Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

ll>ODf\LO/M

Fodor József:

Ember anyja

Asszony; Ember anyja! Nyugalom árad Belőled. Mert nálad lel nyughelyét

Fejünk, ha már eszmélni, élni fáradt,

Mint élni is tebenned született.

Béke s titok! Világnak ringató ja (Ember-tudatnak maga a világ),

Lélegző, lágy sír! Élő hangja hordva Süket csíránk s feltámadás-csudát |

Nagyobb csuda nincsen a születésnél.

S hogy újulj még szebben, van a halál?

Mint ki hátrább lép, hogy első szökésnél Messzibb szökjön, mint ki versenyben áü;

Örök versenyben: s ki felfog, továbblök Erős-lágyan tovább: asszony, te vagy!

Világ-tartó s — vivő; s mint nyel a vad rög, Űj életre váltsz, te biztos, néma, nagyi

Hős, lárma nélkül! Csendes, csuda harcban A vad ^halállal; és te győztes itt

Mint tárja létünk, s új s új arcban itt van — Anyánk, örök s örök-új fiaid! _

S

zememben óriás kép tűnik ott fent Ég s föld között: a szót rá nem lelem!

Két véglet közt szilárd-egy, iszonyú, szent! Asszony; egy, s mind, száz-nevű, s névtelen!

Csanády Jánosi

Napjaink

I«--'

Napjaink szilánkokból állnak össze, amikor belénk hasít a hajnal, az utak párhuzama összeolvad, s irdatlan messzeségbe futva-fut, téli mezők, zöld vetések kísérik, s felperzseletlen, lüktető faluk — de nincs oly messze, hova el ne érne érc-erük lüktetése; amíg kötélhidak alatt dzsungelek fókuszában, tűzfalomlasztó városokban iszonyat-vasszilánkok bontják a dobbanó idők

Az irányelvek tükrében

A kongresszusi lözheti a tudati előrehala-gét, mert ezek nélkül csak lagot, legfeljebb csak an3 irányelvek vitája most van dást, s az anyagi javak szubjektív óhaj marad nak 90 százalékát. Jelzi ez kibontakozóban. A vezető- termelésének elsődlegessé- mindenféle szép terv és el- a korábbi évek nagy elma- ségválasztó taggyűléseken Se sem jelent merev elha- képzelés. Az blyanok, mint radását, az évszázados gon- véleményüket nyilvánító tárolást ettől, sót még az amelyekre az Irányelvek is dókat, a terület sajátos párttagokon kívül a tömeg- említett sorrendiség sem felhívja a figyelmet; „Az helyzetét is. De éppen az szervezetek fórumain a mindig és minden helyzet- azonos típusú iskolák kő- anyagi javak előállításában pártonkívüliek is hallatják ben egyforma — nos, né- zött fokozatosan szűnjenek való jelentős előretörés — szavukat A felszólalások, hol az egyetértés mögött meg a még jelentős szín- a mezőgazdasági termelésészrevételek többsége ért- a helyes elvektől nagyon vonalbeli különbségek... bői vállalt tekintélyes rész- hetően, elsősorban a’ gaz- is eltérő gyakorlat lappang. Folytatni kell a szakképzés arányunk, s az ipar gyors dasáei ’ témákkal, az élet- Lehetne erre példákat fel- korszerűsítését...” De még ütemű, az országost is meg- színvonal és a szociálpoli- hozni például az egyes az is, hogy „különös gond- haladó fejlődése — diktálja tika, a közéleti tisztaság üzemek, gazdaságok, vagy dal kell foglalkozni a fi- az említettekben való kérdéseivel van összefüg- éppen helyi tanácsok kul- zikai dolgozók gyermekei- „ütemváltást” is. Csak is- gésben. Igen sokan fejük turális alapjainak felhasz- nek iskoláztatásával." Ez mételni lehet: ez már nem

ki azonban_s legtöbbször nálásából. Amikor — és utóbbira jó példa az álta- kizárólagos állami vagy taa

z irányelvekkel összhang- ez még jobbik eset! — az lános iskolai diákotthon há- nácsi feladat, ban — társadalmunk ideo- utat, járdát, öltözőt, a sport lózat megteremtésében el- kongresszusi irányellógiai és kulturális állapo- támogatást stb. hajlamosak ért megyei eredmény. Az a ve]j vitájában ezek a követéről is nézeteiket. közvetlenül „kultúrának” tény, hogy az országosnak telmények természetesen

elkönyvelni, nem beszélve 15 százaléka Bács-Kiskun- nem fogalmazódnak meg

Annál is inkább ősztö- az igénytelen és nem sok ban található, s az itt el- üyen konkrétan. A helyi nözni kell az ilyen jellegű fantáziát eláruló „tapasz- helyezett tanyai gyerekek igényeket elmondják a feltapasztalatok megvitatását, talatcserékről”, az eszem- száma ez év végére már szólalok és éppen ezekből mert az egyoldalúság ve- iszommal társított rendez- 1160-ra növekszik. Mégis iehet legjobban lemérni a szélye egyébként is fenn- vényekről. Nem ok nélkül messze elmaradtunk az igé- tényleges helyzetet, a köve- áll Ha megfigyeljük a köz- állapítja meg az Irányéi- nyéktől, különleges helyze- telményeket. A még több napok különböző rendezvé- vek, hogy „A közművelő- tünk, a tanyarendszer a kö- óvoda, napközi igénye épp nyeit, s azok tematikáját, dés eredményei ellenére el- vetkező ötéves tervben még ^gy beletartozik ebbe, mint láthatjuk, hogy a viszony- marad a növekvő társadat- gyorsabb előrelépést köve- a városi művelődési házak lag ritkábbak tartott kul- mi követelményektől.” S tel. De feltehető a kérdés: elmaradottsága a peremke- turális jellegű tanácsko- ebből következően: „Mind csupán tanácsi feladat ez? rüietek új lakónegyedek zások közül is igen kevés állami, mind vállalati for- Nem érdeke vajon — akár kulturális létesítményeinek az olyan, amely érdemben rásokból többet kell biz- a jövendő szakképzett mun- hiánya stb. tárja fel társadalmunk tosítani a felnőtt lakosság kaerő szempontjából is —

ilyen jellegű problémáit, el- oktatására és művelődésé- a területen levő gazdasá- A Központi Bizottság lentmondásait. Több ma re, mindenekelőtt a munkás goknak? Vitathatatlan, most a kongresszusi irány- még a látványos aktus, a települések megfelelő mű- hogy csakis a közös össze- elvekben segít megfogal- formális elem a rendezvé- velődési intézményekkel va- fogás hozhatja meg már mazni, összefoglalni ezeket nyeh, „szimpozionok” és an- ló ellátására, az ifjúság mű- a közeli jövőben, ebben és a kívánalmakat is, s azt kétok munkájában, mint a velődési igényeinek kielégí- a hasonló kérdések egész várja tőlünk, hogy a kongmélyenszántó tartalom. Ép- tésére." sorában, a nagyobb ered- resszusi beszámolóhoz, repen ezért nagyon is oda _ menyeket. ferátumokhoz még több

kell figyelni a napjainkban Nyilvánvaló, hogy Szükség van erre a foko- adalékkal egészítsük ki az

kibontakozó nagy véle- főleg tartalmi és színvonal- zott előrelépésre annál is országé« tapasztalatokat. A ménycserére, amelyhez az beli kérdésekről van szó — inkább, mivel megyénkben nyílt és őszinte vitázó lég- MSZMP Központi Bizottsá- hiszen sok még a ki nem az oktatási, népművelési és kör bizonyára segít a kul- gának kongresszusi irány- használt lehetőség falun, egyéb kulturális feladatok turális állapotok körvonala- elvei adtak ösztönzést és városon egyaránt —, mégis ellátására fordított összeg inak még pontosabb, a he- alapot. S ebben éppen a erőteljesen hangsúlyozni — bár a másfél milliárdot lyi körülményeket is job- gazdasági előrehaladás, az kell az anyagi ellátottság is meghaladja az ötéves ban tükröző megrajzolásá- anyagi javak termelése, javítását, az intézmények tervben — nem éri el az ban.

életnívónk emelése érdeké- létesítésének szükségessé- egy főre jutó országos át- F. Tóth Pál

ben is erős hangsúlyt kapnak az ideológiai és kulturális tényezők.

„A szocializmus teljes felépítésének egyik fő feltétele a magas eszmei és erkölcsi színvonalú szocialista közgondolkozás, a szocialista embertípus kialakítása." — olvashatjuk az irányelvekben.

Általánosan is elismert

álláspontok ezek ma már, s csak igen ritkán lehet hallani ettől eltérő véleményt. És épp ebben van a veszély, mert miközben mindenki egyetért azzal, hogy a „lét” nem nélkü-.

Molnár Zoltán:

E

lőször csak véletlenül jártam arra. Addig a rö- videbb útat választottam, de egy napon, ahogy munka után megmosakodtam, magamra kaptam a ruhát, fütyürészve, hetykén, valahogy bódultán iramodtam neki a világnak, s egyszer csak azt vettem észre, hogy ismeretlen vidéken járok. Na, sebaj. Felnyúltam a fák lombjai közé és hűvös leveleiket téptem a tenyerembe, aztán szerteszórtam. Begörbített ujjakkal végigkopogtattam a kerítéseket, mint a gyerekek, s ^ívá-ícsian nézegettem közben a házacskákat S akkor egy ablakban megpillantottam egy leányt. Önkéntelenül elmosolyodott, amikor meglátta bolondos világbabaktatásomat, ahogy játszottam a levelekkel és megkopogtattam a kerítéseket az övékét is. Különös, megértő mosoly volt a még szinte gyermeki arcon. Semmi nyoma a lányos megakelletésnek, de a szeméremnek sem; olyan természetes, hogy csudál- kozni kellett rajta. Magam is a szemébe néztem és mosolyogtam; de én sem úgy, ahogy lányokra szoktam, hanem ártatlanul, mint ő, és kinevetve gyerekességemet.

De amint túlhaladtam, valami szép és Kttalálhatatlan szomorúságra emlékeztetett az arc, s azért másnap délután is erre kellett hazamennem.

Mentem komolyan végig a Gomba utcán, ahogy illik. S a kis fehér ház ablakában ott ült a lány, s amint észrevett, megint elmosolyodott. Én meg abban Ti ^iiianathan kitaláltam: azon derőL hogy böö úgy.

viselkedek, mint tegnap; hanem most erővel komolynak és felnőttnek mutatom magam. Nem állhattam meg, nekem is mosolyognom kellett.

A következő napon erősen elhatároztam, hogy egyáltalán nem engedek; nem vagyok már holmi vigyori inasgyerek, hanem valóságos iparossegéd, akinek adnia kell magára. Ám ahogy a ház elé érek, s kész vagyok a leány orcájával szemben komolynak maradni, látom, hogy őneki esze ágában sincs nevetni, hanem ugyanolyan okos képet vág mint én, de a szemén látszik, csak azért csinálja, hogy kedvesen kigúnyoljon. Ahogy tegnap a mosolygásától, most ettől a komolyságától nem bírtam ki, hogy hangosan és igazán el ne nevessem magam. Mintha erre várt volna, ő is nevetett, de csak picikét, csilingelve. Megcsóváltam a fejem e kicsi vereség miatt, s visszanéztem, hogjr meggyőződjek, van-e igazán a valóságban ilyen kedvességszépség.

N

em is értem be annyival, hogy naponta elmegyek az ablaka előtt. Ezután már reggelenként is a Gomba utcát választottam, pedig így vagy tíz perccel korábban kellett kelnem, amit a háziasszonyom sehogyan sem tudott megérteni.

Ilyenkor üresen ásított az ablak; be lehetett látni a szobába, de ott sem volt senki.

Megvetett ágyak, s előttük egy kis dívány, tarka pokróccal letakarva, két kerek, fodros párna az ágynak támasztva. Ezen a díványkán alhat, meg a párnákat is ő hímezhette. S biztosan azért csinálnak korán rendet, mert az apja munkába megy, s éppen vele reggeliznek a konyhában.

Amikor hazamentem, rákönyököltem az asztalra, becsuktam a szememet, s rögtön megjelent előttem okos szemével és tiszta arcocskájával. S elkezdtem vele beszélgetni, nem kimondott szavakkal, de lélekből, s meghökkentem, mikor kibuggyantottam az igazságot.

S

eretlek téged, te leány, s látom, én is megtetszettem neked. Belőled olyan szelíd, takaros és munkásemberhez való asszonyka lesz, amilyenre szükségem van, én meg olyan dolgos, családját szerető ember, amilyet te képzelsz magadnak. Igaz, csodaszép vagy, de én sem vagyok akármilyen legény.

Fel is álltam és belenéztem a komód felett a kerek tükörbe.

Másnap köszöntem a leánynak. No, csak úgy köny- nyedén, két ujjamat a sapkámhoz érintve, hogy azért szégyenbe ne maradjak, ha nem fogadná.

Nem köszönt vissza.

Nem tudtam mire vélni a viselkedését. Először mintha biccentett volna, de közben talán meggondolta magát; zavarba jött, elpirult. Gyönyörködtem benne,, mert olyan kedves volt így pirosán.

Holnap ugyanígy megbököm a sapkámat, majd meglátjuk, mit tesz, hiszen most már tudhatja, hogy megint köszönni fogok. Lépnem kell egyet előre.

De megelőzött. Alig fordultam be a Gomba utcába, messziről láttam, hogy egy lány megy át az úton, valahogy furcsán bicegve. Aztán jött még felém egy pár lépést a keskeny járdán, s éppen a nyolcas számú ház előtt megállt. A világoskék blúzáról megismertem.

Hallottam, hogy az anyja kiált neki: „Jössz már, kislányom?” ..Megyek, megyek már”. De megvárta míg odaérek.

Egyetlen önkéntelen pillantással mértem fel egész alakját, törékeny kis vállát, kék blúzát emelő kerek mellecskéit, ferde csípőjét és lábait, melyek közül az egyik rövidebb volt, mint a másik és félarasznyira emelt talpú cipő pótolta.

Felemeltem a két ujjamat, de hiába igyekeztem úgy, mint az előző napokban. Nem köszönt vissza, csak nézett egyenesen a szemembe, belémlátó, okos tekintetével. Éreztem, hogy továbbra is ott áll a kapuban mozdulatlanul, mégsem voltam képes visszanézni.

Rákönyököltem az asztalra, becsuktam a szemem, s csak néha nyitottam ki.

Ügy éreztem magam, mint egy elhagyatott szerető. .

M

áig fáj, álmodni is szoktam róla. Másnap, s harmadnap, s később már nem a Gomba utcán jártam haza, hanem a régi, a rövidebb úton, f