Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-22 / 248. szám

2. oldal 1970. október 22, csütörtök »I ,vuix^> Nagyezsda Kurcsenko stewardess, a polgári re­pülés hősi halottja már egy A^iási babérfa alatt pihen Szuhumiban, de a barbár gaztett még min­dig központi téma világ­szerte — és természete­sen mindeneke’őtt a Szov­jetunióban. Ez két okból is érthető. Az egyik ok az, hogy békés utasok és munká­jukat végző emberek el­len elkövetett bandita­támadás önmagában is nehezen csillapítható ér­zelmi hullámokat kavar fel, amelyet csak fokoz egy viruló fiatal lány hidegvérű meggyilkolása. De a másik ok sem kevésbé fontos. A nem­zetközi — és megint csak Vérlázitó huzavona elsősorban a szovjet — közvélemény csodálkozó haraggal és szinte órá­ról órára fokozódó fel­háborodással figyeli azt, ami a bűntény után Tö­rökországban a bűnösök­kel és bűnösök körül történik. Milliók és mil­liók egyszerűen nem akartak hinni a szemük­nek és a fülüknek, ami­kor olvasták, illetve hal­lották a vérlázitó hírt: a törökországi Trabzon város hatóságai nemcsak hogy nem indították meg azonnal a kiadatási fo­lyamatot, hanem szabad­lábon hagyták a két el­vetemült gyilkost. Az a tény, hogy az il­letékesek rendőri fel­ügyelet alá helyezték a két bűnözőt, senkit nem nyugtat meg és főleg: senkit nem elégít ki. Ban­ditatámadásnál és gyil­kosságnál nincs helye semmiféle jogi csűrés- csavarásnak — nemcsak szovjet, hanem egyetemes érdek, hogy a gyilkosok az egyedül illetékes fó­rum, szov.* bíróság előtt fcleljené.í tettükért, méghozzá mielőbb. Manapság a nyugati sajtó hasábjain rendkívül sok szó esik az erőszak elharapózásáról, a nem­zetközi légiforgalom biz­tonságáról. Kongresszu­sok és kormányok foglal­koznak ezzel a témával és nem egy helyen bi­zonyos technikai intéz­kedések is születtek. Ab­ban a pillanatban azon­ban, amikor egy köztör­vényes gyilkosságot meg lehet próbálni — igaz, szinte tragikomikusán primitív okfejtéssel — szovjetellenes propagan­da céljaira kihasználni, bizonyos nyugati körök­ben egyszerre elfelejtik mindazt, amit eddig mondtak. Ez olyan ügy, amely minden szempontból fon­tos precedens lehet. A török hatóságoknak már csak a kölcsönösség ele­mi követelménye alap­ján is cselekedniük kel­lene, hiszen azt a ban­ditát, aki egy török he­lyi járatot térített el Bul­gáriába, Szófia haladék­talanul kiadta Ankará­nak, nem is beszélve ar­ról, hogy Kuba is kiadott már gépeltérítőt azUSA- nak! A gyilkosságot ráadá­sul szovjet terület felett követték el és ez egy okkal több a kiadatásra. Ha a török hatóságok ezt megtagadják, több szem­pontból is óriási felelős­séget vesznek magukra: 1. megállíthatják azt a folyamatot, amely az egyetlen hatásos ellen­szer a légibanditák ellen: a kölcsönös kiadatás biz­tatóan megindult szokás­jogát, 2. két bandita miatt felelőtlenül kockáztatják Törökország jó viszonyát egy szomszédos szuper- hatalommal. Természettudós kapta a Nobel-békedíjat Az 1970. évi Nobel-béke­díjat az amerikai Norman Ernest Borlaug-nak ítélték oda. A „Zöldforradalom atyja” több évtizedes nö­vénynemesítő munkájával és az általa létrehozott ma­gashozamú búza- és kuko­ricafajtákkal döntő mér­tékben járult hozzá néhány nagy népességű fejlődő or­szág élelmiszergondjainak leküzdéséhez. A díjat december 10-én Alfred Nobel halálának napján adják át az oslói egyetemen. (AFP, Reuter, AP, DPA) Letette az esküt az EÁK új miniszterefnöke KAIRO (MTB Mahmud Favzi, az Egye­sült Arab Köztársaság új miniszterelnöke szerdán délelőtt a kairói Kubbeh- palotában letette a hivata­li esküt Anvar Szadat el­nök előtt. Egyidejűleg az új kormány többi tagja is felesküdött az alkotmányra. Az eskütétel! szertartás Események sorokban Partizántalálkozó BELGRAD 18 európai ország 50 ellenállási, antifasiszta és partizán szövetsége kül­döttségeinek részvételével szerdán tanácskozás kez­dődött Belgrádban az eu­rópai ellenállási szerveze­tek találkozójának előké­szítésére. Devlin kiszabadult BELFAST Kedden még azt jelen­tették a hírügynökségek, hogy pénteken szabadul, de már szerdán kiengedték börtönéből Bernadette Devlin képviselőnőt, a brit parlament legfiatalabb tag­ját, akit izgatás vádjával hathónapi szabadságvesz­tésre ítélték a Londonderry- ben tavaly lezajlott véres zavargásokat követően. A börtönben tanúsított „jó magaviseleté” miatt te­kintettek el attól, hogy le- töltse büntetésének hátra­levő két hónapját. Bernadette Devlin rej­tekhelyre vonult, és né­hány napot pihen, mi­előtt sajtóértekezleten mondaná ek hogyan bán­tak vele fogsága ideje alatt. Szovjet űrhajósok Hunstville-ben HUNTSVILLE (Alabama) Vitalij Szevasztjanov és Andrian Nyikolajev, a Szo­juz—9 szovjet űrhajósai, akik tíznapos egyesült ál­lamokbeli látogatáson tar­tózkodnak, kedden ellá ló­gattak a Marshall űrhajó­zási központba. Kísérőjük Edwin Aldrin, az Apollo— 11 asztronautája volt. A három ismert űrhajóst lel­kes tömeg vette körül. A szovjet űrhajósok érdeklő­déssel tekintették meg a holdkomp-szimulátort és csaknem egy órát töltöttek egy űrállomás modelljé­nél. Nyikolajev elismerően nyilatkozott a látottakról. Amerikai professzor politikai menedékjogot kért Algériában ALGÍR Politikai menedékjogot kapott Algériában dr. Ti­mothy Leary, a Harvard egyetem volt professzora, akit egyebek között az amerikai kábítószerkultusz egyik „főpapjaként” tarta­nak számon. Leary egy ka­liforniai munkatáborból szökött meg, ahol hathó­napos büntetését töltötte. Az APS algériai hírügy­nökség jelentése szerint Leary csatlakozni kíván a Fekete Párduc elnevezésű amerikai polgárjogi moz­galom már Algériában tar­tózkodó képviselőihez. Elítélték a diákvezért BELGRAD A belgrádi bíróság el­lenséges propaganda vád­jával 1 év és 8 hónapi szi­gorított fegyházbüntetésre ítélte Vladimir Mijanovi- csot, a belgrádi egyetem filozófiai karának végzős hallgatóját. Az ítélet in­doklása szerint Mijano- vics az egyetemisták szö­vetsége kari bizottságának elnökeként rosszindulatúan elferdítve mutatta be a Jugoszláviában uralkodó társadalmi helyzetet: Front Isterion címmel gúnylapot indított, s ebben ócsárol­ta a politiki körülménye­ket és rosszindulatúan cé­lozgatott a legfelsőbb po­litikai, végrehajtó és kép­viseleti szervekre. Mijano- vics röpcédulákat is ter­jesztett, amelyeken elfer­dítve mutatta be Jugo­szlávia kül- é6 belpoliti­káját és részt vett a böl­csészhallgatók egy része éhségsztrájkjának szerve­zésében. Szadat nyilatkozata Anvar Szadat, az EAK elnöke a New York Times- nak adott, s a lap szerdai számában közölt nyilatko­zatában ismételten megcá­folta a fegyvernyugvás ál­lítólagos megsértéséről han­goztatott izraeli—amerikai vádakat. Rámutatott, hogy a tűzszünet életbelépése előtt a csatornaövezetben levő rakétaütegek 15 Phan­tom gépet' lőttek le, tehát Izraelnek nem lehetett két­sége a rakéták jelenlétéről már augusztus 7-e előtt sem. Szadat hangsúlyozta, hogy szó sem lehet az EAK lég­terét védelmező fegyverek visszavonásáról, annál is kevésbé, mivel a csatorna mindkét oldala egyiptomi terület. Szadat rámutatott: amennyiben az Egyesült Államok megszüntetné Iz­rael terjeszkedő politikájá­nak támogatását, az arab— izraeli konfliktust 24 órán belül meg lehetne oldani a Jarring-misszió égisze alatt. A tűzszünet meghosszab­bítása esetén az Egyesült Államoknak tartózkodnia kell minden olyan izrae­li fegyverszállítmánytól, amely túlmegy a Johnson- kormány idején vállalt kö­telezettségeken. Szadat kijelentette, a jelenlegi körülmények kö­zött nemmel válaszol ar­ra a kérdésre, hogy van-e lehetőség az EAK és az USA diplomáciai kapcsola­tainak felújítására. Az egyiptomi elnöknek a New York Timesben meg­jelent kijelentéseire rea­gálva a Tel Aviv-i Haaretz című esti lap kijelentette, hogy Szadat interjúja nagy horderejű diplomáciai of­fenzívára utal. Ugyanakkor sietett hozzátenni, hogy az egyiptomi elnök nyilatko­zata „az amerikai közvé­leménynek szól”. A lap mindazonáltal úgy véli, hogy Szadat nyilatkozata az EAK és az Egyesült Ál­lamok közötti feszültség enyhülését jelezheti. (AFP, Szonda § A hazafiak tetemes vereséget okozta! az ellenségnek A Dél-vietnami Népi Felszabadító Hadsereg egy­ségei és a partizánok szep­temberben Trung Bo déli részében harcképtelenné tették az ellenség csaknem 18000 katonáját —, jelen­tette a Felszabadítás Hír- ügynökség. A népi erők le­lőttek 25 ellenséges repülő­gépet, megrongáltak 40 harckocsit és más katonai járművet. Az ország déli részében a felszabadító erők és a partizánok szeptember hó­napban a Saigon és a Me­kong folyó deltája közötti tartományokban 4500 ellen­séges katonát tettek harc- képtelenné, s megsemmisí- j tettek 13 repülőgépet, 68 1 katonai járművet és 13 fo­lyami hajót. MOSZKVA (TASZSZ) A Szovjetunió űrkutatási ! programjának megfelelően 1970. október 20-án felbo- j csátótták a Hold irányába j a Szonda—8 automatikus ■ űrállomást A Szonda—8-at először ! Föld körüli pályába jutat­ták és onnan indították a Hold felé vezető útjára. Ut­jának célja: fizikai megfi­gyeléseket végezni az űrál­lomás útvonalán és a Hold- [körüli térségben; lefényké­pezni a Hold felszínét, a Földet és a Holdat külön­böző távolságból; kipróbál­ni a tökéletesített fedélzeti berendezéseket, agregáto- kat és szerkezeteket. I A Szonda—8 a program szerint október 24-én meg- I kerüli a Holdat, majd rá­tér a Földhöz vezető pályá­ra és október 27-én vissza­érkezik a Földre. után a kormány Szadat el­nöklete alatt megtartotta első ülését. (MTI) A hetvenéves Mahmud Favzi Egyiptom politikai életének egyik kimagasló egyénisége. Pályafutását a húszas évek elején kezdte. Az egyesült államokbeli New Orleansban alkonzul volt, majd Japánban, Kobe városban tevékenykedett konzulként. Diplomata-pá­lyafutásának megkezdését hosszú tanulmányok előz­ték meg, amelyeknek szín­helye Kairó, Róma, Liver­pool és New York. Köz­vetlenül az egyiptomi for­radalom győzelme előtt ha­zájának helyette? ENSZ- képviselője volt, majd ál­landó ENSZ-megbízottja lett. Ezt követően a nagy fontosságú londoni külkép­viselet vezetőjévé nevezték ki és nagyköveti tisztség­ben érte az 1952. évi forra­dalom. Mahmud Favzi a forra­dalom győzelme után az egyiptomi diplomácia élére került és 1952-től 1964-ig 12 éven át töltötte be a kül­ügyminiszteri tisztséget. A tapasztalt diplomata olyan kritikus időszakokban irá­nyította hazája külkapcso- latait, mint például a szue­zi agresszió. Egészen a leg­utolsó időkig Nasszer el­nök külpolitikai tanácsadó­ja volt és az elnök közeli munkatársai közé tartozott. A több nyelven beszélő politikust Egyiptomban és külföldön egyaránt kitűnő képességű államférfinak is­merik, és Nasszer eszméi­nek egyik leghűbb, legta­pasztaltabb követőjeként tartják számon. Lindsay bombája NEW YORK (MTI) A november 3-i amerikai kongresszusi választásokat megelőző és egyre hevesebbé váló korteshadjárat ed­digi legnagyobb „bombáját” robbantotta John Lindsay republikánus New York-i polgármester azzal a beje­lentésével, hogy New York állam jelenlegi repuoli- kánus kormányzójával, Nelson Rockefellerrel szemben a demokrata párti ellenjelöltként fellépő Arthur Gold­berget támogatja az USA legbefolyásosabb kormány­zói tisztségéért folyó küzdelemben. Megfigyelők ezt a lépést a demokrata párthoz való átállás előjátékának tekintik. Azt sem tartják azon­ban kizártnak, hogy Lindsay új szavazó blokkot pró­bál kialakítani azokból — az amerikai politikai vi­szonyok között haladónak számító — liberális réte­gekből, amelyek kitörni próbálnak a kétpárti „váltó­gazdálkodás” hagyományos keretei közül. Máris azt latolgatják, hogy Lindsay esetleg az új blokk jelölt­jeként léphet majd fel az 1972-es elnökválasztásokon. Mint emlékezetes, a polgármester már tavaly nyíl­tan szembefordult a Nixon-kormány vietnami poli­tikájával és a „vietnami moratórium” napján maga is felvonult a háború ellen tüntető New York-i száz­ezrekkel. A Nixon-kormány „büntetésként” megvonta tőle a republikánus pártgépezet támogatását, azonban a kormánypárt hivatalos jelöltjével és a demokrata­párti jelölttel szemben is sikerült megvédenie tiszt­ségét a polgármester-választásokon. Lindsay környezete szerint a polgármester azért fordult szembe Nelson Rockefellerrel, mert úgy ta­lálta, hogy a New York-i kormányzó meghátrált a republikánus pártban egyre erősödő jobboldali irány­zat előtt és „elárulta a republikánus liberalizmus elveit”. Az utolsó csepp a pohárban állítólag az volt, hogy amikor Spiro Agnew álelnök formálisan „kiát­kozta” Charles Goodell republikánus New York-i szenátort a pártból, annak „radikális-liberális” né­zetei és a kormány vietnami politikájának ellenzése miatt, Rockefeller cserben hagyta Goodellt, akit pedig ő jelölt a meggyilkolt Robert Kennedy szenátor megüresedett helyére. Lindsay szakítása a republikánus párttal még in­kább aláhúzza a Nixon-kormánvzat választási stra­tégiájának legfőbb jellegzetességét: a párthatárok fölött átnyúló elnök az ország valamennyi konzervatív választórétegét igyekszik felsorakoztatni maga mögött a „csendes többség” gyűjtőnév alatt a november 3-i választásokra. Eltemetnék Laporte-ot Kedden Montrealban el­temették Pierre Laporte québeci munkaügyi minisz­tert, akit elrablói a Québeci Felszabadítási Front elneve­zésű szélsőséges szervezet emberei meggyilkoltak, mert a kormány nem volt hajlandó teljesíteni követe­léseiket. A rövid temetési szertar­tás kanadai viszonylatban példátlan biztonsági intéz­kedések közepette, több ezer rendőr és katona, va­lamint helikopterek fede­zete alatt zajlott le. A te­metésen ott volt Trudeau miniszterelnök és a kana­dai kormány több tagja. Bár az elhunyt miniszter özvegye kérte a hivatalos temetési szertartás mellő­zését, a hatóságok Lapor- te-ot rangjához illő pompá­val kísérték utolsó útjára a montreali Miasszonyunk székesegyházba, majd on­nan a temetőbe, Montreal lakossága tömegesen fejez­te ki részvét**^.

Next

/
Thumbnails
Contents