Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-14 / 241. szám
«. oldal 1970. október 14, szerda Az egészség védelmében Hasznosulnak a kutatási eredmények A nemzetközi konzervipari találkozó félideje Célunk: az együttműködés fejlesztése Dr. Soós Gábor és H. P. Pereira nyilatkozata A tegnapi tanácskozás félidejét jelentette a Kecskeméten megrendezett II. nemzetközi konzervipari találkozónak. A keddi nap a CIPC technikai bizottsága ülésének a jegyében telt el a városi tanácsháza dísztermében. Mint H. Cheftel, a bizottság elnöke a résztvevők üdvözlése után bejelentette, a téma — a betegségeket okozó csírákkal szembeni hatóanyagok, növényvédőszerek — mindenekelőtt a konzervgyártó- kat érdekelte. A szűkebb körű szakmaiságon túl azonban a tudományos eredmények hasznosítása, a tapasztalatok kölcsönös átvétele iránt a fogyasztók sem közömbösek, hiszen ez a tökéletesebb készítmények előállítása révén a vásárlók igényeit szolgálja. A problémát nem először vitatta meg a Konzervgyár- tők Állandó Nemzetközi Bizottsága, a CIPC. Ez alkalommal kertészeti, gazdasági, technológiai és jogi szempontból járultak hozzá a tisztázáshoz a francia, nyugatnémet és belgiumi előadók. Korunkban egyre nagyobb mértékben elterjedt a növényvédőszerek használata — a referátumok és hozzászólások azt elemezték, hogy ez hogyan hat a konzervek minőségére, tartósságára. A nagy konzervipari vállalatok, cégek mind szorosabb kapcsolatot építenek ki a mezőgazdasággal, s igyekeznek olyan együttműködést kialakítani a nyersanyagszállító üzemekkel, hogy a feldolgozás után a legegészségesebb élelmiszeripari késztermékek kerülhessenek a fogyasztók asztalára. A felvetett gondolatok végeredményben az emberi szervezet, az egészség vé[ delmét szolgálták. A tanácskozás — a vitát is beleértve — jó alkalom volt arra, hogy a jelenlevő szakemberek tájékozódjanak a nemzetközi tapasztalatokról, a hasznosítható eljárásokról. A technikai bizottság ülésének keretében élénk érdeklődés kísérte dr. Török Szilveszternek, a Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet igazgatójának beszámolóját. A tanulmány a Kutatás és műszaki fejlesztés eredményei a magyar konzerviparban — címmel hangzott el. Magyarországon élelmiszer-gazdasági kutatással nem kevesebb, mint 1450 tudományos dolgozó foglalkozik. A konzervipari kutatás és fejlesztés központi feladatát a technológiai műveletek rendszeres felülvizsgálata és fejlesztése, illetve újabbak kidolgozása jelenti. Ezenkívül vizsgálják a gyártmány és csomagolás korszerűsítésének, a választékbővítésnek a feladatait, s az automatizálással összefüggő kérdéseket is. A megvalósuló eredményeket fémjelzi az új termékeken kívül, hogy konzervgyárainkban 85—90 százalékban hazai gépek dolgoznak. A magyar élelmiszeriparban az elsők között kezdtek el foglalkozni a korszerű munkalélektannal is, ami a gyakorlatban a munkások jobb közérzetét eredményezi. Délután Nagykőrösre, az ország legnagyobb konzervgyárába látogattak el a nemzetközi találkozó résztvevői, ahol az üzem munkáját tanulmányozták. Szerdával utolsó munkanapjához érkezett a ÍI. nemzetközi konzervipari találkozó. Az ülésező Kon- zervgyártók Állandó Nemzetközi Bizottságának, a CIPC-nek a gazdasági és technikai bizottsága beszámolt már a tagállamok képviselői és a részt vevő szakemberek előtt. Kecskemétre sok neves konzervipari szakértő érkezett ebből az alkalomból, mind a szocialista országokból, mind Nyugatról. A tanácskozásról — amelyre közvetlenül, vagy a híradások révén közvetve odafigyel a világ szakvéleménye — nyilatkozatot kértünk dr. Soós Gábortól, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettesétől, valamint H. P. Pereirától, a CIPC elnökétől. üzemlátogatáson a Nagykőrösi Konzervgyárban. (Pásztor Zoltán felvétele) 5. Az éjszaka zavartalanul telt el. „A gimnázium I/b. osztálya halálos veszélyben forgott!’’ Ez gondolatnak is megdöbbentő. A valóság azonban erősebb hatást tett Bekére, amikor a tanteremben közelről látta a harminc szép, eleven csitrit, amint a rajzlapon ügyeskedtek. Nézte a csinos arcocskákat, a formás testeket. Az osztály minden tagját kedvesnek találta. Áradt belőlük a kamaszkor izgató bubája, játékos szépsége. Még abból a kislányból is, aki csak derékig volt ép: fél lábán — a gyermekpara- lizis áldozata volt — vasból és bőrből készült járógépet viselt. Csakhamar megtalálta a hangot, ami a közvetlen, tréfás beszélgetéshez kellett. Kérdésére, hogy nem a „matek” a legnehezebb-e az összes tantárgy közül, a lányok nevetve válaszolták, hogy igen. Csakhogy Sárkány tanárnő „nagyon tud”, és mindenkivel megszerettette ezt a tantárgyat. Beke a lányok egymásnak feleselő megjegyzéseiből kihallotta, hogy az osztály becsüli, sőt szereti is Sárkány tanárnőt, mert úgy érzik, hogy jóindulatú hozzájuk, s tudása elismerést érdemel. Utolsónak a földrajz tanárnőt hozta szóba, mire kitört a kacagás. De ebben a vidámságban nem rejlett igazi .gúny, ellenszenv, inkább derűs fölényről árulkodott. S a KISZ-titkár volt az első. aki Fülemülének — ahogy az osztály elkeresztelte Csalogány kisasszonyt — pártját fogta. — Szerintem — mondta egy barna fruska, önérzetesen hátravetve hosszú hajfonatait — csak az a baja, hogy rettentő önállótlan. A kiránduláson is mindent papírról intézett. Hajszálra úgy csinált mindent, ahogy Sárkány tanárnő meghagyta neki Márpedig, őszintén szólva, a mi matek tanárnőnk az életben is olyan precíz, mintha állandóan képleteket kellene megoldania ,.. — Miféle kiránduláson? — adta a tájékozatlant Beke. — Tegnap jártunk a Bakonyban — kezdte az egyik lány —, s majdnem szerencsétlenül jártunk. Éppen egy turistaházhoz közeledtünk, amikor nagy robajjal összedőlt az épület. Nem tudjuk, mi történhetett, de annyi biztos, ha az autóbuszunk nem döglik be, akkor ma nem rajzolgatnánk itt... Míg a lányok — egymás szavába vágva — mesélték az előző nap kalandos élményeit, Beke arra gondolt: vajon Sárkány tanárnő elismeri-e, hogy az osztálynak az ő rendelkezése szerint kellett fél kilenckor a baleset színhelyén tartózkodnia? Szerette volna, ha így van, de nem számított rá. Kőrisné, Sárkány Magdolna szikár, ötven év körüli, vöröshajú és szeplős asszony volt. Meglehetősen sápadtan ült az igazgatói szobában. — Nem tehetek róla, hogy megbetegedtem. Teljesen váratlanul történt. Este, pontban fél hétkor beadtam magamnak a szokásos inzulin injekciót. Ugyanis cukorbeteg vagyok. Ha más nem, a rendszeres injekciózás kényszere pontosságra szoktatott volna. Persze, a szakmám is erre nevelt. Szóval, beadtam az injekciót, s egyszercsak érzem, hogy lázas leszek. — Bocsánat! — szól közbe Beke. — Az ampullát félretette? — Miért? Csak nem képzeli, hogy gyűjtöm?!..; Háromnapos osztálykirándulásról volt szó, két nap a Balaton körül, egy a Bakonyban: ennek nem vághattam lázasan neki. Szerencsére a programot már aprólékosan kidolgoztam, ott volt a tanári szobában, a fiókomban, legépelve. Értesítettem Csalogány tanárnőt, ő azonnal felkeresett és elvállalta, hogy helyettesít. Persze, lelkére kötöttem, hogy mindent a program szerint intézzen. Búcsúzáskor átadtam neki a fiókom kulcsát. Bár késő volt, még este bement az iskolába, és magához vette az iratokat. — Emlékszik ön a programra, amelyet összeállított? — Természetesen! — Május nyolcadikán reggel az osztály nyilván a Balaton mellől indult... — Úgy van. — És mikor kellett megérkezniök a Vadgalamb turistaházba? (Folytatjuk.) — Országunkban az élelmiszer-gazdaság fejlődése továbbra is súlyponti tényező marad. Miben segít a hazai konzervgyártásnak a jelenlegi nemzetközi konferencia? — Magyarország komoly tekintélyt szerzett tudományos eredményeivel és konzervkészítményeivel egyaránt — mondta dr. Soós