Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

4. oldal 1970. szeptember 29, kedd Húszéves a Kalocsai Sütőipari Vállalat Az egykemencés műhelytől a modern nagyüzemig Kalocsán, a Kossuth ut­cai üzlethelyiségeikben kí­nálják friss termékeiket a sütőipari vállalat dolgozói. A boltok mögött műhelyek, 1950. június 1-én a vá­rosi tanács vezetői Molnár Istvánt és Szelmen Fülö- pöt bízták meg, hogy a vá­ros külterületén levő egy­kemencés, fateknős pék­ségben a földművesszövet­kezet részlegének süssenek kenyeret. Az induláshoz 400 forint „tőkét” adtak. A vál­lalkozás életképesnek bizo­nyult. Az év végén már ti­zenhatan dolgoztak és hat kisüzemet vettek át, — ál­lóeszközeik és forgóalapjuk értéke pedig 116 ezer forin- ra emelkedett. A megyei tanács határozata alapján még ebben az évben ön­álló vállalattá alakultak, Kenyérgyár néven. 1952-ben a város köz­pontjában felépítették azt a kilenckemencés üzemet, melyben már az egész vá­rosnak sütötték a kenyeret. — naponta 50—60 mázsát. A két dolgozóval Induló vállalatnak jelenleg nyolc­száz dolgozója van, évi nyereségük megközelíti a 10 millió forintot. Két íz­ben élüzem, majd kiváló vállalat címet nyerték el. Övék a megyei élelmiszer- ipari vállalatok versenyé­ben elnyert vándorzászló — végérvényesen. A dolgozók közül hatvanketten a „Ki­váló Dolgozó” jelvény bir­tokosai. Megyénkben — de ha­zánkban is — párját ritkí­tó az a gondos termelés- tervezés, piackutatás, ru­galmasság, ami ezt a vál­lalatot ilyen eredmények elérésére tette képessé, ök voltak azok, akik külön­leges tésztaféléket mertek készíteni, — és megszeret­tetni az Alföldön, akik külföldre nem csupán ex­portszerződést jártak kötni, hanem tanultak. Mindig, mindenütt gondosan meg­irodák, raktárak húzódnak. Az elmúlt két évtized alatt alaposan kinőtte régi he­lyét a Kalocsai Sütőipari Vállalat. A következő évben a járás 14 üzemét csatolták hozzá­juk, gondjaik is mind szerteágazóbbak lettek. 1958-ban — a megyében szinte egyedülálló példa­ként — a dolgozóknak egy­havi munkabérnek megfe­lelő nyereségrészesedést fi­zettek. A termelés a terve­zett ütemben növekedett — s egyre több tartósított terméket, — tésztafélét gyártottak. Néhány év múl­va az egész ország terü­letére szállították a kalo­csai levestésztát és mind többet exportáltak belőle. 1968. fontos esztendő a vállalat életében. Az ekkor gyártott termékek száma már meghaladja a 100 kü­lönböző fajtát, és -csupán kézi készítésű tarhonyából kilenc országba exportál­tak. nézték azt, mi lenne meg­valósítható Kalocsán is. Egy jugoszláviai Osijeki kekszgyár dolgozóival a szoros gazdasági együttmű­ködésen túl baráti kapcso­latot is teremtettek. A távlatok A kétezer négyzetméter alapterületű, hármas tago­zódásé nagyüzem — az új telephely — tervei elké- alapjait hamarosan lerak- szültek. Az első épület ják. Térképen jelölve is nagy az a körzet, amit majd el kell látniuk áru­val, ezért új sütödéjük épül Kiskőrösön és Duna- vecsén. Továbbra is fáradhatat­lanul kutatjuk a piac vál­tozó, sokszor kiszámíthatat­lan igényeit: miből meny­nyit gyártsanak, milyen új termékkel jelentkezzenek. Legutóbb, a halászlébe szánt gyufametélttel arat­tak országos sikert. Mél­tán. Az üzem eredményeire jogosan büszkék a dolgo­zók, azok, akik már szak­emberként kerültek ide és azok is, akik itt tanulták a szakmát. Ezt bizonyítja a fiatal tmk-lakatos Bálint Miklós példája, aki a Győrből kapott hasznave­hetetlen ostyasütőt úgy megjavította, hogy a vál­lalat egyik terméke — a Kalocsai ropogós — ki­zárólag ezen készül. És büszke a vállalat nyug­díjasa, aki szívből fakadó kedvességgel kalauzol az udvar útvesztőjében, az iro­daépület felé. — A 30-as. 40-es évek­ben én Miskén voltam pék. Naponta, ha egy mázsa kenyér elfogyott... Most kérem nyolc mázsát kül­dünk oda minden nap... Ezekből a remek kenyerek­ből. Felnőtt egy vállalat, gyár lett a kisüzemből. Aki elsőnek indult az úton, ma igazgató, a gondoktól, örömöktől, örök-ifjú ma­radt. Az új üzem építése jelenti most a kollektívá­nak azt a gondot, amelyik egyben öröm, hiszen itt minden eredmény az ő kezük, az ő munkájuk nyo­mán fakadt. Selmeci Katalin Arab diákok az árvízkárosultakért A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Főisko­lán tizenkét Szíriát arab diák tanul, jelenleg har­madévesek. Az elmúlt nyá­ron a budapesti Ikarusz gyárban üzemi gyakorla­ton vettek részt. Jó mun­kájukat a gyár vezérigaz­gatója köszönő levélben nyugtázta a műszaki főis­kolának. Keresetükből Szalech Szachra javasla­tára mindegyikőjük 100— 100 forintot ajánlott fel az árvízkárosultaknak. A pénzt befizették a Vörös- kereszt csekkszámlájára. Húsz év számokban Két ízben élüzem Hajnali hasson A hagyományos kis- busz még sehol, utasai azonban már ott gyülekeznek a járdaszige­ten, a nagykőrösi MÁV- AUT-állomásoh. A refor­mátus templom torony­órája hármat kongat. Há­romnegyed öt. Ugyanak­kor egy őszes, tüskehajú, férfi tenyerével leplezi — az álmatlanság, vagy a borús hajnal ingerelte? — kiadós ásítását. De lám, máris milyen friss; — Á. tisztsietem, uram! Talán rövid volt az éjsza­ka, hogy ilyen kicsi a szemrése? — köszönti évődvc a jövevényt, a ná­la jó fejjel magasabb fia­talembert. A közelben állók elmo­solyodnak, s a gyülekező két-hármas csoportokban élénkül az eszmecsere, me­lyet aztán hirtelen el­nyom a begördülő KN- busz. fleszállós. A felmuta- tott bérletek gazdái­nak beidegződött mozdu­lattal köszön a volán mel­lől hátrafordultan a veze­tő: újra meg újra sapká­jához emeli a kezét. Az­tán, naponta megszokot­tan, ki-ki elfoglalja a he­lyét. Gyújtást ad a vezető, berregni kezd a motor, s már csukódik is az ajtó: Mégsem; Még egy pihegő, kipirosodott utast „nyel el”, s máris Kecskemét irányába kanyarodva gör­dül ki a busz. — Pfü, ez aztán staféta volt; — huppan mellém az ülésen az indulás pillana­tában érkezett féri, Tóth Imre, a BOV géplakatosa és törölgeti verejtékező homlokát, nyakát. Miután kifújja magát, mentege­tőzve megjegyzi; — Az ingázás tizenki­lenc éve alatt ez sem igen történt meg velem ... De tegnap és tegnapelőtt ugyancsak ráhúztunk a műhelyben, mert nagyon sürgős a vállalatnak a hű­tőberendezés. Az este bi­zony, már fáradt voltam most meg kishíján e’ aludtam ... — Majd húsz év szép idő! — jegyzem meg el­ismerően. — Az bizony. De remé­lem, hogy a Barneválból megyek nyugdíjba, igazán rendes munkahely, jó ott még a levegő is. Mármint a légkör. Egyik társam­mal épp a napokban be­szélgettünk erről. Mon­dok egy példát, a közel­múltban befejeztünk egy komoly munkát. Amikor a főnök átvette a gépet, meg­köszönte. Pedig az ember a kenyérkeresetért dolgo­zik. Elvégzi a munkát, az­tán fizetnek érte. Nem tartozik köszönettel a fő­nök. És a csuda tudja, mégis jólesik, a megbe­csülést érezheti ilyenkor az ember, azt, hogy ténye­ző. Hát nem furcsa, hogy ilyen apróságra is ad az ember? — Szerintem így a he­lyes, és nem is olyan ap­róság ez. A megbecsülést nem mindig a boríték, vagv a kitüntetés fejezi k' — felelem, majd a kiin­duló témánkhoz próbálom visszaterelni a szót. — Nem érzi fárasztó­nak. terhesnek az átjá­rást? — Őszintén szólva, ki­Olcsón és korszerűen Egymás után épülnek megyénkben az állatte­nyésztő telepek. Mezőgaz­dasági üzemeinkben kere­sik az olcsó és ésszerű megoldásokat. A munka­erőhiány és a korszerűség iránti igény sürgeti a bel­ső gépesítést. A sertéste­nyésztésben már értek el mezőgazdasági üzemeink látogátást szervez a jugo­szláviai Vajdaságba és Belgrádba, az említett svéd céggel közösen. A termelő­szövetkezeti elnökökből, ál­lattenyésztési szakemberek­ből álló csoportot elkísérte lapunk munkatársa is. A tanulmányút legsikere­sebb látogatása a Belgrádi Mezőgazdasági Kombinát­Egy gombnyomással eltá­volítható a trágya. Géppel fejnek, a tej emberi be­avatkozás nélkül, azonnal műanyag csőrendszerbe ke­rül. Átfolyik a tejházba, ahol automata hűtő- és ke­verő berendezések teszik alkalmassá a szállításra. Higiénikus körülmények között kerül az üzletekbe, Az új istállók már oldalfal nélkül épülnek. így csaknem felére csökkennek a beruházási költségek. figyelemre métó eredmé­nyeket. A másik fő ága­zatban, a szarvasmarha­tenyésztésben még csak a kezdeti lépések történtek, kevés eredménnyel. A kör­nyező országokban több vonatkozásban már előbbre jutottak. A szomszédos Jugoszlá­viában is van néhány olyan gazdaság, ahol korszerűen, amellett olcsón valósítot­ták meg a tehénistállók belső gépesítését. Ehhez sok segítséget adott az AL- FA-LAVAL nevű svéd cég, amely hazánkban is több gazdaságnak tett már aján­latot. Egy gombnyomással Megyénk termelőszövet­kezetei érdeklődnek a kor­szerűsítés külföldön bevált tapasztalatai iránt. Ezért határozta el a Kecskemét— Kiskunfélegyháza környéki Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet Területi Szövetsé­ge, hogy tapasztalatcsere csit kezd azzá válni. Nem is annyira a fáradtság, mint inkább a folytonos időzavar, a családtól való gyakori távoliét miatt. Mert sokat járok kikülde­tésbe is. Ha belegondolok, hogy a fiam már tizen­egy éves, bizony olyan ke­vés időt tölthettem vele! Legalább ilyen nyomasztó, hogy tanulnom kéne, elvé­gezni a hiányzó osztályo­kat. Ezt már nem lehet halogatni. Hiába a nagy gyakorlat, lépéstartás a szakmával, egyre jobban érzem, hogy ma már több kell ennél. Minden mun­kahelyen. Meg a fiam miatt is. Az már baj len­ne, ha egy-egy házifel­adatnál nem tudna segí­teni a szülő... — Hogy bóbiskol az a kislány! — figyelünk fel egyszerre az előttünk ülő — tudomásom szerint a kecskeméti tejüzembe" dolgozó —, törékeny ter­metű lányra. Aztán ném szünet után barátom foly tatja; — No. de majd csel megoldódik ez is. Már­mint a lakásügyem, a fő­nök ez évre ígérte. Az biztos, hofiy akkor az is­ban zajlott le. Ez Jugoszlá­via legnagyobb élelmiszer- ipari