlenül kialakult vetésforgón is változtatni lehetne. Kukorica után is tudnánk búzát vetni ... Mert sokat gyengített az is a talajon, hogy több éve gabonát gabona után vetettek. Ä kulcs a tagság kezében — Miért volt így? — Mélyebben még nem láttam az okokat — töpreng Szappanos Árpád, s hozzáfűzi. — Az tény, hogy a környező téeszek erősebbek ... Te biztosan többet tudsz — intézi a főállattenyésztőhöz, aki elmond néhány főokot, ami miatt pár éve „lerobbant” az Aranykalász. Szakszerűtlen vezeegyütt? Évente legalább j tés, szétfolyó irányítás, — kétszer-háromszor kirándulhatnánk. Vagy nagy élmény lenne egy budapesti színházlátogatás is. És szinte egym;ís szavába vágva soroltál; az öt amikor „ki-ki a maga aka rata szerint intézkedett”; irreális aranykorona érték — magas adóteher; a száj- és körömfájás okozta nagy károk; a talajerő-utánpótlás leteket, javaslatokat. Véget i elmaradása; belvízkár. MűOrmos Zoltánné: „A klubestekre senki sem jön el”. tünk, parkosítunk. A klubestekre pedig senki sem jön el. Igaz, négy év alatt mindössze kétszer rendeztünk vacsorával egybekötött klubestet, de mindketTarjányi Éva kirándulást, közös színházlátogatást javasolt. — Mindezt talán azzal indokolnám, — vette át a szót Éva —, hogy rideg, barátságtalan az ebédlőnk, ahol a klubesteket tartottuk. És még egy: a gyár messze van a város köz- J pontjától. — Szerintem ez nem indok, hiszen sok alapszervezet megirigyelné a he- ; lyiségünket — folytatta Ormosné. — Inkább az a baj, hogy nem is akarjuk megváltoztatni jelenlegi helyzetünket, s ráfogjuk, hogy azért nincs kulturális programunk, mert az ebédlő nem alkalmas erre. j — Ám legyen — váltottj gondolatán — fogadjuk el az előbbi indoklást. — A másik megoldás viszont kézenfekvő: a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyárának KISZ-szervezetével jó a kapcsolatunk. Ha titkár lennék, felkeresném | őket, és javasolnám, hogy a tágas, szép klubjukban j szervezzünk közös progra- j mókát. Biztos, hogy nem tiltakoznának. — Harmadik lehetőségként pedig a jelenlegi kul- túrház pincéjét javasolnám — szólt közbe Pertics Lajos. — A múltkor jártam ott, szép tiszta pince. — És hogyan gondolod? — kérdezték egyszerre. — Tudok arról, hogy Halason valamelyik vállalat fiataljai már kibérelték a pincét, s meg is kapták. Aztán mégis lemondtak a pinceklubról. Az alapszervezetünk miért ne igényelhetné? Vállalatunk vezetői bizonyára segítenének és anyagilag is tárfogatnák, hogy a Kossuth utcában nem érő bonyodalmas viták kerekedtek, tüzes hévvel, fiatalos lendülettel érveltek, cáfoltak, s közben saját maguk fogalmazták Pertics Lajos véleménye szerint a kultúrház pincéjét megkapnák. meg a beszélgetés lényegét: „E problémáról miért csak most beszélgetünk? Azért nem tettük szóvá mindezt, mert talán gyengének éreztük magunkat a megvalósításra? A. kulturális programokkal kapcsolatban egyetlen érvük — a helyiség hiánya — mindent megdöntött. S talán eddig is tudtuk, hogy nincs igazunk.” Néhány percig szótlanul ültünk. Látszott rajtuk, hogy a kérdéseken meditálnak, gondolkodnak. Végül ennyit mondtak: „Minden fiatalra számítva közösen kell megoldanunk a feladatokat. A KISZ- alapszervezetben ez a legfontosabb.” Tárnái László (Opauszkv László felvételei) trágya még nincs: mérleg- hiányos téesz-nek nehéz helyen áll a hitel. (Kintjártunk óta olvashatták a Népszabadság október 1-i számában, hogy alig egy hete bankrendelkezés jelent meg a műtrágyabeszerzési gondok enyhítését célzó középlejáratú hitelekről). Egy szó, mint száz, — nem könnyű a téesz helyzete. A most munkába lépett Szappanos Árpád azonban nem puszta megérzésből, hanem a szövetkezet emberi és anyagi adottságainak kitapasztalása után jelenti ki, a nehézségek ellenére. — Nyugodt lelkemre mondom, helyre lehet hozni ezt a szövetkezetét. Ahol — eddigi tapasztalataim szerint — a tagság és vezetőség kölcsönös bizalommal hozzálátott, lentebbről is hozott fel gazdaságot jó színvonalra. Pár esztendő alatt az Aranykalász is ki fog lábolni mostani bajaiból... Negyedikként mindjárt bekapcsolódik az eszmecseszámba venni, mennyi is a 321 főnyi összlétszámból_ a dolgozó téesztag. „Kétszáz- negyven körüli” — „Itt kétszázhét volt beírva legutóbb”. — Pontosan ezt senki se tudja, — ismeri el Muzsik elvtárs, kimutatásokat