Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-11 / 213. szám
1970. szeptember IX, péntek 5. oldal Álisikor választani kell Miért tanuljuk as orosz nyelvet Zavartalan volt a tanszer- és tankönyvellátás IGÉNYESEBB KERESLET A nemzetközi kapcsolatok betörtek mindennapi faietünkbe. Naponta találkozunk — írásban, vagy szóban — más nemzetek nyelvével, a turizmus széles tömegek számára vált hasznos pihenéssé, termelő- munkánk szinte elválaszthatatlan a nemzetközi gazdasági kapcsolatoktól. Nyilvánvalóan következik ebből, hogy egyre többen ismerik fel az idegen nyelvek tanulásának szükségességét és hasznát.. Nehezebb eldönteni, melyik nyelvet tanulja az ember. A lehetősegek szabta korlátokon belül legtöbben szubjektív meggondolások alapján határozzák el, melyik nyelv tanulmányozására fordítsák idejüket. De nemcsak a tanulnivágyó- ké és a nyelvészeké a választás gondja, szinte valamennyi tudományág képviselőit foglalkoztatja a jövő nemzetközi kapcsolatait szolgáló nyelv megválasztásának kérdése. Jelentős figyelmet szentelt e témának az Orosz nyelv- és irodalom Tanárainak Nemzetközi Társasága, melynek 1969-ben megtartptt konferenciája téziseiből ajánlom a tanulni vágyók figyelmébe az alábbi gondolatokat, megállapításokat: Félmilliárd ember beszéli Az orosz nyelv 1957 után messze túllépett a Szovjetunió határain. 1969-ben már 58 ország felsőoktatási, 34 ország középfokú oktatási intézményeiben tanították és a Szovjetunió területén kívül mintegy 20 millió ember tanult oroszul. Vinogradov akadémikus megállapítása szerint ma félmilliárd ember beszéli az oroszt (ebből 150 milliónak anyanyelve). Az orosz nyelv nemzetközi tekintélyének ilyen gyors növekedését több tényező segítette. Ezek között találhatjuk a szovjet tudomány, irodalom világszerte növekvő befolyását és nem utolsó sorban a nyelv gazdagságát, szépségét. Az UNESCO adatai szerint a Szovjetunióban jelenik meg a világ könyvtermésének 20 százaléka. A kémiai tudományok területén a' hivatkozások 30 százaiéira orosz forrásmunkákra utal, s több mint ötszáz műszaki-tudományos szótárt állítottak össze a Szovjetunióban kiadott szótárak alapján. A nemzetközi érintkezés fejlődése sok tekintetben attól függ, találunk-e mindenki számára elfogadható nyelvet, legyen az akár egy eszperantó típusú műnyelv, vagy univerzális gépi kódrendszer, mely oly mértékben leegyszerűsíti a fordítást, hogy a nemzetközi érintkezés kérdése a turisták számára szükséges nyelvtudásra korlátozódik. A természettudományok nyelvének nemzetközivé válása alapot ad arra, hogy derűlátóan ítéljük meg a gépi fordítás jövőjét. A nemzetközi érintkezés eszköze Mégis, az egyik legvalószínűbb megoldás változatlanul az, hogy néhány fejlett és elterjedt nyelv fokozatosan átveszi a nemzetközi érintkezés eszközének funkcióját. Milyen követelmények állnak ezek előtt a nyelvek előtt? Rendelkezzenek gazdag kifejezőképességgel, legyenek viszonylag könnyen elsajátíthatók, amit a fejlett oktatási módszertan biztosíthat. E szempontok alapján vizsgálva az orosz nyelvet, megállapíthatjuk, hogy esélyei biztatóak. Arra a kérdésre, hogy egyes nyelvek elsajátítás szempontjából könnyűek, vagy nehezek, a nyelvtudomány nem ad egyértelmű, tudományosan megalapozott választ. A nyelvtudomány több neves képviselőjének egybehangzó véleménye alapján állíthatjuk, hogy bármely idegen nyelv elsajátításához körülbelül egyforma engergiát kell kifejteni, függetlenül annak tipológiai felépítésétől. Természetesen, ez a megállapítás nem érvényes