Gábor. — A termékeknek több mint 60 százalékát exportáljuk, s áruink jelentős nemzetközi elismerést vívtak ki. A találkozó fontos mozzanata annak, hogy vendégeink — 23 ország másfélszáz képviselője — megismerje az alapanyagtermesztést, s a gyártmányainkat. A soron következő ötéves tervben szeretnénk megvalósítani egy jelentős programot, ami a tőkés és fejlődő országokba irányuló exportunk további növekedését jelenti. A konferecia jó alkalom arra, hogy a részvevők megismerjenek bennünket, vállalataink pedig tájékozódhassanak az igényekről. — A magyar konzerv- gyártók — akik tagjai a CIPC-nek —, elsősorban a konkurenseikkel találkoznak. — Kereskedelmi szakemberek is érkeztek, de főleg valóban a versenytársak vannak jelen. A nemzetközi piacon viszont a hagyományos értelemben vett értékesítésen túl, gyártmánykooperációs lehetőségek is kínálkoznak, s nem lehetetlen, hogy a külföldi cégek a magyar árukból egészítik ki a választékukat. A műszaki-tudományos együttműködés kibontakozásának egyik példája, hogy még a hivatalos program kezdete előtt felajánlották számunkra a portugáliai konzervgyártás behatóbb tanulmányozását. Létszükséglet, hogy kölcsönösen tájékozódjunk a világ kon- zervpiacáról és -termeléséiül, aminek a jelenlegi esMTiecsere fontos mozzanata. Az 1971. január 1-től önállóvá váló vállalatok — köztük a kecskeméti és a kalocsai konzervgyár — számos tapasztalatot szerezhetnek az új gyártástechnológiákról és a nemzetközi forgalmazás helyzetéről. Mindez segítséget ad eredményes gazdálkodásukhoz. — Miért Kecskemétet választották a rendezvény színhelyéül? — A magyar kertészeti termesztés és a konzervgyártás nagy központja Kecskemét. A párt- és a tanácsi vezetés örömmel fogadta a gondolatot, ez pedig a jó gondozás révén már fél sikernek számított. Ha Budapesten rendezzük meg a találkozót, akkor ez a sok közül csak egy színfoltja a tudományos-műszaki életnek. Itt viszont kiemelkedő esemény rangjára emelkedik, és méltán, hiszen Kecskemét városa és a megye továbbra is nagyon fontos szerepet játszik az országos élelmiszergazdaságban. A II. nemzetközi konzervipari találkozón az európai szocialista országok döntő többsége képviselteti magát. (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK, Szovjetunió.) Érdeklődésük közelebb hozza őket mind a magyar konzervipar teljesebb megismeréséhez, mind a CIPC tevékenységéhez. A kölcsönös szakmai és emberi közeledés, a nemzetközi munkamegosztás kiteljesedése fontos része annak, hogy megvalósuljon az éhezés száműzését célul kitűző világprogram. — Mi a véleménye a szocialista országok megélénkült érdeklődéséről H. P. Pereirának, a CIPC elnökének? — Először is nagyon örülök annak, hogy Magyar- országon, illetve Kecskeméten rendezhettük meg . a találkozót. Hozzásegít ez bennünket azon szándékunk megvalósításához, hogy kapcsolatokat építsünk ki valamennyi szocialista országgal. Magyarország egyik központja a konzervgyártásnak, ide futnak össze a szocialista országokból a szakmai szálak, s ez megkönnyíti a kapcsolatteremtést. Bulgária már kérte is felvételét a szervezetünkbe. A CIPC a világ minden országa előtt nyitva áll, igyekszik segíteni a műszaki-tudományos és gazdasági problémák megoldását. — Elnök úr hogyan minősítené a magyar konzervipar teljesítményét? — Valamennyiünket nagyon érdekel az itteni fejlődés. 1969-ben, a marrokó- beli Marrakeshben rendezett első találkozónkon is elhangzott egy előadás, most pedig hétfőn számolt be az iparág helyzetéről Kovács László vezérigazgató. Olyan nagy eredmények születtek ebben az országban, amelyek szinte megdöbbentőek. Jó a minőség, s a kialakult csomagolástechnika is felveszi a versenyt most már a nyugati cikkekével. Az utolsó tíz évben különösen a főzelékkonzerv-gyártásban következett be a többi államhoz képest lényegesen magasabb arányú előretörés. Halász Ferenc
