Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-13 / 240. szám

V Járási, városi pártértekezletek Emeletes házak - falun Egységben a közös (Folytatás a 4. oldalról.) üzemek beavatkozása a ter­melésbe. összefoglalva elmondha­tó, hogy pártunk politiká­ja nyomán a mezőgazdasá­gi termelés az üzemek ter­melésszerkezetének átala­kulásával, az üzemi verti­kumok kiépülésével egyre inkább komplex élelmiszer- gazdaság a közvetlen fo­gyasztásra alkalmas vég­terméket előállító gazdaság lesz. A gazdasági reform a já­rás kereskedelmi tevékeny­ségében is kedvezően érez­tette hatását. Itt különösen az élelmiszer- és vegyes- iparcikk-forgalom emelke­dett. De meg kell állapíta­nunk, hogy a szétszórt kereskedelmi egységek korszerűsítésé­nek üteme még nem mondható kielégítőnek. Az elmúlt időszak kom­munális ráfordításai mint­egy 60 millió forintos fel- használást és 20 millió fo­rint értékű társadalmi munkavégzést mutatnak. Kövesút, járda, vízvezeték és villanyhálózat-fejleszté­sünk és korszerűsítésünk jelentősnek mondható. Az életszínvonal emelkedése is kedvező volt, a lakosság jelenlegi betétállománya meghaladja a 90 millió fo­rintot. Az ideológiai és kulturá­lis munka nehézsége a szétszórt településekben mutatkozik meg, hiszen a járás lakosságának 38 szá­zaléka ma is tanyán él. Ennek ellenére javult az általános iskola nyolc osztályát elvégzettek ará­nya, fejlődött ipari szak­munkásképzésünk és a, népművelés személyi és tárgyi feltételei is kedve­zően alakultak. A demokratikus centra­lizmus érvényesülését tár­gyalva a beszámoló leszö­gezte, a párt feladata, hogy a pártdemokrácia fejlesz­tésével példát nyújtson, modellt adjon az egész tár­sadalomnak a szocialista demokrácia fejlesztéséhez. A párt belső életének taglalása után a jelentés a következő időszak célkitű­zéseit körvonalazta. A já­rás társadalmi szerkezeté­nek alakulásában a diffe­renciált szövetkezeti politi­kának kell érvényesülnie. Tovább kell erősíteni a ter­melőszövetkezeti gazdasá­gokat, de a szakszövetke­zeti formát sem szabad le­becsülni. A jelen fejlődési szakaszban — adottságaink mellett — a szakszövetke­zet a szocializmus építésé­nek egyik lehetséges mód­ja. Ugyanakkor , nagy hangsúlyt kell he­lyezni a szövetkezeti kö­zös alapok és a szocia­lista vonások további erősítésére. Az az egységes paraszti osztály kialakulását is se­gíti. Számolnunk kell a me­zőgazdasági foglalkoztatott­ság további csökkenésével, korszerű nagyüzemeink ipari jellegűvé alakulásá­val és a szakmunkás, szak­emberigény további növe­kedésével. Fokozódik a nagyközségi rendszerek, a helyi tanácsok gazdasági, igazgatási, politikai önálló­sága is. Előtérbe kell he­lyezni az ipar intenzív fej­lesztésének erőforrásainak kérdését. Az ipári termelés volumene érje el a mező­gazdasági termelés 45—50 százalékát, különösen a vas- és fémtömegcikk, a fa és a ruházati ipar terüle­tén. Gazdasági erőforrásain­kat a kooperációnak hat­hatósan kell támogatnia. Az iparfejlesztést elsődle­gesen a vállalati saját ala­pok célszerű felhasználásá­val igyekszünk megoldani, és ebben a műszaki-techni­kai és termelés-szervezési színvonal emelése, a terme­lékenység növekedése is kedvezően működhet közre. A járás mezőgazdasági ágazatának súlya a jövő­ben sem csökken. A fő fel­adat a megfelelő üzemi mé­retek kialakítása mellett a termelésszerkezet egyszerű­sítése. A természeti viszo­nyok figyelembevételével a szántóföldi termelésben a termésátlagok lényeges emelkedésére nem számít­hatunk, de a szőlő- és gyümölcster­melés fokozása elsőrendű feladat. 1975-ig mintegy 3500 kh terület felújítása, illetve pótlása látszik célszerűnek. Az egységes minőség érde­kében ajánlatos a tagsági termés közösben történő feldolgozása és értékesíté- tése. Ezzel egyidejűleg nö­velni kell a tagság részére történt szolgáltatásokat, s a gépi kapacitást is. A járás területén termett borokból mintegy 200 ezer hl palac­kozott bor értékesítését kell lehetővé tenni. Az előterjesztés végeze­tül megállapítja: pártunk célja; a lakosság életszín­vonalának állandó emelése. Ezért a termelőszövetkeze­tek fokozatos erősítésével olyan gazdaságpolitikát kí­vánunk kialakítani, hogy a szövetkezeti parasztok jö­vedelmének növekedési üteme a munkások és al­kalmazottakéval azonos le­gyen. Fejlesztenünk kell a települések szociális, kom­munális és kulturális el­látását, az általános iskolai és népművelési hálózat tárgyi, személyi fel­tételeit. Mindezt a jövőben is a termelés, a termelé­kenység emelésével lehet megteremteni. Előrehala­dásunk megkívánja, hogy mindenki a legjobb tudá­sa szerint dolgozzon a ki­tűzött célok megvalósulá­sáért! Az előterjesztést Csipke Sándor, a pártbizottság tit­kárának beszámolója kö­vette, aki a kongresszusi irányelveknek és a szerve­zeti szabályzatnak a párt- szervezetek körében történt vitáját összegezte. A beszámolók nyomán élénk eszmecsere bontako­zott ki. Felszólaltak: Jónás Dániel, a császártöltésl Űj Barázda Tsz elnöke, Ke­resztes Jánosné, a járási népfrontbizottság titkára, Pető János, az IGV kiskő­rösi gyáregységének igaz­gatója, Rózinger Frigyes fülöpszállási termelőszövetT kezeti elnök, Szeitz Mária, a keceli művelődési ház igazgatója, Kői Béla, a Szakszövetkezetek Területi Szövetségének elnöke, Tóth Sándor, a Kiskőrösi Állami Gazdaság igazgatója, Papp Sándor kiskőrösi küldött, dr. Apró János, a soltvad- kerti szakszövetkezetek jog­tanácsosa, Laták Ede, a Ke­celi Községi Tanács V. B. elnöke. Kelemen Sándor, a kiskőrösi Petőfi Szakszö­vetkezet elnöke, országgyű­célokért lesi képviselő és Szabó Ti­bor, a KISZ járási bizott­ságának titkára. Buda Gábor, a megyei pártbizottság titkárának hozzászólása a járás mező- gazdasági életét boncolgató vitához kapcsolódott. Meg­állapította, hogy a fejlődés dinamikusnak mondható. A járás közös gazdaságai az elmúlt időszakban igen je­lentős fejlődést értek el és jórészt megszilárdultak. So­kat fejlődtek a szakszövet­kezetekben is a közös ala­pok. A szakszövetkezetek perspektíváiról szólva le­szögezte, hogy a létrejöttü­ket indokoló körülmények ma sem szűntek meg és a gazdasági szükségszerűség folytán és a fejlődés ten­denciáit is figyelembe véve velük még hosszabb távon számolnunk kelL Az eszmecsere folytatá­saként Király Mihály, a ke­celi ÁFÉSZ elnöke, Gubát Imre fülöpszállási iskola- igazgató és Imre László, a bócsai Petőfi Termelőszö­vetkezet elnöke fejtette ki véleményét. A vita során elhangzottakat Boza József foglalta össze. A délután folyamán a pértértekezlet titkos szava­zással megválasztotta az új járási pártbizottságot, vala­mint a megyei pártértekez­letre a kiskőrösi járást kép­viselő 20 küldöttet. Ezután az új járási bi­zottság megtartotta első ülését. Itt 11 tagú végre­hajtó bizottságot választot­tak, melynek első titkára Boza József és titkára Csip- kó Sándor lett. P. M. Alapjában véve ter­mészetes és elvárható do­log volt, hogy a tv ezek­ben a hetekben számos műsorral emlékezik a ne­gyedszázada elhunyt Bar­tók Bélára. Az évforduló méltó megünneplésének je­lentőségén túl azonban e műsorok némelyike olyan sajátságokat mutatott, me­lyek a Magyar Televízió ze­nei adásaiban új eredmé­nyeket és egyben lehető­ségeket bizonyítottak. A budapesti zenei hetek megnyitó Bartók-hangver- senyének első felét egyenes közvetítésben láthattuk, s ennek jelentőségét éppen ez az aktualitás adta meg. Második részét később kép­felvételről közvetítették, Lórin Maazel sok tekintet­ben egyéni „Zene..in­terpretálásával. Korábban egy cikkben foglalkoztunk már a koncerttermi közve­títések problematikájával, s e tekintetben most sem tapasztaltunk — nem is ta­pasztalhattunk — lényeges különbséget. A Zenei Fi­gyelő legutóbbi száma tel­jes műsoridejét a Bartók- évfordulóval kapcsolatos legfontosabb események is­mertetésének szentelte. Bár ismétlésként, de most is örömmel láttuk a „Csak tiszta forrásból’’ című soro­zatnak azt az adását, mely Bartók Békés megyei nép­dalgyűjtő tevékenységével foglalkozott — többek kö­zött Bartókné Pásztory Ditta közreműködésével. Mindezeknél jelentősebb tett volt azonban Bartók három színpadi művének „Változások — falun” ... Ilyen vagy hasonló cikk­eimnek sokak előtt nincs már érdeklődést keltő ha­tása. Na és? — vonják meg a válluikat, s magukban meg is adják a lakonikus választ: „Ez természetes, mi ebben a szenzáció?” — S bizonyos vonatkozásban igazuk is van. Nem is olyan régen volt, de mily A kaleidoszkópnál is színesebb Ha ma igyekszünk hírt adni a falu átalakulásáról, — újságcikkben — már in­dulásnál meg kell torpan­nunk: hol is kezdjük a be­mutatást, hogy azért mond­junk valamit a felszín alatt- ról is. A járdákról, a víz­műről, az ABC-áruházak- ról, az autók, motorok szá­mának gyarapodásáról, az összkomfortos új családi házakról írjunk? A műve­lődési házról? De hát, ha sorolnánk, csak a „témák” számbavételéből is kitelne egy önálló cikk. S akkor jutnánk el a leglényege­sebb tárgykörhöz. Hogy: nem is születik, már sze­münk előtt érik az egysé­ges, szocialista paraszti osztály; megszűnt a társa- sadalmi rétegeződés gazda­sági alapja, illetve alig érezhetőek már az ebből eredő ellentmondások; mert Érzelmi kultúra és étvágy Cikkek tucatja sem elég leírni, érzékeltetni, mennyi új van a házakon belül, amelyek szintén újak. Für­dőszoba, díjnyertes bútor­típusok, nejlon-függöny, se­lyemkárpit a falon, tévé — mind nem újság. Izgalmas már az, ha az anyagi emel­kedés mellett a lelki, érzel­mi kultúra iránti igény —, az ízlés, az olvasottság, a Bartók-művek a képernyőn televíziós adaptációja. (Ezekre céloztam már a be­vezetőben is.) A sort „A fából faragott királyfi” nyitotta meg. Az a tény, hogy a koreográfia meg­egyezett az operaházi fel­újításéval, semmit sem von le abból, hogy vérbeli televíziós produkció élvezői lehettünk. Seregi László felfogá­sa az eredeti mesének olyan elemeire irányította a fi­gyelmet, melyek az eddigi előadásokban jórészt rejt­ve maradtak. így a fabáb szerepe, majd a humánum végső diadala lélektanilag és dramaturgiailag egy­aránt hitelesebben bonta­kozott ki. Tegyük ehhez hozzá a természeti erők megjelenítésének artiszti- kumát, melyet a különböző kameraállásokból történt fényképezés — végered­ményben Horváth Ádám Idtűnő rendezői munkája — még tovább fokozott. Való­ban olyan képi megoldá­sokat láttunk, melyek csak így: technikai rögzítés ré- fén valósulhattak meg, ezért volt ez a produkció ízig-vérig filmszerű. Ugyan­akkor — és ez a legfonto­sabb — a látvány nem volt öncélú, sőt a maga eszkö­zeivel a zene teljesebb ér­vényesülését segítette. Az aggteleki barlangban forgatott „Kékszakállú her­ceg vára” pompásan kivá­lasztott helyszíneivel, a gazdag és változatos, de mégis zárt természeti kör­nyezettel ugyanezt a hatást keltette. Mikó András itt még az „áttűnések’? lehe­irgalmatlan messzeségbe tűntek azok az idők, ami­kor a „változás” abban mutatkozott, hogy a nád­tetőt mindinkább a cserép- s palatető váltotta fel. Aztán már rendeletbe is hozták: nádtetős házat nem szabad többé építeni. A mai változásokhoz képest bi­zony kisszerű átalakulás volt még ez. tőségeit is eredményesen használta fel. Ennél a pro­dukciónál egyetlen ellen­vetésünk az egyébként igen muzikálisan éneklő Melis György hangszínével kap­csolatban volt Nemcsak azért, mert eleven emlék­ként él még bennünk Szé­kely Mihály hatalmasan zengő basszusa, de maga a szerep is súlyosabb, söté- tebb hangot kíván. „A csodálatos manda­rin” — Eck Imre és Szine- tár Miklós munkája — az alakok árnyaltabb jellem­zésével tűnt ki. Fontos Szerepet kapott nemcsak a mozgás, de az arcjáték is. Bretus Mária a Lány sze­repében kiválóan megfelelt mindkét feladatnak. Nyil­ván ez a koncepció adta azt az első pillanatra meglepő ötletet, hogy a kiváló pé­csi táncosok mellett pró­zai színészeket is játszat­tak, például az öreg ga­vallér szerepében Páger Antalt. Zeneileg a három da­rab színvonalát Ferencsik János karmesteri munkája fémjelezte. A televízió di­cséretére legyen mondva, hogy valamennyi Bartók- műsorát fő adásidőben su­gározta. Csak azt sajnál­tuk, hogy az egyfelvonáso- sokat nem állt módunkban színesben is látni. Végül egy apró hibára szeretnénk a figyelmet felhívni; a be­vezető inzerten minden al­kalommal egy téves adat ját érdekünkben legyünk tudományosan szigorúak a kalóriákban való dúskálás- sal; hogy külön Ludas Ma­tyi számot — számokat — lehetne kiadni kövéredé- sünk már-már komikusán aggasztó következményei­ről... Látjuk, ugye, hogy mind ez ideig csak témákba kap­tunk bele, s olyan fontos, nagy területeknél folytat­hatnánk, mint az iskolá­zottság kiterjedése, a ta­nyai gyerekek kollégiumai. Legutóbb a kiskunhalasi járási népfrontbizottság elő­terjesztésének oldalain ta­lálhattunk seregnyi konk­rét tényanyagot a falu át­alakulásáról. Csak egyet­lenegyet ragadva ki ezek közül: a népfront község­politikai bizottsága na­gyobbrészt kint a községek­ben ülésezik. Ott helyben segít a településfejlesztési vagy községrendezési tervek készítésében vagy a társas­házépítési akciók megszer­vezésében. Ennek is sok köze van ahhoz, hogy tár­sasházak — emeletes há­zak — olyan kis községek­ben is épülnek, mint Har- kakötöny. Folyik a társas­házépítés szervezése Balo- taszálláson és Tompán is. Nem beszélve Jánoshalma, Mélykút, Kelebia társas- házairól. Indultunk azzal, hogy egykor a nádtetőt váltotta fel cseréptető — kezdetben ugyanazokon a házakon. Ma már egyre természete­sebben illeszkednek a fa­luképbe az emeletes házak. „Kötöny király“ földjén Mintha már Harkakö- tönyben is rég „odarendel­ték” volna a tanácsházától nem messzire azt az új emeletes házat. Pecíig nap­jainkban került tető alá. Négy — 3 szoba-komfor­tos lakás van benne. Mel­lette már a másikat ala­pozzák, azokban kétszobás lakások várják komfort­jukkal lakóikat. Közelük­ben a harmadik építtető csoport társasházához megy az előkészület: még ezt is szeretnék befejezni 1971- ben. Az arra következő évben pedig másik két cso­port — 4—4 lakását rnagá- bafoglaló — társasházát húzzák fel. Elöljáróban mond ennyit Nagyapáti János vb-elnöjs, — Kik költöznek az új lakásokba? — A már tető alatt le­vőbe a téesz-elnök, főköny­velő, ennek a helyettese és a főállattenyésztő. A má­sikba traktorosok, gépko­csivezetők, szerelők: — Miben lehetne össze-- gezni e falusi emeleteg há­zak előnyeit? — Először is nagyon jó lehetőség a fiatalok, szak­emberek idekötésére; az el­nököt kivéve 35 éven alu­liakról van szó. Másodszor: elősegíti a tanyáról való beköltözést, mint például Szalai Benő és Sándor vagy Szemerédi Dezső traktoro­sok esetében. Harmadsor­ban: nagyobb a közműve­sítés kihasználtsága. Ne­gyedszer pedig esztétikai­lag is szépen beilleszked­nék az új faluképbe az emeletes házak. Űj falukép? A téesz-szer- vezések idején 70 körüli ház volt Harkakötöny bel­területén. Ma 130 szebbnél- szebb családi ház. Igen, de ehhez — előfeltételként ilyen változás is végbe­ment: 1965 előtt még 3 téesz termelt összesen 13 millió forint értéket. Azóta jelent meg — Bartók Béla { egyesítették őket, s az idei, ugyanis szeptember 26-án, I becslés szerinti érték már és nem 25-én halt meg! | 40 millió körül jár. Körber Tivadar Tóth István téesz van — az a döntő faktor az előbbi folyamat­nál, s ez a szakszövetke­zetek gazdálkodását — az emberek tudatának formá­lódását ugyanitt — a „szo­cialista” irányba orientálja. Családokon belül is válto­zik a „struktúra”. Az apa, anya — lehet — növényter­melő, állattenyésztő, az egyik fiú kombájnos, vagy gépműhely! szakember, a másik bejáró a városi üzembe, a lány képesített könyvelő a gazdaságban, s felesége — menyasszonya — az iskolaigazgatónak. Hol van már az a bizonyos „tiszta paraszti” család? Nem is lehet olyan. Ezt csak a hagyományos pa­raszt-megítélés kérdeztet- heti valakivel. A nagyüzem — a téesz — önmagán be­lül is, a mezőgazdaságban is szakmásít... mások bajait észrevevő ér­zékenység, a társasági élet, a barátság és más hason­lók felől bolygatjuk a fej­lődési folyamatot... S mennyiféleképpen szólhat­nánk étvágyunk kielégíté­sének Európa szerte iri­gyelt színvonaláról. Hogy „most pótoljuk, amit sze­gény gyermekkorunkban nem tehettünk”; hogy sa-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents