Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

1970. október 2. péntek

S. oldal

„Az idő a tanyák ellen dolgozik...46

A tüskösi iskolában

st7^Th tel Ékszeres láda a madaras! roxolán temetőben

Ügy mondták, hogy Im- rehegy előtt, a kovácsműhelynél forduljak balra és kövessem a földutat, az elvisz odáig. El is vitt, bár több alkalommal találékonyságomra voltam utalva A magas kukorica- táblák között kanyargó út nem különbözik hasonmásaitól; elágazásai és mellékútjai vannak. Abban viszont különbözik, hogy se tábla, se ember útba nem igazít, merre is találhatnám a tüskösi iskolát. így hát csak a kátyúk és a sárnyomok tájékoztattak.

*

A tanyasi iskola — legyen az a legeldugottabb helyen is — szinte kötelező jelleggel, mindenütt narancssárga. A tüskösi is az. Az udvaron is megszokott kép; gazdasági rész, illemhely és harangláb — haranggal. Még az egyház építtette hajdanán, s föl is szerelte igényei szerint. Az oltárt a katedra mögötti faajtó takarja, még freskók is borítják a rejtett bolthajtást. A fűtést azonban megnehezíti ez a holt tér^ mert a meleg elillan a deszkák között, és nem győzik szénnel pakolni a kályhát télidőben.

*

A tavalyi, országos lelkesedés ide is elhatott. ,,Televíziót minden iskolának”. A .Tokodj Üveggyár egy szép, nagyképernyős készüléket ajándékozott a tüskösieknek. A gondos gyáriak antennát szereltek a tetőre, jól megerősítették, hogy a szél el ne sodorja. A környékbeli tanyasiak hálatelten köszönték meg. Sütöttek-főztek az ünnepélyes átadásra, magyaros vendégszeretetben részesítették a gyár képviselőit. A jól sikerült mulatság után eltávoztak. A gyerekek azóta is nézik a készüléket, ott áll a tanterem sarkában. A készüléket nézik, nem a műsort. Villany nincsen, nem is nézhetnek mást.

•

A környékbeli tanyasiak nagy elégedetten járnak- kelnek. Szavukat hallatták és követelésük teljesült. Arról volt szó ugyanis, hogy ez évben megszűnik a tüskösi iskola felső tagozata. Kecelen hétközi otthon nyílik, és a gyerekek majd ott kerülnek elhelyezésre. Nosza, a szülők fölkeresték az egyik tanultabb embert és beadványt fogalmaztattak vele. Követelik a tanyai iskola további működtetését, mert ők nem adják kollégiumba a csemetéket! Amikor a követelés sikere kétségesnek látszott, dacból legtöbbjük az im- rehegyi iskolába íratta gyerekét — bár az jó messze van —, és nem- a keceli diákotthonba. De a hétközi otthon létszáma betelt és az jmrehegyi osztályok sem voltak képesek felvenni a felesleget, s így célszerűnek látszott a tüskösi felső tagozat visszaállítása. Jelenleg 35 gyerek tanul itt — a szülők osztatlan örömére.

*

Az órákról nem igen hiányoznak a tanulók, pedig néhányuk 8—10 kilométert is megtesz naponta az iskoláig és haza. A legrosszabb a hosszú esőzések időszaka, amikor

sárba fúlnak az utak. A tél már kedvesebb. A szülők szánba fogják a lovakat és összeszedik az egy irányból jövő kiscsizmá- sokat. Annak idején ők is így jártak, s nem is egy van, akit már Pozsgai Ti- borné tanított Lánykori nevén Ősz Klára. Diplomájának kelte jubileumi: 1945.

*

1949 óta tanít itt az iskolában. 1965 óta lakja az épület 2 szoba-konyhás lakását, azt megelőzően egy három kilométerre levő tanyában élt és járt ide naponta. A járási vezetők véleménye szerint az egyik legügyesebb külterületi pedagógus. Míg rá várok, a könyveket nézegetem szobájukban. „A kultúra világa” vaskos kötetei. „A világirodalom remekei”, „Értelmező szótár” sorozata, Bronte, Selye János, Németh László. A könyvek tág érdeklődésről tanúskodnak. ' Az egyik kis asztalon újságok: Népszabadság, Képes Üjság, Film, Színház, Muzsika. Pedig csaknem öt kilométerre vagyunk a köves úttól, de ha beüt a rossz idő, ez a távolság többszörösére nő.

•

Gyors mozgású, élénk beszédű asszony. Az időről mesél, mellyel szüntelenül versenyben állnak a tanítás órái. A tantermet, melyben egyszerre négy osztály tanul, egy petróleumlámpa világítja meg csupán. Tavasszal és koraősszel még futja a negyvenöt perces órákra a kinti világosság, de az év legnagyob részében megkurtítja az időt a sötét. Egy óra alatt két osztály- lyal is kell foglalkozni. A másik kettő ezalatt feladatát végzi. Számonkérés — új anyag elsajátítása — összefoglalás, mindez dióhéjban, óránként kétszer. De érthető és világos is legyen, hogy behatoljon a kis „külterületiek” koponyáiba. Akik számára mozi, televízió ritka élmény... Lehetetlennek látszó vállalkozás.

•

„— Az a baj — mondja —, hogy a tehetségesebb gyerekeket a szülők a faluba adják, az osztott iskolába. Na. nem a gyerekek számára baj, hanem inkább nekem, mert itthon a kevésbé jó felfogásúd maradnak, és velük persze több a gond, De azért csak-csak haladunk. Pedig nehéz szemléltető eszközök nélkül a kurta tanórákba szorítani az anyagot. Hogyan tanítsak fizikát például áram nélkül?... Milyen kísérleteket végezhetnék zsebteleppel? ... Ez csak ..krétafizika”. Vagy itt van a testnevelés... összes felszerelésünk egy pár rossz magasugró állvány. Évek óta kérem, hogy legalább egy szőnyeget adjanak, amit télen leteríthetünk a tantermi tornához. Azt mondják: úgy is megszűnik az iskola. Lassan húsz éve szűnik..

*

Közügyekben való levelezésének egy témája van: a minimális kultúra megteremtése. Hallotta; a Videoton gyár telepes televíziós gyárt. írt nekik, de azt válaszolták, hogy egyelőre csak terv. A tokodiakkal is tartja a kapcsolatot. Ha az imrehegyi községi tanács a 2 kilométerre húzódó vezetékről leágazást létesítene az iskoláig, azok beszerelnék a szükségeseket. A tanács azonban inkább aggregátort ígér. Nem ad, de ígér. Immár évek óta.

*

„— Mert mégis a végét járja ez a tanyai oktatás. Már csak 2—3 gyerek iratkozik be az elsőbe, a fiatalok mind itthagyják a tanyát. Be a faluba, el a városokba, mindenki elmegy. Mi is építünk Kecelen, legalább öregségünkre legyen hol laknunk. A fiam Csepelen dolgozik — technikus — lányom gimnáziumba jár. Nyilván egyikük sem marad velünk...”

Pozsgai Tibomé gondolkozik, majd folytatja.

„— De nem bántam meg ezt a húsz évet itt... csak hát az idő a tanyák ellen dolgozik. Háztartási gépek, villany, komfort nélküli húsz év kifárasztja az embert... és az energiája is egyre csökken a korral...”

•

A tüskösi iskola udvarát — mint annyi tanyasi iskoláét — hatalmas nyárfák szegélyezik. Virágoskert nem díszíti. A nyárfák szétágazó, önző gyökerei elszívják a talaj nedveit. Gyerekek tódulnak ki a tanteremből, zsi- valygásuk felveri az őszi csendet. Kerékpárra kapnak és nekivágnak a bakhátas földutaknak. Vajon meddig ismétlődik még ez a jelenet?...

Pavlovits Miklós

A megyei tanács az idén százezer, majd újabb ötvenezer forintot adott a bajai múzeumnak a madarasi szarmata temető és telep feltárásának folytatásához. Kőhegyi Mihály régész, a múzeum tudományos munkatársa örömmel újságolta, hogy ez az eddigi legnagyobb segítség, amelyet az országosan is jelentős fel- táró-leletmentő munkához kaptak.

Miután kiderült, hogy a szarmaták harmadik népcsoportjának, a roxolánok- nak Európában legnagyobb sírmezője húzódik itt, vagyis az ismert 72 halmon kívül és azok között a lapos sírok tömege rejtőzik, a múzeum elhatározta: teljesen „kivallatják’’ a hatalmas lelőhelyet. A munka anyagi és egyéb okok miatt évekig lassan haladt, de a problémák végül megoldódtak.

A kiváló régész így ösz- szegezte a megyei támogatás eredményét; 1963 óta megközelítőleg 500 sírt tártak fel, s ebből az utóbbi fél év alatt, áprilistól szeptember végéig több mint száz sír leleteit mentették meg, vitték a múzeumba.

Már 50 ezer négyzetméter területen kutatták át a föld mélyét, de a sírmezőt — jellemző a munka méreteire — még mindig nem lehet pontosan behatárolni. Elérték ugyan a déli és a délnyugati szélek egy-egy szakaszát, északon a Kígyós patak a biztos határ, viszont a keleti oldal még teljesen nyitott.

Üjabb érdekes leletek kerültek felszínre; a borostyángyöngyök, fibulák, fegyverek, római pénzek tömegét ásták ki az idén

is. A különböző színű és nagyságú borostyángyöngyszemekből már több tízezer gyűlt össze. A temető értékes egyedi tárgyakkal is megörvendeztette a feltárókat. Az 1700 éves koporsószállító fakeretek, a „szentmihály lovai után egy kis ékszeres láda lett a lelet-„sztár”. Ezt női sírban találták. A ládikó rekonstruálható maradványai között mészsze- rű fehér por (talán szépítőszer?) , továbbá római pénzérmék és ruhakapcsolótűk voltak. Korábban alig akadtak fegyverekre; most egymásután több lándzsás sír is feltárult. A férfi sírok a lándzsákon kívül egyebek között háromélű nyílhegyet, újabb tűz- csiholó vasat és öt diónagyságú kovakövet rejtegettek. Egyedülálló tárgynak számít egy öntött — úgynevezett áttört —bronz csengő.

A múzeális kincsek mind a feltáró Bajai Türr István Múzeum tulajdonába kerülnek. Restaurálják, rendszerezik, feldolgozzák, s folyamatosan bemutatják azokat, a csontvázmaradványok viszont a Szegedi József Attila Tudomány- egyetem Embertani Intézetébe „utaznak”, ahol alapos tudományos vizsgálatnak vetik alá őket.

Mivel van pénz, az idén addig folytatják a feltárást, míg az idő engedi, noha már eddig jóval több sírt feltártak, mint az előző évek bármelyikében, a régész reméli, hogy az októberi múzeumi hónapot még újabb eredményekkel ünnepelhetik.

Rapi Miklós

TEASZÜRET GRÜZIÁBAN

Különleges gépekkel szüretelik a teát a grúziai ingirszki szovhozban.

(121.) — Nyugalom, Edit és foglalkozz csak tovább a munkáddal. Hermann barátom ad nekem öt percet, hogy nyugodtan beszélhessünk Természetesen nyugodtan — mondta Kloss nyomatékkai, s intett Brun- neraak, hogy távolítsa el az embereit. — Brunner vonakodott, de Kloss határozott volt;

— Vannak témák Hermann, amelyeket jobb négy- szemközt elintézni. Egyébként ha te is akarod, beszélgessünk a fiúk előtt. Mert beszélgetni fogunk, ezt elhiheted. öt perc múlva ha akarod, visszahívhatod a fiúkat, de kérlek, hagyd már, hogy leüljenek odakint, mert még elfárad a lábuk az örökös vigyázzállásban.

Kloss fölényes volt és kioktató hangnemben beszélt. Brunner megérezte, hogy Kloss kezében nagy aduk vannak, intett hát a legényeknek, hogy kotródjanak ki.

Amikor eltűnt a két fickó, Brunner mégegyszer megpróbált erélyes hangot megütni;

— Lausch kisasszony, önt letartóztatom a bolsevista ügynökökkel való együttműködés vádjával.

— Ez hazugság, aljas hazugság — ugrott fel Edit, de Kloss ismét leintette.

— Értem, Brunner — szólalt meg isimét Kloss. — Ti most letartóztatjátok Lausch kisasszonyt egy sze- menszedett vád alapján, aztán útközben majd szökni próbál, s ti lelövitek, mint a kutyát. Régi módszer jó módszer. Az állítólagos partizán is szökni próbál, vagy már próbált is, tehát őt is a másvilágra külditék. De

a papír megmarad, s az fedezi Brunner Sturmführert, miszerint Edit Lausch áruló volt.

— Elég — mondta rendreutasítóan Brunner.

— Dehogy elég, Hermann. Még el kell mondanom, hogy Edit az a tojás, amit fel akarsz törni, hiába óvtalak tőle. És Edit robbanni fog a kezedben. Mert tévedsz, ha azt hiszed, hogy Edit Lauschal sírba teheted ar.nak a gyilkosságnak is a történetét, ami 1941-ben történt, amelynek az áldozata a német városparancsnok felesége és kétéves kislánya volt. A gyilkos nevét mások is tudják, Hermann! És azt is tudjuk mi ketten, igaz, jó öreg Hermann, hogy van még ember ebben a városban, akinek a háború ötödik esztendejében is telik ötmárkás szivarokra. No, persze nem a zsoldjából, mégcsak nem is az otthoni birtokocska jövedelméből. Valami egészen másból, egészen máshon- nét.

— ö volt, biztosan ő volt — kiáltott fel hisztérikusan Edit.

— Kérlek, Edit — nyugtatta Kloss —, ne avatkozz a felnőttek dolgába. Igaz, Brunner?

Mire Kloss visszafordult, Brunner kezében már fegyver volt. Hans nem lepődött meg. Sőt, mosolyogni is képes volt. Ügy tett, mint aki észre sem vette, hogy a pisztoly csöve pontosan a halántékára van irányítva.

— No, ülj le szépen Hermann, beszéljük csak meg ezt az ügyet. Mert azt ugye nem gondolod, hogy olyan ostoba vagyok, hogy minden dokumentumot itt tartok, ahová te gondosan célzol e pillanatban? Nem, öregem, ennyire az Abwehr sem ostoba. Edit Lauschon kívül volt még egy tanú erre a gyilkosságra, aki őrködött a háznál. S az az ember ma itt él a városban ...

Ez természetesen mese volt. Kloss tudta, hogy elég átlátszó mese, de azt is tudta, hogy Brunnernak sem ideje, sem lehetősége ellenőrizni, amit mondott az őrről. Azt akarta először is elérni, hogy Brunner tegye már el a pisztolyt. Ezért tovább beszélt, rendíthetetlen nyugalommal.

— Edit és az őr vallomása egy borítékban van két nap óta. S nem itt, Brunner! A boríték bármelyikünk váratlan halála esetén egy magas rangú SD tiszt kezébe kerül, aki kellően fogja értékelni az információkat S hogy lásd, mennyire körültekintőek vagyunk, az Edit elleni gyilkossági kísérlet két szemtanúja is írásban adta le a vallomását. Mert nagyon nagy ostobaságot követtél el Hermann, amikor riadó alatt mentél el Editék lakásához. Elég sokáig voltál ott, ahhoz, hogy nyomot hagyj. Ráadásul rosszul választottad meg az embereidet is, akikkel összetapos- tattad az eset után a környéket. Túl rosszul, mert az egyikről van néhány kellemetlen adat az Abwehr archívumában, s ezt előkerestük.

— Gondolom, most már érted, hogy miért kell sürgősen táskába csúsztatnod azt a vasdarabot? — ihtett Kloss a pisztolyra.

Brunner villámgyorsan eltette a fegyvert és láthatóan összetört ez alatt a néhány perc alatt. Remegett a keze, amikor elfogadta Klosstól a cigrettát, s könyörgő hangon szólalt meg:

— Hans, barátok voltunk mindig. Nem teheted, nem tehetitek azt velem, hogy feladtok. Az régen volt, ostoba ballépés, de azóta tiszta minden lépésem.

(Vége következikJ

Hű—