böngészgetve. — Százötven körül lehetnek, akik a közös munkában rendszeresen részt vesznek. — Neveket, a legszorgalmasabbakról ... Nézzük a letöltött munkanapokról vezetett névjegyzéket. Szaladnak az ujjak névről névre, számi ttermelőt találni özv. Lajos Györgyné, illetve Lehoczki Péter személyében, akik 150—160 munkanapot teljesítettek már. (Nőknél 130, férfiaknál 180 az alapszabály szerinti kötelező munkanap.) Talán nem is biztos, hogy csak ennyien lennének a törekvők, de miként Fazekas elvtárs őszintén megjegyzi — „Hiába töröm a fejem...” — Az új emberek meg még nem ismerhetik a tagságot... Valahogy „lecke” is ez a keresgélés: nem csak nyilvántartásból kell ismerni a szövetkezeti gazdákat. Mikor Németh András elnök is kézbeveszi a névjegyzéket. el-elidőzik egy- egy tagnál; — Fiatalember — s van eddig 50 munkanapja ... Ez is épkézláb ember, és 17 napot dolgozott ... (Az év hátralevő részében aligha lehet az ilyen „teljesítményeket” 180 napra felhozni! S menynyire feltétel már a mezőgazdaságban is, hogy a tervet — az Aranykalászban például az évi 50 000 körüli munkanapot — időarányosan teljesítsék. Amit tavasszal kell elvégezni kertben, szántóföldön, őszre nem lehet halasztani.) Nem mindegy—mikor — Nem kaptak munkát? — kételkedem. Mondják, lett volna: növényápolásban, szőlőben, gyümölcsösben, szénabetakarításban és sok másfelé. Hát akkor? „Nincs bizoda- lom a kereset iránt...” — mondja egyszer csendesen az alapszervezeti titkár... Többször szó volt arról, hogy a mérleghiányos téesz „felé” nehezebben mozdul a hitelt osztó kéz is. Pedig tovább kellene mozdulni a stagnálásból. Tény, hogy népgazdaságilag sem mindegy, mikorra vergődik fel az Aranykalászéhoz hasonló nehéz helyzetű gazdaság. Itt azonban nem mellőzhetjük a nagy „Da”-t. .. Ennek a pár száz embernek is kell bizonyítania, hogy gazdaságát ki akarja húzni a kátyúból! Igazolni ezt a szándékot rz- edd:ginél több tettel, munkával lehet. Tudjuk, nehéz ez ilyen helyzetben, ha nem is élünk ott, de más itt nem tudja megnyitni a kiutat, csak az emberek, a tagság. Mást tenni nem lehet, csak cselekedni. A vezetők kötelessége Viszont. Az új erőkkel felerősített vezetés is szívlelje meg az utóbbi taggyűlések idején is hangoztatott tanácsokat, észrevételeket. Hogy legyen szorosabb kapcsolatuk a tagsággal, a téeszgazdákkal, i mint eddig; tájékoztassák rébe Muzsik Tibor. „Üti- őket rendszeresen, őszintén szerelését” alig lazítva ül i minden közös gondról, el- közénk. ő a járási pártbi- i képzelésről. Az elmúlt zottságtól az év közepén került ide erősítésnek: üzemgazdász. — Van tizenöt erőgépünk, de ebből csak tíz dolgozik; öt — legalább — mindig javítás alatt van. És megint csak alkatrész- hiány meg alkatrészhiány... Ideje azonban mostmár az emberek oldaláról folytatni a közös fejtörést. Segít ebben az időben érkeévekben a tagság csak tapasztalta a bajökat, érezte azok szorítását, de az okokat, összefüggéseket nem j beszélték meg velük; nem kérték véleményüket, mit javasolnának. Németh András elnök azt mondja, a közgyűléseket, brigádértekezleteket rendszeresen megtartották. Előzőleg mind az alapszervezeti, mind a községi csúcstitkár zett Fazekas László, az ; arról szólt, hogy vezetőségi alapszervezeti párttitkár, i ülés „június tája” óta csak majd végül Németh And- most szeptemberben volt. rás, az elnök is megjön Hogy is tájékoztathatták Kecskemétről. volna, milyen döntésekről Nyilvántartásokból igyek- értesíthették volna ilykép- szünk minél pontosabban pen a szövetkezet gazdáit? i Ez pedig döntő előfeltétel a kölcsönös bizalom erősödéséhez. A tagság viszont lássa be, hogy a felfrissült vezetőség szakmai szempontból hozzáértően, emberileg helyesen igyekszik rendbehozni, ami elromlott. Ezt most már bizakodásával, munkájával segítse teljes sikerre vinni az Aranykalász tagsága. Itt a legközelebbi alkalom a bizonyításra. Megismerték, milyenek a gépbeszerzési kilátások — láthatják, bérelt erőgépek is segítenek a talajmunkákban. Kiszámoltuk itt együtt, nyolcvan ember kezemun- kájára lenne szükség, hogy 20 nap alatt góréba kerüljön a kukorica. Akkor nem lesz veszteség; a vetésforgón is javítani lehet; keresni is többet lehet, mintha nem megy az ember... Mindez egymagában is előrelépés, ami viszont további nekilendülésekre nyit kaput. Tóth István