az olyan mesterségesen támasztott nehézségek fennállása esetében, mint például a rendezetlen helyesírás, a nehezen érthető kiejtési variációk, különböző, a beszélők részére kölcsönösen érthetetlen tájszólások, vagy a hieroglifikus írásmód. Szerencsére, az orosz nyelv e szempontból előnyösen különbözik az angoltól, melynek megdöbbentően rendezetlen a helyesírása, alapjában különböző kiejtési variációk szerint beszélik Angliában, Ausztráliában, Amerikában és Dél-Ázsiában, vagy a kínaitól, melynek rengeteg dialektusa és elmaradott hieroglifikus írásrendszere van, akár a japánnak. A világnyelvek egyike A másik szempont, a nyelv kifej ezőképesége és az, hogy képes-e funkcionális fejlődése során ellátni azokat a felelősségteljes és nagy feladatokat, melyek egy világnyelv előtt állnak. E szempontból vizsgálva is kedvező helyzetben van az orosz nyelv. Általánosan elismert tény, hogy az orosz a világ egyik leggazdagabb nyelve. Ezenkívül képviseli a Szovjetunióban beszélt 130 nyelvet, melyekkel hosszú ideje kölcsönhatásban áll és amelyekből igen sok értékes elemet átvett. A fentiek alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy az orosz nyelv egyike lett a világnyelveknek és egyre szélesebb körben használják a nemzetközi érintkezés eszközeként. Nem csalódik tehát az, aki tanulására fordítja idejét, energiáját, legyen akár diák, akár dolgozó felnőtt. Sávolt Béla Iskoláinkban immár megszokott mederben folyik az élet. A tanulás napi feladatainak elvégzéséhez tanszerekre és tankönyvekre van szüksége diáknak, pedagógusnak egyaránt. Megyénk tanszerellátását a Papír és Írószer Értékesítő Vállalat végzi, mely mintegy 1000 különféle boltot lát el az iskolások számára szükséges különböző használati dolgokkal. Kedvezőtlen raktározási körülményeik ellenére is fokozottan az igények kielégítésére törekedtek. Ezt a számok is tükrözik, hiszen a tavalyi 5,6 millió forintos forgalom az idén 5,8-ra emelkedett, a negyedévi többlet értékesítés pedig a múlt évhez képest csaknem 1,8 millió forint volt. Ez azt mutatja, hogy a szülők egyre inkább a drágább és jobb minőségű tanszereket vásárolják gyermekeiknek, hiszen erre a választék bővülése tág lehetőséget ad. Bőr tolltartóból például 9 féle, iskolatáskából pedig 10 különböző típus között válogathattak. Táskából csaknem háromezerrel többet vásároltak az idén, és érdekes módon nem az olcsóbb fajták készletei fogytak el legelőbb. Ugyancsak a hiánylistákra kerültek — átmenetileg — a famentes papírból készült, tetszetősebb fehér füzetek is. Nagyobb fennakadás azonban a rajztáblák kivételével (talán mert gyúródeszkaként is jó szolgálatot tesz a háztartásokban?) csak a nylon füzetborítók folyamatos szállításában volt. Megyénk iskoláinak tankönyvellátását sem érték panaszok. A Könyvterjesztő Vállalat közvetlenül az iskolákhoz juttatta el az igényelt tankönyvmennyiséget és ott a megbízott pedagógus felelt az elosztás zavartalanságáért. Bár Kecskeméten a városi elosztást irányító Katona József könyvesbolt késve kapta meg a középiskolás könyveket, mégis nagyobb torlódás nélkül juttatta el a tanintézetekbe. Pedig nem kis munka volt ez, hiszen 1,1 millió forint értékű tankönyvre volt szüksége a város ifjúságának a tanév kezdetekor. A tanárok munkaeszköze a tanári kézikönyv. Ezek megszerzése már több problémát okozott. Ez talán azért alakult így, mert a A szeptemberi folyóiratokban talán a szokottnál is több izgalmas, aktuális olvasnivalót találunk. Szokásunkhoz híven most is kiemelünk néhány írást, olyanokat, melyekre ezúton szeretnénk felhívni a figyelmet. TISZÁT Aj A szegedi folyóirat ez alkalommal is tág teret szentel a külföldi magyarság szellemi életének. Elsősorban — mint az előző számunkban — Romániára figyelnek. Közük Király László, és Farkas Árpád verseit. Kocsis István elbeszélését. Mindkét költő műveiben a szülőföld sze- retete, az otthon melege izzik. A Tiszatáj új számában nálunk várhatóan sokan érdeklődnek majd Bónis Ferenc: Bartók első kecskeméti hangversenye című írása iránt, mely a világhírű zeneszerző életrajzához nyújt gazdag adatokat. JELENKOR Az egyre népszerűbb és tekintélyes pécsi folyóirat idei kilences számában, nem gondolt arra, hogy az élelmesebb diákok vagy gondosabb szülők is szívesen megvásárolják ezeket a szakkönyveket, hogy az órákra való felkészülést megkönnyítsék, vagy ellessék a tudás egyes „műhelytitkait”. Így nem egy esetben az a pedagógus, aki későn látott a beszerzéshez — és az iskola nem biztosította központilag a számára — most csak késve juthat ehhez a fontos seBartók és a Mádéfalvi veszedelem címmel közük Fodor Hona riportját. Ebben a szerző a kolozsvári Szervátiusz Tibor szobrászművésznél tett látogatásáról számol be igényesen, szépen, szemléletesen. A művészi alkotó munka mélységeibe, egy különös és kivételes művészkettős ■ (apa és fia) izgalmas műhelyébe vezeti el Fodor Ilona a Jelenkor olvasóit. üj Írás A folyóirat új számának Hagyomány rovata a legmélyebb népi, művészeti régiókba visz el. Imák, apokrif mámorok címmel Juhász Ferenc írt bevezető szöveget, a tőle megszokott és méltán elvárható beleéléssel, szenvedélyeséggel. Népi imákat közöl a folyóirat szép számmal, olyanokat, hogy nem győz ámulni és csodálkozni, gyönyörködni az ember; hát ennyi szépség, ennyi mélység, ennyi borzongató fájdalom volt jelen azokban a régi emberekben, népünk hétköznapi, névtelen alkotóiban? Telitalálat ez az összeállítás az Űj írás részéről. Varga Mihály Tankönyvkiadó Vállalat I gédeszközhöz. (113.) Kloss nagy meglepetésére Kurt állt meg az ajtóban, s feszesen szalutálva jelentett: — Főhadnagy úrnak jelentem, kihallgatáson voltam Rhode ezredes úrnál. Kloss a tisztiszolgához lépett, s figyelmesen vizsgálta az arcát. Ügy, mintha nem is két éve, hanem most ismerné csak meg. — Jelentem, a lányról volt sző — mondta ismét Kurt. — És mit mondtál? — Miért kérdez ilyeneket főhadnagy úr? Azt mondtam, amit kellett. És azt is láttam, hogy egy embert hoztak be, akit a réten fogtak el. Szekéren hozott ide valami sebesültet. Azért jöttem. — Köszönöm Kurt. Elmehetsz. — Ha szüksége van rám főhadnagy úr., — Nem, Kurt, nem lesz rád szükségem. Kloss igyekezett felfogni helyzetének súlyosságát. A kérdés most az, hogy mit tud, s mit mond el az az ember, aki Kruchkát idehozta? S ha beszél is az öreg, kiderül-e abból, hogy Kruchka volt a szekéren? S ha Rhodeék ide jönnek, miként magyarázza meg, hogy itt van a kórházban? És Stefán, vagyis a feltételezett ügynök halálát? És mi lesz Évával? Hogyan állítsák félre Kruchkát? És mi lesz a többiekkel? Védekezni itt? Képtelenség. Kloss megállapította, hogy ez már a játszma vége. Itt valamennyien elvérezhetnek. Megtapogatta kabátja hajtókájának élében a ciános fiolát, s ellenőrizte, hogy helyén van-e a tartalék- fiola a pisztolytáskában. Aztán azt latolgatta, hogy mennyi idejük van még? Tíz perc? Egy óra? S menynyi az esély? Egy az ezer, vagy egy a száz ellenében? Egyáltalán van-e esélyük mostí — Ne felejtsd el, minden helyzetben van legalább egy ezrelék lehetőség — mondta Malinovszkij annak idején. Kloss most erre az egy ezrelékre tett fel mindent. Kovalszki Évánál volt. A lány sápadtan mosolygott Hansra, amikor belépett. — Mindjárt itt lesznek a németek — mondta Kloss, és az orvos mellé ült. Kivette a tartalékfiolát, s Éva kezébe adta; Az utolsó pillanatban. Éried? Csakis az utolsó pillanatban. Ne feledd. Kovalszki tágra meresztett szemekkel nézte őket. — És ne féljen doktor, a maga páciense. Kruchka átéli ezt az ostromot. A doktor arcán bizonytalanság látszott. Néhány másodpercnyi gondolkodás után felpattant, kihúzta magát katona módra, s csak ennyit mondott: — Bízhat bennem. — Félek, hogy ez már késő — mondta Kloss. — Nem tudtam semmit Miért nem volt őszinte hozzám? Az utolsó percig azt gondoltam, hogy provokáció. — Az csak az utolsó előtti perc volt, doktor. Az utolsó még ezután következik. —mondta KJoss, s az órájára nézett. — Megpróbáljuk a lehetetlent is — mondta Kloss. — Kiben bízik a legjobban? — Klárában — vágta rá a zorvos. — Klára régóta mellettem van, s tud mindenről, ami itt történik. — Gondolja, hogy Krisztina vagy Waclav a németeknek dolgozik? — Lehetetlen. Waclav szüleit letartóztatták, s ő nevet változtottt, úgy került ide. Ö mindig félt S+e- fántól. mert az tudott róla valamit. — ön szerint ki ölhette meg Stefánt? — Fontos ez most, főhadnagy? — Nagyon. Tehát? — Erre nen válaszolok, csupán annyit, hogy a időben és jó helyen ért célba. Most azt mondja ír mit tehetünk. — Iszonyatos kockázatot kell vállalnunk — mond' Kloss, — mert Rhode veszedelmes ellenfél. Kére' hívja be Klárát. • Klára igencsak meglepődött, amint így hármasban meglátta őkefc — Klára — kezdte az orvos — segítened kell. A lány nem értette a helyzetet. — Segítened kell nekem — ismételte az orvos. Kloss felállt; — Klára — mondta —, én lengyel hírszerző vagyok. Önnek most el kell játszania egy igen nehéz szerepet. Maga az én szeretőm lesz néhány órára, s ezt nagyon őszintén kell eljátszania. Átrakosgalták az ágyakat, kihordták, cserélgették a betegeket. Gyorsan és ügyesen csinálták mindezt. Klára percenként kitekintett, s amikor végre azt kiáltotta, hogy jönnek, lényegében már minden a tervnek megfelelően volt előkészítve. Amikor Rhode ezredes az épületbe lépett. Kloss az ügyeletes szobában ült és játszadozott a fegyverével. Az orvos a kis heverőn ült, Klára a sarokban, a falnál. Kloss felugrott, amikor Rhode belépett. — Ezredes úr, Kloss főhadnagy jelentem ... — Hát így? — Rhode az oldaláról a hasához húzta a pisztolytáskát. — Ezek szerint ügyesebb volt, mint én? — Köszönöm az elismerést, ezredes úr. — Elismerést? Mindenki ki innen — kiáltott. — Várjanak a folyosón! Ketten maradtak csak a szobában. Rhode a főhadnagy pisztolyára nézett: — Na, tegye el már azt a fegyvert, főhadnagy! — Igenis, ezredes úr. Elnézést — mondta Kloss, s hanyagul a pisztolytáskába csúsztatta a fegyvert. — És engedje meg, hogy jelentsek. — Ügy gondolta, hogy válaszolni kíván a kérdéseimre? — Rhode hangjából metsző gúny áradt. — ön természetesen a felettesem — mondta Kloss sértődötten, s tudatosan hangoskodva —, de senkinek 'em engedhetem meg, hogy... — Megmondtam magának, hogy a kórház hozzám rtozik — vágott a főhadnagy szavába Rhode. — ön dia mit jelent ez? — s kikapcsolta a pisztolytáskát. Kloss érezte, hogy most jött el a döntő pillanat: — ön nem enged szóhoz jutni, ezredes úr — mondnvusodtan Kloss, s vigyázott, nehogy egyetlen moz■buai is védekező állás elfoglalására gondolhasson Rhode (Folytatjuk|
