Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-23 / 223. szám
0. szeptember 23, szerda S. oldal lgfy halasztást nem tűrő ügyről ZÄZ ES SZÁZ család izgalomban hetek, hó- >ok óta; mi lesz az dáskorú gyermekükkel ? erül-e a felvétel? A ntkezések szepterftber én lezárultak, a felni bizottságok is meg- ták döntéseiket. Aki- arról értesítettek: felüt nyert a gyermekük, ,ed ettek, megnyugode mi van azokkal, akielutasítottak? supán Kecskeméten öt- kilencven gyermek ma- ; ki- Hogy a szülők degyike jogosan pa- ■kodik-e, nehéz lenne inteni. Mint ahogyan is, hogy akik beke- äk, tényleg a legnyo- abb indokkal kerül- e be. Űjváry Lajos ta- ;elnök-helyettes szerint felvételi bizottság igye- tt a rendelkezésre áladatok alapján a leg- letesebben megoldani éladatát, igazságosan”, en nincs okunk kétel- íi. n a tény, az tény ma- akárhogy is nézzük, ázkilencven óvodásko- gyermek kívül maradt óvodákon. (És ez csak [unkaverseny iszonöt brigád 216 i vesz részt a X. kong- :us tiszteletére indított .alista munkaverseny- az Alföldi Cipőgyár unfélegyházi gyáregy- ben. A vetélkedő során ítnék elnyerni a íeg- gyáregység címet az zer forint jutalommal ándorzászlóval. A leg- műszak címért is ver- kezdődött. Az első heist elérő kollektíva ju- a 20, míg a második szetté 15 ezer forint. I az első, mind a má- c helyezett a pénzjuta- mellett kongresszusi lorzászlót is kap. Kecskemét! Vaj cm mekkora számot kapnánk, ha összesítenénk a megyei adatokat?) Most a szülők mennek mindenhová segítségért, megértésért, protekcióért. Lázonganak, jogosan és jogtalanul, fenyegetőznek is nem egyszer, kiabálnak az óvónőkkel, akik hiába magyarázzák, hogy nem ők tehetnek róía. Hiába mondják, hogy nincs több hely. így is akkora a túlzsúfoltság, hogy az a korszerű óvodai nevelőmunkát is veszélyezteti. A SZÜLÖK a munkából nem eshetnek ki. A gyermekek gazdátlanul nem maradhatnak. Az óvodák vezetői nem segíthetnek, bármennyire szeretnének is. A tanács? Köti őket a terv, a rendelkezésre álló keret. Pillanatnyilag tehát ők sem tudnak változtatni a helyzeten. Lényegesen legalább is nem. Mert próbálkoznak többféle megoldással js. Kecskeméten bővítették a Hosszú utcai óvodát. Harminc gyermekkel többet helyezhetnek el a Csongrádi úti óvoda nagyobbí- tásával. Megszüntetik a Voelker-telepit és félmillió forintos költséggel létrehozzák a Mikszáth téri óvodát. És mindezt már a közeli napokban, hetekben. Azonban a tanács vezetői is elismerik, hogy mindez nem sokat javít a jelenlegi rossz helyzeten. Mint ahogyan azt is elismerik: nem készültek fel eléggé a gyermekgondozási segély bevezetése után várható gyermekszaporulatra, nem bővítették megfelelően az óvodai hálózatot. A rendkívüli problémát ismerve, az elkövetkező években nagy előrelépést terveznek. íme, néhány példa; új leninváro- si száz személyes óvoda, új óvoda a Méhesfaluban, Hunyadivárosban és Széchenyivárosban, valamint a városközpont óvodáinak további bővítése. Ez azt jelenti, hogy a negyedik ötéves terv végére, 1975- re nagyjából megoldódik ez a ma még súlyos probléma. Négyszáz gyerekkel többet vehetnek majd fel, mint most. De addig is: bele lehet-e nyugodni a mostani helyzetbe? A jelenlegi helyzeten csak az változtathat, ha az üzemek, vállalatok segítsége végre gyakorlattá válik, általánossá lesz. Tavaly a művelődésügy vezetői felhívással fordultak hozzájuk, hogy anyagilag támogassák az