üzeme. Jelentős sze­repe van Belgrád ellátásá­ban. 83 ezer hektáron gaz- dálkozik, 30 ezer szarvas- marhát tart, ebből 18 ezer tehén. Az egész állomány tbc-mentes. Naponta 240 ezer liter tej kerül ki az istállókból. Egy részét a ju­goszláv főváros tejellátá­sára egyenesen kiszállítják, az üzletekbe, más részét feldolgozzák vajnak, túró­nak, sajtnak. Az üzemben tehenenként 4300 liter az évi hozam, 3,8—3,9 tejzsír­tartalommal. Két fajtát te­nyésztenek az idén a dán vöröst, és a fehér-fekete, keleti frízt. A másik fő­állattenyésztési ágazat a sertéstartás. Évente 80 ezer hízót dolgoznak fel saját vágóhídjukon. A megyei szakembereket elsősorban a tehenészetek belső technológiája érdekel­te. Felkeltette figyelmüket a régi, hagyományos istál­lók ügyes átalakítása. Aránylag olcsón megvalósí­tották az automatizálást. kólába iratkozás lesz az első. Azt meg csak hal­kan merem hozzátenni, hogy akkor mi is nor­mális családi életet élhe­tünk majd... Mert any- nyira szép kilátás, hogy szinte nem is igaz! Főleg az asszonyt sajnálom, hi­szen már csaknem tíz éve, hogy ő meg az AKÖV-höz jár át naponta ... Hirtelen felemelkedik az ülésen. Buszunk már Kecskeméten jár. — Jaj, de jó! Sorom­pónk van. Ilyenkor itt nyit ajtót a vezető. Nem kell a buszállomásról visz- szagyalogolnom. Viszont­látásra! ... * TV egyed hat. A MÄV- 1 ' AUT-pályaudvaron már zajlik az élet; sorra- rendre gördülnek be a job­bára napi ingázókat szál­lító buszok a megyeszék­hely környékéről. A város nőst ébredezik. Házigaz- lák és házfelügyelők lo­csolják, sepregetik a jár­dát. Ez a reggeli kép fó- eg a hatórai munkakez- ’"sre igyekvőknek isme­Perny íré» vagy a tejfeldolgozó üzem­be. Oldalfalak nélkül — Az automatizálásnak köszönhetően napi hét órá­ra csökkentettük a munka­időt — tájékoztatott ben­nünket Drágán Miletics mezőgazdasági mérnök, a tejjel és feldolgozásával foglalkozó részleg vezetője. — Negyvennyolc régi istál­lóban korszerűsítettük a technológiát. 130 tehenet négyen látnak el, osztott munkaidőben. Délelőtt négy, délután három órát dolgoznak. Az állattenyésztéssel fog­lalkozó kutatók szerint a 15—17 Celsius-fok az a hőmérséklet, amely a leg­jobban elősegíti az egyen­letes tejhozamot. A belg­rádi üzem szakemberei ezért a külföldi tapaszta­latok alapján most már ol­dalfal nélküli szellős istál­lókat építenek. Télen szal­mabálákkal pótolják a fa­lakat. Tavasszal, ahogy ja­vul az idő, fokozatosan csökkentik a bálaszigete­lést. Az istállókban min­dig kellemes a levegő. Ez a módszer egyúttal olcsóbbá teszi az építkezést, számottevően csökkenti a beruházási költségeket. Hasznosítják a gyakorlatban A megyei szakemberek a látottak alapján elhatároz­ták, hogy a tapasztalatokat fokozatosan bevezetik saját üzemükbe is. Pesír István, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, aki a területi szö­vetség elnöke is, elmondot­ta, hogy jövőre 450-es te­henészeti telepen vezetik be a korszerű technológiát és alkalmazzák az olcsóbb építési módszereket. A területi szövetség szak­emberei máris megtették az első lépéseket, hogy az il­letékes külkereskedelmi vállalatok segítségével hoz­zájussanak a termelőszö­vetkezetek az automata be­rendezésekhez. Kereskedő Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents