Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-11 / 213. szám
0. oldal 1970. szeptember U, péntek Új szervezeti formák, szélesebb társadalmi keretek a nőmozgalmi munkában — Az MSZMP Központi Bizottságának februári határozata a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről, s az azt követően — a párt irányelvéinek szellemében — kiadott kormányhatározat élénk visszhangot váltott ki a lakosság körében, szinte egész társadalmunkat cselekvésre késztette — tájékoztatták illetékes helyen az MTI munkatársát. — A határozatban megjelölt feladatok első részének megvalósulása már a befejezéshez közeledik: csaknem mindenütt létrejöttek azok az új szervezeti formák, amelyek az irányelveknek megfelelően szélesebb alapokra helyezik, a követelményeknek megfelelően össztársadalmi üggyé avatják a nőkkel való törődést, problémáik megoldását, a női egyenjogúság gyakorlati megvalósulását. Több helyütt tapasztaltuk, hogy a szervezeti keretek megvitatása során konkrét terveket is készítettek a feladatok megoldására. Ez egyben azt is jelenti, hogy számos helyen az első szakasz már le is zárult, s a nőbizottságok megalakulásával egyes vállalatoknál és üzemekben figyelemreméltó, jó kezdeményezések születtek. Így például az Egyesült Izzó külön pénzügyi alapot biztosított a nők bérezésének javítására. A Csepel Autó gyár, a VBKM is jelentős összegeket fordított elsősorban a legalacsonyabb keresetű nők bérének emelésére. A szombathelyi erdőgazdaság bérfejlesztési lehetőségeinek felhasználásával mintegy 10—18 százalékkal emelte az ott dolgozó nők bérét, s már nincsenek hátrányos helyzetben a hasonló munkateljesítményt nyújtó férfiakkal szemben. ■ — A társadalmi szerveze- | tek — a SZOT, a KISZ, a Hazafias Népfront és a sző- | vetkezetek mélyreható vizsgálatok alapján vitatták meg a szükséges intézkedéseket, s e szervezetek mellett is létrejöttek a nő- i j bizottságok. A SZOT szak- í ; mai központjaiban és me- j I gyei szervezeteiben ugyan- j I csak létrehozták már a nő- ! bizottságokat és a tervek szerint az év végéig azokban az üzemekben is megalakítják, ahol eddig nem működtek, illetve nem fejtettek ki aktív tevékenységet. — A Hazafias Népfront í Országos Tanácsa dereka- | san kiveszi részét a hatá- j rozat végrehajtásából: már a községi népfront bizottságok mellett is — ahol erre igény mutatkozott — működnek a nőbizottságok, s igen helyesen, a munkában a nőmozgalom legtapasztaltabb aktivistáira támaszkodnak. Talán népgazdaságunk egyetlen ágába sem mutatható ki annyira a nők szerepe, mint a termelőszövetkezetekben. Az országos szövetkezeti képviseleti szervek a párt- és a kormányhatáro- ] zat szellemében nagy körültekintéssel dolgozták ki ajánlásaikat. A helyi intézkedések végrehajtásának politikai irányítását, ellenőrzését és koordinálását mindenütt a pártszervek és pártszervezetek végzik. A nőbizottságok minden szinten a közgyűlés bizottságaként alakultak, illetve alakulnak meg és ezt a szövetkezetek alapszabályaiban rögzítik, A nőbizottság elnöke választott tagja a vezetőségnek, részt vesz a vezetőségi üléseken, ennek eredményeként több száz asszony kapcsolódott, illetve kapcsolódik be a vezetőség irányító munkájába. Az új szervezeti felépítéssel jelentősen kiszélesül a termelőszövetkezetek demokratizmusa, a nőbizottságok fontos tanácsadó testületté lépnek elő a termelőszövetkezetekben. — A Magyar Nők Országos Tanácsa, mint országos testület, a párt irányításával tovább folytatja tevékenységét. Ennek megfelelően készítette el további munkaprogramját. — A vállalati és más helyi kezdeményezéseken túl a kormányhatározat központi intézkedéseket is tervez a nők helyzetének javítására. Ennek szellemében a negyedik ötéves terv kidolgozásával kapcsolatban intézkedések történnek a dolgozó nők, az anyák és a gyermekek fokozott védelmére, megbecsülésére. „Ragasztott“ A vízparti töltések gyepesítése sok gondot okoz. A kiszórt fűmagot ugyan- 1 is vagy az eső mossa le a töltésről, vagy a szél hordja el, ezért többször meg kell ismételni a vetést. A győri mezőgazda- sági gépjavító vállalat műszaki gárdája az Észak- 1 dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakembereinek tanácsai alapján mosolyán elmés gépet szerkesztett, amely tőzeggel, tápanyaggal, valamint kötőanyaggal keveri össze a fűmagot és a masszát erős nyomással a töltések oldalára fecskendezi. A kötőanyag a talajhoz szinte hozzá ragasztja a fűmagot. Gemenci levelek Szarvaslakodalom II. Bizony a nyár a végét járja, a hűvös, ködös hajnalok, a napkeltekor mért 6 fok már az ősz kezdetének biztos jelei. Az énekesmadarak elhallgattak, sokan közülük már el is hagytak bennünket. Csak a harkály tzava hallatszik itt-ott fakopogtatás közben. Na meg a szajkó kiált ha valami szokatlant vagy kellemetlent vesz észre, például embert vagy rókát. Odamond neki valami csúnyát, mint nekem is az imént, azután lassan megnyugszik. A madarak szerelmi éneke már régen elmúlt. Azóta a fiókák is kirepültek, a fészkek széltépetten üresek, a tavaszi szerelmes párok útja is elvált a majdani új szerelemig, tavaszig. Ősz van, az őszi .szerelem, a szarvasnász iceje ... Megint a tegnapi ?nagas- lesen figyelek. A nyomokból nem volt nehéz megállapítani a hajnali ellenőrző utamon, hogy a „mélyhangú” az éjjel kijött a sűrűből. Meg kell bizonyosodni milyen koronát hord , merre, mikor vált. hol lehet majd golyóra kapni. Még ezen az átkozottul nehéz terepen is. Hiszen mint említettem, ebben az iszalagos, vadkenderes sűrűségben tanyázik háremével egyetemben. Gondolatban készülök a párbajra. Nem is annyira a bikától kell tartani, mert azok ilyenkor a szerelem mámorában megfeledkeznek az óvatosságról. Hanem a tehenek. Azok viszont a nász idején rém gyanak- vóak. Különösen a legidősebb, a legtapasztaltabb. Éberségéről a silbakoló őrszemek is példát vehetnének. Egy kis légáramlat, mely gyanús szagokat hoz, és máris riaszt. Pillanatok alatt eltűnik az egész lakodalmi népség vőlegényestül együtt. Hát ezért szoktuk mondani, hogy a szél a vadász legnagyobb ellensége, s a szarvasvadásznak minden ügyességére, ravaszságára szüksége van a vezértehén éberségének kijátszására. A bőgő szarvasra való vadászat a vadász számára tehát nem más, mint a bú- jócskajáték felfokozott iz- galmú változata. Ehhez persze a vadásznak is ismernie kell legalább úgy a terepet, az ellenfelét, mint ahogy az ismeri. Ezért nem tudják nélkülözni vendégeink a kísérőt, a hivatásos vadászt. S most az a feladatom, hogy egy „lakodalomra” hívott vendégnek lenyomozzam, majd bemutassam a napok óta csak hallott „mélyhangút”. De elnézést kérek, hogy ezekről ilyen hosszasan gondolkodtam, de hát itt a magaslesen van elég idő, s még csak most kezdődik a sűrűben az emberi fül által is hallható élet. Látni már megint nem nagyon lehet, mert míg az előbb morfondíroztam ködréteg ereszkedett a szürkülő erdőre. Három négy bika bőg. Ritkán. Mondhatni úgy is bögöget. Az egyik jó puskalövésre valahol ott a vén fűzfák környékén, szinte csak nyekergél. Bizonyára a tegnapelőtt látott vékonyszárú tízes lehet... Csak onnét jobb kéz felől jönnek a hangok. A nagy sűrű irányából. De csak a mellékbikáké. Az öreg csak nem akar még megszólalni. Pedig biztos vagyok benne, hogy ott van az egész háremével. A kísérőbikák is azért sündörögnek ott... Végre egy mérges válasz: ööh ... Öh ... öh ... Szóval valóban ott van. Szélpróba. Hát a szél bizony forog. Már az a kicsi ami van. Ez tán csak annyiból jó. hogy elviszi ezt a kis ködréteget. Lassan kigyúlnak a csillagok szemei is. váron\ Itt tanulták a harci mesterséget... A Bocsa környéki homokdombokat, ahol csak a csenevész nyár és a boróka él meg, hatalmas dörrenések rázták meg. Munkásőreink aknavetős egysége a kiképzés egyik jelentős fázisához, az éleslövészethez érkezett el. A figyelőben — ahonnan irányítják, a becsapódások alapján módosítják a tüzet — serény munka folyt. Pippan Pongrác, a Jánoshalmi Községi Tanács műszaki ügyintézője, az egyik vető rajparancsnoka Nagy Sándor alegységparancsnok és Décsei Attila alezredes felügyelete mellett számította ki a lőelemeket, majd vezényelt. — Géppuskára ... Pillanatgyújtó, repeszgránát... Egyes töltet... Irányzók, ötvenkettő.... Alapiránytól, jobbra nulla húsz... lűz! A tüzelőállásban Kurucz Béla irányzó, a Kiskunsági hogy szúrósabban nézzenek, mert akkorra már a hold is segít valamit. A szél csak nem akar megnyugodni, ideszögez a magasleshez. Hát maradok, de ma éjjel meg kell látnom a lakodalmas népséget, leginkább a mélyhangú vőlegényt. Teli pofával vigyorog a hold ezüstfényű kacagással. Nagyszerű szócsata közeledik a tisztás felé. A vőlegény a szólópisztonos. Ha ő szólal meg, vagy nyö- gésszerűen morogva fenyeget, elhallgat a zenekar. Ropogás, dobogás a szálasban. Erre felém. Két megugrasztott mellékbika menekül, de hirtelen megállnak tőlem nem is mesz- szire. Innét kezdenek visz- szafeleselni. De nem sokáig, mert már hallom a ropogást. Ügy látszik vissza kellett menni a nagyúrnák egy-két lemaradó tehénért, mert azokat terelgeti ösz- sze egy-egy morgás kíséretében. Ügylátszik együtt a násznép, mert megszólal a mélyhangú harsona: egészen közelről: Oaoá ... aouá! öh ... ööh! Auoá ... S közben a tehenek egymás után lépegetnek ki a tisztásra. ... öt, hat, hét... Végül a bika, a mélyhangú, a sarokban ... Talán aranyérmes lesz ... Kovács Gábor Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság gépmunkása pontosan ismételte a parancsszavakat. Hat éve munkásőr, három éve irányzója ennek az aknavetőnek. Megszokta már a pontosságot, a parancsok Ismétlését, s azt is, hogy a vető irányzékát ezek szerint állítsa. A töltőkezelő, Lajkó István jánoshalmi gépkocsivezető az irányzók beállítása után magasra emelte a gránátot, s becsúsztatta a csőbe. A dörrenés megrázta a dombok körülölelte völgyet, majd néhány perc múlva a gránát a célterületen robbant. Décsei Attila alezredes, a Budapesti 37. Forradalmi Ezred tisztje, aki három év óta pártmegbízatásként végzi az alegység patroná- lását, leeresztette távcsövét, s megjegyezte; — Ügy látom, hosszúra sikerült, módosítson. Pippan Pongrác újabb parancsot adott, s a vetőből egymás után három gránát repült a magasba. A figyelőben valamennyi távcső a becsapódásokat kereste, amelyek szinte egymás mellett „ültek”, megsemmisítve a célt. Az értékelés — amelyben a cél leküzdésére fordított időt, a pontosságot, a tűz vezetésének módszerét, s az elhasznált gárnátokat is figyelembe vették — így hangzott: — A raj feladatát időnormán belül, pontosan hajtotta végre, azonban a módosítás miatt csökkent pontjaik száma, ezért négyes, azaz jó osztályzatot kaptak. A tüzelőállásban Kurucz Béla irányzó, Lajkó István töltőkezelő és Évinger József lőszeres magasba dobta a páncélsisakot, örültek a jó eredménynek. Az aknavetők gránátjai tovább robbantak a célterületen, amikor Nagy Sándor alegységparancsnok, a jánoshalmi Petőfi Tsz élelmezésvezetője, aki korábban tüzértiszt volt, kimászott a figyelőből. Az alegység munkásőreinek feladatvégrehajtásáról kérdeztem. — Az aknavetős raj valamennyi munkásőre itt tanulta meg a harci mesterséget. Itt ismerkedtek meg magával a tűzeszközzel, az irányzással, a lőszerkezeléssel, a megosztott irányzás elméletével. Nemcsak a munkában, de a kiképzésben is élen járnak, amelyet bizonyít az éleslövészet jó eredménye. A beszélgetésbe Décsei Attila alezredes is belekapcsolódott. — Szívesen oktatom a munkásőröket, veszek részt atrap és éleslövészeteiken. Pontosak, elővigyázatosak, a szabályzatok szerint végzik munkájukat. Kurucz Béla a következő szavakkal foglalta össze a lövészet sikerét: — Egész évben az elméleti és gyakorlati foglalkozásokon újból és újból átismételtük a szükséges tennivalókat, begyakoroltuk a mozdulatokat. Nagyon örülünk, hogy ilyen sikeresen küzdöttük le a célt. Az újságírótól senki sem várja, hogy egy ilyen jelentős, a munkásőrök életében is ritkán előforduló gyakorlatról véleményt mondjon. Most azonban mégis megteszi; a napi munkában való helytállás mellett ezek a munkásőrök azt is bebizonyították, hogy készek bármikor, bármilyen körülmények között végrehajtani azokat a harci feladatokat, amelyek egy vérbeli tüzér számára is állandó gyakorlatot, alapos felkészülést kívánnak. Munkásőreink felnőttek néphadseregünk mellé, s ha szükséges, már aknavetővel is sikeresen tudnak együttműködni velük. Gémes Gábor A figyelőben Nagy Sándor alegységparancsnok és Pippan Pongrác rajparancsnok a becsapódásokat figyeli.