óvodai helyek számának szaporítását. (Egy gyermek elhelyezéséhez kb. 35 ezer forintra van szükség.) Sajnos, nem lehet dicsérni a vállalatok igyekezetét ilyen vonatkozásban. Csak a Cipőgyár, a TÜZÉP és a Gyógyszertári Központ ajánlotta fel idáig a segítségét. Ez ösz- szesen alig tíz gyermek felvételét teszi lehetővé. Tehát még kezdetnek is nagyon kevés. Furcsa, hogy éppen a legnagyobb vállalatok maradtak pasz- szívak. A vállalatokat az is ösztönözhetné pedig, hogy a megállapodás szerint minden egy gyermek hely- biztosításához szükséges összeg után ' két gyermek felvételét garantálják a művelődésügy vezetői, a vállalatnál dolgozó szülők részére. MINDEZT egybevetve: senki előtt sem lehet kétséges. hogy halasztást nem tűrő, fontos társadalmi ügyről van szó, aminek gyors megoldása mindenkinek egyformán érdeke. Éppen ezért javasoljuk, hogy a művelődésügy vezetői minél előbb üljenek össze az üzemek képviselőivel, hátha így előbb tudnak változtatni a jelenlegi helyzeten. Varga Mihály Marika néni szabadságra megy... Marika néni kiveszi a szabadságát és ez azt jelenti, hogy Szabadszálláson a művelődési ház működéséért felelősek újabb gondnak néznek elébe. Mert a községben immár július 6-a óta nincsen kuT- túrház igazgató. Nagy Gé- záné ugyanis, aki eddig betöltötte a tisztet, szülési szabadságra távozott, és a helye mindmáig betöltetlen. Az ügyek zömét pedig — napi tíz, tizenkét, vagy még több órában — Marika néni, azaz Zsoldos Istvánná viszi, aki mivelhogy a művelődési ház területén lakik, mindig, mindenki számára elérhető. Bálakon felügyel, kezeli a televíziót, gondot visel a tisztaságra és a fiatalokra, kik a vezető hiánya ellenére is be-be- j árnak az intézménybe beszélgetni, vagy lemezeket hallgatni, úgy, a maguk szórakozására. Marika néni pedig mást nem is tehet, mint megpróbálja ellátni a mindenes tisztet, hiszen mint gondnok, jó néhány éve együtt él a közművelődés örömével — gondjával a községben. Kiss Kati, a gazdasági előadó valamelyest segíti munkájában, és az adminisztrációs ügyeket elintézi munkaidejének rövid négy órájában, mert a másik négy órát a bölcsődének kell szentelnie a szerződés szerint. így tehát nem igen tud a község művelődésügyére nagyobb energiát fordítani, programokon gondolkozni, vagy csoportokat szervezni. Most azonban egyedül marad a művelődési ház gondjaival, mert Marika néni kivette a szabadságát. Almát megy szedni a Lenin Tsz kertjeibe. Marika néni azt mondja, hogy ott napi száz forintot is megkeres, ha jól dolgozik. A két hét szabadság ideje alatt ez több, mint itt. az egész havi fizetése, így senki sem vehetné rossz néven tőle, ha magára hagyja Katit, a maga napi négy órájával. Egy kis fizetéskiegészítés mindenkinek jól jön. De Marika néni szivén viseli a népművelés ügyét. Ezért szabadsága ellenére is igyekszik segíteni azokon, akik igénylik a kultúrát, és esténként, ha megjön az almaszedésből, kinyitja a művelődési házat, felkapcsolja a televíziót, felügyel a fiatalokra, és igyekszik elvégezni a takarítás feladatait is. Még bálát is csinál szombaton, mert mint mondja, nincs pénze a háznak, szegények és igencsak szükségük van a bevételre. Bár ez este hattól éjjel egyig terjedő elfoglaltságot jelent, plusz a másnapi nagyobb takarítási munkálatokat is. De ezt is vállalja, mert Marika néni szinte összenőtt Szabadszállás népművelésével, ő az intézmény „gondnoka”. És. noha július hatodika óta nincs a művelődési háznak vezetője, mégsem törte le a rászakadt teher. Inkább bizakodó, talán nem 6 az egyetlen, aki aggódik a községi közművelődési helyzetért... Azt mondja, hogy talán mégis lesz igazgató hamarosan. Mert olyasmit hallott, hogy a községi tanácson már tárgyaltak valakivel .. „ aki talán el is vállalja... Marika néni elmegy szabadságra, de bizakodik. Hogy amire visszajön, talán már rend lesz a szabadszállási művelődési házban, és lesz, aki megtölti élettel az épületet Mi *s együtt bizakoi-; dunk vele. (Pa.) Báldy Bellosics Flóra: A régi népi takácsok élete Nagybaracskán és környékén Erdekelhet-e valakit ma, a tökéletes szövőgépek, a csodásnál csodálatosabb, leheletkönnyű műanyagok korában a régi, múlt században élt falusi takácsok élete, egyszerű szövőszékeik, kenderből készített szőtteseik? Báldy 3.) — Jó hogy jössz szívem — mondta Gréti, s kapaszkodott Brunner karjába — Már vártunk. Még nem mutattam be neked az unokahúgomat rondta Kloss. Gyengéden megfogta Edit karját, unnerhez vezette. Furcsának találta, hogy Edit emeg, s csak nagy erőfeszítés árán mosolyodik el. A csinos nők egészségére — mondta Brunner, elképesztően részeg volt már. Edit mégis úgy e, hogy ez a részegség most inkább játék, mint ág. Brunner mozdulatai nagyon mesterkéltnek ik. Valahol mintha már találkoztunk volna — mondáit, s Brunner szemébe nézett, de nyomban meg- ä, hogy említette az esetleges találkozást, mert ner szemében gyűlölet lobbant. A Führerért, a győzelemért, a germán Európáért íondta Brunner, s úgy ivott, hogy a pezsgő vé- orgott az ingén. akint sziréna üvöltött bele az éjszakába. Vala- íyien riadtan kapták fel a fejüket. Edit Klosshoz s csendesen mondta: Hans, félek. Nagyon félek. Bátorság kedves — mondta Hans. — Ezek nem céloznak, hanem vagy a hídra, vagy az állomásragy a gyárak egyikére. Nem a bombázóktól félek — súgta a lány, s Kloss lenül nézett Editre. y óra múlva, amikor előjöttek az óvóhelyről, va- nnyien levert hangulatban kocogtak felfelé a őn. Ahány ember, annyi kusza gondolatsor, ök, nemrégiben egész Európát a tarsolyukban tudták, kénytelenek óvóhelyen tölteni a szilveszter egy t, mert valaki beleszólt, bele tud szólni terveikbe, eider és Broch szinte szóról szóra ugyanarra gon« doltak. Kloss szerette volna tudni, hogy Edit mire gondol e percben, de nem kérdezett semmit. Gréti megpróbált vidámságot vinni a társaság hangulatába, s csak odafönt vették észre, hogy Brunner eltűnt. Hajnali három óra lehetett, amikor a társaság örömmel fogadta Edit javaslatát, s Kloss bármennyire is akarta itt tartani őket, elbúcsúztak. A két lány a három tiszt kíséretében érkezett meg a tiszti szállóhoz közeli leányszállásra. Szobájukban dermesztő hideg volt, s Edit örömmel fogadta Gréti javaslatát, hogy feküdjenek ketten az ő ágyába, így nem fognak fázni. A dupla takaró alatt, Gréti mellett Edit arra gondolt, milyen jó, hogy senki sem vette észre azt a kis incidenst Brunner és közte. Azt sem, hogy amikor a találkozásukra célzott, Brunner szemében gyűlölet villant. Egyet biztosan tudott most Edit: elrontott valamit, s ha bárki is faggatná most, hogy mi történt közte és Brunner között, aligha merné megmondani az igazat — Lehet, hogy tévedek? — gondolkozott Edit. s kétségek gyötörték. — De ha nem alapos a gyanúja, akkor miért tűnt el Brunner az óvóhelyről? Editnek most kedve lett volna legalább Hanssal közölni gyanúját, de félt, hogy mégiscsak téved, s akkor kellemetlen helyzetbe hozhatja Klosst is, önmagát is. Igaz, hazafelé Kloss célzott arra, hogy a lakásban Edit azt mondta: nem a bombázástól fél, de a lány kitérő válasza után Kloss elejtette a témát. — Vedd úgy, hogy csak kitaláltam valamit kíváncsiságod felkeltésére, a gyakori találkozás kiprovoká- lására — mondta a lány, s Kloss kedvesen magához húzta: — Csacsi vagy. Találkozni titok nélkül is találkozunk. Sőt, anélkül még jobb, mert nem szeretem, ha a menyasszonyomnak titkai vannak. — Kedves vagy — mondta Edit, de belül remegett a Brunnerrel való találkozás emlékeitől. Most csak vergődött az ágyban, sehogyan sem jött álom a szemére. Mellette Gréti már régen az igazak álmát aludta. (Folytatjuk) Bellosics Flóra évtizedekig gyűjtögette szeretettel és szorgalommal azt az ismeret- és tudományanyagot, amellyel választ adhat e kérdésekre. Most megjelent művében először képet ad három Duna-melléki község: Nagybaracska, Bátmonos- tor, Dávod változatos történelmi eseményeiről. Múltat kutató lámpásával természetesen azokba a zugokba világít legfényesebben, ahol feltárulhat a rég elporladt takácsmesterek emléke. Anyakönyvi adatok és a többé-kevésbé hálás utódok emlékezései révén nevük nem tűnt el nyomtalanul. A leghíresebbek közé tartozott a „dinasztia-alapító” Szabó Imre, aki az 1720-as évek tájékán telepedett le Nagybaracskán. Szinte hihetetlen, hogy még a századfordulón is százhúsz takács működött. A régi mesterek céhes keretek között dolgoztak. Bepillantást nyerünk a könyv segítségével a kendertermelés és feldolgozás folyamatába, mely az asz- szonyok dolga volt. A kendertermelés mind a négy községben általános, egészen az elmúlt évtizedekig. Még 1957-ben isi a legtöbb családnak volt kenderföldje. A baracskaiak emlékezete szerint a legjobb kendert azelőtt Bácsszentgyörgyön termelték. Jz a helység valamikor Gyurity néven Nagy- baracskához tartozott. A takácsok mindig megkérdezték, hogy györgypusz- tai-e a hozott kenderfonal, mert szövésre azt válla Hálj legszívesebben. „Gyurityon selömkendert termeltek” — mondták. A szövés nehéz és sok türelmet kívánó munkája a férfiakat illette. Asszonyaik segítő kezét sem nélkülözhették azonban, amit találóan fejez ki szólásmondásuk: egy takács nem takács, két takács fél takács, három takács egy takács. A gyéren előkerülő családi hagyatékokban akadt néha egy- egy takács rajzfüzet. Meg-! fakult lapjai szép szőttesmintákat és — mint sok biblia — a családi eseményeket őrizte meg. Báldy Flóra munkája-’ nak mellékletében lapok sorát szánja az említett minták, valamint technikák gazdag ismertetésére. Ezek színe az utolsó esztendőben csaknem kizáró-! lag piros, amelyet régen • a kékkel együtt alkalmaztak. Maguk a szőttesek jórészt háztartási1 eszközök: ingek, gatyák, lepedők, törülközők stb.,' de megtalálhatók mellettük az ünnepek rangját emelő darabok is: a gyermekágyas asszony számára vitt étel-ajándék letakarására szolgáló paszitakendők, a lakodalmi me- nyasszony-mosdatás kelléke, a mosdókendők, a ru- dikendők, a cifra kendőruhák. Végül megtudjuk, hogy a „boszorkányok rontása” ellen a legjobb védekezés: minden munkát aprólékos gonddal kell készíteni. A mű a Bajai Járási Tanács anyagi támogatásával jelent meg, mint a Türr István Múzeum kiadványainak 16. füzete. Késmárky Mária
