Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-18 / 219. szám

4. «Mal 1970. szeptember 18, pántéit Jeanne, a pacsirta Figyelemre méltó esemé- j mennyire szeretne okos lén­nyé volt a televízió műso- ni, Jeanne úgy beszéli rá rának Anouilh: Jeanne, a ! saját szándékára, hogy pacsirta című színművének \ fegyvert és kíséretet kap- bemutatója. Jean Anouilh [ jón, mintha a kapitány sa­tt huszadik századi francia j jáí maga találta volna ki. irodalom legnépszerűbb \ Az egyházi bíróság előtt színpadi szerzői közé tar­tozik, hazánkban főként a Beckett avagy az isten be­csülete című drámája is­mert a József Attila Szín­ház néhány évvel ezelőtti kitűnő előadásából, de Kecskemét és megyénk színházlátogató közönsége közvetlen ismeretséget is köthetett vele tavaly, ami­kor Eurydiké című színmű­vét mutatta be a Katona József Színház. Anouilh termékeny mun­Jeanne mintegy újrajátssza, elemzi életútját, s a szabá­lyosságra törekvő, minden embertől iszonyodó érvek­kel szemben az ember bel­ső indulatainak igazsága mellett foglal állást. Ezért választja a halált a min­den cselekvési lehetőségtől megfosztó kegyelem helyett. A nyugatnémet film Imo Moszkovicz rendezésében meglehetősen egysíkú elő­adásban mutatta be a szín­müvet, amelynek jelentő­Összhang nélkül II. Az együttműködés gátjai kássága során gyakran es , sége közel sem éri el Shaw szívesen nyúlt történelmi j Szent Johannájáét. Nem témákhoz, de az egziszten­cializmushoz közelálló vi­lágnézete nem az elmúlt korok társadalmi valósá­gát idézteti föl vele, hanem a személyiség különböző problémáit, az egyéni dön­tés lehetőségeit és okait boncolja történelmi keret­ben. Jeanne d’Arc történeté­ben sem azok a társadalmi erők érdeklik, amelyek a rajongó hittel megszállott, egyszerű parasztlányt az angol betolakodók ellen küzdő franciák nemzeti mozgalmának jelképévé tették. Az emberi sors elrendel- tetésszerű, s egyben kiszá­míthatatlan volta mellett A Szabolcs-Szatmár me­gyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága a szamosközi ár­vízkatasztrófáról és a érvel Anouilh azzal, hogy j negyvenkét község újjá- Jeanne úgyszólván a hábo- | építéséről dokumentumfil- rú eseményeitől elszigetel- j met készített. A társadalmi ártott volna alaposan .,meg­húzni’’ a hosszú, időnként önismétlésekbe bocsátkozó párbeszédeket. Néhány ér­tékes színészi alakítást lát­hattunk, elsősorban Elisa­beth Schwarztől Jeanne szerepében és Hans Canin- bergtől, aki az inkvizitort játszotta. A magyar szink­ron igen jól sikerült. Sz. J. Film r • • r r r at ti I az újjáépítésről ve, tehát a körülmények ellenére határozza el ma­gában, hogy az égi hangok tanácsát követve harcba száll a trónörökös megko­ronázásáért és az angolok kiűzéséért. A színmű kö­vetkező két jelenete azt példázza, hogy az emberből hiányzó tulajdonságok mennyire irányítói teltet­nek az emberi cselekvés­nek. Jeanne a Beaudricourt kapitánnyal folytatott pár­beszédében azt aknázza ki, hogy az elmésnek cseppet sem mondható katona és tömegszervezetek, vala­mint a szamosközi lakos­ság kérésére a segítés­nyújtásban élenjáró építő­ipari vállalatokról utcákat neveznek el, s emlékosz­lopot emelnek az ifjúsági táborok helyén. Emlékpla­ketteket is készítenek, s azokat elhelyezik az újjá­épülő középületek alapjai­ba. A szatmári árvízről könyvet adnak ki, amely beszámol az árvizes idő­szaktól a teljes újjáépítés­ig a példa nélkül állp, ön­zetlen segítségnyújtásról. „Elhúznak mellettünk.” — Mindjárt adódik a kérdés, ez a félelem nem az indokoltnál nagyobb mér­tékben nyugtalanítja a császártöltési tsz-vezetők álmait? Vajon nem túl sok idő és energia fecsér- lődik az olyan eszközök és módszerek kigondolásá­ra. amelyek az afféle tö­rekvések jegyében kerül­nének felhasználásra, hogy ki és hogyan gyűrje ma­ga alá a másikat? E kérdésekkel koránt­sem a gazdálkodás szint­jén zajló normális és egészséges versengést ki­fogásolom. Nemcsak Csá­szártöltés paraszti lakos­ságának, de az egész nép­gazdaságnak jó az. ha egy- egy gazdaságban javulnak az eredményesség, a jöve­delmezőség „mutatói”, s a bevált módszerek a társ­gazdaságokban is kipró­bálásra kerülnek. Még az sem baj, ha a módszere­ket, szakmai fogásokat „egy az egyben” leutá­nozzák. Mert ha beválnak és elterjednek, annak az egész tsz-tagság látja hasz­nát. Ám sajnos, a császártöl­tés; tsz-ekre az utóbbi időben nem ez a fajta vetélkedés a jellemző. A „ki a legény a gáton” el­döntésében alapvetően a hatalmi presztízs igénye munkál; úgy akarnak ki­emelkedni, hogy a szom­széd lába alól kihúzzák a talajt. Ez pedig kizárja a legalapvetőbb, a célszerű­ség tekintetében meg sem kérdőjelezhefő 'együttmű­ködési lehetőségeket is. Holott ezek nagyon is har­monikusan megférnének a gazdasági versengéssel. Sok kis major Bizonyító példákra van szükség? Akadnak bőven. Közvetlenül az átszerve­zés előtt 5 tsz és 3 tszcs volt a faluban, s mind­egyik máshol .fogott hozzá a majortelep kiépítéséhez. Ez kétségkívül kedvezőtlen alapot teremtett a köz­pontosításhoz, mégsem te­kinthetjük természetesnek, hogy e majorkezdemé­nyeknek szinte mindegyi­két egyformán fejleszteni igyekeztek azóta. Ahelyett, hogy a koncentrált tele­pek kiépítésére törekedtek volna. Ennek jelentőségét a közművesítés, a villany- és a vízellátás szempontjá­ból aligha kell itt bizo­nyítani. Például; pecse­nyecsibe nevelésével mind­három tsz évek óta fog­lalkozik. Mindegyik más­más helyen. Ez az üzem- ág eszményi terepe lehet­ne a kooperációnak. De erre még csak kísérlet sem történt. Más. Egy kisebb major­telepét az Űj Barázda a Kossuth Tsz-ének szom­szédságában. s annak te­rületén alakította ki. Ebből azután a bonyodalmak so­rozata származott. Csere­földként az Űj Barázda legelőterületet ajánlott fel, de a Kossuth a legjobb szántóból kérte a törlesz­tést. Máig sem történt megegyezés az ügyben. Másrészt a véletlen úgy hozta, hogy a Kossuth a maga „portáján” villamo­sított. az Űj Barázda pe­dig kutat fúratott a víz­ellátás céljaira. Az utób­bi gazdaság a vízvezetéket a mesgyéig elvezette, fel­ajánlotta a Kossuthnak, hogy kösse rá hálózatát, cserébe pedig adjon vil­lanyt. Ez sem történt meg. Az elmúlt télen a Kossuth Tsz állatgondozói hasig érő hóban hajtották ki az ál­latokat a vályúhoz. Ugyan­akkor az Űj Barázda Tsz nagy költséggel tbc-mem- tesített állományában új­ból fellépett a fertőzés, mert az állatait keresztül kell hajtania a Kossuth Tsz legelőjén. Gépjavító, pince, hűtőház Külön bekezdést érde­mel a gépjavítók ügye. Mivelhogy mindhárom tsz-nek külön gépészeti te­lepe van. Az okok gyö­kere visszanyúlik az eű múlt évtized közepéig, amikor is az volt a he­lyes. célszerű elképzelés, hogy a felszámolásra ke­rülő helybeli gépállomási épületeket és felszerelése­ket a három tsz közösen vásárolja meg. De mire az ügylet nyélbeütésére ke­rült volna sor, a gépál­lomás!,, illetékesek elálltak a kiárusítási szándékuk­tól. azzal az indokkal, hogy ott a vállalat helyi telepét alakítják ki. Eb­ből nem lett semmi, így egy év múlva megint csak eladásra kínálták a műhe­lyeket, szerszámostól együtt. Ám ekkorra mind a Felszabadulás, mind a Kossuth hozzáfogott a sa­ját műhelyek megépítésé­hez. egyedüli vásárlóként tehát az Űj Barázda je­lentkezett. Meg is kapta az épületeket 600 ezerért, ugyanennyiért a berende­Négy év egy brigád éleiében érez, akihez kezükben egy zacskó citrommal, vagy tábla csokoládéval betop­pannak a kollégák, ‘még­A címben említett négy selejtcsökkenés 2 százalék, illető különben jő munkás, ha a látogatás puszta té- .................. .... • - -- ......... ............. hyét rögzíti is a brigádnap­ló. T avaly a Felszabadulás Tsz kétmillió 800 ezer. az Űj Barázda 2,5 millió, a Kossuth Tsz pedig 2 mil­lió forintot költött új be­ruházásokra. Külön-külön is szép summák ezek. hát még együtt... Ha volna megfelelő összehangolás, tervszerűség a szakosodás­ban. nagyon szépen elke­rülhetnék a beruházások elaprózódását, a csip-csup épületek barkácsolását. Mert amit építenek — építgetnek — lassanként amit az a beteg brigádtag [ pemcsak a jövő, a jelen zést. azóta a fejlesztésre, korszerűsítésre ráköltöt­tek még jó félmillió fo­rintot. Mellesleg; az ,a körül­mény, hogy az Űj Baráz­da türelmesen kivárta a telep végleges kiárusítá­sát, újabb szóbeszédre, gyanúsítgatásokra adott alkalmat. S ez elég volt ahhoz, hogy lehetetlenné tegye a gépjavításban va­ló együttműködést. Az, hogy különböző anyagok, alkatrészek szükség sze­rinti cseréjére esetenként sor kerül, pusztán a mű­helyfőnökök öntevékeny­ségének köszönhető. Egyedül; kivétel a 13 ezer hektós borpince épí­tésére történt közös vál­lalkozás. Bár sok köszönet ebben sincs. Az építkezés megkezdése után ugyanis a Felszabadulás Tsz a maga hatezer hektós ré­szesedési igényét a felére csökkentette. A fölössé vált háromezer hektós ka­pacitást így az Űj Baráz­dának kellett átvállalnia. Miután a létesítmény mű­ködtetésére tsz-köaí társu­lás nem alakult, így az építkezés pénzügyileg tel­jesen az Űj Barázda ré­vén „fut”, s ez a körül­mény újabb bonyodal­maknak a forrása máris. A közös működésre vonat­kozóan pedig még elkép­zelés sincs; többnyire még nem haladták meg azt a lehetetlen gondolatot, hogy mindhárom tsz külön hor­dóban tárolja a borait, s külön-külön pincemestert foglalkoztassanak. Az imrehegyi határban elterülő nagy gyümölcsö­se szélében az Űj Barázda Tsz 100 vagonos hűtőhá­zat épített azzal a nem titkolt elgondolással, hogy azt a község másik két tsz-e is igénybe veheti. S most pillanatnyilag ott tartanak, hogy a hatal­mas létesítmény télire jó­részt üresen marad, mert az alma tárolása az Űj Barázda Tsz részére sem mutatkozik kifizetődőnek. ...És a tagsági érdekek? év a párt IX. és még hát- 13 százalék, az ez évi pedig a többiek nem hagyták, ralevő X. kongresszusa kö- már ezt is meghaladja megszavazták neki’ a ju­zötti időszak, amely olyan majd. A számok azonban talmat. Jelentős eseményeket hor- nem árulnak el mindent a doz magában, mint a har- mögöttük rejlő munkáról, madik ötéves terv befeje- Nem mutatják a fészersze­zése, az új gazdaságirányí- rű műhelyt, a szürkés vat­tási rendszer életbelépteté- tát, amivel az emberek az se. Ilyen ciklus utolsó sza- öntvénytisztító köszörűgé A módszer bevált Csökken a gépállás Most a közösség bővülni Apropó jutalomosztás. Ez fog. A X. pártkongresszus úgy történik, hogy minden- tiszteletére felajánlották ki kap egy papírt, amire ugyanis, hogy komplex bri­kaszát általában az elért pék fülsüketítő zaja ellen felírja, kinek mekkora ősz- gádot alakítanak. A brigád eredmények összegezése és védekeznek. Elnézem a szi- szeget javasol. Ezt össze- tagjai lesznek az öntvény- a jövőt jelző célok kitűzése kár, izmos férfiakat. Ke- vetik, s az így kapott átlag- tisztítókon kívül az anyag- jellemzi. Ehhez azonban züket, arcukat belepi az összegeket osztják ki. A mozgatók, körporolósok, •zámokra, adatokra van öntvénypor. Egyáltalán módszer bevált, az emberek fúrósok és karbantartó- la- «zükség, melyek megmutat- nem keveslem a hatórás figyelik egymás munkáját, katosok is. Megnövekedett ják, hogy mennyit nőtt a munkaidőt, és az egy mű­termelés, az életszínvonal, szakot. A mostoha körül- hogyan alakultak az egyes mények ellenére az embe- gazdasági tényezők és rek többsége csak a nyug- mennyit kell majd nőve- díjkorhatár elérésekor, vagy kedniök. egészségügyi okokból távo­zik. Beszédes számok Kemény, vésett munkás­, , arcok tükrözik, hogy első Számokban tükrözi a Zo- törvényük és értékmérőjük máncipari Müvek kecske- a munka >>Aki rá tud ver_ méti gyárában a Május 1 teljesítik. A munka az alapja a ni a melóra” — ahogy ők brigád számokkal egyálta sőt Kmetovits János bri- a létszám, megnövekszik gádvezető szerint, amolyan a gond is. Az új tagoknak hallgatólagos verseny fo- bele kell illeszkedni a bri- lyik a brigádon belül. En- gád légkörébe. Ez nem nek a belső versenynek is könnyű, de a növekvő kö- része van abban, hogy bár vetelményeknek csak szo- a brigád létszáma 11-ről rosabb együttműködéssel, 8-ra csökkent, a technoló- jobb szervezéssel lehet elé­giában sem történt váltó- get tenni. Csökken a gép­zás, a terveket rendre túl- állás, ha a géplakatos is a brigádban van és nem a művezetővel kell kerestet­ni — mondja a példát az brigád naplója is a kollek- mondják — annak azt is_ _ _ __ _ _ t fva négyéves tevékenysé- elnézik, ha néha alaposab- zen kifejezhető tevékenysé­gét. Beszéljen a brigád kró- ban néz a pohár fenekére, gének is. Mert nem lehet nikája, három év, 1966, Példa erre az egyik volt azt kimutatni, hogy a bri­1968 és 1970 első félévének brigádtag esete, akit egy gádtagok többet vállalva adataival, az eltelt évek ilyen mácskajajos hiányzás nótolják egy-egy társuk in- bízik abban, hogy jó ered sorrendjében: Tervteljesí- miatt a vezetők ki akartak dokolt hiányzása okozta ki- ményeket érnek majd el. tés 102, 104 és 105 százalék, zárni a jutalmazásból. Az esést, és azt az örömet serrv Pulai Miklós Ián nem, vagy csak nehe­új forma várható előnyeire Tmetovits János. Így vág neki a követke­ző négy évnek a Május 1 brigád, és minden tagja igényeinek sem felel meg. íme, a hatalmi színeze­tű rivalizálás egyik követ­kezménye ... Más vonat­kozásban a fejlesztési ala­pok gyér növekedéséről lehet csak szó. mert a ré­szesedési alapot minden zárszámadáskor a patta­násig feszítik, mivel a tagsági jövedelem, a nye­reségrészesedési hányad is teljességgel * a rálicitálás eszközévé degradálódott. Ahányszor hozzá kell nyúl­ni ilyenkor a tartalék­alapokhoz! ... Holott nyil­vánvaló, hogy ez a végte­lenségig nem mehet, va­lahol nagyon keserű lesz az ébredés. De más vonatkozásban nem kevésbé kockázatos ez a játék. Nem különös talán, hogy az eddigiek során a tagság szerepéről szinte nem is esett szó? S ez nem véletlen. A sín, amelyen ennek az írásnak a témája fut, a tagsági beleszólás területén kívül ■‘vezet. Sajnos, hogy így van. Mert ha a tagrészese­dés erőszakolt növelése a személyi rivalizálás esz­közévé süllyedt, egyenes következményként állíthat­juk, hogy a kollektív fe­lelősség elaltatásának esz­közéül is szolgál. Egv idő után már csak az válik egyedüli, mindent betöltő kérdéssé, hogy mennyit osztanak ki év végén. S nem az, hogy miből. Lényegében ez a ki nem mondott tartalom húzódik; meg Frémer Nándornénak, a Kossuth Tsz főkönyve­lőjének kijelentésében: — A tagság, úgy hiszem, egyik tsz-szel sem akar egyesülni. Ügy értve, hogy teljesen mindegy számá­ra, hogy ezzel, vagy azzal, vagy egyikkel sem. De ez különben is a vezetők dolga. Ök már megbeszél­ték, és majd még eztán is megbeszélik... Ezen a szinten már nem is az a fő kérdés, hogy lesz-e egyesülés, vagy sem, s hogy kik között történik. Hanem az, hogy milyen érdekek vonzás­körében érvényesülnek ezek a törekvések. Hol juthatnak itt kifejezésre a tagsági érdekek? Megkér­dezik-e a gazdákat egyál­talán, hogy mit akarnak, hogyan- akarják? S ha meg is kérdezik, feltár­ják-e előttük a valós in­dítékokat? Szorongással teli, s csak félig-meddig megválaszolt kérdések ezek. Mert a fel­színen kölcsönös udvarias­ság és diplomácia van. És látszólagos stabilitás. És gazdasági — hatalmi! — egyensúly a három tsz kö­zött. Mert lehet más? Nincs igazi gazdasági ver­sengés, mert ábban a tag­ság nem is érdekelt. S a kollektív erő nélkül, va­lóban, egyik tsz sem tud a másik fölé kerekedni. S hogy nincs együttműkö­dés? Ugyanez áll arra is, ami a versengésre. Ezen a ponton a kör bezárul. Túllépni rajta csak a szövetkezeti de­mokrácia császártöltési megnyilvánulásainak elem­zésével lehetne... Hatvani Dániel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents